2012. július 27., péntek

Novi Sad, Serbia

Petrovaradin Fortress

És a néhány hídon kívül ami még ezt a két helyet összeköti, EXIT festival.
Idén mi is ott volt. Sátoroztunk a Duna parton, buliztunk az erődben.

Sajnos a zenei felhozatalról nem nagyon tudok írni. Ciki, nem ciki, érdeklődésem a zene meghallgatásánál kifújt, esetleg a hallott zene elkérése az ismerőstől. A zenét ismeresem, a zenészt nem. Talán később, ha a fejem lágya is benő egyszer, változik a helyzet. Talán. Egyszer.

Wikipedia szerint: "RockElectronicaElectronic dance musicMetalHip hop, Punk,Drum and Bass". Szóval ezek voltak.
Pár előadó a feszt oldaláról, csak, hogy legyen némi rálátás a dolgokra : Gossip, Duran Duran, Hercules and Love affair, New Order, Suicidal Tendencies, Plan B, Erykah Badu, Wolfmother, Guns 'n Roses. Persze ők mind a főszinpadosok közül valók voltak.

A szervezés nem volt rossz. Voltak hülye megoldások, de összeségében tetszett. Már ahogy sétáltunk végig a kempingből a dombon lévő vár felé, valahogy kezdtük átvenni a többiek hangulatát, a tömeg lüktetését. Az utat csinos lányok álltak, kezükben színes löttyökkel teli kémcsöveket árultak. A felirat szerint rakija volt benük, szerb pálinka, báár nekünk túlontúl szinesnek tüntek.
A híd túloldala már le volt zárva az autósok elől. Itt már szó szerint hömpölygött a bulizni vágyó embertömeg. Az összes kocsma, bolt kipakolta a hütőjét, tele sörrel, és mindeféle alkohol mentes itallal. Mindenki próbálta eladni amije volt. Nekem az itteni Queens day-es állapotokra emlékeztetett.

Egészen a kapuig szabad volt a vásár. Ott viszont 'semmit be' szabály müködött. Sok lépcsős biztonsági ellenőrzés után nagynehezen bejutottunk.

Első nap találtunk egy kiugró sziklás részt, közel a sört mérő helyhez. Nagyon hangulatos volt onnan hallgatni a nagyszínpadról tökéletesen áthallatszó zenét, egy farönkön ülve a sötétben, sörrel a kezünkben, közben nézve az alattunk lévő Dunát, ill. a másik oldalon lévő kivilágított várost.


Hajnalban pedig padka mellett felsorakozott sült, és fött kukoricákat áruló helyiek mutatták a megfáradt fesztiválóznak a lefelé vezető utat. A szerencsésebbeknek sikerült az egyenest a kempingbe menő fesztivál-buszt elcsípniük.


Leutaztunk éjjel bulibusszal; Ettünk sok sok grillezett husit, sok nyers hagymát, amit mindenhez kihozzák részben köretnek; Ittunk finom birs-, és őszibarackpálinkát; Fürödtünk a Dunában; Aludtunk feltételezhetően magyarok által kevert, fület zavaróan hangos minimuál technora, a fák alatt a strandon; Ettünk még bureket szigorúan tejföllel, Ittunk helyi  söröket; Főttünk várostnézve a napon; Beszelgettünk mutogatós nyelven helyiekkel; Zötykölődtünk végeláthatatlan ideig vonaton.  No meg persze BULI! Dióhéjban kb ennyi volt a 4 nap.

Azt meg még hozzátenném, hogy Szerbia kimondottan szimpatikus hely, tele mosolygós, segítőkész lakossal. Szeressük. Visszamegyünk.

Köszönöm két útitársamnak, Bandimnak és Csabának, hogy élménnyé tették ezt a pár napot. :D


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése