Utrecht 1.rész

Párom kapott úgy egy hónappal ezelőtt egy levelet a szervezettől, akitől a fizetését kapja. Március 23-án Utrechtben 14 órakor lesz pár előadás a cég működéséről, és ajánlottan kötelező a részvétel.
Így mentem vele! Már délelőtt vonatra ültünk, hogy legyen időnk még ott nézelődni. Az út cirka 30 min. és vonatok negyedóránként közlekednek ezen a vonalon egész nap, késő éjjelig.
Az első benyomásunk, miszerint nagyvárosias a plaza miatt, ami rögtön a vonat-, buszvégállomásnál van, később tévesnek bizonyult. Sokkal kevesebb a turista, a belvárosnak meg egyáltalán nincs olyan hangulata mint Amszterdamnak. A házak újabbak, kevesebb a csatorna. Szexshopot egyáltalán nem (itt minden sarkon több is van), Coffieshopot meg elvétve láttunk.
A városon egy tornádó söpört végig 1674-ben, és maga után csak hatalmas mennyiségű törmeléket hagyott, és csak az 1800-as évekre épült minden újjá.
Érdekesség, hogy maga a helység a Római Birodalom része volt, és több templom több, mint ezer éves.
Vallási-, kulturális központ a mai napig, de már csak a negyedik legnagyobb város az országban, 300 ezer fővel. 1550-ig büszkélkedhetett az utóbbi címmel is, akkor Amszterdam is egyre fontosabb hajózási útvonal, kikötő lett, így elnyerte tőle azt.
De még mindig itt található Hollandia legnagyobb egyeteme, és ezen kívül több felsőoktatási intézménynek is otthont ad.- Valóban a kávézók teraszán nem külföldi turisták, hanem egyetemisták napoztak, tanultak, jegyzeteket cseréltek.
A belvárosban hamar megtaláltuk a Turist Office-t, szereztünk térképet, vettünk jegyet a Domtoren-be.
A Szent Márton katedrálishoz tartozott egykor, a tornádó előtt. Ekkor a templom középső részét ledöntötte a szél, máig nem építették újra. Senkinek nem volt rá pénze.
Mint az idegenvezetőnk (A toronyba csak idegenvezetővel lehet bemenni. Bizonyos időközönként indulnak csoportok.) elmesélte, az akkori katolikus püspök a katedrális U alakú hátulját kezdte el építtetni gótikus stílusban, majd a tornyot. Mire arra a bizonyos középső szakaszra került a sor addigra már a protenstáns egyházé lett, így ennek megfelelően fejezték be. Egyszerűbben, olcsóbban. A végeredmény: sokkal gyengébb falak, amiket egy "kisebb szellő" is elfújt.
465 lépcső vezet fel, 112.5 méter magas (Hollandföld eddigi legmagasabb tornya).
33 harang, amikből 13 negyedóránként más dallamot játszik. Ezeken évente párszor 1 órán keresztül zenészek játszanak. A többi 20 harang csak nagyobb ünnepeken szólal meg.
A lépcsők először csak nagyok, magasok voltak, majd egyre csak szűkült a feljáró. A végén már engem is elfogott a félelemérzet. A mellettünk levő keskeny ablakok olyan nagynak tűntek, és semmibe sem lehetett kapaszkodni. "Mi van ha megcsúszok, vagy megszédülök, és kiesek az ablakon! Ha megbotlok, semmi és senki nem fog meg, csak az alsó szinten a faajtó!"
Egyszerűen utálom az ilyen keskeny csigalépcsőket!! De a látványért legalább megérte! Sok-sok kilométerig el lehetett látni, előttünk feküdt fél Hollandia!
Lefelé már kevésbé remegtek a lábaim, de így is megfontoltan lépkedtem. Kedves párom meg csak úgy lerohant.....
Végül idő volt, mindenki ment a maga útján tovább. Ő fejtágításra, én múzeumokba.
Folyt. köv.

Fényképek: itt