Sinterklaas

A holland Mikulás

Nos, sok minden történt, mióta nem jelentkeztem. Lássuk csak: megérkezett több, mint egy hete a Mikulás. Igazából már sok embernek meséltem az itteni Télapóról, de hátha akad olyan is itt, aki ezekről nem értesült, nem hallotta, nem olvasta, így hát jertek, üljetek közelebb, elbeszélem történetét!
Messzi országból jön ő, a legenda szerint Spanyolországból. Teli az ő zsákja minden jóval, és amint megérkezik hajójával valamikor november közepén általában egy szombati napon, segítőivel Fekete Péterekkel azonnal elkezdi szétosztani a sok-sok édességet, cukorkát, narancsot, mit a zsákja rejt. Itt-létük alatt fáradhatatlanul járják a várost, meglátogatják az iskolákat, kórházakat, oda mennek, ahol gyerekzsivalyt hallanak. A "fekete krampuszok" benéznek a bevásárló központokba, boltokba, és igyekeznek minél több cukorkát, sütit szétosztani az épp ott lévő kisembereknek. Mindenhol ott vannak, bárhol felbukkanhatnak egészen december 6-ig. A nagy este, mikor a Mikulás előveszi a már előre elkészített listáját, és félhet az aki nagyon rossz volt, nehogy magával vigye a zsákjában vissza Spanyolországba, aki pedig jó volt, annak a cipőjét minden jóval telipakolja. Ebben a "krampuszai" vannak segítségére, akik a tetőkön ugrálnak és a kéményen keresztül mennek a házakba az ajándékokkal együtt, de munkájuk befejeztével indulnak is vissza otthonukba (december 6-ika hajnalán) kipihenni magukat. És megint egy évük van a gyerekeknek, hogy jól viselkedjenek!! :D
Nos, némi magyarázat, ami a mese még mögött van: Először is a származás. Szent Miklós Kisázsiában volt püspök Kr.u. 4.században. Sok legenda fűződik a nevéhez, megmentette a városában élőket az éhhaláltól, kalózok által elrabolt gyerekek vitt vissza. December 6. évszádok óta a gyerekek ünnepe. Jaaa, igen, elkalandoztam: Spanyolország a mandarin-, narancsosztogatás után került képbe, vagyis narancsot, és mandarint osztott szét a gyereknek, és innen a feltételezés, hogy a holland Mikulás Spanyolországból jön. Ruhája a püspöki ruha maradt, hosszú fehér szakállal. A segítője (hollandul: Zwarte Piet, angolul: Black Pete) a történet szerint valójában mór (spanyolok neveztek minden iszlám vallású személyt a 8.-15.században mórnak, de maga a nép Észak-Afrikából származik), azért fekete a bőre, a öltözéke, olasz kéményseprők egyenruhája. Vannak olyan teóriák melyek szerint ő valójában kéményseprők, és innen a bőrszín, ruha, meg a tetőnugrálás, mások szerint ő maga az ördög, akit a Télapó a rabszolgájává tett. Később növekedett a segítők száma, feltehetőleg, amikor a teendők hosszú sora is megnőtt, mára már megszámlálhatatlan segítője akad.
Azért érdekes az átfedés a különböző Mikulás-ünnepek között, szinte sehol sem teljesen egyforma, de vannak hasonlóságok - Magyarországon az utóbbi magyarázat jobban beleillik a "krampusz-képbe". Egyébként ez a fajta legenda még Belgiumban él úgyszintén a mai napig.
Nagyon sok országban ünneplik a Szent Miklós napot. Amerikában a függetlenségi háború idején (1800 évek eleje), a hollandok vitték magukkal az ünnepet - New York egy része New Amsterdam - holland terület volt, és onnan vették később át az ott élők, majd terjedt el egész Amerikában. Sinte Klaas ~ Santa Claus
Addig is gyerekek, legyetek jók!!
Minden mást, majd a következő bejegyzésben.
Ho-ho-hó!!

Egy kiegészítés

Az előző bejegyzésemet javítanám, ill. kiegészteném.
Gyerekek, babák vannak, de csak hétvégén jó időben..ill. amikor a Mikulással is lehet találkozni, akkor bújnak elő rejtekhelyükről. :D

Eltűnt gyerekek

Itt nincsenek gyerekek, se kismamák. Terhes nőt eddig alig láttam a közel 3 hét alatt. Kicsi babával sem láttam túl sok embert, abból is néhány turista volt...
Lehet már nem születnek babák, csak a bevándorlók tartják fent az ország népességét...:D Bevándorló egyre több akad..
Na jó, ez csak egy lehetséges teória, a válósághoz közelebb állhat az, hogy a város külső részein vannak a kisgyerekes, nagygyerekes, gyereket tervező családok. Igazából nem is tudnák őket hova vinni, mert itt a belvárosban eddig csak egyetemet, főiskolát találtunk. Valljuk be ezek nekik még túl koraiak lennének. Ha általános iskola, óvoda tényleg csak a külsőbb részeken van, akkor meg érthető ha a babák is ezeknél az intézményeknél laknak, valahol a parkosabb, lakótelepesebb részeken.
Egy másik elmélet, hogy igazából vannak itt is "kisemberek", de mivel mindenki biciklivel közlekedik, viszont kicsik még az önálló bringához, egyszerűen nem vesszük észre őket. Sokat esik az eső, és ilyenkor a mama-papa esőkabátja alatt melegednek csak..:D
Ki tudja?! A különböző teóriák vannak csak ...
Vajon hol vannak a babák? Ez itt a nagy kérdés....lehet nem is léteznek, az emberek itt már is nem szülnek...létrejött a modern társadalom...

XXX

Amikor a városban sétáltunk először fel sem tűnt, hogy mindenfelé ezek az ikszek keresztezik az utunkat. A házakon, autókon mindenütt ott vannak. Mikor észrevettem, azt hittem valami nagycég logója, jelképe talán.xxx, mint a 18 karikás termékek, filmek jelképére nem is gondoltam, csak miután felhívták a figyelmemet erre a hasonlóságra. Azt nem tudom, hogy mennyire véletlen, de ez a három betű Amsterdam címeréhez, zászlójához tartozik. Ezek valójában Szent András keresztek, és a történetek szerint a három legsúlyosabb veszélyt jelképezik, ami a várost fenyegeti: tűzvész, pestis, árvíz. A címer alján található 3 szó, ami egyben Amsterdam hivatalos jelmondata is: "Heldhaftig, Vasberaden, Barmhartig", vagyis "vitéz, elszánt, könyüreletes".
Tehát ez csak Amsterdam jelképe, semmi köze a 3 ikszhez....de még a járda mellett lévő oszlopokon is rajta vannak..:D
forrás: Wikipédia

Szombaton a főtér

A mi kis Budapestünk....ez jutott eszembe mikor a Dam téren sétáltunk át szombaton. Jó idő, ill. hétvége lévén hatalmas volt a tömeg, mind a sétáló utcában, mind a téren, mind az egész városban. Hétközben azt hihetné az ember alig lakják, látogatják a várost. Ilyenkor hétvégén meg rácsodálkozik a tömegre, melyben lépni alig lehet.
Nos épp a téren nézélődtünk, mikor egy deja vu érzés vett erőt rajtam...tisztára, mintha a Nyugati téren (Bp-en) az aluljáróban lennék, egy forgalmas hétvégén....volt hittérítő, igaz itt néger nő volt, aki az igét hírdette, mikrofon, zene , meg háttértáncosok nélkül.. voltak brazil kapuérások, ők dobbal készültek a műsorra. Ügyesek voltak, valamelyik mezítláb ugrált a hideg kövön némi pénz reményében...nem tudom voltak - akik adtak nekik. Mi csak pár másodpercig csodáltuk őket, aztán odébbálltunk. Volt a háttérben még egy skót dudás is, akik ugyan alig lehetett látni, hallani annál inkább. Olyan nagyon irreálisnak hatott ott és akkor a zenéje, beleveszett az általános zajba, összemosódott a táncosok ütemes dobolásával, és mégis külön is hallható volt, a többiektől távol.
Egyedül akik kilógtak a sorból, a pantomimesek volt, ill. nem tudom, mik, kik ők valójában. Jelmezbe öltöznek és kiállnak pénzért fényképezkedni...igen, hasonlót láttam, tapasztaltam Bécs-, Barcelona-, belvárosában. Itt viszont ők egészen mások. Sehova sem tartoznak. Az arcuk nincs elmaszkírozva, maszkot húznak, és az öltözéküket az egyik jelmezkölcsönzőben szerezhetik be. Semmi eredeti nincs bennük, semmi ötlet, fantázia, semmi mini-produkció, csak állnak, még nem is mozdulatlanul....van aki minden nap megpróbálkozik...
Vajon van aki szánalomból ad nekik?? Mert egyszer sem láttunk senkit, és semmit a közelükben, sem az előttük álló kis dobozokban sem. Vagy napibéren valaki foglalkoztatja őket?? Csupa-csupa kérdés a létük...még itt Amsterdamban is furcsák, pedig itt szinte semmi, és senki nem furcsa, nem szokatlan.

