egy kis eszmefuttatás

A napokban több különböző embernek meséltünk a Niet Normaal kiállításról, amiről már írtam egy rövidebb "élménybeszámolót".
Mivel többször szóba került, beszélgettünk róla, eszembe jutott még pár gondolat a látottakhoz.
Volt egy lány, aki azt mondta, mindenki egy kicsit abnormális. Ő is. Ebből kiindulva, nincs normális. Csak abnormalitás létezik.
És egyáltalán ki határozza meg? Mi? Akik, azt sem tudjuk hova tartozunk?
A kiállított darabok olyan dolgok voltak, amik nem mindig, nem mindenhol számítanak nemnormálisnak.
A szinonimaszótár szerint az abnormális, torz, és a természetellenes is rokonértelmű szavak. Így már világos lesz több mű jelentése. Bár van ami még így is teljességgel érthetetlen.
Torznak torz volt több minden, és természetellenesnek is természetellenes volt pár alkotás. De szerintem attól mert valami torz, vagy természetellenes tartózhat a normális kategórába is. Ezek egy nagy százalékát a modern kor termelte ki.
A számítógép természetellenes, még sem abnormális, úgyanígy a plasztikázott nők, a kleptomániás, anorexiás lány, vagy a sok tabletta.
A különböző kinövéses betegségek talán amikre mindhárom szó ráillik. Torz, természetellenes, abnormális.
Tehát, szerintem ez is olyan téma, ami inkább csak vitagerjesztő. Filozófikus.
Beléjük lehet magyarázni az érem mindkét oldalát, csak a megfelelő érveket kell melléjük felsorakoztatni.
Ha pl. kijelentjük, hogy mi normálisak vagyunk, és húzunk egy vonalat. Ekkor mindig lesz valaki/ valakik a vonalon belül, akik kilógnak a sorból de csak egy kicsit valami apróság miatt. Így ha folyamatosan szűkítjük a kört, hogy a körbenmaradók mindegyike eleget tegyen a kritériumoknak, a végén nem marad senki.
Vagy nagyon kevés követelményt adunk meg, akkor szinte mindenki normálisnak lesz definiálva, a látott műalkotások nagy része is.
Vitatkozni lehet róla, pontos válasz nincs. Még a saját értékrendünk normális/abnormális meghatározása szerint se (csak egy pillanatnyi állapotot tükrözve), ami persze állandóan változik.....a látottak után is.
Lehet csak azért nem értjük a modern művészetet, mert az csak provokálni akar. Ha mi nem akarunk okoskodni, akkor már kevésbé érdekes.