Szombaton mivel biciklitúránk igencsak rövidke lett, így ebéd után ellátogattunk az egyik fotóművészati múzeumba, FOAM-ba, ahol Ari Marcopoulos munkáit néztük meg.
Egy általa készített rövidfilm, amibe a terembe való belépésünkkor szinte szó szerint botlottunk. A filmben két férfi világos kék, nyárias öltönyben, bukósisakban egy aránylag elhagyatott úton szágolt gördeszkán. A kamera valószínú a kezükben, és időnként egymás közt cserélgetik. A nézőnek közben tényleg olyan érzése van, mintha ő is száguldana, kicsit forogna a világ körülötte. Nekem a gyomrom is forgott, amint leguggoltak - felálltak, éles kanyarokat vettek. Nagyon tetszett, végig érdekes volt, lekötötte figyelmemet, pedig az ilyen kisfilmeknék ez ritka. Nem akartam már továnnmenni, 1 perc után.
A művész maga holland születésű, aki 23 éves körában költözött ki az USA-ba, New York-ba, később Észak - Californiába. Sok képet készített a 80's évek Amerikájáról, az utcai életről.
Természetképein a színek nagyon szépek. Mindegyik, mintha egy fantasy regény illusztrációja lenne. Ránéztem a képre, és vártam mikor bukkannak elő mesebeli lények, az elvarázsolt erdőben.
A családjáról voltak még fotók, ill. különböző apróbb sérülésekről, horzsolásokról. Itt a portrék legnagyobb részén a modell tekintete üres, kiábrándult. Mások az arcok, de a tekintet ugyanaz. Ezek valahogy kevésbé fogtak meg.
Sokat fényképezett gördeszkásokat, snowboardosokat is. Ezek közöl sok, amolyan kirándulós fényképnek tűnik "csak". Attól függetlenül jók, bár a hangulatukat nem éreztük át.
Találtam pár képet a munkáiból. Ami itt van, abból mi kb. az utolsó 30 darabot láttuk, vagy az ott kitett könyveiben, vagy a műteremben a falakon.
Akit érdekel: még találtam egy interjút (angol nyelven), amiben Ari beszél egy kicsit New York-ról, miért hagyta itt Hollandiát.
Egy általa készített rövidfilm, amibe a terembe való belépésünkkor szinte szó szerint botlottunk. A filmben két férfi világos kék, nyárias öltönyben, bukósisakban egy aránylag elhagyatott úton szágolt gördeszkán. A kamera valószínú a kezükben, és időnként egymás közt cserélgetik. A nézőnek közben tényleg olyan érzése van, mintha ő is száguldana, kicsit forogna a világ körülötte. Nekem a gyomrom is forgott, amint leguggoltak - felálltak, éles kanyarokat vettek. Nagyon tetszett, végig érdekes volt, lekötötte figyelmemet, pedig az ilyen kisfilmeknék ez ritka. Nem akartam már továnnmenni, 1 perc után.
A művész maga holland születésű, aki 23 éves körában költözött ki az USA-ba, New York-ba, később Észak - Californiába. Sok képet készített a 80's évek Amerikájáról, az utcai életről.
Természetképein a színek nagyon szépek. Mindegyik, mintha egy fantasy regény illusztrációja lenne. Ránéztem a képre, és vártam mikor bukkannak elő mesebeli lények, az elvarázsolt erdőben.
A családjáról voltak még fotók, ill. különböző apróbb sérülésekről, horzsolásokról. Itt a portrék legnagyobb részén a modell tekintete üres, kiábrándult. Mások az arcok, de a tekintet ugyanaz. Ezek valahogy kevésbé fogtak meg.
Sokat fényképezett gördeszkásokat, snowboardosokat is. Ezek közöl sok, amolyan kirándulós fényképnek tűnik "csak". Attól függetlenül jók, bár a hangulatukat nem éreztük át.
Találtam pár képet a munkáiból. Ami itt van, abból mi kb. az utolsó 30 darabot láttuk, vagy az ott kitett könyveiben, vagy a műteremben a falakon.
Akit érdekel: még találtam egy interjút (angol nyelven), amiben Ari beszél egy kicsit New York-ról, miért hagyta itt Hollandiát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése