Szombat

Moziélmény: Avatar, rímekbe szedve

Moziban voltunk,
Avatart láttunk.

Hosszú volt az út odáig,
Át is fagytunk az Arénáig.

Baleset érte párom,
Átesett ő egy álló járgányon.

Kutya baja se lett senkinek,
Csak nagy volt utána a rémület.

Mozi előtt hosszú sorok,
Aggódalmunk elég komoly.

Bejutottunk nagy nehezen,
Elhelyezkedtünk hát kényelmesen.

Három óra nem kevés,
A fenekünk mégis ép.

Ikeába mentünk tova,
Keveregtünk nagyon sokat.

Bejáratot nem találtuk,
Körbe-körbe karikáztunk.

Vettünk párnát, s huzatot,
Hogy Ő jól aludjon.

Hazafelé bár csípős hideg,
De semmink se fagyott le.

Sok-sok rendőr, mentő, kamera
Metrólejárat kiváncsik elől lezárva.

Ütköztek ők ketten a föld alatt,
Számtalan sérültet elszállítottak.

Ismerős környék már elöttünk,
Lemenő napban eltekertünk.

Tegnapi élmények még a fejemben,
Így írtam hát ezt nektek.

A szemben lévő ház

Velünk szembe már hosszú-hosszú hetek óta építkezés folyik. Eddig csak a zaj zavart, az nem tűnt fel, hogy az egész ház remeg. Egyik reggel egy üres üveget voltunk kénytelenek a földre tenni, mert az üvegasztalon a kinti zaj szerinti ütembe elkezdett ugra-bugrálni.
Lábamat lelógatva a székről érzem, ahogy lüktetnek a falak. Most is.
Amúgy egyáltalán nem látni, mit is csinálnak valójában, mert le van fóliázva, állványozva a ház. Egy híd vezet át a munkásoknak az állványzatra, a parttól, egy tuti kis faajtóval, csengővel.
Tehát titkos építkezés..:D Lehet igazából alagútrendszert ásnak a város alatt....Ki tudja....

Rembrandthuis

Egy hűvös vasárnap délután útra indultunk ketten. Kint borult, szomorkás idő. Vastag kötött sapka, sálba teljesen beburkolva, vacogva pillantottunk ki a maszkunkból. Türelmetlenül keresgéltük az utcát, a megfelelő házszámal.
Végre! Ott a tábla, rajta egy Rembrandt-arc nézett ránk hívogatóan. Itt vagyunk.
Gyorsan a melegbe be!
Be is mentünk, majd egy pillanat múlva ki is jöttünk. Ez gyors volt. Hosszú lehet bent a kirándulás, akár 1 óráig is tarthat. B. tán még megéhezik útközben. Szendvics a táskában. Kint a hidegben topogva vártam, míg elmajszolja a szendvicseit.
Már szinte fagyási sérüléseket véltem felfedezni magamon, mikor végre vigyorogva rám kacsint. "Mehetünk, végeztem." Végre valahára.
Belépőjegy a kezünkben, irány a pince! Első állomás a ruhatár. Megint eltűnik. Mint az őrült jár a fejem körbe-körbe, keringek mint ringlispil. Hova tünt? Egy másodperce még ott állt!
Hosszú percekkel később sétál ki halál nyugodtan a mosdó felől.
"Hol voltál?"
"Csak wc-n."
"Miért nem biccentettél legalább ide? Mindegy. Mehetünk?"
Bevezető szöveg után beljebb furakodtunk a tömegben. Oho, itt nincs angol szöveg, irány a beszélő kütyüket osztogató bácsi!!
1-es gomb, az első festmény. Majd irány a konyha. Már itt megtudjuk akkoriban az emberek szekrényben aludtak.
Nézem jobbról, nézem balról, de nem jövök rá, hogy fértek el ebben az izében. Aztán a fülembe suttogja a gépi hang: "Az emberek majdnem ülve aludtak, mert féltek, hogy a fejükbe száll vér, és esetleg meghalnak álmukban." Hm...Érdekes.
Lépdelünk felfelé a szűk csigalépcsőn. A terem tele festményekkel. A készülék máris tudatja velünk ezek nem Rembrandt-képek. Ezekkel csak üzletelt. A 17.századi divat szerint a festők kereskedőként is működtek.
Egy ajtóval odébb már azt is tudjuk, hogy hajlamosak voltak időnként csalni. A szekrényt helyenként feketére festették, mintha ébenfa lenne, ill. az ajtófélfa, és a kandalló párkánya is márványnak hat. Messziről. De csak kandalló oszlopa az. A többi pusztán egy ügyes kéz, és némi festék műve.
Az épület legfelső szobájából bámészkodunk egy kicsit kifelé. A kilátás szép, és még a kinti sötéthez képest szokatlanul sok fény jön be. Itt festette a mester közel 20 évig mesterműveit.
Beszélőkénk elcsicsergi nekünk, Rembrandnak hatalmas gyűjtménye volt mindenhonnan. Mindenféle különlegességet beszerzett.
A polcon sorakoznak ókori rómaiak-, görögök mellszobrai mellett lepkék, hatalamas nagy tengeri kagylók, nagy művészek képei óriási könyvekben. A falra felakasztva teknős páncélok, afrikai harci eszközök: íjak, nyilak, lándzsák. A polcról lelógva egy oroszlán bundáján csillan meg némi napsugár. Fölöttünk kitömött állatkák: sokféle gyík, aligátor, róka, meg számtalan általunk nem ismert egyed. Csak ámultunk, és bámultunk.
A kisebb sokk után végighallgattunk egy férfit egy rövid dokumentumfilmen. Rembrandt és a tükörhatás a téma.
Röviden: Rembrandt tömérdek rézkarcot készített munkássága folyamán. Sokkal többet foglalkozott ezekkel, mint a festményekkel. A téma, amit a tudósok feszegetnek szerintem igen szubjektív.
A rézkarcok mialatt papírra kerülnek, a tényleges karc tükörképei lesznek. Tehát amit mi látunk, az nem azonos, amit a művész látott...
Az időszakos kiállításban az eredetit (már kész művet) hasonlították össze annak tükörképével. Alatta a különbség magyarázata.
Valóban volt, hogy a hangsúly máshova helyeződött a 'rajzon', de honnan tudjuk mit is akart mondani ezekkel a művész? Hogy akarta ezeket megcsinálni? Mert ő is tisztában volt ezzel a tükörkép-dologgal.
A tükörhatás alapgondolata arra épül, hogy balról - jobbra írunk, olvasunk, és akár egy színdarabot, akár egy festményt is így szemlélünk. Balról jobbra.
Ez érdekes. Valóban így van. Mi is észrevettük! Bár először csak valami ál-tudományos bla-blának hittük. :D
A ház hatalmas volt. Mindkét szárny Rembrandt-é volt, bár csak 1639-1658-ig. A kölcsönök miatt, amiket felvett a házra, lassacskán csődbe ment.
Elárverezték az épületet, és egészen 1906-ig két család használta. 1911-ben nyílt meg a Rembrand-ház az egyik épületben. A mostani kiállítást 1998-ban nyitották meg. A kiállított darabok nagy része eredeti, a berendezést főleg festményekről ismerik.
Összeségében a kisebb tömeget leszámítva tetszett. Mindkettőnknek.