A bicikli

Mikor otthon készülődtünk nem gondoltam volna, hogy oda leszek értük. Ők szabják a törvényeket. Bárhol, bármikor felbukkanhatnak, és nekik mindent szabad. Szélsebesen száguldanak a széllel, akár esőben is. Ha nem látod, már messziről vadul csilingelnek, jelezve, övék a járda, az út. Nekik mindenhol elsőbbségük van, autósokkal, gyalogosokkal szemben. Mindenhol le lehet tenni, csak egy fának nekitámasztva, egy háznak nekidöntve. Ha elég öreg el nem viszik, csak a sajátodat találd meg ebben a biciklirengetegben.
Szóval találtunk egy oldalt, amolyan vatera-féle. Használt biciklit is hirdetnek jó-áron. Nemsokára lesz nekünk is egy és szágoldozhatunk mi is vele!!!!!!

szexshopok & coffee shopok

A napokban egyre jobban foglalkoztatott a téma. Vagyis állítólag ebben az országban kevesebb könnyű drog fogy mint máshol, pl. Magyarországon. Pedig úton-útfélen az ember egy coffee-shopba botlik. 5 méterenként van egy, és az utcán elég sok beszívott, fűszagot árasztó emberrel találkozni, ill. egy-egy épp kinyíló "ilyen kávézó" ajtaján is dől ki a szag. Lehet ez csak a mi orrunknak szokatlan, lehet azért tűnnnek ezek fel, mert otthon nincs így kiemelve, nincs ennyire felkapva ez a téma, nem ennyire nyíltan kezelik. Aki csinálja, használja, szívja, az csendben, szinte titkolózva teszi, mert illegális, bűncselekménynek számít.
Balhék ez miatt itt nincsenek, sem az utcán, sem a bárokban. Azt olvastuk az ittas emberekkel több baja akad a helyi rendőrségnek. Bár ez nem is igazán zavaró.
A másik miről még szólni szeretnék az nálunk is van, de itt már külön jelenség: a szexshopok.
Épp a minap gondolkodtunk - miután majdnem beleütköztem egy xxx filmeket tartalmozó állványba egy bolt előtt, mert épp figyelmetlen voltam, és nem az utat néztem....-hogy nálunk, otthon is van a plázákban, mindenfelé, Bp-en a körút tele van velük. Tehát van dögivel, de ennyire pofátlanul még sem nyomják az arcodba. Itt: befordulsz egy utcán, és ha kicsit közelebb vagy a kirakathoz, hirtelen egy hatalmas vibrátorral, találod szembe magad. Van ahol a pornófilmek hatalmas tárházát pakolják a kirakatba. Magánszféra, mint olyan itt megsemmisül. Ezekből a boltokból csak egy portékákat árusító bolt lesz, személytelen. Azzá lesz, aki bemegy, azzá kell lennie, mivel az utcáról bármelyik nézelődő látja, bent épp mit nézeget, mi után érdeklődik a kuncsaft.
Az szóljon mellette, hogy pont ezek miatt - amiket leírtam - viszont arcpirulás nélkül be lehet menni körülnézni, érdeklődni, a többi rovására....lehet olyan mint a prostitúció. Itt nyíltan, turizmust csinálnak abból, ami mindenhol - ha nem is ilyen köntösben - jelen van. Megadóztatják, így mindenki jól jár. Ez csak a mi szemünknek furcsa, mert nálunk minden ilyesmi büntetendő, tabu....

Észrevétel

Már többször fogott el egy furcsa, szinte kínos érzés...lehet sok filmet néztem. Jenki Zulu jut eszembe, ill. a film második része, amikor elmaszkírozzák őket. A négerből fehéret, fehérből négert "csinálnak". Szegény négert mindenki valami szolgaként kezeli, az ő urát meg mindenki tiszteli, szereti. Sőt minden alkalmazott a házban sötét bőrű, úgy mint szakács, takarító, felszolgáló...
Ekkor érzi a "világosabb" barát, milyen lehetett most az ő "urának" gyerekekkora.
Nekem ez jut eszembe, mert amerre megyek négereket látok egyenruhában a pénztárakban a kassza mellett, a szállodák halljában, mint londíner, vagy hotelekben mint takarító. Lehet ezért az érzés, mert mást nagyon nem látni rajtuk kívül (vagy még mi nem jártunk olyan helyen). Mindenesetre furcsa érzés. Persze tudom, hogy előítélet már minimális, meg persze Hollandia, de ez az egybeesés, akkor furcsa......nekem legalább is.

Egy este

Séta a városban

Tegnap este a belvárosban sétáltunk, és a Red Light District-hez (piros lámpás negyedhez) is betévedtünk, ill. ennek a "főutcájához", mert vannak még máshol is, a környéző utcákban is hasonló kéjlakok. Nekem maga a piros fényárban úszó utca is újdonság volt, eddig csak nappal láttam. Sokszor elsétáltam mellette, keresztül az utcán, de sötétedés után még nem volt szerencsém hozzá. És itt volt este a legtöbb ember!! :D Az érdekesség, amit igazából le akartam írni, az az, hogy ez az utca egy csatorna két oldalán fekszik. Mikor a vízre esett a pillantásom, úgy éreztem magam, mint valami mesében. Csatorna víze, aminek a felszíne szintén pirosnak hatott a ráeső fénytől, telis tele volt gyönyörű hattyúkkal, kacsákkal. Először ezt hittem etetik is őket, de nem dobált senki semmit nekik.
Tehát vagy a melegre jöttek - sok ember, meg a fény - vagy pusztán a piros fény vonzotta őket. Érdekes, és egyben mesés látvány volt....kép sajnos nem készült róluk..:(

Első napok

B.-vel pár napja foglaltuk el, a már korábban lefoglalt kicsike apartmanunkat, a város szívében. Életem párja itt kapott állást (pont amikor összejöttünk..:D ) az egyik egyetemnél. Szerződése két évre szól, én még nem tudom meddig maradok. Pár hónapig biztos. A többi a jövő zenéje még, majd kiderül fülünknek kedves, vagy esetleg azt sértő dallamokat dúdol-e nekünk az idő.
A lakás teljesen felszerelt, minden van ami kell, főleg a legfontosab: INTERNET!! A környék csendes, nyugis, a főpályudvar egészen közel van. A kilátás: az egyik csatorna, és annak minden szépsége!!
Folyamatosan esik az eső. Percenként elered, a napocska se sokat láttatja magát, van hogy egész nap teljesen be van borulba....:(
Az utcák kicsik, egyformák. Én folyton eltévedek. Csatorna, csatorna hátán, és semmi különbség köztük!
Első napok rövid összegzése. Amúgy érdekes. :D

A lakás:

Amszterdamba jöttem

Hosszas dilemmázás, körömrágás után, úgy döntöttem, nekivágok az "nagy útnak". Vesztenivalóm nincs sok, nyelvet jó lenne tanulni. Kicsiny hazámból is kicsikét elegem lett. Szeretem, imádom, de túl sok volt belőle.
A költözkedést (lehet több évre maradok) lázas készülődés, pakolás, előzte meg. Nagy NAPok tömkelege. Először repültem, először vagyok holland földön, először jövök 1 hónapnál hosszabb időre külföldre. Tehát idegességem, félelmem érthető.
Nos, tehát kezdem az elején.
Volt egyszer egy lány, ki hazájából útnak indul, hívja a kiváncsiság, kalandvágy, szerelem. Felveszi hátára a kis batyut, benne a hamuban sült pogácsáját, felszáll a varázsszőnyegére, ami elrepíti őt egészen a fapapucsok, sajtok mesés hazájába, és ott annak is a fővárosába: AMSTERDAMba.
Innen indul történet.