Holtverseny
Egészen véletlenül a 3 versenyző között holtverseny alakult ki. Győztest nem hírdettünk. Ngyon finom lett mindegyik, a versenyen kívül induló Somlói galuska is. Ő a különdíjat kapta mind a közönségtől, mind a zsűrítől.
Én örültem, mert az enyém is jó lett, vagyis lesz még a háznál tiramisu! :D Legközelebb már nagyobb adaggal készülök. :D
Más: Már egy ideje kerestem valami helyet ahova le lehet adni a megunt, kinőtt,..stb. ruhákat. Kicsi a lakás, véges a hely, és annyi, annyi ruha van amit nem hordunk. És van akinek esetleg nagyobb szüksége van az ilyen nem hordott holmikra. Kaptam tegnap egy-két okos tippet, így már interneten is jobban céltudatosabban kerestem. Meg is lett az eredménye, találtam egy afrikai segélyszervezetet, KICI-t. Ők konténeterben gyűjtenek konyhai-, fürdőszobai textíliákat, ruhaneműt, cipőt, táskákat. És nagyon-nagyon sok ilyen konténerük van. Azért nem láttam eddig, mert épp a mi utcánkban nincs, de mellettünk, 1-2 házsarokkal odébb, minden irányban van. :D Juppii, még messze se kell menni, nincs nyitvatartási idő, stb. !!
2011. január 30., vasárnap
2011. január 29., szombat
Tiramisu
Már érlelődik a hűtőben
Kész van. Majd néhány óra mulva kiderül, hogy is sikerült, milyen lesz az állaga. Érdekesen indult ez a sütikészítés is. Példának okáért, még most sem vagyok benne teljesen biztos, hogy amit vettünk, az tényleg babapiskóta-e. Hasonló. Az biztos. Majd meglátjuk. Tálért is még most rohantam ki, mert a konyhai felszerelések között ebben a lakásban nem szerepel semmilyen üvegtál, csak nagy jénai. Az előzőben volt, azért nem vettünk eddig. Hát most már van.
A krém mindenestre ízlett nekem. :D Órák kérdése és lehet kóstolgatni. Nyami- nyami. Egészen ráhangolódtam a tiramusura, így készítés közben. Mert ugye meg is kell kóstolni mi is az, amit csinálok.
A zsűri értékelését mindenestre majd még megírom.
Kész van. Majd néhány óra mulva kiderül, hogy is sikerült, milyen lesz az állaga. Érdekesen indult ez a sütikészítés is. Példának okáért, még most sem vagyok benne teljesen biztos, hogy amit vettünk, az tényleg babapiskóta-e. Hasonló. Az biztos. Majd meglátjuk. Tálért is még most rohantam ki, mert a konyhai felszerelések között ebben a lakásban nem szerepel semmilyen üvegtál, csak nagy jénai. Az előzőben volt, azért nem vettünk eddig. Hát most már van.
A krém mindenestre ízlett nekem. :D Órák kérdése és lehet kóstolgatni. Nyami- nyami. Egészen ráhangolódtam a tiramusura, így készítés közben. Mert ugye meg is kell kóstolni mi is az, amit csinálok.
A zsűri értékelését mindenestre majd még megírom.
2011. január 25., kedd
Éjlen az új év!
Mindig van valami...
ami nem volt betervezve, ami nem kellene. Az első, amivel az új évet ünnepeltük, egy jó kis erős influenza. Én sok éve nem voltam ilyen beteg. B. sem. Ezt sikerült több hét alatt kiheverni. Most a laptopjaink halódnak. AZ enyém ki-be kapcsol, majd el sem indul. B.-é pedig már a szervízben van. Az ő gépe a teát kostólta meg kicsit alulról. A vicces, hogy fél pohár 100%-os narancslét meg sem érzett, pedig azt telibe kapta. A billenytűk azóta is ragadnak. :D
Nos tehát, nagyon örülünk az új évnek.
Ja, és kaptam a munkahelyemen borravalónak egy amerikai csekket (név nélkül ugye, mert engem nem ismert az illető személyesen), de itt, Hollandiában ilyet, utólag kitöltöttet (csak a kedvezményezett neve hiányzik) nem lehet beváltani. Ez volt január 1-én. Hurrá 2011!!
ami nem volt betervezve, ami nem kellene. Az első, amivel az új évet ünnepeltük, egy jó kis erős influenza. Én sok éve nem voltam ilyen beteg. B. sem. Ezt sikerült több hét alatt kiheverni. Most a laptopjaink halódnak. AZ enyém ki-be kapcsol, majd el sem indul. B.-é pedig már a szervízben van. Az ő gépe a teát kostólta meg kicsit alulról. A vicces, hogy fél pohár 100%-os narancslét meg sem érzett, pedig azt telibe kapta. A billenytűk azóta is ragadnak. :D
Nos tehát, nagyon örülünk az új évnek.
Ja, és kaptam a munkahelyemen borravalónak egy amerikai csekket (név nélkül ugye, mert engem nem ismert az illető személyesen), de itt, Hollandiában ilyet, utólag kitöltöttet (csak a kedvezményezett neve hiányzik) nem lehet beváltani. Ez volt január 1-én. Hurrá 2011!!
2011. január 23., vasárnap
Sütiötleteket kérek!
Habos, krémes sütit jövőhétre
Egy hét múlva, pontosabban szombaton délután egy barűtunknál Nagy Nemzet(köz)i Süteménynap lesz. Tiramisu, az amivel ketten készülnek. Nekem is kéne valamivel, amit én hoztam létre. De semmi ötletem. És semmilyen sütisütős előéletem nincs. Nemrég kezdtem ismerkedni a sütőnkkel ilyen téren, egy muffinsütés keretein belül.
Nos, egyszerű, krémes sütikhez várok ötleteket. :D
Egy hét múlva, pontosabban szombaton délután egy barűtunknál Nagy Nemzet(köz)i Süteménynap lesz. Tiramisu, az amivel ketten készülnek. Nekem is kéne valamivel, amit én hoztam létre. De semmi ötletem. És semmilyen sütisütős előéletem nincs. Nemrég kezdtem ismerkedni a sütőnkkel ilyen téren, egy muffinsütés keretein belül.
Nos, egyszerű, krémes sütikhez várok ötleteket. :D
2011. január 16., vasárnap
More Real than Reality
W. Eugene Smith képei a FOAM-ban
Három kiállításnak ad helyet most a FOAM. De a fő, nagy-nagy kiállítás William Eugene Smith, amerikai fényképész fotói a világ minden tájáról. Képei talán még valóságosabbak mint a filmek, szavak, ahogy a kiállítás címe is mondja: "More Real than Reality". Ott volt a fényképezőgépével a második világháborúban, az 50'es években Spanyolországban. Követte Albert Schweizer Nobel béke díjas orvost Afrikában. Minamata-ban (Tokyo melleti városka) élt japán feleségében három évig, miközben dokumentáltak mindent a Minamata-kórról. Ipari szennyvizet engedtek a városka melletti vizekbe hosszú éveken át, a lakosság viszont onnan halászott halakat fogyasztotta, így nehéz-fém mérgezése volt az ott élők legnagyobb részének. Később az ott készült képek, jegyzetek publikálásakor több támadás is érte Smith-t.
A fekete-fehér képei fantasztikusan beszédesek. 2 emeleten keresztül csak meséltek, és meséltek nekünk. Fénykép-esszéi a haború kegyetlenségéről, a katalán élet szépségeiről, amerikai városok iparosításáról, afrikai lepratelepek lakóiról, japán városkában lévő iszonyatos betegségről, a dél-carolinai bába életéről, egy kolorádói orvos mindennapjairól szólnak. Képeiben ott van minden: öröm, bánat, önzetlen segítségnyújtás, kegyetlen bánásmód, remény, kiábrándultság, a nevetés, a sírás.
A másik említésre méltó kiállítás: Joan Fontcuberta - Landscapes without Memory. Itt maga az elkészítés technikája ami érdekes.
A "művész" maga úgy nyilatkozott egyszer, hogy amikor először az egyik nemzeti parkban járt, városi ember létére túl tökéletesnek, giccsesnek tartotta a természetben lévő szépet. Olyan mesterkéltnek látta, amit számítógéppel is létre lehet hozni.
Tehát csupa olyan természetképeket csinált, amik nem fényképek, csak hasonlítanak néhol a természetfotókra. Két összetevőből állnak, az egyik egy térkép, a másik egy festmény. A térképet 2D-ben megleníti számítógépen, majd a kiválasztott festmény adatait egy általa megírt számítógépes programsegítségével absztrakt módon átviszi. A keletkezett képek néhol szépek, néhol kicsikét szürrealisztikusok, néhol pedig mesterkéltek.
Három kiállításnak ad helyet most a FOAM. De a fő, nagy-nagy kiállítás William Eugene Smith, amerikai fényképész fotói a világ minden tájáról. Képei talán még valóságosabbak mint a filmek, szavak, ahogy a kiállítás címe is mondja: "More Real than Reality". Ott volt a fényképezőgépével a második világháborúban, az 50'es években Spanyolországban. Követte Albert Schweizer Nobel béke díjas orvost Afrikában. Minamata-ban (Tokyo melleti városka) élt japán feleségében három évig, miközben dokumentáltak mindent a Minamata-kórról. Ipari szennyvizet engedtek a városka melletti vizekbe hosszú éveken át, a lakosság viszont onnan halászott halakat fogyasztotta, így nehéz-fém mérgezése volt az ott élők legnagyobb részének. Később az ott készült képek, jegyzetek publikálásakor több támadás is érte Smith-t.
A fekete-fehér képei fantasztikusan beszédesek. 2 emeleten keresztül csak meséltek, és meséltek nekünk. Fénykép-esszéi a haború kegyetlenségéről, a katalán élet szépségeiről, amerikai városok iparosításáról, afrikai lepratelepek lakóiról, japán városkában lévő iszonyatos betegségről, a dél-carolinai bába életéről, egy kolorádói orvos mindennapjairól szólnak. Képeiben ott van minden: öröm, bánat, önzetlen segítségnyújtás, kegyetlen bánásmód, remény, kiábrándultság, a nevetés, a sírás.
A másik említésre méltó kiállítás: Joan Fontcuberta - Landscapes without Memory. Itt maga az elkészítés technikája ami érdekes.A "művész" maga úgy nyilatkozott egyszer, hogy amikor először az egyik nemzeti parkban járt, városi ember létére túl tökéletesnek, giccsesnek tartotta a természetben lévő szépet. Olyan mesterkéltnek látta, amit számítógéppel is létre lehet hozni.
Tehát csupa olyan természetképeket csinált, amik nem fényképek, csak hasonlítanak néhol a természetfotókra. Két összetevőből állnak, az egyik egy térkép, a másik egy festmény. A térképet 2D-ben megleníti számítógépen, majd a kiválasztott festmény adatait egy általa megírt számítógépes programsegítségével absztrakt módon átviszi. A keletkezett képek néhol szépek, néhol kicsikét szürrealisztikusok, néhol pedig mesterkéltek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)