Egy érdekesség még a végére: Tegnap a múzeum oldalán minden információt megtaláltam, amire ott tettünk szert, sőt virtuális túra is van.... Részletes képekkel.
Talán fölöslegesen mentünk el ?! :D

Hó megint

Először örültem neki. Tetszett. Most már unalmas, és bosszantó.
Ismét leesett a hó. Ma sokadjára készültünk volna hosszabb bicikliútra. De megint havas háztetők néztek szembe velünk, ahogy elhúztuk a függönyt.
Szép-szép, de már elég. Semmi öröm nincs benne, csak latyak utána.
Hógolyózni nem lehet. Szánkózni nem tudunk. Hóemberépítéshez sem elég. Akkor minek???
Csak "összepiszkolja" az utakat. Semmi több.
Süssön ki a nap végre!! Napsütést a népnek!!

Egy magyar filmről

A héten voltunk filmvetítésen. Az itteni magyarok szerveznek havonta egy-egy filmvetítést. Emelett időnként vannak más programok is pl. könyvvásárok, táncházak, előadások.
A nyomozó c. magyar filmet láttuk. Az Amszterdami Egyetem egyik épületében került sor eme nagyszerű film megtekintésére.
Nem voltunk sokan, kb. 10-15-en ha eljöttek. Utána egy előadást tartottak a magyar nyelv eredetéről, hollandul. Ezen nem maradtunk különböző okok miatt. Ezek közül az egyik legnyomósabb, hogy a holland nyelvet még nem sikerült ilyen mértékben elsajátítani....:(
A film: A nyomozó. Nem találtunk olyan mumentumot a filmben, filmen, amit kritizálni lehetne. Nincsenek erőltetett párbeszédek, a hang, kép nagyon jól el van találva. A sztori is jó. Nincs agyon bonyolítva, hogy végig érdekes legyen, de végigizgultuk az egészet. Az információt folyamatosan, kicsi adagokban csepegtetik bele, és így a vége meglepetés.
És ráadásul betekinthetünk egy olyan területre ami tényleg érdekes, és nem nagyon mutogatják, csak az amerikai filmekben: a boncasztal, hollywood-i cicoma nélkül. A halálunk után mi is történik velünk a valóságban mielőtt a földbe tesznek.
Egy szó mint száz, a filmet csak dícsérni tudom. Sok idő után egy jó kis magyar krimi!