A mostani hazautamkor valamiért, az okára már nem is emlékszem, új helyek után kutattunk.
Talán egy linkkel kezdődött a dolog, amit Bandinak küldtem egy újonnan nyílt forrócsokizós helyről.
Első napi haditerv a hely megkeresésse, kipróbálása volt. Utána meg csak jöttek a további helyek. Mert mint kiderült, ezekből is akad bőven Budapesten. Újak, eredetiek, az áraik meg tűrhetőek, bár az utóbbi megítélésében nem én vagyok a mérvadó, ne feledjük, én Hollandiában élek, ahol egy csapolt korsó sört 5 euró alatt nem nagyon mérik
Szóval, tehát a néhány hely:
Chocoroom -Aranyos, barátságos hely, telis-tele könyvekkel a polcon. Én Illyés Gyula: Hetvenhét magyar népmese c. kötetet lapozgattam egy hatalmas bőr kanapén. A forró csokik finomak, amit legalább is elfogyasztottunk. Különböző töménységű csokikból válogathatunk, plusz hozzá az ízesítést. Én narancsos csodát ittam, 52%-os csokiból. Az íze tökéletesen egyezett azokkal a narancsos étcsokikkal, amiket imádok. És mindezek 590 Huf-ért. A kiszolgálásért külön pirospont jár.
A helynek egyetlen hibája, hogy valahogy beleolvad a mellette lévő étterembe. Vagyis a két kirakat. Mi kétszer elmentünk mellette, mikor végülis megtaláltuk. Csak a bejáratot látni, a helyiség maga, az alagsorban van.
MŰSZI - kulturális és civil közösségi tér a Corvin Áruház harmadik emeletén ""
Itt a kávézó megtalálasa egyszerű volt, egyedül a bejutással lettek volna gondjaink, ha Bandi nem emlékszik mit is írtak a cikkben: kapucsengő megnyomása után a jelszó: " büfébe jöttünk".
Nos, mi is bemondtuk, majd a hatalmas, piros vasajtó kinyílt. Fel a csúcsra mentünk, ahol amolyan egyetemi büfé jellege volt a helyiségnek. Hatalmas tér, elsőre kicsit kuszán, de annál otthonosabban berendezve. "Hippi lazulás", tökéletesen illik rá ez a leírás. Bicikli a falnak nekitámasztva, két játszadozó kutyus, s néhány épp tanuló, kávézó vendég, ping-pong asztal. Van minden, mint valami bazárban, fotelek, székek, hatalmas párnák, ablakzsanérokból kialakított asztalok, de az összhatás kelllemes. Egyetlen oka az idő előtti távozásunknak a szendvicsek késése, és növekvő éhségünk.
Olvastuk, kapható szilárd táplálék is, úgy mint kőrözöttes kenyér pl., de erre épp várni kellett, és csak akkor láttuk a kistányérokat a pulton várakozni, amikor nagykabátban még egy utolsót pillantást vettünk a teremről, ajtócsukás közben.
Van tea, forralt bor, csapolt sör, szörp, 100%- os, préselt almalé, ropi, szotyi, minden ami egy jó magyar büfében alapanyag. Kár a szendvicsekért. Majd legközelebb.
Esetleg jól jöhetnek még:
http://hvg.hu/kultura/20120928_uj_ettermek_budapesten
http://hvg.hu/kultura/20120706_belvarosi_gasztroterek_budapesten
http://hvg.hu/kultura/20130131_uj_helyek_budapesten
Ami még megemlítendő, számomra új hely, egy orosz bolt a Retek utcában, a Mammut közvetlen közelében. Amiért betévedtünk oda, az a túrókocka, amolyan orosz túró rudi. Van mákos, sűrített tej ízű, epres, és kókuszos. A dolog érdekessége, a ciril betüs nevek. Miután megvettük őket, csak találgattunk melyik milyen. Kicsit töményebbek mint az itthon kapható testvéreik, de a mákos, és a sűrített tej ízű nekem kimondottan elnyerte a tetszésemet.
Alkalmam nyílt megkóstolni az ország tortáját is. Szabolcsi almás-máktorta. Isteni finom. Akárminek is nevezzük, az íze nagyon finom volt. Vicces, hogy nemigen tudtam a torta létezéséről, pontosabban a tulajdon-viszonyról. A 2012-s jó választás volt.
Több helyet is kipróbáltunk volna, de ilyenkor mindenhova hivatalos az ember. Nagynénihez, nagybácsihoz, nagymamához, testvérkéhez, barátokhoz, természetesen több részletben, és persze a szülőkhöz, mindezt bonyolítja, ha az ember lányának egy barátja is van, aki természetesen másik város szülötte.
Persze mindenhol ellátnak mindenféle földi jóval, így nem egyszerű ezeket belesűríteni a programba. De csak mindent apránként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése