wasabi

Ma ettünk wasabit. Nem piros, ahogy gondoltam. Talán, mert a csípős az általában valamilyen paprikából van, vagy legalább is sok, és azok pirosak.
Nos, nem piros, hanem zöld.
Azt sejtettem, hogy csípős. A tubus kiszerelése is meggyőzött erről (43 g-os).
Finom! Ízlett!! A csípőset amúgy is szeretem. Első kostólásra éreztem, hogy valamire emlékeztet az íze.
Pár falat wasabi-s husi után beugrott: torma!! A csípősebb fajtából.
Vacsora után wikipédián megnéztem. Wasabi = japán torma. Nem jártam messze az igazságtól. :D
Éljenek a kínai boltok!! :D

egy kis eszmefuttatás

A napokban több különböző embernek meséltünk a Niet Normaal kiállításról, amiről már írtam egy rövidebb "élménybeszámolót".
Mivel többször szóba került, beszélgettünk róla, eszembe jutott még pár gondolat a látottakhoz.
Volt egy lány, aki azt mondta, mindenki egy kicsit abnormális. Ő is. Ebből kiindulva, nincs normális. Csak abnormalitás létezik.
És egyáltalán ki határozza meg? Mi? Akik, azt sem tudjuk hova tartozunk?
A kiállított darabok olyan dolgok voltak, amik nem mindig, nem mindenhol számítanak nemnormálisnak.
A szinonimaszótár szerint az abnormális, torz, és a természetellenes is rokonértelmű szavak. Így már világos lesz több mű jelentése. Bár van ami még így is teljességgel érthetetlen.
Torznak torz volt több minden, és természetellenesnek is természetellenes volt pár alkotás. De szerintem attól mert valami torz, vagy természetellenes tartózhat a normális kategórába is. Ezek egy nagy százalékát a modern kor termelte ki.
A számítógép természetellenes, még sem abnormális, úgyanígy a plasztikázott nők, a kleptomániás, anorexiás lány, vagy a sok tabletta.
A különböző kinövéses betegségek talán amikre mindhárom szó ráillik. Torz, természetellenes, abnormális.
Tehát, szerintem ez is olyan téma, ami inkább csak vitagerjesztő. Filozófikus.
Beléjük lehet magyarázni az érem mindkét oldalát, csak a megfelelő érveket kell melléjük felsorakoztatni.
Ha pl. kijelentjük, hogy mi normálisak vagyunk, és húzunk egy vonalat. Ekkor mindig lesz valaki/ valakik a vonalon belül, akik kilógnak a sorból de csak egy kicsit valami apróság miatt. Így ha folyamatosan szűkítjük a kört, hogy a körbenmaradók mindegyike eleget tegyen a kritériumoknak, a végén nem marad senki.
Vagy nagyon kevés követelményt adunk meg, akkor szinte mindenki normálisnak lesz definiálva, a látott műalkotások nagy része is.
Vitatkozni lehet róla, pontos válasz nincs. Még a saját értékrendünk normális/abnormális meghatározása szerint se (csak egy pillanatnyi állapotot tükrözve), ami persze állandóan változik.....a látottak után is.
Lehet csak azért nem értjük a modern művészetet, mert az csak provokálni akar. Ha mi nem akarunk okoskodni, akkor már kevésbé érdekes.

Legrégebbi házak

Most már mindkét öreg faházat láttam. Az egyiket már korábban, még decemberben, a másikat meg a napokban.
Kiderült, hogy a nagyon távolnak hitt épület az apartmanunktól kb. 3 perc sétára van.
Régen hírhedt matrózkocsma volt, már ősidők óta kávézó, In't Aepjen. Itt ténylegesen egy gát volt (Zeedijknél), és határos volt a kikötővel.

Érdekes, mert mostani, ma is használatos kikötő lehet egy-két száz méterre is van a korábbitól. A központi pályaudvar is a köztes részen található. Sok minden már cölöpön áll, vagy feltöltötték

ezt a területet.

Nagyobb térképre váltás

A térképen az 'A', maga a faház. 1500-ban épült.
Annyira beépült a város, hogy ha nem tudom a pontos utcát, házszámot észre sem veszem. Már többször sétálgattam arra, de nem tünt fel, hogy ez a ház, fekete fából épült, és nem téglából, mint a többi társa.
Vele szemben egy 1440-ben épült templom látható, amit a norvég tengerészek védőszentjének szentelték. Egészen 1996-ig Sint Olofskapel volt, ekkor átépítették konferenciaközponttá.
Egy sarokkal odébb van Amszerdam egyik legöregebb zsilipe. Fából készült árapályszabályozóként működött. Ilk folyó vizét zárta el az óvárostól, ezzel is figyelve vízcserére. Éppen ezért a ott a környéken víztározó házak állnak, kicsit obébb 15. és a 17. század között épült grachtházak.

