Idén is volt kis húsvétolás. Igaz, kicsit betegen feküdtem végig, de azért volt mindenből egy kicsi.
Vasárnap Rékával és Rolanddal dorbézoltunk két esemény kapcsán is, Réka immárom 5 hosszú éve él eme szeles, esős, de néha csodálatos országban és persze húsvétvasárnap.
Ki is rúgtunk a hámból, volt nagyon finom bundáskenyér, pálinka, egy kis retek, és desszertnek krémtúró!
Nos, kedves olvasó nem érzékeli eme lakoma valódi értékét, mit is jelent ez nekünk, egyedül élőknek, külföldön. Az idejét sem tudom mikor ettem utoljára bundáskenyeret, a krémtúróról nem is beszélve, amit itt egy lengyel boltban talált drága Rolandunk.
És ami otthon várt! Édes, drága szüleimnek hála, volt a tanyéromon egy kis házikenyér, kolbász, és még sonka is. Plusz készültem paprikás tejfölös túróval, főtt tojással. Anyukámnak, és apukámnak ezúton is köszönöm a fáradozást a csomagért. Nagyobb kincs nincs, mint egy kis házi ezmegaz.
