Biciklim

Nos, megvan a biciklim!!!!! Igaz sok vesződséggel járt, de végül egy felújított, tuti kis bringám lett!! Ezzel - vagyis én az enyémmel, a párom meg az övével - tekertünk ismét a piacra. Most alig voltak, amit a rossz időnek tudtunk be, így ettünk helyben sütött Stroopwafelt, a bódénál alig ácsingóztak páran. Igazából az egész piac a múltkori nyűzsgéshez képest szinte teljesen kihalt volt.
A süti: A sütős bácsi ott frissiben sütötte ezeket nagyokat, majd tette bele a karamellás öntetet. Nagyon, nagyon finom volt. Pontos megfogalmazás a gofri szerű ostya. Tényleg valami gofrisütőbe tette bele a tésztát, ami olyan vékony volt mint egy ostya. Így melegen, frissen sütve szinte biztos, hogy finomabb, mint az előre csomagolt, kisebb testvérei. A karamellás öntet is így, kicsit megolvadva, időnként ki akart folydogálni, de nem nem járt túl az eszünkön!! Fürgébbek voltunk, és még időjében kezdtük mindig a megfelelő helyen harapdálni az ostyát, nehogy a kabátunkon, netalántán a földön végezze néhány értékes csepp.
Két keréken érkeztünk a piacra, két keréken is hagytuk azt el. Először eléggé féltem a biciklin, az úton, az autók, sok őrült bicajos között. De másnap kiderült, hogy csak a sok évnyi kihagyás szólt belőlem, igazi, tényleges félelem nem volt, minden annak tűnő gondolat másnap tovaszállt a fejemből, mikor az úszoda felé róttuk a kilómétereket. Csak a fenekem sínylette meg egy kicsikét az elmúlt két napot. Vasárnap a kemény székre is alig tudtam leülni, így nehézkesen tekertem: végig a lábammal tartottam magam egy kicsit az ülés fölött....:P Mára viszont egész jól vagyok, gyorsan hozzászokom a biciklihez is, csak az első egy - két nap szörnyű....
Kevéske amszterdami kerékpáros történeteim között szerepel már a szakadó esőben való tekerés. Tegnap egész nap csúnya volt az idő, az úszásból már csöpögő esőben indultunk haza, majd, szó szerint szarrá áztunk, és a nap fénypontjaként egy autó is telibe fröcskölt....
Utána meg is állapítottam, hogy fölösleges volt a hajszárítónál majd negyed órát vesződni...megspórolhattuk volna az időt, és lehet akkor csak a hajam lett volna csúrom víz mire a lakás ajtajához érünk...Itt amúgy sem divat a hajszárító. Szeretnek az emberek vizes fejjel rohangálni az utcán. Vagy tudják, hogy úgyis eláznak, szükségtelennek tartják a már amúgy is vizes hajat megszárítani, ha újból vizes lesz. Ha nem, akkor meg kint a levegőn megszárad....Megfontolandó ez a gondolatmenet is.