Niet Normaal

Nem normális. A különbség kiállítva.

Múzeumban jártunk, modern kiállítást láttunk. A társadalom, kultúra által elfogadott normálisság határát túllépve, a nem normális fogalmát feszegette.
Igazából rá kellett jönnünk mi a modern művészethez hülyék vagyunk, vagy a művészet hozzánk. Mindegy. Végeredmény: Nem sok mindent értettünk.
Egy-egy kiállított darab előtt értetlenül álltunk.

Mozogtak ott a zsákok, valamit mondtak is közben (ezt nem értettük, mert ők csak hollandul beszéltek), láttunk egy tolószékes bácsit a szikla tetején, pontosabban Stephen Hawking a beteg fizikus ült a világ tetején.

Egyik terem közepén próbababák álltak mindenféle kinövéssel, mellettük képek beteg emberekről, akiknek mindenhol mindenféle csúnya kinövése volt, valami betegség miatt. Ez a "kiállított darab" hatásos volt. A második fénykép láttán egy könyv jutott eszembe. Otthon van egy könyvünk mindenféle nagyon veszélyes vírusról, rengeteg képpel illusztráltak minden fejezetet. A hatás is hasonló volt, mint amikor kicsiként a könyvet lapozgattam. A hátamon végigfutott a hideg...Kicsit megborzongtam. Ijesztő volt.

Láttunk droid macikat (lehet más állatok voltak, de így tudtuk csak őket beazonosítani) falra felakasztva, erdeti műanyag csomagolásban, ahogy a boltban árulják őket, vékony csövekkel összekötve.

Egy ember az élete során rengeteg gyógyszert, pirulát vesz be. Ezt a mennyiséget meg is mutatták nekünk. Egy üveglap alatt különböző életszakaszokat érzékeltettek, apró tárgyakkal (gyerekkorhoz: pl. biciklis képek, mellette gipsz..). A jelképek mellett a tömérdek mennyiségű tabletta. Ez kicsit sokkoló volt.

Lehetett rövidfilmeket is nézni. Az egyik több idősebb, de az örök fiatalságért bármit megtévő nők voltak, nagyrészük legalább annyiszor feküdt kés alá, ahány évesek is voltak valójában. (KB.60 körül volt mind a 4 hölgy)

Mozgóképek sorozatának segítségével bepillantást láthattunk az arab kultúrába is. Énekelve meséltek nekünk munka közben az életükről.

Egy másik "filmecskében" egy fiatal, vékony lány járta az áruházakat, azt kutatva, hol talál magának kostolókat. Kis szatyorral a kezén sétálgatott észrevétlenül, és pakolta a kaját, italt, éppen ami volt a papírszütyőjébe. Amolyan kleptomániásféle volt.

Vetítettek még egy filmet, illetve több volt még, de ami emlékezetes marad számomra egy ideig biztos, az a művégtagokról szólt. Legalábbis olyan műtagféle szerkezete volt az embereknek, akiknek valamijük hiányzott. Kezük, lábuk, fél arcuk. Mintha félig robotok lettek volna. A hiányzó rész helyén, egy sokféle kiálló fém szerkezet volt. Ez lesz a vége, ha az implantátumokat is elkapja egy vírus, és elfertőződnek. Fémösszevisszaságok nőnek ki a vertőzőtt fém részből. Egyetlen szó jutott akkor, amikor néztem, és most is az eszembe: morbid.

Hát, röviden ennyi a kiállításról. Több részre egyáltalán nem is emlékszem, pedig majd 2 órát töltöttünk ezek tanulmányázásával. Úgy néz ki, nem sok sikerrel....:(

Tágul a világ...

Felfelé is van élet

Korábban is estem ebbe a hibába. Nem néztem felfelé, csak az orrom elé. Nehéz nézelődni, úgy hogy ne ess át senkin, és senki ne menjen neked, az biztos.
Tegnap sétáltunk a városban, mikor is felhívták a figyelmemet egy színes zászlóra- ahol éppen egy szivárványszínű textildarab lengedezett. Meglepődtem, mert eddig észre se vettem. Pedig ott volt, azzal jelezve hely "hovatartozását".
Felnéztem, majd közben körbefordultam. Csak csodálkoztam azon a sok zászlón, táblán, cégéren, amit láttam. Ezek ott voltak régebben is. Csak én nem láttam az orromnál tovább.
Hirtelen kitágult a világ előttem! Több üzlet, étterem egészen más színben tűnt fel. Észrevettem, hogy számos helyen van az étkezdékben emelet!!! Sőt, az emeleten főznek!! :D
Pedig ezek nem is magas házak. Budapesten is sokáig lehajtott fejjel, vagy csak magam elé bambulva közlekedtem. Mikor egyszer ott is felfedeztem, hogy a fejem fölött is van világ, akkor kezdtem a nyakamat is tekergetni jobbra-balra séta közben. Akkor kezdtem el úgy közlekedni, hogy ha nem siettem jó előre benéztem magam előtt a járdát, majd felfelé csodáltam az épületeket, a fenti életet.
Amig nem néz fel az ember nem is hinné, a lét nem korlátozódik 1,75 méter magasságra....:D

