Exit 2013 Revolution I.

A tavalyi év után idén nem is volt kérdéses a nyári programunk. Hívtunk barátokat is, de végülis mindenki lemondta. Így hát ketten vágtunk neki Szerbiának.

Utunk rögös volt a fesztiválig, de megérte. Ha nem is maga a fesztivál miatt, inkább Szerbia miatt.

Az idei évben jobban ki akartuk használni a kemping jegyünket, és nyugodtabban akartunk utazni, így már hétfőn levonatoztunk, és következő hétfőn indultunk vissza.
Mivel a repülő jegy vásárlást az utolsó pillanatra hagytam, így végül busszal jöttem. Hosszú, és fáradtságos út után, amit még a munkahelyem keresztbe szervezése is tetőzött, érkeztem hétfőn reggel Budapestre. Egy gyors zuhany, ruhaváltás, ebédet követően, naivan azt hittók kb 2ö perc elég lesz a vonatjegy megváltására. Hát, tévedtünk. A nemzetkező jegypénztárban őrültek házának tűnt kívülről, bár később élménybeszámolók is ezt az érzetet erősítettek. Nem volt külön információs pult, a pénztáros nénik még őskori rendszert használva, kézzel töltögették a jegyeket. Mondanom sem kell, hogy online jegyvásárlás esélytelen volt. Utolsó pillanatban, filmbe illő jelenettel értük végülis el a vonatot. Már zárva volt minden ajtó, a kalauz látott minket, így az ő ajtajánál felszállhattunk.
Ha a már említett kalauz nem szimpatizál velünk akkor a majdnem 7órás utat az egyik wc melletti folyóson töltöttük volna. De így megengedte, hogy a hűvös és kényelmes 1.osztályon utazzunk. A határon izzadtunk egy kicsit mikor ellenőr-váltás volt. De valahogy "az előző jegyellenőr megengedte, hogy itt utazzunk" mondat hatott.

Az egész utunkat a szokásos fél-felkészültség, vagy a totális információ hiány jellemezte. Nem, nem csináltunk nagy hülyeségeket, nem vesztünk el, de sose volt előre egy terv. Ami nálam szokatlan, bár amióta Vele utazok, ez jellemző ránk. Ahogy Ő szokta mondani: egészséges izgalom mindig kell.

A vonatos kis kaland után a szállás megtalálása volt a következő kihívás. Mi automatikusan indultunk a tavalyi helyszínre, ami a Duna parton levő strand/kemping volt. Még arcoskodtunk is, térkép, okostelefon, vagy helyiek segítsége nélkül odatalálunk. Hja. Majdnem. Minden megvolt, épp az Exit Village hiányzott onnan. Így pár sétálót megkérdezve jutottunk el végülis a tényleges helyszinig. A helyet meglátva értelmét vesztette azirányú szándákunk, miszerint jobb sátorhelyet szeretnénk. Valami árnyékosat. Üres sátorhely akadt bőven. Az egyetlen fa, ill. ami az volt valamikor, annak az ágait is a vastag törzsnél vágták le. Hát ilyen, ha valaki egy sportpályán csinál sátortábort.

A környezet hasonló volt a korábbihoz, kivéve egy aprócska tényt, hogy legalább 3szor, 4szer annyi sátorlakó élte kis életét.
Vizesblokk kicsit szegényesebbnek bizonyult a toi-toi dobozokkal.
Viszont a helyismeretünk jól jött. Első pár nap minden nap besétáltunk a városba, aztán mentünk döglődni a strandra. Később egyenesen a strandra mentünk.


A végefelé rá kellett jönnünk, hogy ebből 3 nap lehet a limitünk. Egész nap zene, legalább kétféle a strandon, amit majdnem minden szegletben lehetett érzékelni, a táborban hajnalt kivéve végig ott tombolt a nép a DJ pult előtt, az erődről nem is beszélve, ahol helyenként nagyon elnézték a hangosítást, és valószínű elfeletkeztek a falak handvisszaverő képességéről. Vagy csak öregszünk. Ez volt a konkluzió.

A helyiek most is a szívünkbe lopták magukat a közvetlenségükkel, a segítőkészségükkel, és az utcán uralkodó általános jókedvvel. Tavaly is szerettük, de idén megszerettük.


°Bővebben magáról a fesztiválról, a village-ről a következő posztban írok.

Az élet Hollandiában II.

Mindig is érdekes amikor számítasz valamire, tudod eljön majd, de amikor mindez váratlan időpontban ér, szavak sem jönnek a szádra.
Nos, valami hasonló történt velem is pár hete, Novi Sadon a Duna parton. Tudtam, egyszer ennek is eljön az ideje, meg a személy sem volt kérdéses, mégis mikor letérdelt, és feltette a kérdést, órakig nem tudtam megszólalni, életemben talán először.

Szóval úgy néz ki, valóban fontos mit kívánunk az élettől. Először, hogy betoppant, majd ahogy az egész alakult.

Gáborom, köszönöm, hogy vagy nekem. Már csak napok, hetek, semmi esetre sem hónapok kérdése és végre elkezdődik közös kis életünk.

Azoknak akik, eddig sem biztosak a mondanivalóm tárgyában, azoknak pontosítanék, mennyasszony lettem. :D

Könyvajánló

Thilo Mischke: 8O numera a Föld körül

Épp anyukáméknak kerestem könyvet, mikor valahogyan egy kritika került a szemem elé, erről a könyvről. Talán nem is kritika, hanem csak egy szövegrészlet. Mindenesetre felkeltette az érdeklődésemet. Valami szórakoztató irodalmi mű után vágytam. Így megrendeltem ezt is.

Érdekes volt az elejétől a végéig. Persze egy nagyon jól megírt krimivel nem veszi fel a versenyt, dehát ez nem is a feladata.
Szóval, tehát a történet:

Főhősünk, Milo, egy húszas éveinek a végén járó berlini újságíró srác, akinek nem olyan rég törte össze a szívét a barátnője, akivel 6 vagy 7 évig voltak együtt, és szinte váratlanul dobta. Hónapok teltek el, még mindig a szívszerelme után vágyódott, aki már rég más karjaiban keresett vígasztalást. Ebben a kilátástalannak tűnő helyzetben jött a barátainak az a fantasztikus ötlete, hogy egyikük menjen világkörüli útra, és minél több lánnyal aludjon együtt.
A logikus választás Milora esik, mivel neki van pénze, indoka. És a fogadás: ha 8O lányt sikerül behálóznia a 3hónapos úton, és ezt bizonyítani is tudja, akkor a barátai állják az utazas költségeit. Ha nem, akkor a saját költségén látott világot. A bizonyíték végül, egy nagy tekercs sorszám, 8O-ig. Ezeket kell a lányoknál ott hagynia.

Innen indulnak az események. Lengyelországból indul keletre. Útba ejti Ukrajnát, Indiát, Izraelt, Dubai-t, Fidzsi szigeteket, Tájföldet, Japánt, Rio de Janeirot, Ausztráliát, Izlandot.

Érdekes, ahogy változik az ismerkedési technikája, majd végképp megunja, feladja a lányok felszedését.
Kicsit belekukkanthatunk különböző országok ismerkedési, randizási, szokásaiba, egy kicsit magukba az  országokba is.

És nem akarom a történetet töviről hegyire elmesélni, de egy kis titkot elárulhatok. A fogadás teljesen elveszíti, bár józan ésszel végiggondolva is örültség. Ellenben világot lát.
Mission accomplished.

Háát megérkezett

Hadd mutassam be mindenkinek, Ő Holga. Nem, nem jaték. Igazi, bár tény, meg a használati útmutatóban is kiemelik, hogy low-tech készítmény. Szóval elemet kell vennem csak, mivel kiderült, hogy eltünedeztek a feltöltős elemeim. És utána indul a banzáj!! :D

És aki tud olyan helyet, ahol jóó áron 12Omm -es filmet venni, az nyugodtan ragadjon tollat, ceruzát és írjon nekem. Akárhogyan.

Most rendeltem hozzá fekete-fehér, és redscale filmeket, de jó lenne néhány tekercs sima, olcsóbb filmmel kisérletezni. De persze ha nem, akkor nem. :)

Egyéb közlemény: Tudom. Jött a tavasz és vitt mindent. A józan eszemet is. Az utolsó héten éreztem megint, hogy írnék. 

Szóval Címszavakban ami kimaradt: 

*Egy fergeteges- elcsépelten hangzik, de valóban eddigi legjobb- Quimby koncerten voltam itt Amszterdamban, a Melkwegben.

*Voltam otthon pár napra Komlón, plusz voltam Gyulán esküvőn. Pécsett megtaláltam azt a helyet, ami törzshelyem lenne, ha ott laknék, a Ruhaparti nevű fantasztikusan eredeti használt ruha boltot. 

*Habár a Gyűrűk urás projekt nem sikerült, közben más könyv került a kezembe: 8O numera a Föld körül. 

Húsvétom

Idén is volt kis húsvétolás. Igaz, kicsit betegen feküdtem végig, de azért volt mindenből egy kicsi. 

Vasárnap Rékával és Rolanddal dorbézoltunk két esemény kapcsán is, Réka immárom 5 hosszú éve él eme szeles, esős, de néha csodálatos országban és persze húsvétvasárnap.

Ki is rúgtunk a hámból, volt nagyon finom bundáskenyér, pálinka, egy kis retek, és desszertnek krémtúró!

Nos, kedves olvasó nem érzékeli eme lakoma valódi értékét, mit is jelent ez nekünk, egyedül élőknek, külföldön. Az idejét sem tudom mikor ettem utoljára bundáskenyeret, a krémtúróról nem is beszélve, amit itt egy lengyel boltban talált drága Rolandunk. 

És ami otthon várt! Édes, drága szüleimnek hála, volt a tanyéromon egy kis házikenyér, kolbász, és még sonka is. Plusz készültem paprikás tejfölös túróval, főtt tojással. Anyukámnak, és apukámnak ezúton is köszönöm a fáradozást a csomagért. Nagyobb kincs nincs, mint egy kis házi ezmegaz.