Újabb Hichcock remek
Tegnap este a Vertigo-ra esett a választásunk.
Első ránézésre kicsit másnak tűnik. Hichcocktól szokatlannak. De csak elsőre. Ha másodjára vetem össze a hasonlóságokat az eddig látott darabokkal, rá kell jönnöm, bizony nagyon sok a hasonlóság.
A legfőbb sajátos elemei az izgalom keltés, a min. 180 fokos csavarok a filmben és az emberi természet, mind jelen vannak. Kicsit szentimentálisabb, de merőben nem más. Itt a szerelemre alapozzák a történet kibontakozását. Balázs meg is jegyezte közben Scottira (James Stewart) , hogy tényleg megőrült. Ezen kijelentésén össze is szólalkoztunk. A főszereplő nem megőrült, csak szerelmes, ráadásul akkor még reménytelenül, hisz szívszerelmét halottnak hitte.
Az izgalom keltés, az ötletes, 50-es évekből való effektek is nagyon el/ki vannak találva. A rémálom rész, ill. tériszony illusztrálása nagyon tetszett!
Igaz, ez az eddigi legromantikusabb mozija. Egyetlen, öngyilkosságnak álcázott haláleset van az utolsó előtti képkockáig, utána még egy, vagy talán ugyanannak is lehet venni. :)
Tehát ilyesfajta izgalomban van csak hiány. De ezt ez egyszer elnézzük. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése