Valahol

A tökéletes moziélmény

Studio/K-t már korábban is szerettem, de már az első számú kedvencem lett. Moziban ott eddig nem voltam, csak a kávézó részében.
Csütörtöki nagyszerű húzásom után úgy döntöttem, én moziba akarok menni. Ágyba dőltem volna, hála a nagy ötletnek. Előző nap gyümi napot tartottam, és gondoltam tetézni lehetni a tisztító hatást egy egynapos léböjtkúrával. Ez mind szép és jó, csak hogy biciklivel járok, és szobalányként elég sokat rohangálok, emelek. És eddig ilyet sok-sok éve csináltam utoljára.
A szerdai napot túléltem, azonkívül, hogy folyton korgott a hasam, semmi bajom nem volt. Csütörtökön kb 2 órakor vonultam le az öltözőszekrényemhez nasizni valamit. Akkor már sokadjára forgott a berendezés körülöttem, és időnként a lábaimnak nehéz volt megálljt parancsolni. Így a józan észre hallgatva - ami akkor még megmaradt- ettem egy kis kekszet, meg sajtot.
Így tehát, nem a legjobb állapotban indultam filmvetítésre.Fejfájósan sétáltam át egy kora esti előadásra. A mozi üres volt. Bármit be lehetett vinni, enni, inni. Bp-i művészmozikra emlékeztetett a hangulata. Tetszett. A film is. Akkor, ott tökéletes volt.

It all ends

Harry Potter and the Deathly Hallows part 2 


Lehet velem van a baj. Megint negatívat írok filmről.
A történetet ismertem, nem minden részletet. A könyveket még nem olvastam, de sok mindennek utánanéztem. Tehát a sztori végével tisztában voltam. Az összes többi részt számtalanszor láttam, most nem rég egymás után megnéztem az összeset.
De valahogy nem volt az igazi. Jó volt. Szép volt. De nem mondhatom, hogy nagyon jó volt, szuper, fantasztikus. Csak jó. Valahogy a végső csata, a jó-rossz küzdelme, barátok / családtagok elvesztése nem köszönt igazán vissza a vásznon. IMAX 3D-ben sem. A látványvilág jó volt, nem 3D-re kiélezve. De jó.
Amikor vége volt nem éreztem azt, mint több résznél. Hogy részese vagyok a történetnek. Hiányzott a varázs. És így kicsit üres.

Háziállatok

Minden ami otthon nincs (?!)

Tegnap este megint hatalmas patkánnyal kereszteztük egymás útját. Épp bulihely felé tekertem mikor előttem rohant át az úton. Eszembe is jutott, otthon vidéken (igaz nem falun) nem láttam ennyiszer ennyi rágcsálót - talán egyszer egy döglött patkányt, egérre nem emlékszem.
Pedig itt az egér mindennapos látvány. Láttam már holtan, futva, ebédje közben. Volt amikor a zacskó gabonapehelyben reggelizett, mikor rátaláltak. Ő a kukában végezte. Úgy ahogy volt, gabonapelyhestül.
Egyik szállásadómnál már az asztalon is találkoztam vele egy egérfogóban. Ott hemzsegnek az egerek, szegények épp ezért is költöznek.

Patkányhoz is volt már szerencsém korábban is. Egyik reggel egy döglött patkányból csipegettek a madarak...

Az kacsa, liba, hattyú pedig már úgy él itt mint otthon a galambok. Talán nem a legesleg-belvárosban, de nem kell sokat biciklizni, hogy etethessük őket.

Ilyen az élet a nagyvárosban. :)

Érdekesség: Hollandiában a muisjes nevű nagyon apró szemű cukorka (Magyarországon tortára szoktak hasonlót szórni) tradicionális étel. A kenyérre szórják és azt eszik, ha egy gyerek születik.

muisje = egérke  --->  muisjes = egérkék 

De volgende week

Eheti mászóóra tanulságai

Hétfő este megtanultunk esni, és elkapni. :) Na jó, nem egészen ez volt a feladat. A lényeg az volt, hogy amíg az egyik esést imitál, addig a másik megtanulja kezelni a dolgot, és megállítja az esést. Ezt azért volt érdekes nézni, mert ha valaki nem huppant bele a kötélbe, akkor a párja csak zuhant. Persze le nem esik mert a másik súlya megtartja, de volt ahol a biztosítót felrántotta a kötél. Gondolom ilyenkor is fontos a nem hatalmas súlykülönbség.
Én úgy csüccsentem a kötélbe, amint a Balázs esni kezdett, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva. Nem zuhant sokat, épp amennyit kell. Bezzeg fordítva. Ennyire még soha nem féltem, mint esés közben. Másodszorra se lett jobb a helyzet, pedig a másik szerep tetszett! Balázs felajánlotta, gyakorolhatunk esni...hm. Talán. Máskor, később.

Kéz nélkül, bekötött szemmel a falon

Kicsi, színes pókocskák

Múlt héten kiderült mit takar a a kéz nélkül való mászás. Nos, érdekes volt, én nagyon élveztem a feladatot.
Kicsit döntött falra (valahol 60° és 90° közötti szöget zár be a földdel) mutatott rá az oktató. Ott kell úgy ugrabugrálni, menni, hogy a kezünkkel csak egyensúlyozzunk. A falat megfoghatjuk, de a kapaszkodókat (nem tudom hogy hívják azokat a kiálló izéket, amiken valójában mászunk) nem lehet megfogni.
Alulról természetesen biztosítva voltunk, tehát egy-két nehéz mutatvány miatt sem kell aggódnunk. Volt ahol tényleg ugrani kellett volna. :D
Jó volt a gyakorlat, kicsit jobban kellett a lábunkra hagyatkozni, az egyensúlyozáson volt a hangsúly.

A másik: a bekötött szemmel való mászás. Ez is érdekesnek, de sokkal, sokkal fárasztóbbnak bizonyult az előző feladatnál.
Mint ahogy a neve is mutatja, be volt kötve a szemünk miközben a teljesen függőleges falon lógtunk.
Fárasztó azért lett, mert nem láttuk hova kell lépni, nyúlni, így amíg nem találtunk megfelelő kapaszkodót, addig fél kézzel, vagy fél lábbal lógva kerestük a megfelelő támasztékot.
Ez azért volt hasznos, hogy megtanuljuk, a pici kapaszkodó is jobban mint a semmi. Mert ha nyitott a szemünk ugyanazokat a picurka fogantyúkat már nem használjuk amikbe nagy lelkesedéssel megkapaszkodtunk csukott szemmel. Hisz örültünk, hogy találtunk valamit!!

Az óra legvégén gyakoroltuk, hogy kell dupla 8-as csomóval bekötni magunkat.

Tot volgende week!!

New Kids Turbo

Újabb fantasztikus holland produkció

amivel ismét gazdagabb lett e világ. Bár a gazdagodás rész után azért egy kérdőjelet tennék. Ez már az a kategóriájú film, amin nevetni nem tudok. A zene jó, viszont tényleg viccesnek nem mondható. A poénok sokszor előre kiszámíthatóak, egyáltalán nem lehet rajtuk nevetni, sokszor még mosolyogni sem és ráadásul bizonyos időközönként ismétlődnek.

De imdb-n mégis 6.5-ös. Ki érti ezt? Vagy csak ízlések és pofonok...

És Maaskantje létező település, mind a rendező, mind az egyik színész onnan származik.

Dutch summer

Mennyire szeretem ezt az országot...

Nos 15 fok, szitáló eső, és nagy szél. A mai napot leginkább ez jellemezte. Állítólag lesz jobb is. :P Talán pénteken.

Mindenesetre a szitáló esős (nehéz pontosan megfogalmazni mi is az ami esik, valahol a ködszitálás, és a szitáló eső között valami), szutykos idő legalább otthon nem nagyon ismert. Főleg nyáron. Elég undorító. A nap se süt ki, sötét van, kabátban, csizmában mindenki. Pfúúj!!

A nagy kánikula Hollandiát is elérte a hétvégén. A hőmérő higanyszála egészen 23 fokig felkúszott. :) A szokatlanul száraz, meleg levegő miatt a portugál, kolumbiai, spanyol munkatársaim nem tudtak éjszakánként aludni. Hm, mik vannak! :)

Azért még mindig elviselhetőbb ez, mint otthon a 40 fok.

Mint pók a falon

...úgy fogok én felkúszni :)

Természetesen a hangsúly a fogok-on van.
Talán érhetőbb ha nem csak bele-bele csapkodok mindenbe, hanem szépen az elejéről elmesélem miről is van mostan szó.
No, tehát. Újabb dilim egyike volt, hogy én meg akarok tanulni falat mászni. Mivel ez nem egyszemélyes tevékenység nagy unszolás után sikerült Balázst meggyőznöm, neki is ki kell próbálnia.
Egy négyhetes kezdőknek tartott kurzusról van szó, ahol megtanítják hogy is másszunk. A különböző technikákon kívül (elvileg- az oktató mondta) különböző gyakorlatokat is fogunk csinálni, úgy mint bekötött szemmel való mászás, miközben a lent biztosító partner irányít. Egy még vadabbat is mondott, amit nem akarunk egyszerűen elhinni. Állítólag kéz nélkül is lesz valami. hm...kíváncsian várom.
Mivel a holland óráink szünetelnek 2 teljes hónapig, így pont jó hogy találtam ezt az elfoglaltságot. Hétfő este megint van mit csinálni!! :)

Az első órán kicsit féltem, hogy valahonnan le fogok zuhanni. Félelmem oka az adott napom volt. Egész nap mindent leejtettem amit le lehetett ejteni, mindennek nekimentem, aminek neki lehetett menni, és minden feldöntöttem, amit fel lehetett dönteni. Ez az érzés akkor fokozódott, amikor beléptem a csarnokba. Voltam már korábban ennél nagyobb mászó-helyen, de valahogy elszoktam a magasság látványától. A következő parám a magasság lett.
Azt hogy nem értettem, hallottam mindent amit mondtak az csak tetőzte zavartságom. De sikeresen túléltem, sőt a korábbiakhoz viszonyítva jól ment, és élveztem is. :) A magasság miatti idegesség meg elmúlt, amint elkezdtem felfelé haladni. Csodálkoztam is, hiszen eddig magasság miatt sose idegeskedtem, egyedül az utrechti toronyban féltem igazán. De az szűk volt, és csúsztak a lépcsők és még korlát sem volt....:S

Magyar filmek külföldön

Ami idáig eljut, az rossz nem lehet

És igaz. Kicsit lehangoló, komor hangulatú, de jó. Na persze aki át tudja érezni a vontatott ritmust.
Kocsis Ágnes új filmjéről van szó, Pál Adriennről.
Érdekes, hogy ennek sem volt otthon nagy visszhangja, pedig itt sokáig játszották a moziban. Nekünk sikerült még pont az utolsó előadást elkapnunk.

Utána sajnos még jobban elszomorodtam a magyar valóság láttán. :(