Nem rég végre eljutottunk a Gravity-re. Két vágyam is teljesült egyszerre. Bandit elvittem egy 3D-s vetítésre, és a Tuschinski-ba néztük meg. Ebbe a -méltán nevezhetjük- filmszínházba már korábban is el szerettem volna vinni. Egyik kis szerelmem. Gyönyörű szép már a lobbi is, a falon lévő festmények, stukkók, a plafon lévő szines megvilágítása, a hatalmas szőnyeg mesebelivé teszi. Minden teremnél kényelmes fotelek, a mellékhelységekben is hatalmas tükrök, mosdókagylók. mindezek a legapróbb részletekig felújítva. Az egész épület azt az érzetet adja, mintha kb 1oo évvel korábbi időbe csöppentünk volna.
Hozzatenném, hogy tavaly a filmfesztivált is itt rendezték. Majdnem 12 órát is elüldögéltem a székeken és ép fenékkel álltam fel az utolsó filmről. A nagyterem, a filmszínházhoz megfelelően rendelkezik páholyokkal, és a vászont egy hatalmas bordó függöny fedi. Imádom.
A film: Egy olyan 2 szereplős dráma, aminek a 3 dimenziós technika nagyon jót tesz. Nem szeretnék részletekbe belemenni, mert aki esetleg nem látta, de kiváncsi rá, neki lelődözném a poénokat. És ezt soha nem akarnám.
A film kiszámíthatatlan, így a feszültséget is tudja fokozni minden pillanatban.
Tetszett. Szép a képi világa, amit a sok dimenziós felvételek csak kiemelnek.
Es jó volt látni Bandimat úgy örülni mint egy kis gyerek, mint aki megkapta karácsonyra a régóta áhított játékát. :D
Egy kis ízelítő:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése