Javítgatások

Mivel hosszú ideig hagytam, hogy az enyészeté váljon a blog, így most sok foltozásra szorul.

Az email címem nem működött egy ideig, azóta orvosoltam a helyzetet. Szíves elnézését kérem annak, aki ebben az időszakban próbált meg elérni, sikertelenül.

A képeim egy darabig valamiért nem voltak láthatóak. A nagy Google+-os átalakulás óta a Picassa kicsit furcsán működik. Elvileg a link ismét jó, de a hibából tanulva, gondolkodok más tárhelyre való átköltözésen.

A tartalomjegyzék ősidők óta nem frissült, ezt is megoldom majd valahogy. Most ez lesz a következő.

Más: már halottam panaszt az emailen való feliratkozásról, miszerint nem mindegyik bejegyzésről kaptak értesítést. Még keresek több feliratkozásra alkalmas lehetőséget, és azokat felpakolgatom.

Middelburg

Múlt héten szerdán Zeeland fővárosában jártunk. A vasútnak hála, megint volt akciós napijegy, két főnek 25 euróért. És ezt ugye nem szabad kihagyni!!

Ahhoz képest, hogy az ország délnyugati részére mentünk, nem éreztük a hőmérsékletkülönbséget. Igazából talán még nagyobb és hidegebb szél fagyasztott minket órákon át. (Ami persze képeken máshogy látszik. :P)

Aranyos ötvenezres település. Az aranykorban jelentős szerepe volt, mint kikötő város, és a rabszolgakereskedelem egyik központja volt.

Miután a Tourist shopban szereztünk térképet, elindultunk körbesétálni a belvárost. Keringtünk, keringtünk, a majdnem tökéletes kör alakú, korábbi városfalként szolgáló csatornán belül, hamar megállapítottuk, hogy nem túl nagy az erdeti település, és mennyire hasonlít a többi hasonló korú városkára. Egy kis Utrecht, egy kis Leiden, egy Groningen, egy kis Breda...Végeredményben mind egyforma egy kicsit.

 Egyik melegedőnk egy családi kis étterem volt. Padok sok-sok párnával, az étlap legynagyobb része egy hatalmas táblán, krétával felírva. Néha egy egy családtag tűnt fel az emeletről, kivett egy szem krumplit, és továbbállt. Mi levest ettünk végül, hosszas tanakodás után. Réka töklevest garnélarákkal, én pedig a holland zöldborsólevet választottam. Az enyém tökéletes ötletnek bizonyult. Finom volt, sűrű, tele mindenféle jóval. Réka még egy kis adag sültkrumplit is bevállalt, ami állítása szerint nála toplistás lett. :)



A másik kitérőnket a főtéren lévő kávézók egyikébe tettük. Az étlap tanulmányozása után egységesen Ambrosiat (ha jól emlékszem a névre..) kértünk, honingkruidenwijn-t. Vagyis mézes-fűszeres-bor, talpas pohárban. Az ízlelőbimbóink cigánykereket jártak örömükben. Jóóóó fajta volt.
És olyannyira fejbecsapott mindkettünket, hogy én a vonat indulásáig alig tudtam nyitva tartani szemem, azon a röpke 8 percen keresztül küzdöttem,  nehogy a sínek alatt végezzem, horkolva. Miután leültünk Réka ájult el szinte szó szerint. Mintha valami más is lett volna az itókákban.....


Aranyos volt. Az ott készült néhány képm vagyis a maradék:

Na kinek áll jobban?

Neki?

Vagy Nekem?

Új arculat

Már egy ideje hatalmas dilemmában vagyok. Úgy általában. Mindennel kapcsolatban. A bloggal is. A változás megérett. Így útjára is indítom.

Enjoy it! :)

Mozik

Ígérem ez az utolsó bejegyzés ami a budapesti életet taglalja. Pontosabban összehasonlítgatni nem fogok. Nem szeretnék többet, nincs értelme.

Egyetlen egy dolog van, ami részben érdekes, részben hű képet ad az országról is. Hogy a tojás, vagy tyúk volt előbb, nem tudom. Azt sem tudom melyik-melyik.
Az adott szempontokból csak a jelenlegi helyzet a releváns.

Húzom, húzom a dolgot. Nos, természetesen a két országban müködő mozikról szerettem volna pár szót szólni. Pontosabban a két fővárosban lévő filmszinházakról.
Itt, Amszterdamban az utóbbi időben elég sűrűn látogatom őket és ami már feltűnt korábban is, hogy nagyon figyelnek a nézettségre.
Sok filmet nem reklámoznak agyon, máshogy kezelik őket. Nem mennek minden moziban, naponta 1-2 vetítés van néha belőlük. A nagyot durranó, vagy legalább is nagyobb visszhangú filmek teljes sávszélességgel nyomulnak. Mindenhol, naponta számtalan előadás formájában, de egy filmet sem játszanak hosszú hónapokig. Pár hét után egyre ritkábban vetítik őket, helyet adva az újaknak.
És így nem kell aggódni, hogy nem lesz néznivaló a műsorfüzetben. Igaz, néha késleltetnek párat, de összeségében állandóan tele van a programfüzet új címekkel.

