Ahhoz képest, hogy az ország délnyugati részére mentünk, nem éreztük a hőmérsékletkülönbséget. Igazából talán még nagyobb és hidegebb szél fagyasztott minket órákon át. (Ami persze képeken máshogy látszik. :P)
Aranyos ötvenezres település. Az aranykorban jelentős szerepe volt, mint kikötő város, és a rabszolgakereskedelem egyik központja volt.
Egyik melegedőnk egy családi kis étterem volt. Padok sok-sok párnával, az étlap legynagyobb része egy hatalmas táblán, krétával felírva. Néha egy egy családtag tűnt fel az emeletről, kivett egy szem krumplit, és továbbállt. Mi levest ettünk végül, hosszas tanakodás után. Réka töklevest garnélarákkal, én pedig a holland zöldborsólevet választottam. Az enyém tökéletes ötletnek bizonyult. Finom volt, sűrű, tele mindenféle jóval. Réka még egy kis adag sültkrumplit is bevállalt, ami állítása szerint nála toplistás lett. :)
A másik kitérőnket a főtéren lévő kávézók egyikébe tettük. Az étlap tanulmányozása után egységesen Ambrosiat (ha jól emlékszem a névre..) kértünk, honingkruidenwijn-t. Vagyis mézes-fűszeres-bor, talpas pohárban. Az ízlelőbimbóink cigánykereket jártak örömükben. Jóóóó fajta volt.És olyannyira fejbecsapott mindkettünket, hogy én a vonat indulásáig alig tudtam nyitva tartani szemem, azon a röpke 8 percen keresztül küzdöttem, nehogy a sínek alatt végezzem, horkolva. Miután leültünk Réka ájult el szinte szó szerint. Mintha valami más is lett volna az itókákban.....
Aranyos volt. Az ott készült néhány képm vagyis a maradék:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése