2010. január 15., péntek

Tágul a világ...

Felfelé is van élet

Korábban is estem ebbe a hibába. Nem néztem felfelé, csak az orrom elé. Nehéz nézelődni, úgy hogy ne ess át senkin, és senki ne menjen neked, az biztos.
Tegnap sétáltunk a városban, mikor is felhívták a figyelmemet egy színes zászlóra- ahol éppen egy szivárványszínű textildarab lengedezett. Meglepődtem, mert eddig észre se vettem. Pedig ott volt, azzal jelezve hely "hovatartozását".
Felnéztem, majd közben körbefordultam. Csak csodálkoztam azon a sok zászlón, táblán, cégéren, amit láttam. Ezek ott voltak régebben is. Csak én nem láttam az orromnál tovább.
Hirtelen kitágult a világ előttem! Több üzlet, étterem egészen más színben tűnt fel. Észrevettem, hogy számos helyen van az étkezdékben emelet!!! Sőt, az emeleten főznek!! :D
Pedig ezek nem is magas házak. Budapesten is sokáig lehajtott fejjel, vagy csak magam elé bambulva közlekedtem. Mikor egyszer ott is felfedeztem, hogy a fejem fölött is van világ, akkor kezdtem a nyakamat is tekergetni jobbra-balra séta közben. Akkor kezdtem el úgy közlekedni, hogy ha nem siettem jó előre benéztem magam előtt a járdát, majd felfelé csodáltam az épületeket, a fenti életet.
Amig nem néz fel az ember nem is hinné, a lét nem korlátozódik 1,75 méter magasságra....:D

2 megjegyzés:

  1. hát még 150cm magasságra :D

    VálaszTörlés
  2. Örülünk, hogy látod már.
    Talán távolabb is látsz?

    VálaszTörlés