És miért is jó Caro Emeraldra dolgozni??

Hallgassátok!

A főnökeim legokosabb döntése volt hallgatni a dolgozók kérésére, és bevezetni a konyhába a Mekis rádiót, ahol jó zenék mennek mindenféle reklám, hírdetmény, vagy bármiféle szöveg nélkül. :D:D

És mivel Caro holland, így őt is elég sűrűn hallani. Köszönöm Réka, hogy megismerhettem. 

Jaaaaj, nem tudok leállni!!!!! Elkapott a láz!!

Mindenkinek szép napot!

Skyfall

Mozikártyámnak hála, akkor nézhetek új filmeket majdhogynem mikor  kedvem tarja.

A legújabb Bond filmnél szokás szerint kicsit húztam a számat. Valami előítéletem volt az összes 007-es film ellen. A korábbiakat is kerültem, ezt is két okból néztem meg.
1. Bandim hatalmas James Bond rajongó, így már illik megnézni amit annyira szeret. Főleg mert az ízlésében eddig nem csalódtam.
2. Akkora tömeget vonz, hogy már csak azért is be kell ülni megnézni.

Jaa, és valahogy Daniel Craig sehogysem illet bele abba a képbe, amit egy 007-es ügynökről képzeltem el.

Ezek után foglaltam helyet a filmre, ha már lehet, akkor IMAX 3D-ben.
Jó, hogy a szombati vetítésre nem tudtam menni. Ma alig voltak a terembe, nem kellett sehol se sorban állni. Még a női wc-nél sem. :)

A film nagyon tetszett. Szinte észre sem vettem a 2,5 órát. De csak majdnem. Túl sokat lőtyöltem film alatt. Meg előtte. A hosszú film átka sajnos.

De Daniel Craig valamiért beleillet a filmbe. A miértjét nem tudnám megmondani, hisz egészen más karakter, mint pl.: Sean Connery vagy Roger Moor, akiket igazi angol titkos ügynöknek képzelek el. De a sok modern kütyü között nem volt idegen. Az öltöny is mindig tökéletesen állt rajta, még akkor is ha lövést kapott. És több sebből vérzett. ÉÉs hagyományos borotvakést, és pamacsot használt! Furcsán kötötte össze a régit, az újjal. De végeredményben müködött.
A főgonosz egyszerűen zseniális. Javier Bardemnek mindegy épp sorotgyilkos a pusztában, vagy épp sármos spanyol szerető, eddig rossz alakítást tőle nem láttam.
Az főcim alatti animáció is tökéletesen el van találva, alatti Adele: Skyfall c. száma. Hatásos. Ahogy az egész film az.
Örülök, hogy végülis megnéztem, és félretettem minden ellenszenvemet.

Csak a hangulatért : Adele: Skyfall

És maga a trailer:

A hétvége

Az elmúlt napokban valami furcsa köd lengett körül. Az agyam nem teljesen fogott, és érdekesebbnél, érdekesebb helyzetekbe keveredtem.
Pénteken kezdődött azzal, hogy valamiért nem ellenőriztem indulás előtt mikor is kell kezdenem, (ezt minden nap megteszem) így sikerült egy órával előbb beesnem, azzal a tudattal, "úristen, el fogok késni!". Majd egy kedves munkatársam a beosztást nézegette, mikor érdeklődő arccal megkérdezte: "Judit, hogy, hogy ilyen korán?" . Nos, erre válaszolni nem tudtam, miután ellenőriztem a falon lógó papírt. A számok nem hazudtak. Egy órával korábban érkezdtem.  De hála a nagy forgalomnak, korábban is kezdhettem, ennek örömére fél órával többet is dolgozhattam.
Hazafelé nagy lendülettel tekertem, és örültem, hogy végre hamar otthon leszek. Ha a sors is így akarta volna. Biciklim megállt. Leesett a lánc is. Mivel az okát nem tudtam, a láncot próbáltam visszatenni. Röpke negyed óra után, nyakig olajosan konstatáltam, lánc ide vagy oda, a hátsó kerék bizony  nem mozdul. Mivel semmi látható dolog nem akadályozta, így kénytelen voltam a legközelebbi biciklitárolóhoz odaláncolni, és hazavillamosozni. Mivel olajos voltam a jegyként szolgáló chipkártyát kivettem a tokjából, és csak a zsebembe tettem.

Másnap délelőtt későn ébredve jöttem rá, hogy sok mindent terveztem aznapra, ráadásul egymást fedték volna a programok. Hosszasan tanakodtam, mitévő legyek, mikor Réka barátném tette fel az i-re a pontot. Hozzá is elígérkeztem, már épp lemondani akartam, de úgy döntöttem, majd Haarlemben elintezem azt a pár dolgot, a mozit meg hagyom. Amúgy is csak helyet foglaltam, jegyet nem kellett vennem.
De mivel a boltba időben akartunk menni, akkor már szinte késésben voltam. Megnéztem neten, van a közelből busz, minden fél órában. Üzentem, hamarosan ott leszek. És kapkodva készülni kezdtem.
De rosszul emlékeztem az indulásra, és már kabátban voltam, amikor leesett, a rendszer azt az indulást már a busz indulására írta. Számoltam, számoltam, Téényleg. Akkor van meg fél órám. Üzentem, fél órával későbbre tolódik az érkezésem.
Elindultam időben, mivel nem voltam teljesen biztos a buszmegálló elhelyezkedésében. Az első 10 méteren az egyik gombom szakadt le a kabátomról.
Akkor ezt még nem vettem jelnek. Úgy gondoltam a nagy sálam majd eltakarja, mint a másik hiányzó gombot is.
Útközben épp az időt szerettem volna ellenőrizni, ha a telefonom nem merült volna le. A buszhoz érve, láttam, még 33 perc van az indulásig. ÓÓriási, óránként jár, de nem tudok odaszólni, kések. Addig bementem a közeli boltba pár dolgot venni. Utólag visszanézve, sok órás müködésem egyetlen értelmes lépése ez volt.
Buszra felszállás közben vettem észre, hogy nem tettem előző este vissza a chipkártyat a tokba, és másik kabát van rajtam. Gyorsan előkaptam a pénztarcámat, már kértem is a jegyet, mikoris kiderült, a két nappal ezelőtt felvett pénz a harmadik kabátom zsebében pihent. Otthon.
Ezek után nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek. Hazasétáltam, majd Rékának üzentem, előkerestem mindent: pénzt, chipkártyát, póttelefont. És még a mosogépből is ki tudtam teregetni az időközben tisztává lett ruhákat.
 A következő busszal mentem végülis. Így kb 2,5 órába telt eljutnom Haarlembe, ami fél órára van innen.
Jaa, és amit annyira el akartam intézni, arról kiderült, online is eltudom intézni. Nem kell fénymásoló, meg boríték, bélyeg. Csak a telefonom kamerája. :D Valahogy az agyam a legelőször kipróbált, de akkor még információk hiányában nem sikeres, de lehetséges és egyszerű műveletet nem rögzítette.

Remélem ennek a napoknak vége. Báár, végeredményben sikeresek voltak. De csak sok sok bosszúság árán. A boltba beesve, gyakorlatilag percek alatt találtam magamnak olcsón téli kabátot. :D Épp aznap, útközben döntöttem el, kabátot kell venni, hisz a másik kicsit szűk lett, és potyogtak a gombok róla, ráadásul mozogni sem lehetett benne.....Azóta a dolgot is elintéztem.

Sokféle tanulságot levontam ezekből. Pl.: soha ne induljak el kapkodva, főleg úgy, hogy későbbi indulás volt tervezve. Meg: a telefonom aksigondját meg kell oldanom, mert  így nem mehet tovább. Legutóbb Bandimmal vesztettük el majdnem egymást, ill. meg sem találtuk az állomáson. Ott póttelefon volt, csak a száma nem volt meg...Ott csak fél órát köröztünk egymást keresve az állomáson.
Ilyen, és ehhez hasonló mélyenszántó dolgok jutottak eszembe.

Nos, mára abbahagyom. Mielőtt elragadtatnám magam (ennél is jobban), és belemerülnek mindenféle gondolat kielemzésébe.

Jó éjt!

Street art..

Vagy annak látszik. :D A főnökúr múlatja ilyenekkel az időt. Nekem tetszik. :)

Brüsszel képekben

A beígért képek. Drága Bandim keze munkája az összes. Tehát őt tessék dícsérni, ne engem. Én csak felhasználom őket. :)

Brüsszel No.2

Vicces év az idei. A mostani brüsszeli út adott valamiféle keretet neki. Január elején Rékával és vendéglátónkkal, Józsival csatangoltunk a városban, most drága Bandim volt az útitársam. Vagy én az övé, hm.....vagy egymáséi. :D

Korábbi utazásom amolyan gyors, búfelejtő út volt.Sok bulival, gyors kocsis városnézéssel. Valamiért akkor tetszett a város, valószínű a fent említett okok miatt.
Most a belvárosban laktunk, mindenhova sétáltunk, így alkalmunk volt magunkba szívni Brüsszel levegőjét. Vannak szép részei, de sajnos a varázs amit egy várostól kaphat az ember, azt itt nem találtuk.Nem volt szerelem se első, se második látásra sem, mint Budapesten, vagy Amszterdamban.
De sok finom sört kirpóbáltunk, és vissztaláltam a Delirium nevű pub-ba. Nagyon büszke is voltam magamra. :) Előszőr Józsi vezetett minket, és ilyenkor nem is szoktam figyelni merre járunk.


Amúgy furcsa volt kilépni a holland steril környezetből egy másik nyugat európai országba, ami szomszéd, de mégis oly messzinek tűnt. Mint amikor az osztrák bácsi átvonatozik Magyarországra. :)

Ma nagyon szerettem volna írni, de sajnos nem nagyon megy. És a magyar billentyűzettel is szenvedek.
De egy szó mint száz, nagyon jó volt! Tudom ígértem képeket, de nem nagyon volt kedvem a hidegben bohóckodni a géppel. Hagytam a szakemberre. Majd tőle kölcsönzök néhányat ide is.

Már Amstelveenből

Úgy döntöttem, újra blogolok. Az írói válságnak úgy néz ki, lassan vége. Mondanivalóm sok van, nem tudom mire jut idő most.
Életem egyrészről változatlan, másrészről gyökeresen megváltozott. A szétköltözés óta, egy szobácskában tengetem szabadidőm egyes részeit. A lakás közös helyiségein, úgy mint, fürdő, wc, konyha egy korombeli holland sráccal, és a barátnőjével osztozkodunk. A vágyott magányt tehát megkaptam.
És egyben a ki nem mondott, agyon nem rágott gondolatok is megszaporodtak. Talán ez kellett az kellett. Majd kiderül.
Mindenesetre a napokban éreztem hosszú idő után először, valamit írnék.

Sajnos a munkahelyen egyre sűrűbben jönnek elő az időnkénti emberutálatból eredető, "mégis miért vagyok itt", "nagy az isten állatkertje, de nagyon picike rajt a kerítés" gondolatok. Hatalmukba kerítenek, és nehéz előlük menekülni. Mindig és mindig rá kell, hogy ébredjek, nem vagyok csapatjátékos. Ha az azt jelenti, hogy másokkal kell együtt dolgozni. Tolerancia küszöböm túl alacsony. Mindig is az volt. Jó nevelésnek hála, nem szólók, bár sűrűn meglátnak és sarkon fordulnak.  Hm...De jó is ez néha...:D

Sajnos a találkozások száma Bandimmal megcsappant, amit nehezek viselek, dehát mindig közbejött. Demajdaztánmost! Csütörtök hajnalban irány Brüsszel! Pár napra kivonatozok ebből a bolondok házából. Ahogy anyukam mondta: "akkor végülis randi Brüsszelben?" Igen, randi ott. Szóval az előjelek már mutatkoznak: szórakozottság, csillogó szem, állandó mosolygás. De addig van még két nagyon hosszú nap.
Most már kötelességemnek érzek néhány képet csinálni. Ide is jó lenne, meg hát ugye régen készült már az utolsó. Szóval eselyés akár egy fényképes élménybeszámoló is. :)

Nagy lendületből mára ennyi futotta. De remélhetőleg sűrűbben frissülnek a bejegyzések, éppen a fent említett okokból kifolyólag is.

Ja, és a legújabb projektem, amszterdami idegenvezetés magyar turistáknak. Apukám csinált egy pofás kis weblapot is ez alkalomból. Bár még kerülnek fel dolgok rá, azért már közel az alagút vége.