Mint pók a falon

...úgy fogok én felkúszni :)

Természetesen a hangsúly a fogok-on van.
Talán érhetőbb ha nem csak bele-bele csapkodok mindenbe, hanem szépen az elejéről elmesélem miről is van mostan szó.
No, tehát. Újabb dilim egyike volt, hogy én meg akarok tanulni falat mászni. Mivel ez nem egyszemélyes tevékenység nagy unszolás után sikerült Balázst meggyőznöm, neki is ki kell próbálnia.
Egy négyhetes kezdőknek tartott kurzusról van szó, ahol megtanítják hogy is másszunk. A különböző technikákon kívül (elvileg- az oktató mondta) különböző gyakorlatokat is fogunk csinálni, úgy mint bekötött szemmel való mászás, miközben a lent biztosító partner irányít. Egy még vadabbat is mondott, amit nem akarunk egyszerűen elhinni. Állítólag kéz nélkül is lesz valami. hm...kíváncsian várom.
Mivel a holland óráink szünetelnek 2 teljes hónapig, így pont jó hogy találtam ezt az elfoglaltságot. Hétfő este megint van mit csinálni!! :)

Az első órán kicsit féltem, hogy valahonnan le fogok zuhanni. Félelmem oka az adott napom volt. Egész nap mindent leejtettem amit le lehetett ejteni, mindennek nekimentem, aminek neki lehetett menni, és minden feldöntöttem, amit fel lehetett dönteni. Ez az érzés akkor fokozódott, amikor beléptem a csarnokba. Voltam már korábban ennél nagyobb mászó-helyen, de valahogy elszoktam a magasság látványától. A következő parám a magasság lett.
Azt hogy nem értettem, hallottam mindent amit mondtak az csak tetőzte zavartságom. De sikeresen túléltem, sőt a korábbiakhoz viszonyítva jól ment, és élveztem is. :) A magasság miatti idegesség meg elmúlt, amint elkezdtem felfelé haladni. Csodálkoztam is, hiszen eddig magasság miatt sose idegeskedtem, egyedül az utrechti toronyban féltem igazán. De az szűk volt, és csúsztak a lépcsők és még korlát sem volt....:S