Amúgy. Elszakadt a cérna. Érdekes ki hogy reagál hosszantartó stresszre, frusztrációra. Én általában hagyom egy darabig, aztán elszakad a cérna. Ha valamilyen lépést, döntést nem akarok megtenni, még nem vagyok kész, pusztán hagyom. Aztán hagyom azt a bizonyost eltépődni.
A pohár az más. Ha egy pohár megtelik, ki lehet önteni, újra hagyni megtelni. Ha valami elszakad általában nem lehet összekötni, vagy csak deformáció árán. Szóval ezért nem a pohár telt be.
Semmikülönös, csak a munkahely. Hülye vagyok eddig hagytam elfajulni.
Most épp azt sem tudom kire vagyok mérgesebb, azokra a szarrágókra, vagy magamra. Talán már magamra. Végeredményben én féltem nem visszaszólni, nem kikérni magamnak. Vagy nem elég határozottan.
Elég friss ez az elszakadt cérna-érzés, szóval ezért kezdtem ezzel.
Már napok óta buszozás közben komoly dolgokon elmélkedek, úgy mint, miért nem használjuk az "olcsul" szót. Hisz van drágul szavunk. Most, hogy párszor végigfutott a gondolat kis szenzorokon a fejemben, egyre bizonyosabb vagyok, hogy Réka barátnémnál használatban van. Dehát, mi külhoniak nem számítunk. Én is néha nyelvújítónak érzem magam. Inkább annak szeretném....(lásd. Ukránia)
Szóvalhát a kérdés miért nem használjuk. Javítanám, elvétve használjuk, de miért olyan idegen akkor a fülnek. Még az enyémnek is.
Valaki meg tudja-e mondani milyen erősségű szélnek kell fújnia ahhoz, hogy az épület tetejét lefújja?
Hihi, fölöttünk még 10 emelet. :)
Mindenkinek ennél naposabbat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése