Változások

Ezentúl leszek

Sokat gondolkodtam és arra jutottam, hogy bizony változtatok egy kicsit a blog tematikáján. Mivel helyzetem változott, és jelen pillanatban nincs akinek elsírhatnám mindenapi gondocskáimat, így ezt blogon keresztül fogom megtenni.

A gond eddig az volt, hogy tavasz van!!! Teljesen szétszórt vagyok, sokszor semmihez nincs kedvem, sokszor meg pörgök mint egy búgócsiga. És ez a lehetetlen állapot mégtöbb nyafogást generál, amit most már maximum a falnak  mondhatok.

Tehát munka közben jutott eszembe ez a nagyszerű gondolat, ahol mostanában amúgy is fergeteges ötleteim születnek. :)

Akkor az elején kezdeném egy rövid helyzetjelentéssel. A világ változik, nálam állandóan történik valami, csak lusta voltam megírni.

  A szobakereséssel nem nagyon haladok, rosszabbnál, rosszabb lehetőségekbe futok bele. Még rendületlenül keresgélek...

  Csütörtökön Haarlemben voltam, Bevrijdingspop nevű fesztiválon. Még mindig meglepődök Haarlem milyen nagy! :D Van helyijáratú busz, villamos, és a fesztiválon is rengetegen voltak.

Azonkívül, hogy hatalmas por volt, és másnap többszöri fülmosás után is fekete dolgok kerültek elő a hallójárataimból, a buli jó volt.

A legközelebbi haarlemi buli-ig utána kell majd néznem a rejtélyes Amszterdamba menő éjszakai busznak. Rékáék szerint, ha megy Amszterdam centrumból Haarlembe busz, akkor annak visszafelé is kellene közlekednie. Nos, nem találtunk, így Schipholon keresztül jutottam haza. Onnan viszont éjszaka is mennek a vonatok. :D

  Rékával láttam a Van Gogh Museumban lévő Picasso in Parijs c. kiállítást. Egyikünk se volt elájulva, és egyöntetűen megállapítottuk, ha fizetni kellett volna, nem biztos, hogy megnézzük. (múzeumkártyával voltunk)

  Jaa, igen. Vikivel voltam még húsvét előtt a Keukenhof környékén található tulipánföldeknél.

AZ odajutás vicces volt, és elég hosszú. Elöször is rossz vonatra szálltunk. :P És pont egy ellenkező irányba menőre. De sebaj, ez Hollandia a vonatok sűrűn járnak. Így, itt csak kb 1órát vesztettünk. A busz, amivel a parkhoz mentünk volna, nem jött, ill. sokat késett, aminek az okát röpke 20 perc múlva mi is megtudtuk. Hatalmas dugó volt. Így nem értek a buszok, és visszamenni sem tudtak, így ez miatt km hosszú sor kígyózott a buszoknál. De reményeink beigazolódtak: mire mi visszaértünk a bérelt biciklikkel, addigra elfogyott a tömeg.

Pár helyen már lehullott szirmokat láttunk csak, de még így is csodaszép volt. A kontrás, ott bérelt biciklikkel egy élmény volt tekerni. Viki hamar belejött, ezt hiszem a saját bringája is talán kontrás...nos, nekem nem ilyenem van. És annak rendje és módja szerint az első fél órában percenként torpantam meg, mert reflexból visszafelé akartam tekerni a pedált...vagy nem tudtam felszállni, mert be akartam tekerni a pedált megfelelő magasságba és mindig megakadt. Vicces volt nézni, ahogy szerencsétlenkedek. És természetesen a karom volt az, ami elfáradt nagyon hamar. Lehet az a fura kormány miatt. Hullafáradtan ültünk fel a visszabuszra, mintha legalább egész nap tekertünk volna, pedig csak 2-3 órát tartott a bringatúra. Szép volt, jó volt, jövőre is visszamegyek, akkor már időjárás függően pár héttel korábban!

Pár Viki által készített kép a tulpikról: