2010. szeptember 30., csütörtök

Ép testben ép lélek

Amszterdam utcáin, falain, szobrain a piszok

Vagyis inkább azok hiánya. Nyáron figyeltem fel erre a jelenségre. Pontosabban, amit láttam egymás után többször, hogy mindent tisztítanak, tataroznak.
Híd oldalán lévő szobrot, domborművet több dolgos munkás nagysugarú vízzel, slaggal tisztított. Később bent az aprócska utcácskákban a lakók, üzlettulajdonosok a lakóépületükön lévő címereket, domborműveket portalanították nagyon aprolékosan: ronggyal, és kefével.
Az utcákat többféle módon pucolják. Seprűvel valamit kotorásznak, majd utána jön a vizes autó: nagysugarú vízzel folytatja a munkálatot.
A másik módszer tisztítós autó, aminek az alján egy seprőféle pörög, beszippantja a szemetet, és vízet spriccel rá: Pécsett a Király utcában reggel mindig ilyen autó ment végig. :D
A házakat rendszeresen tatarozzák, az ablakkereteket rendszeresen festik. Mindig van olyan ház a környéken, ami fel van állványozva.
Pontosan mi sem tudjuk mi annak az oka, hogy a járdákat rendszeres felszedik, majd visszarakják. Elképzelhető, azért mert hullámos lesz pár hónapos, éves használattól. Gyorsan felszedik a homokágyról, elegyengetik a homokot, és újból lerakják. Persze mi csak a belváros ismerjük, látjuk, halljuk. Amszterdam más részeiről nyilatkozni nem tudok.
Amiért most jutott eszembe erről írni, az a házunk előtti korlát festése. Mint említettem az előző bejegyzésemben. Először tisztára pucolták az említett korlátot, majd valami géppel lecsiszolták a festéket róla. Ill. nem tudom mit is csináltak vele pontosan, de egy biztos: a gépnek iszonyú éles hangja volt, és eltűnt a korlátról a festék. És most kezdték el újrafesteni. Most sötét zöld helyett sárga lesz. :D

Zavarónak tűnik ez a sok útfelbontás, felújítás, de valahogy mégsem úgy, mint otthon. Azt érezzük csak, hogy mindig csinálnak valamit. DE van mindig eredmény is. A gyorsaságot nem emelném ki, de a folyamatosságot igen!! Nincs olyan, hogy elkezdenek valamit, majd mindig abbamarad a munka különböző okok miatt. Dolgoznak, dolgoznak, befejezik majd pár utcával arrébbmennek.
Reméljük lassan előlünk is eltűnnek. Hosszú-hosszú hónapok óta itt dolgoznak. Először a szemben lévő ház, majd előttünk a járda, majd a melletünk lévő ház, közben a tető, majd most a korlát.
Igen, kicsit sok már a munkagépek hangjából!!! Nemsokára nyugtunk lesz!! Úgy várunk már, új lakás!! :D

2010. szeptember 28., kedd

Mit ne csináljunk Hollandiában

Avagy hova ne tegyük a biciklinket

Most már mi is tudjuk, de legfőkébb B. , hogy mi lesz annak az illetőnek a büntetése, aki a tiltótábla ellenére rossz helyen hagyja drága kerékpárját. Némi utánajárás, és némi pénzbüntetés. B.nek ez csak 10 eurójába, egy délelőttjébe, ill. 1-1 villamos-, buszjegybe fájt. De mint az eset után hallottuk, volt aki nem volt ilyen szerencsés, egy barátunk ismerősének 50 eurós volt a kiváltási díj.
Ha nagy sárga táblát látunk, ahol esetleg már a kordonok, piros szalagok is kint díszelegnek a környéken (általában útfelújítás, útlezáráskor teszik őket ki, de valamikor korlátfestéskor is lezárják a területet), akkor nézzük meg jól a feltüntett dátumot. Ha sajnos rosszkor rossz helyre tettük pihentetni kétkerekünket, akkor sincs minden veszve. A megadott telefonszámon érdeklődhetünk bringánk után. És személyit, útlevelet vigyünk magunkkal! :D

2010. szeptember 21., kedd

Itt van az ősz, itt van újra...

Hát beköszöntött

Esik, és esik, és megint esik. Na jó, közben 1-2 órára kisüt a nap, lehet sütkérezni, megfeledkezni a rossz időről és amikor senki nem számít rá, elered. Lassan, halkan, közelít, szinte észre se vesszük. Sunyin kezdi, és még pofátlanabbul folytatja. Mire feleszmélnénk már ázott ürgékként menekülünk egy kiálló tető, ponyva alá, üveges tekintettel meredünk magunk elé, próbáljuk felidézni a pillanatot. A pillanatot amikor ez első esőcsepp ráhullott a kabátunk ujjára, amit hamis remények teli nem akartunk észrevenni. "Hogyan jött? Mikor kezdödött? Hisz az előbb még hét ágra sütött a nap!" Nem értjük. Nem is kell. Meg kell szokni. Ez Hollandia. És ez már az ősz. Csak egy esőkabát, és egy gumicsizma kell a túléléshez. És sok türelem. :D

2010. szeptember 13., hétfő

Vasárnapunk

Egy 'majdnem' nap

Volt néhány félreértés, ami miatt végülis csak majdnem voltunk a műemléknapon, Open Monumentendag-on. Több hojfe, műemlékké nyílvánított épület, templom, amik az év többi napján nem látogathatóak, megnyitja kapuit szeptember második hétvégéjén a nagyközönségnek.
Elvileg haarlemi épületeket is néztünk volna, ha B. nem értelmezi félre egyik barátunk emailjét. Így maradt Amszterdam. Ill. maradt volna, ha nem későn indulunk el. Közben útvonalat módosítottunk, így Jordan városrészbe folytattuk a kirándulást, infórmációkat gyűjtve a hofje-térkép bővítéséhez. Tehát végülis egy műemlékben sem jártunk a fesztivál alkalmából.
De útközben belebotlottunk egy másik fesztiválba, a Wallenfestivalba. Ez zenei, színházi fesztivál itt a környékünkön. Mi egy kisebb kirakodóvásárral egybekötött koncertet láttunk, hallottunk. Aranyos volt, de minket vártak a hofjek!!

Képek szigorúan a hofjékról. Na jó meg pár cicusról, akik az utunkba akadtak.

Ezeket a fotókat pedig útközben csináltam:

2010. szeptember 12., vasárnap

Hollandse Nieuwe

Holland nyers hering

A holland enyhén pácolt halacskát fejletlen hering-ből készítik. Kifogás után a néhány felesleges belső szervet eltávolítják, pár napig tölgyfa hordóban érlelik sós oldatban, vagy egyenesen tengervízben. A kopoltyút, nyakat eltávolítják, megpucolják, kifilézik, és már kész is. Hagymakarikákkal hidegen tálalják, magában kis nasinak, két étkezés között vagy zsemlében, heringes szendvicsként is eszik.
Utcai árusnál, ill. boltban is kapható. Mi először a boltit kóstoltuk meg.

Hm....Nem, ennyire nem ízlett. Igazából most azon a ponton vagyok, hogy egyszer elég volt. Csúszik ha kézzel eszem, és nagyon-nagyon nyers az íze! A hollandok állítólag egyben lenyelik. Én ilyennel nem próbálkoztam. Szerintem B. sem. A hagyma nem rossz vele, rontani nem ront rajta. Azt meg mondanom sem kell, hogy napokig halszag terjengett a lakásban...
Azért egy árusnál is kipróbáljuk, ellessük hogy eszik. Lehet csak a technikán múlik az egész. :D


2010. szeptember 7., kedd

Hofje-túrán

Amszterdami hofje-k nyomában

Vasárnap felkerekedtünk 2 barátunkkal, hogy felkeressünk a közel 50 hofje-ból néhányat. A leghíresebbet a Begijnhof-t már láttuk, de B. utánaolvasott a napokban, kiderült sok-sok belső udvar van.
Vasárnap kilencet néztünk ki. Sajnos hiányos információk birtokában több esetben a kapuban szembesültünk a szörnyű valósággal: vasárnap zárva.
Sebaj, mentünk tovább. Pár helyre be is jutottunk. A kapuk mögött mindenhol egy aranyos kert fogadott. Jellegüket tekintve mindenhol más. Voltak akik virágokat ültettek, voltak akik befűvesítették, néhol meg kevésbé ápoltan hagyták, de annál romantikusabb lett a hatás a fém székekkel, asztalokkal, paddal.
Ahova nem jutottunk be, hétfőn újra felkerestük, felírtuk a nyitva tartást, és egyéb hasznos információkat.

Interneten sok minden fent van a hofje-król, volt aki egy egész könyvet is írt az amszterdamiakról. De ennek ellenére sok házszám rosszul van megadva, és a nyitva tartás-nál is vannak hiányosságok.
Ennek korrigálására B. kitalálta, végigjárja mind az 50 udvart, felírja az információkat, Google Maps-en közzé teszi. A terv halad. A lelkesedés még megvan. Majd meglátjuk mi lesz belőle.
Ha elkészül természetesen ide is felteszem. :D


Így a végére hagyok egy kis hofje történelmet: a 17.század környéki épületekről, kertekről, udvarokról van szó. Egész Euróbában csak Hollandiában, és Belgiumban léteznek ezek a teljesen zárt belső udvarok.
Főleg nők, női szerzetesek laktak itt, sokban található kápolna is, az egyházhoz tartoztak.
A szegények megsegítésére épültek, a rászorulók sokáig ingyen lakhattak az oda tartozó épületekben.

2010. szeptember 5., vasárnap

B. biciklije

A régi-új bicaj

B. munkahelye a nyáron a város szélére költözött, a biciklizéssel töltött idő is megnőtt. Így már korábban kitalálta, Ő kosarat fog a biciklire csináltatni, a hátán lévő táskát nem szeretné cipelni, az oldalsó táskába meg nem tenné a laptop miatt. Így egy kosár kell. A nagy kérdés ezután a helye volt. Ezt is megálmodta, elöl lenne a legjobb, ott el bele tudja állítani a zsákot, és látja is.
Utánanézett, elvitte, megcsinálták. Íme az új szerzemény, és a büszke tulajdonos:

2010. szeptember 4., szombat

Rágógumi

A műtét

A napokban, egészen pontosan tegnap fejeztem be fagyasztós módszerrel a ragacseltávólító, életmentő műtétet. Az operáció sikeres volt, a beteg már jól van. A külső élősködőt foltmentesen eltávolítottam. A beteg tegnap elhagyhatta a gyengélkedőt.
A teljes beavatkozás több napot vett igénybe, a gyors olvadás miatt a művelet többszöri ismétlése volt szükséges: fagyasztóból kiveszem, kapirgálom.

2010. szeptember 2., csütörtök

Költözünk

Nagyobb lakásba megyünk

A napokban már akartam írni a lakáskeresésünkről. Akkor a cím is, a szöveg is a keresésről szólt volna. De úgy néz ki, megtaláltuk az igazit! Nem tökéletes, de minden olyan kívánalomnak eleget tesz, amiket összeírtunk, mint elegséges feltételek listája.

Igazából csak 2-3 hete keresünk másik lakhelyet, és van még majd 2 hónapunk. Tehát a korábbi kisebb csüggedésünk szinte teljesen fölösleges volt. Most, ebben a hónapban csak a lakáspiacot akartuk felmérni. De máris a kincset találtuk meg, pedig a kincsestérképünk ennél sokkal-sokkal bolyongósabb, kuszább utat mutatott. Szerencsénk volt!

Annyira reménytelennek tűnt, hogy jó árban (kb. mint az eddig lakbér), jó helyen (biciklivel megközelíthető legyen a belváros, ez kb max. 45-50 min.), legaláb még egy szoba (vagyis min. 2), legyen sütő, hűtő (ha bútorozatlan is), világos legyen (legalább olyan legyen mint a mostani vagy világosabb), legyen elég hely pakolni (vagy nagy szekrény, vagy olyan helység, vagy olyan okos megoldás, ahol elfér a motyónk..). Később még eggyel kibővült a lista: mindenképp legyen padló. Ugyanis itt az üres, bútorozatlan lakások szó szerint üresek.

A helyzetet az is nehezítette, hogy ha ingatlan irodán keresztül találunk lakást (vagy ők hírdetik, náluk találunk, vagy ők keresnek nekünk) akkor sokszor 1 havi lakbért ki kell nekik fizetni, munkaköltségként, a kaució ezen felül van, ami szintén 1-2 havi lakáspénz. És emellett komoly feltételeket állítanak a bérléssel kapcsolatban. A bruttó fizetésnek ki kell tenni a lakbér 4-5-szörösét.
Tehát valami mindig hibádzott, pedig nem voltak nagyon magas elvárásaink.

Egy szó mint száz, megvan! Még pár nap, míg végül válaszolunk, még alszunk rá pár napot. Már többször átbeszéltük B.-vel, keresztkérdéseinket is feltettük a tulajnak, és nem találtunk olyan indokot amiért ne mennénk. Vannak apró "szépséghibái" az álomlakásnak, de mellette minden kompenzálódik. Pl: Pici a szekrény, de az ágy meg van emelve, alá lehet bőven pakolni. Ugyanilyen kicsike a hűtő,mint most (szállodai minibár nagyságú) de nagy a konyha, van sütő is.

Költözni legkorábban október 15. körül fogunk. Valószínű mi magunk visszük át apránként a cuccokat. Addig is számoljuk a napokat! :D
Képeket majd szerződéskötés, költözés környékén csinálunk.

2010. szeptember 1., szerda

Uitmarkt

A színházi szezon kezdete

Előző hétvégén sok-sok koncerttel, táncműsorokkal, irodalmi programokkal, könyvvásárral ünnepelték a színházi évad kezdetét: Uitmarkt néven a belvárosban. Vondelpark, Leidseplein, és Museumplein területén állították fel a 30 színpadot, sátrat, ahol 12h-tól egész késő estig színes, érdekes programokkal szórakoztatták mind a kicsiket, mind a nagyokat.
Mi is több koncertet láttunk, hallgattunk: musicalt, komolyzenét, világzenét,
hip-hop-t, jazz-t. Ami nagyon érdekes volt: Emmilie Zipson. Egy icike-picike színpadon találtunk rá. Alig két tucat néző élvezte a műsort velünk együtt. Mi sajnos csak az utolsó 4-5 dalra értünk oda. De az is nagyon tetszett. Később egyik ismerősünk nyilatkozta róla: Kötelező! Kihagyhatatlan!A hangja fantaszikus!
Youtube-n nem sok felvételt találtam róla, de azért egy kis ízelítő:

Megbeszéltük B.-vel, ezentúl mindig megkóstolunk valami újat, valami helyit. Ezúttal a palacsintácskákra, poffertje-kre esett a választásunk. Olyan nagyon guszta volt, ahogy ott sütik, majd rászitálják a porcukrot. Az íze finom, hasonló a mi palacsintákhoz. Kisebb, és vastagabb egy kicsit a tésztája. Még melegen porcukorral, egy kis margarinnal szokás enni. Nyami...:D