Itthon

Ferihegy és más nyalánkságok

A napokban landolt a gépem Ferihegyen, így az emlék még friss.
Már korábban is meg kellett, hogy állapítsuk B.-vel sajnos Ferihegy nem éppen turistabarát. Hogy mit is értek ez alatt? Nincsen kitáblázva érthetően. Egy magyarul nem tudó, Ferihegyet nem ismerő nem hiszem, hogy simán megtalálja a 200E buszt, vagy annak megállóját. A taxisokat reklámozó papírt bezzeg rögtön az ember kezébe nyomják, ami önmagában nem baj, csak kicsit átverősnek tűnik. Azt, hogy nem lehet kapni már a reptér kijáratánál jegyet az is furcsa. Ferihegy 1-én ugye az egyik újságos standnál lehet buszjegyeket kapni, de a 2-n semmi ilyenre nincs lehetőség. Egy jegyautomata van, de az csak aprópénzzel működik, papírpénzt, bankkártyát nem fogad el. Aki meg ugye épp érkezik külföldről, akár magyar, akár külhoni nem biztos hogy fémpénztől duzzad a pénztárcája. Így mindenki kénytelen a buszon megvenni.
Azt, hogy a busz Budapest egyik leglepukkantabb részén megy végig az hagyján, hisz arról ő nem tehet. De ennek tekintetében leszállni Kőbánya-Kispesten már durva. Néztem az arcokat, ahogy elszőrnyűlködnek. Leszálláskor majdnem átestünk egy kolduló hajléktalanon. A mocsok, a sár, a rossz járda még erősítette az összképet. És még sincs is semmi kitáblázva. Aki életében nem járt erre, azonkívül, hogy megijed hol is jár, fogalma sincs hol vegye meg a következő jegyét a metróra, hol érvényesítse, merre a metrómegálló.
Igen, igen. A kicsike buszjegyárus-bódé teljesen beleveszik a nagy építkezésbe, és ne felejtsük aki nem olvas magyarul, az nem biztos, hogy egyáltalán észreveszi a feliratot.
Most, jelen esetben sokan álltak a bódé előtt, az okosabbak közelebbről is megnézték mi van ott, ők jegyhez is jutottak. Utána, felfelé a lépcsőn még a magyar embernek is erőtpróbáló megtalálni a jegyérvényesítőket. Kettőt oldalt odabiggyesztettek a falra. Nem középre, felirat nélkül. Bizony, bizony én már mentem el mellette, pedig én jártam is arra sokszor. Főleg ha épp szerelvény érezik be, és tódul ki a tömeg.
A metró kiírásait megint kicsit hiányosnak éreztem. Itt már kevésbé zavaró ez a hiányosság, de bosszantó. 2 metró van bent sokszor. 1 érkező, 1 induló. Mindenhol magyar feliratok. Legalább befelé a városba segítsük szegény turistát, akik úgy döntött meg szeretné nézni kicsiny fővárosunkat, netán hazánkat. A városban majd kérdez, megszokja a feliratokat. De addig is be kell jutnia oda. És ha az első benyomás rossz, lehet a város sem feledteti ezt az élményt, főleg ha még valahol éri 1-2 apró rossz élmény. Tehát legalább ebben legyünk partnerek..Ő jön, hogy a saját kis pénzén is fellendítse a turizmust. Ne elijesszük. Ezek mind csak apróságok. Úgy kell végiggondolni, hogy ők nem beszélnek, olvasnak magyarul.
Viszont külön dicséret az érthető angol szövegért a jegyellenőrzéskor. Azt, hogy az ellenőrök között hányan beszélnek angolul, azt nem tudom. De már legalább angolul is bemondják, hogy jegyellenőrzés van.

Amsterdamned

Tegnap esti házi-mozi

"Amsterdamned is a 1988 Dutch horror movie about a serial killer who hides in the canal system of Amsterdam." Wikipedia

Röviden tömören ennyi a történet. 1988, Hollandia, egészen pontosan Amszterdam. Fura, de nagy kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságok történnek a városban. Az egyik szemtanú szerint egy nagy fekete szörny, aki a vízből jött ki. A gyilksságaiknál dolgozó Eric Visser vezeti a nyomozást, a jóképű, humoros, lányát egyedül nevelő szuperzsaru. Mi csak Magnumnak hívtuk. 

A mindenre kiterjedő nyomozás részletei újabb és újabb apró darabkákat rak hozzá a hatalmas puzzle-hez. A vége már nem olyan "fantasztikus", mint aminek indul, sokkal realisztikusabb. De csak a történet határain belül. De persze nem akarom lelőni a poént, aki esetleg meg szeretné nézni a jövőben.  :D

Akciójelenetekben bővelkedik. Láthatunk autós üldözést, sőt még motorcsónakkal-rámpán-átugratós jelenet is van benne. 

Érdekes a film, akkor milyen volt Hollandia, az emberek. Amszterdam például nagyon-nagyon koszos volt, telis-teli szeméttel, néhol sikátoros jeleggel...ÉLvezhető, nem véresen komoly, pont egy szombat-esti kikapcsolódós film.


Egy kis ízelítő, kedvcsináló: 

Tropentheater

Egy kis Távol-Kelet a közelünkben

Sűrű napjaink voltak, és vannak is. Nem panaszkodom, most kimondottan jó.
Akkor folytatom, ahol abbahagytam, vagyis szombat délután. Este a Tropentheaterbe mentünk koreai, japán zenét hallgatni. A Wild Wild East nevű programsorozat keretében léptek fel ők is aznap. A japánokat egy hölgy képviselte a hangszerével. Ő mesélt, énekelt, zenélt egy teljes óráig. Az ősi dalokhoz a bevezetőt elmondta saját nyelvén, nekünk egy fordító tolmácsolt a háttérből. Hatalmas beleéléssel énekelt, pendegett. Aki látott, halott már japán filmben pengetős hangszeren játszót, az el tudja képzelni a hangulatot, a hangzásvilágot is. Nekem az Egy gésa emlékiratai jutott eszembe, azt láttam legutóbb, amibe hasonló muzsika szólt. Egy kis ízelítő a többieknek, a művésznő egyik videójából:

Dan no Ura from naha Jaja on Vimeo.

Utána következtek Koreából a zenészek. Ők többen voltak, különböző hangszereken játszottak. Mind a handszerük, mind a dalaik, több ezer évesek. Ők lassú dalokat játszottak a természetről, különböző felállásban. Volt énekes is a végén, egyszer egy táncos, és mindig más, szép színes ruhákban voltak. Így este 10 óra után sokan mélyebb átéléssel hallgatták, mint talán kellett volna. B. is volt, hogy nagyon hosszúakat pislogott. :D

Összeségében érdekes volt mindegyik. A koreai együttesről nem találtam videót. Egy másikat találtam. A hangulata hasonló.

A vasárnapi hágai kirándulásunkat, a hétfői első nyelvóránkat a holland kurzuson majd a következő bejegyzésekben posztolom. 

Ons' Lieve Heer op Solder

Rejtett templom a padláson


Az utóbbi néhány hónapban szert tettünk 2 amszterdami útikönyvre, amit mind a ketten lelkesen lapozgattunk. B. talált is benne több érdekes dolgot. Az egyik egy rejtett templom a belvárosban, amit ma meg is néztünk.
Mi Urunk a Padláson templom a 17.században a Reformáció ideje alatt épült, amikor a katolikusoknak tiltott volt mindenféle nyilvános vallásgyakorlat.
A ma múzeumként funkcionáló épület alsó szintjein lakószobák, konyhák, és egy szalon kap helyet. A legfelső emeleten, a padláson van maga a templom, ami meglepően nagy. Nem is gondoltam volna, a többi helyiséget látva, hogy ekkora tér van odafent. Mivel épp renoválják a múzeumot, csak részben láthattuk mind a kápolnát, és mind a szobákat, de még így is megérte. Kicsit még valami kalandregénybe illő is volt, ahogy a lépcsőkön kanyarogtunk, körülöttünk 17-19.századi berendezés, és egyszer csak egy teljesen rejtett templomra bukkanunk.