Otthon viszont meglepődtem. Ott-tartózkodásom alatt lehetőségem volt kétszer is meglátogatni a helyi mozikat. Csalódás volt sajnos.
A filmek jók voltak, de a rendszer nem tetszett. Online nem lehet jegyet venni, csak megrendelni. A jegypénztárak előtt hosszú sor, mert épp csak kettő van nyitva. stb.
De amiért is írom ezt a bejegyzést az a műsor maga. Rengeteg film, annál is több előadás, mozitermek meg üresek. Érdeklődtem is ismerősöknél, hogy hogy müködhetnek ezek a rengeteg hatalmas termekkel rendelkező pláza mozik. Valószínű alig-alig. Ezek érthetőek is. Csak akkor miért müködik így az összes. Miért nem csak a fele, de az színvonalasan?! hm..
A filmeket hamar behozzák összeségében, és mint az őrült vetítik is őket. Minden koncepció nélkül. Ugyanakkora hangsúlyt kap szinte mindegyik. Mozgás szinte semmi. Műsörön hagyják amíg lehet, és a frissárú alig akad.
Otthon ha lehetőségem lenne, sem vennék mozikártyát. Maradna az alkalmankénti mozizás.
Sajnos a mostani szinkronokról egy külön bejegyzést írhatnék. Le is szoktam róla.

Kiegészítés az előzőekhez

Az utóbbi bejegyzés megjelenése után érkezett észrevétel a leírt tartalmat illetően.

Az említett cukrászda, a Horváth cukrászda, aminek az érdekessége, hogy a helyben fogyasztott sütire plusz 5-10%-t számítanak fel. Az okot számomra homály fedi.

A másik apróság, a Librikben lévő Cafe Frei. Csak úgy  nézelődni tévedtünk be, mikor felhívták figyelmemet a bolt közepén üzemelő kávézóra. Nagy táblán krétával kiírva a tömérdek kávé különlegesség. Hosszas fejtörés után egy gyömbéres mellett tettem le a voksom.( A teljes nevére már sajnos nem emlékszem.)
Isteni finom volt. A habjában egészen apró narancshéj darabkákat találtam, és maga a kávé enyhén fahéj illatú, ízre erősebb karácsony íze volt. Amolyan fahéjas-almás-narancsos-gyömbéres. Mint a karácsony.
Csillagos ötös a kávéért. Az ár is szerintem rendben volt. A latte különlegességek 590 Huf-s egységáron voltak. Örök társam, Bandi is tökéletesen meg volt elégedve az eszpresszójával. Sajnos megközelítöleg sem tudom mit választott. De mosolyogva szűrcsölte. :)

" A Cafe Frei a világot szeretné megkóstoltatni Magyarországgal!"

Ehhez csak további sok sikert tudunk kívánni. Remek ötletnek bizonyul a Cafe a könyvesbolt kellős közepén. Sokan ott olvasgatnak a kávészünetük közben.
Az, hogy ez a Librinek mennyire gazdaságos, más kérdés. Meg kell hagyni, többen élvezték a fekete nedüjüket, mint ahányan nézelődtek, esetleg vásároltak is.

Egy örök kedvenc: 

Normafán lévő lángosos, ill. réteses házikókat eddig is ismertem, de most is szerettük a rétest. Meg a forralt bort is. Jól jöttek abban -nekem- farkas ordító hidegben. :) 

Új helyeket próbáltunk ki Budapesten

A mostani hazautamkor valamiért, az okára már nem is emlékszem, új helyek után kutattunk.
Talán egy linkkel kezdődött a dolog, amit Bandinak küldtem egy újonnan nyílt forrócsokizós helyről. 

