Hatalmas zöld terület, mindenki a napon sütkérezett. Ki olvasott, ki aludt, ki focizott. Így ott megjött a kedvünk egy kis piknikhez.
Vasárnap összeraktuk a piknikhez valókat, és mentünk is. Pólóban kanyarogtunk egészen egy szimpatikus tisztásig, ahol egy fa tövében lepakoltunk. Elemózsiát a kiterített esőkabátokra pakoltuk. A napon ücsörögtünk, eszegettünk, a fának döntve mellettünk a biciklik.
Egyszer csak egy sziszegő hangra lettünk figyelmesek. Szinte azonnal mindketten a biciklim első kerekéhez nyúltunk. Először a szelepet vizsgáltuk, de kiderült sajnos nem a szeleptől jön hang. Kicsit odébb.
Reménykedtünk, ez is olyan mint máskor, annyi különbséggel, hogy gyorsabban engedett le. Így pumpát kértünk. Hátha.
Pumpával biztosak voltunk, lyukas. A levegő egyik nyíláson be, a másikon ki. Gyorsan tehertelenítettük szegénykémet. Minden, ami nehéz volt átpakoltuk a másikra. Táska, lánc, stb. Így talán túléli a kalandot.
"Legfeljebb valahogy hazatoljuk, ha lehet útközben vonatra ülünk."
Ilyen gondolatokkal indultunk délután neki az ismeretlennek.
Egymás mellett bandukoltunk, mellettünk bánatosan gurultak a bringák is. Az enyém olyan fura hangot adott közben, de legalább ment.
Pár km után nagyon hollandoknak éreztük magunkat, és a tempó is lassúnak tűnt. Így én a bringájára, annak is a csomagtartójára pattantam. Közben Ő a jobb kezével tolta-húzta maga mellett a beteget.
Vicces látvány lehettünk az első pár száz méteren. Én nem ültem teljesen jól, Ő csak bal kézzel nehezen kormányzott, hogy hátul még egy súly volt. Amolyan kígyósan kúsztunk előre.
Végülis kilométereken keresztül próbálgattuk mi a jobb, amikor is egy srác tekert el mellettünk mögötte egy másik srác ült. Az utas ugyanúgy ült hátul, a kapitány mögött. Nem féloldalasan mint sok más embert láttunk. Így ez a pozició lett a nyerő, a sérült meg átkerült a bal oldalra.
Egyetlen egy bökkenő volt ezzel is, azon kívül hogy igencsak fárasztónak tűnk kicsavarodva dupla-magát hazavinni, az Ő kerekenem volt felfújv 100%-ra. Féltünk is egy kicsit a későbbi balesettől.
Már korábban a térképen egy vonatállomást kinéztünk. Arra indultunk. Ott hosszas tanakodás után, eszembe jutott a talán legésszerűbb megoldás: én megyek villamossal, Ő viszi őket. Ő azt állította, már kettővel is elboldogult korábban, most is menni fog. A villamosról meg nem kell átszállni, és majdnem házhoz visz, ráadásul 1-2 euróból megvan a jegy.
A vonat drágának bizonyult (2.80+ 6 Euró/ fő+ bicikli), és min. egyszer át is kellett volna szállni.
Hazaértünk. Egyben, szinte egyszerre.
Én egy enyhe napszúrással lettem még gazdagabb. Amíg Ő az árnyékban bohóckodott (labdákat dobált felfelé, oldalra, össze-vissza), addig én a napon nézelődtem, napoztam.
Tehát tartalmas egy túra volt.:D
Egyébként a táj szép, rengeteg féle fa, madár van. Igazi erdő!! És csak egy részét jártuk be, de visszamegyünk!!!!!
