Se eleje, se vége, így hát belecsapok a közepébe
Nem is kezdek magyarázkodni miért is nem írtam az elmúlt majdnem kettő hétben. Már én is unom néha ilyenkor magamat, hisz csak pár perc az egész.
És vannak elmaradásaim is.
A múltheti Bartók Marathonról még egyáltalán nem írtam. Elkezdtem, de a vendégek csicsergése mindig megzavarta a gondolataimat, így hagytam későbbre...pl. mostanra. :)
A jegyeket Balázs intézte, az ötlet is az övé volt. Az időpont adott volt, szeptember 3., szombat. Előadás volt aznap a Muzikgebouw-ban. Mivel akkor már 2hete dolgoztam, így könnyű volt eldönteni, hogy az első, 11órási koncert lesz a befutó.
Az első blokkban egy magyarok léptek színpadra, a Keller Quartet. Szünet után pedig a helyi Asko|Schönberg következett, majd zárásként megint a magyar vonósnégyes.
Összességében tetszett. Bár már előtte többet mondták, Bartók nehezen emészthető. Nekem mégis az általunk hallott darabok közül a legutolsó, a legmodernebb tetszett.
Mást nagyon nem akarok, és nem is nagyon tudnék írni az előadásról. Nekem kimondottan tetszett. És örülök, hogy megint magyarokba botlottunk (:).
Mivel a nap nem lehet tökéletes (verőfényes napsütés volt, és meleg), így mikor már majdnem elértük a Vondelparkot, hogy majd ott megebédelünk, defektet kaptam... Az egyik rémálmom következett be - menetközbeni defekt-, de nem lett semmi baj. És Balázs hamar beadta a szerelő bácsinkhoz, és már este hazafelé a munkából megint tekerhettem. :)
Az előadás programot végülis csak a Balázs blogjában találtam meg. Azóta lehet leszedték a hivatalos helyekről, és ő még frissen megírta a bejegyzést róla. :P
- 1. Vonósnégyes (1909.)
- Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre
- Vonósnégyes (ennél többet eddig nem sikerült kiderítenem, de amint megtudom pontosítom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése