Pireneusok III.rész

Szombaton ismét elindultunk az ismeretlenbe. Reggel egyedüli utasként felszálltunk a 7.30-as, La Besurta-ba tartó buszra. A végállomáshoz közeledvén a busz egyre jobban megtelt utasokkal, bár oda ahová mi szándékoztunk eljutni, csak kevesen jöttek. Akkor még. -Déután, visszaúton már telis-tele volt a völgy emberekkel.
Az első állomásunknál, Forau de Aiguallut-nél (kisebb vízesés) szépen megreggeliztünk még árnyékban. Majd a közelben lévő egyik tóhoz indultunk, Coll de Toro-hoz. Itt láttunk (mi borznak neveztük őket, de nem biztos, hogy azok) apró állatkákat játszani. Nevezzük borznak őket.
A fennsíkon ahova értünk több aprócska tavacskát, vízesést láttunk. Sokszor, inkább legtöbbször nem is a kijelölt, kitaposott úton haladtunk. ELkóricáltunk másfelé, hogy szépet lássunk. A sziklákon ugra-bugráltunk keresztbe-kasul, és találkoztunk többször borzokkal is.
Végül odaértünk a tavunkhoz is. A tengerszem kristálytiszta vizében kicsit belelógattuk a lábunkat, de csak amolyan "épp, hogy csak" módon. Nagyon hideg volt.
Az első állomsunktól ment egy másik út is, egy másik tóhoz, Ibon de Barrancs. Úgy döntöttünk visszamegyünk oda, és meglátjuk belefér-e az is. Végül elindultunk.
Ez az út kicsit kalandosabbak bizonyult.
Út nem igazán volt. Álltalában a folyó mellett, illetve a folyóban lévő kisebb-nagyobb köveken, szikladarabokon ugráltunk felfelé.
Elég sokáig mentünk, de sajnos az utolsó pillanatban mégis visszafordultunk. Mind fáradság, mind az időjárás miatt. Gyülekeztek a sötét felhők, délutánra egyébként is mondott esőt, és nem akartunk balesetet. Nem akartuk megkockáztatni, hogy ilyen szakaszon ér minket az eső. És nem tudtuk pontosan mennyire vagyunk a tótól. Sejtettük, hogy messzire nem lehetünk. - Otthon megnéztük, hogy valóban közel volt.- De az a rész is köveken. És már fáradtunk.
Én lefelé szó szerint bukdácsoltam. A bokám - ha nem lett volna rajtam bakancs- ki is fordult volna párszor. Ahogy egyik kőről a másikra szökdécseltem, és közben ügyeltem, nehogy a vízben, és nehogy két szikladarab között végezzem, forgott a bokám majdhogynem 180 fokos szögben. De egy-egy megcsúszásom csak egy kis ijedtséget váltott, semmi többet.
Egy nagyon picike karcolást- ami egy elszámított ugrás "váltott ki"- leszámítva nem esett semmi bajunk.
Így már 6-ra otthon voltunk. Hulla fáradtan, kicsit lepirulva. Én este a meccset nem is nagyon néztem már....