Első napi haditerv a hely megkeresésse, kipróbálása volt. Utána meg csak jöttek a további helyek. Mert mint kiderült, ezekből is akad bőven Budapesten. Újak, eredetiek, az áraik meg tűrhetőek, bár az utóbbi megítélésében nem én vagyok a mérvadó, ne feledjük, én Hollandiában élek, ahol egy csapolt korsó sört 5 euró alatt nem nagyon mérik
Szóval, tehát a néhány hely:

Chocoroom -Aranyos, barátságos hely, telis-tele könyvekkel a polcon. Én Illyés Gyula: Hetvenhét magyar népmese c. kötetet lapozgattam egy hatalmas bőr kanapén. A forró csokik finomak, amit legalább is elfogyasztottunk. Különböző töménységű csokikból válogathatunk, plusz hozzá az ízesítést. Én narancsos csodát ittam, 52%-os csokiból. Az íze tökéletesen egyezett azokkal a narancsos étcsokikkal, amiket imádok. És mindezek 590 Huf-ért. A kiszolgálásért külön pirospont jár.
A helynek egyetlen hibája, hogy valahogy beleolvad a mellette lévő étterembe. Vagyis a két kirakat. Mi kétszer elmentünk mellette, mikor végülis megtaláltuk. Csak a bejáratot látni, a helyiség maga, az alagsorban van.

MŰSZI - kulturális és civil közösségi tér a Corvin Áruház harmadik emeletén "" 
Itt a kávézó megtalálasa egyszerű volt, egyedül a bejutással lettek volna gondjaink, ha Bandi nem emlékszik mit is írtak a cikkben: kapucsengő megnyomása után a jelszó: " büfébe jöttünk".
Nos, mi is bemondtuk, majd a hatalmas, piros vasajtó kinyílt. Fel a csúcsra mentünk, ahol amolyan egyetemi büfé jellege volt a helyiségnek. Hatalmas tér, elsőre kicsit kuszán, de annál otthonosabban berendezve. "Hippi lazulás", tökéletesen illik rá ez a leírás. Bicikli a falnak nekitámasztva, két játszadozó kutyus, s néhány épp tanuló, kávézó vendég, ping-pong asztal. Van minden, mint valami bazárban, fotelek, székek, hatalmas párnák, ablakzsanérokból kialakított asztalok, de az összhatás kelllemes. Egyetlen oka az idő előtti távozásunknak a szendvicsek késése, és növekvő éhségünk. 
Olvastuk, kapható szilárd táplálék is, úgy mint kőrözöttes kenyér pl., de erre épp várni kellett, és csak akkor láttuk a kistányérokat a pulton várakozni, amikor nagykabátban még egy utolsót pillantást vettünk a teremről, ajtócsukás közben. 
Van tea, forralt bor, csapolt sör, szörp, 100%- os, préselt almalé, ropi, szotyi, minden ami egy jó magyar büfében alapanyag. Kár a szendvicsekért. Majd legközelebb.

Esetleg jól jöhetnek még:

http://hvg.hu/kultura/20120928_uj_ettermek_budapesten
http://hvg.hu/kultura/20120706_belvarosi_gasztroterek_budapesten
http://hvg.hu/kultura/20130131_uj_helyek_budapesten


Ami még megemlítendő, számomra új hely, egy orosz bolt a Retek utcában, a Mammut közvetlen közelében. Amiért betévedtünk oda, az a túrókocka, amolyan orosz túró rudi. Van mákos, sűrített tej ízű, epres, és kókuszos. A dolog érdekessége, a ciril betüs nevek. Miután megvettük őket, csak találgattunk melyik milyen. Kicsit töményebbek mint az itthon kapható testvéreik, de a mákos, és a sűrített tej ízű nekem kimondottan elnyerte a tetszésemet. 

Alkalmam nyílt megkóstolni az ország tortáját is. Szabolcsi almás-máktorta. Isteni finom. Akárminek is nevezzük, az íze nagyon finom volt. Vicces, hogy nemigen tudtam a torta létezéséről, pontosabban a tulajdon-viszonyról. A 2012-s jó választás volt. 

Több helyet is kipróbáltunk volna, de ilyenkor mindenhova hivatalos az ember. Nagynénihez, nagybácsihoz, nagymamához, testvérkéhez, barátokhoz, természetesen több részletben, és persze a szülőkhöz, mindezt bonyolítja, ha az ember lányának egy barátja is van, aki természetesen másik város szülötte.
 Persze mindenhol ellátnak mindenféle földi jóval, így nem egyszerű ezeket belesűríteni a programba. De csak mindent apránként. 

Életünk végéig tanulunk.

És tényleg.

Most a napokban azt tudtam meg, hogy ha a telefon akkumulátora púpos, az bizony rossz, és örülhetünk ha nem robban bele a telefonba.
Nos, ilyen romlott aksival járkáltam kb. fél évig. :S

A másik újrafelfedezésem: az okostelefonok is operációs rendszerrel működnek, és bizony hajlamosak megbolondulni, csupán a hülye a sok frissítés miatt.

Konklúzió: sokszor a már szinte eltemetett telefon is új életre kel, néha egy új akkumulátortól és egy kis újrabootolástól. Megint él a telom!!! Hála fantasztikus barátomnak! :)

Még egy okosság: nem egészséges az aksinak ha dobálódik. Sajnos.