Elmúlt napok

A helyzet egy héttel ezelőttihez képest gyakorlatilag változatlan.
Hó van, bár a napoban kevesebbet esett, de ami van, az csúszik. Nagyon. Nincs is most annyi biciklis, mint szokott lenni. Én sem ültem föl már napok óta. Ha nem muszáj, akkor nem. Gyalog is, bakancsban is olyan érzésem van, mintha tojásokon kellenne lépkednem.
A csatornák vizét sok helyen hol vastagabb, hol vékonyabb jégtakaró borítja. A madarak, meg az épp napos helyen úszkálnak csoportba verődve, gondolom élelem után kutatva. Nem tudom, hogy nekik is ilyenkor kevesebb táplálék jut-e, vagy nem, mindenesetre több helyen láttam etetni őket. A házunk előtt is hatalmas harc folyt épp, mikor hazaértem, az egyik ablakból dobáltak ki nekik magvakat. Reggel, meg a melletünk, fölöttünk lévő (pontosan nem tudom mely irányból estek le a kenyérdarabkák) lakásból repültek ki kajadarabok.
Igazából szerintem karácsonyhoz, szilveszterhez képest sem változott sok minden. Sok helyen kint vannak még a díszek. Az utcákon semmit nem szedtek le. A nagy karácsonyfa a főtéren még pár napja állt, de az igaz, hogy már díszeitől megfosztottan.
Még mindig petárda maradványok borítják az utcákat, ahol éppen nincs hó, vagy jég.
Piros papírfecnik szinte mindenhol. Amikor megérkeztünk még üres üvegek hevertek szanaszét az utcán. És még több napig lehetett petárda durránast hallani. Itt máshogy ünnepelnek. Kicsit tovább tart a szilveszter..:D
Waterlooplein-en, és forgalmasabb téren még mindig állnak az egyedi karácsonyfák. Hasonlóak, mint a képen. Idén arra a kúp alakú vázra esernyőket tettek. Sok-sok esernyőt kinyitva. Kreatív. Egy másik vázat papírmasé állatokkal raktak tele. Mint egy zsúfolt állatkert. Az volt az érzésem, hogy gyerekek keze lehet a dologban. Ha ők voltak az állatokért felelősek, akkor valőszínű a többi kézzel készített díszt is ők csinálták, amik a maradék helyet fogalalták el a fán.
Egyik fémvázat ugyanolyan színes kockákkal tömtek tele, mint ami képen is van. Valaki ellopta az előző évek ötletét!!
Volt egy olyan, amit egy hete sem tudtam hova tenni, amikor előszőr láttuk. Valószínű fekete fóliával akarták befedni, vagy direkt összaszaggatva tették rá, nem tudom. Ma, ill. múlt héten úgyszintén cafatokban lógtak róla a fekete fólia darabok.
Volt 3 teljesen egyedi ihletésű fa is. Az egyik ilyen kreálmány egy rakétát formázott, amit valószínű lufikkal díszítettek, amit papírba, majd fóliába csomagoltak.
A másik a biciklifa volt. Egy fenyőfát raktak ki csupa egyforma barna (mintha rozsdásak lennének) bicikliből. Egész ügyesen sikerült a kivitelezőknek az ötlet megvalósítása.
Az utolsó az egy fa volt, mindene fémcsővekből kirakva. Egy csupasz, levelektől mentes kopasz fa. Messziről azt hittem, hogy fadarabokból rakták valahogy össze. Egészen közelről látszott, hogy fém az egész.
A téren lévő piacon volt egy fa, amit tele aggadtak kisebb plüssállatokkal. Ez volt a legaranyosabb.

Hó

Utánunk a hóesés!! Amerre mentünk, vittük magunkkal a havat, a telet!! Otthon is hó fogadott. Megérkezésünk utáni napokban elkezdett havazni. :D Haza se mentem volna, ha nem fehér karácsony lesz. Ha az ünnep nem is, de előtte fehér volt minden, bár csak pár nap erejéig.
Mikor vonatoztunk be a városba (Amszterdamba) lehetett látni néhol hómaradványokat. Tegnap csak szállingózott, most - percekkel ezelőtt- hatalmas nagy pelyhekben, és nagyon sűrűn elkezdett esni a hó!! Gyönyörű!!!
Ha így folytatja perceken belül eltűnik a város a nagy fehérség alatt!! :D