Esik, és esik, és megint esik. Na jó, közben 1-2 órára kisüt a nap, lehet sütkérezni, megfeledkezni a rossz időről és amikor senki nem számít rá, elered. Lassan, halkan, közelít, szinte észre se vesszük. Sunyin kezdi, és még pofátlanabbul folytatja. Mire feleszmélnénk már ázott ürgékként menekülünk egy kiálló tető, ponyva alá, üveges tekintettel meredünk magunk elé, próbáljuk felidézni a pillanatot. A pillanatot amikor ez első esőcsepp ráhullott a kabátunk ujjára, amit hamis remények teli nem akartunk észrevenni. "Hogyan jött? Mikor kezdödött? Hisz az előbb még hét ágra sütött a nap!" Nem értjük. Nem is kell. Meg kell szokni. Ez Hollandia. És ez már az ősz. Csak egy esőkabát, és egy gumicsizma kell a túléléshez. És sok türelem. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése