2012. december 5., szerda
Mit gondolnak a magyar nyelvről a külföldiek?
Most találtam ezt kis videót. Vannak benne érdekes meglátások is és küldöldiek beszélnek magyarul, ami külön aranyos.
2012. december 4., kedd
Bolhapiacra járni igenis jó!
A minden hónapban megrendezésre kerülő "Európa legnagyobb bolhapiaca"-ra végre sikerült eljutnom. Most hétvégén volt a decemberi.
Havonta, általában a hónap első hétvégén kerül sor a vásárra, Amszterdam északi részén (Amsterdam Noord), az Ij-Hallenben.
Állításuk szerint több mint 300 stand volt. Nem számoltuk, de valóban sok. Két nagy csarnok van tele standokon lévő használt cuccokkal. Láttunk értékes antik csecsebecséket, de rengeteg kacatot is. De aki ügyes, sok kinccsel térhet haza.
Én már egy ideje szerettem volna egy fekete bőrövet, csizmát, és egy másik táskát beszerezni. Mindegyikre sikerült szert tennem. Aránylag fillérekért.
Azonkívül, hogy majdnem megfagytunk, tetszett a dolog. Amúgy is imádok nézelődni az ilyen jellegű piacokon. És vásárolni mégúgy. :) Közben meg ha az ember lánya mindenféle aktuális női témát a barátnőjével ki tud vesézni, az még külön plusz pont az eseménynek.
Szóval nem ez volt az utolsó alkalom, hogy átkompoztam a csarnokba.
Új szerzeményeim:
Havonta, általában a hónap első hétvégén kerül sor a vásárra, Amszterdam északi részén (Amsterdam Noord), az Ij-Hallenben.
Állításuk szerint több mint 300 stand volt. Nem számoltuk, de valóban sok. Két nagy csarnok van tele standokon lévő használt cuccokkal. Láttunk értékes antik csecsebecséket, de rengeteg kacatot is. De aki ügyes, sok kinccsel térhet haza.
Én már egy ideje szerettem volna egy fekete bőrövet, csizmát, és egy másik táskát beszerezni. Mindegyikre sikerült szert tennem. Aránylag fillérekért.
Azonkívül, hogy majdnem megfagytunk, tetszett a dolog. Amúgy is imádok nézelődni az ilyen jellegű piacokon. És vásárolni mégúgy. :) Közben meg ha az ember lánya mindenféle aktuális női témát a barátnőjével ki tud vesézni, az még külön plusz pont az eseménynek.
Szóval nem ez volt az utolsó alkalom, hogy átkompoztam a csarnokba.
Új szerzeményeim:
2012. november 29., csütörtök
És miért is jó Caro Emeraldra dolgozni??
Hallgassátok!
A főnökeim legokosabb döntése volt hallgatni a dolgozók kérésére, és bevezetni a konyhába a Mekis rádiót, ahol jó zenék mennek mindenféle reklám, hírdetmény, vagy bármiféle szöveg nélkül. :D:D
És mivel Caro holland, így őt is elég sűrűn hallani. Köszönöm Réka, hogy megismerhettem.
Jaaaaj, nem tudok leállni!!!!! Elkapott a láz!!
Mindenkinek szép napot!
2012. november 28., szerda
Skyfall
Mozikártyámnak hála, akkor nézhetek új filmeket majdhogynem mikor kedvem tarja.
A legújabb Bond filmnél szokás szerint kicsit húztam a számat. Valami előítéletem volt az összes 007-es film ellen. A korábbiakat is kerültem, ezt is két okból néztem meg.
1. Bandim hatalmas James Bond rajongó, így már illik megnézni amit annyira szeret. Főleg mert az ízlésében eddig nem csalódtam.
2. Akkora tömeget vonz, hogy már csak azért is be kell ülni megnézni.
Jaa, és valahogy Daniel Craig sehogysem illet bele abba a képbe, amit egy 007-es ügynökről képzeltem el.
Ezek után foglaltam helyet a filmre, ha már lehet, akkor IMAX 3D-ben.
Jó, hogy a szombati vetítésre nem tudtam menni. Ma alig voltak a terembe, nem kellett sehol se sorban állni. Még a női wc-nél sem. :)
A film nagyon tetszett. Szinte észre sem vettem a 2,5 órát. De csak majdnem. Túl sokat lőtyöltem film alatt. Meg előtte. A hosszú film átka sajnos.
De Daniel Craig valamiért beleillet a filmbe. A miértjét nem tudnám megmondani, hisz egészen más karakter, mint pl.: Sean Connery vagy Roger Moor, akiket igazi angol titkos ügynöknek képzelek el. De a sok modern kütyü között nem volt idegen. Az öltöny is mindig tökéletesen állt rajta, még akkor is ha lövést kapott. És több sebből vérzett. ÉÉs hagyományos borotvakést, és pamacsot használt! Furcsán kötötte össze a régit, az újjal. De végeredményben müködött.
A főgonosz egyszerűen zseniális. Javier Bardemnek mindegy épp sorotgyilkos a pusztában, vagy épp sármos spanyol szerető, eddig rossz alakítást tőle nem láttam.
Az főcim alatti animáció is tökéletesen el van találva, alatti Adele: Skyfall c. száma. Hatásos. Ahogy az egész film az.
Örülök, hogy végülis megnéztem, és félretettem minden ellenszenvemet.
Csak a hangulatért : Adele: Skyfall
És maga a trailer:
A legújabb Bond filmnél szokás szerint kicsit húztam a számat. Valami előítéletem volt az összes 007-es film ellen. A korábbiakat is kerültem, ezt is két okból néztem meg.
1. Bandim hatalmas James Bond rajongó, így már illik megnézni amit annyira szeret. Főleg mert az ízlésében eddig nem csalódtam.
2. Akkora tömeget vonz, hogy már csak azért is be kell ülni megnézni.
Jaa, és valahogy Daniel Craig sehogysem illet bele abba a képbe, amit egy 007-es ügynökről képzeltem el.
Ezek után foglaltam helyet a filmre, ha már lehet, akkor IMAX 3D-ben.
Jó, hogy a szombati vetítésre nem tudtam menni. Ma alig voltak a terembe, nem kellett sehol se sorban állni. Még a női wc-nél sem. :)
A film nagyon tetszett. Szinte észre sem vettem a 2,5 órát. De csak majdnem. Túl sokat lőtyöltem film alatt. Meg előtte. A hosszú film átka sajnos.
De Daniel Craig valamiért beleillet a filmbe. A miértjét nem tudnám megmondani, hisz egészen más karakter, mint pl.: Sean Connery vagy Roger Moor, akiket igazi angol titkos ügynöknek képzelek el. De a sok modern kütyü között nem volt idegen. Az öltöny is mindig tökéletesen állt rajta, még akkor is ha lövést kapott. És több sebből vérzett. ÉÉs hagyományos borotvakést, és pamacsot használt! Furcsán kötötte össze a régit, az újjal. De végeredményben müködött.
A főgonosz egyszerűen zseniális. Javier Bardemnek mindegy épp sorotgyilkos a pusztában, vagy épp sármos spanyol szerető, eddig rossz alakítást tőle nem láttam.
Az főcim alatti animáció is tökéletesen el van találva, alatti Adele: Skyfall c. száma. Hatásos. Ahogy az egész film az.
Örülök, hogy végülis megnéztem, és félretettem minden ellenszenvemet.
Csak a hangulatért : Adele: Skyfall
És maga a trailer:
2012. november 25., vasárnap
A hétvége
Az elmúlt napokban valami furcsa köd lengett körül. Az agyam nem teljesen fogott, és érdekesebbnél, érdekesebb helyzetekbe keveredtem.
Pénteken kezdődött azzal, hogy valamiért nem ellenőriztem indulás előtt mikor is kell kezdenem, (ezt minden nap megteszem) így sikerült egy órával előbb beesnem, azzal a tudattal, "úristen, el fogok késni!". Majd egy kedves munkatársam a beosztást nézegette, mikor érdeklődő arccal megkérdezte: "Judit, hogy, hogy ilyen korán?" . Nos, erre válaszolni nem tudtam, miután ellenőriztem a falon lógó papírt. A számok nem hazudtak. Egy órával korábban érkezdtem. De hála a nagy forgalomnak, korábban is kezdhettem, ennek örömére fél órával többet is dolgozhattam.
Hazafelé nagy lendülettel tekertem, és örültem, hogy végre hamar otthon leszek. Ha a sors is így akarta volna. Biciklim megállt. Leesett a lánc is. Mivel az okát nem tudtam, a láncot próbáltam visszatenni. Röpke negyed óra után, nyakig olajosan konstatáltam, lánc ide vagy oda, a hátsó kerék bizony nem mozdul. Mivel semmi látható dolog nem akadályozta, így kénytelen voltam a legközelebbi biciklitárolóhoz odaláncolni, és hazavillamosozni. Mivel olajos voltam a jegyként szolgáló chipkártyát kivettem a tokjából, és csak a zsebembe tettem.
Másnap délelőtt későn ébredve jöttem rá, hogy sok mindent terveztem aznapra, ráadásul egymást fedték volna a programok. Hosszasan tanakodtam, mitévő legyek, mikor Réka barátném tette fel az i-re a pontot. Hozzá is elígérkeztem, már épp lemondani akartam, de úgy döntöttem, majd Haarlemben elintezem azt a pár dolgot, a mozit meg hagyom. Amúgy is csak helyet foglaltam, jegyet nem kellett vennem.
De mivel a boltba időben akartunk menni, akkor már szinte késésben voltam. Megnéztem neten, van a közelből busz, minden fél órában. Üzentem, hamarosan ott leszek. És kapkodva készülni kezdtem.
De rosszul emlékeztem az indulásra, és már kabátban voltam, amikor leesett, a rendszer azt az indulást már a busz indulására írta. Számoltam, számoltam, Téényleg. Akkor van meg fél órám. Üzentem, fél órával későbbre tolódik az érkezésem.
Elindultam időben, mivel nem voltam teljesen biztos a buszmegálló elhelyezkedésében. Az első 10 méteren az egyik gombom szakadt le a kabátomról.
Akkor ezt még nem vettem jelnek. Úgy gondoltam a nagy sálam majd eltakarja, mint a másik hiányzó gombot is.
Útközben épp az időt szerettem volna ellenőrizni, ha a telefonom nem merült volna le. A buszhoz érve, láttam, még 33 perc van az indulásig. ÓÓriási, óránként jár, de nem tudok odaszólni, kések. Addig bementem a közeli boltba pár dolgot venni. Utólag visszanézve, sok órás müködésem egyetlen értelmes lépése ez volt.
Buszra felszállás közben vettem észre, hogy nem tettem előző este vissza a chipkártyat a tokba, és másik kabát van rajtam. Gyorsan előkaptam a pénztarcámat, már kértem is a jegyet, mikoris kiderült, a két nappal ezelőtt felvett pénz a harmadik kabátom zsebében pihent. Otthon.
Ezek után nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek. Hazasétáltam, majd Rékának üzentem, előkerestem mindent: pénzt, chipkártyát, póttelefont. És még a mosogépből is ki tudtam teregetni az időközben tisztává lett ruhákat.
A következő busszal mentem végülis. Így kb 2,5 órába telt eljutnom Haarlembe, ami fél órára van innen.
Jaa, és amit annyira el akartam intézni, arról kiderült, online is eltudom intézni. Nem kell fénymásoló, meg boríték, bélyeg. Csak a telefonom kamerája. :D Valahogy az agyam a legelőször kipróbált, de akkor még információk hiányában nem sikeres, de lehetséges és egyszerű műveletet nem rögzítette.
Remélem ennek anapoknak vége. Báár, végeredményben sikeresek voltak. De csak sok sok bosszúság árán. A boltba beesve, gyakorlatilag percek alatt találtam magamnak olcsón téli kabátot. :D Épp aznap, útközben döntöttem el, kabátot kell venni, hisz a másik kicsit szűk lett, és potyogtak a gombok róla, ráadásul mozogni sem lehetett benne.....Azóta a dolgot is elintéztem.
Sokféle tanulságot levontam ezekből. Pl.: soha ne induljak el kapkodva, főleg úgy, hogy későbbi indulás volt tervezve. Meg: a telefonom aksigondját meg kell oldanom, mert így nem mehet tovább. Legutóbb Bandimmal vesztettük el majdnem egymást, ill. meg sem találtuk az állomáson. Ott póttelefon volt, csak a száma nem volt meg...Ott csak fél órát köröztünk egymást keresve az állomáson.
Ilyen, és ehhez hasonló mélyenszántó dolgok jutottak eszembe.
Nos, mára abbahagyom. Mielőtt elragadtatnám magam (ennél is jobban), és belemerülnek mindenféle gondolat kielemzésébe.
Jó éjt!
Pénteken kezdődött azzal, hogy valamiért nem ellenőriztem indulás előtt mikor is kell kezdenem, (ezt minden nap megteszem) így sikerült egy órával előbb beesnem, azzal a tudattal, "úristen, el fogok késni!". Majd egy kedves munkatársam a beosztást nézegette, mikor érdeklődő arccal megkérdezte: "Judit, hogy, hogy ilyen korán?" . Nos, erre válaszolni nem tudtam, miután ellenőriztem a falon lógó papírt. A számok nem hazudtak. Egy órával korábban érkezdtem. De hála a nagy forgalomnak, korábban is kezdhettem, ennek örömére fél órával többet is dolgozhattam.
Hazafelé nagy lendülettel tekertem, és örültem, hogy végre hamar otthon leszek. Ha a sors is így akarta volna. Biciklim megállt. Leesett a lánc is. Mivel az okát nem tudtam, a láncot próbáltam visszatenni. Röpke negyed óra után, nyakig olajosan konstatáltam, lánc ide vagy oda, a hátsó kerék bizony nem mozdul. Mivel semmi látható dolog nem akadályozta, így kénytelen voltam a legközelebbi biciklitárolóhoz odaláncolni, és hazavillamosozni. Mivel olajos voltam a jegyként szolgáló chipkártyát kivettem a tokjából, és csak a zsebembe tettem.
Másnap délelőtt későn ébredve jöttem rá, hogy sok mindent terveztem aznapra, ráadásul egymást fedték volna a programok. Hosszasan tanakodtam, mitévő legyek, mikor Réka barátném tette fel az i-re a pontot. Hozzá is elígérkeztem, már épp lemondani akartam, de úgy döntöttem, majd Haarlemben elintezem azt a pár dolgot, a mozit meg hagyom. Amúgy is csak helyet foglaltam, jegyet nem kellett vennem.
De mivel a boltba időben akartunk menni, akkor már szinte késésben voltam. Megnéztem neten, van a közelből busz, minden fél órában. Üzentem, hamarosan ott leszek. És kapkodva készülni kezdtem.
De rosszul emlékeztem az indulásra, és már kabátban voltam, amikor leesett, a rendszer azt az indulást már a busz indulására írta. Számoltam, számoltam, Téényleg. Akkor van meg fél órám. Üzentem, fél órával későbbre tolódik az érkezésem.
Elindultam időben, mivel nem voltam teljesen biztos a buszmegálló elhelyezkedésében. Az első 10 méteren az egyik gombom szakadt le a kabátomról.
Akkor ezt még nem vettem jelnek. Úgy gondoltam a nagy sálam majd eltakarja, mint a másik hiányzó gombot is.
Útközben épp az időt szerettem volna ellenőrizni, ha a telefonom nem merült volna le. A buszhoz érve, láttam, még 33 perc van az indulásig. ÓÓriási, óránként jár, de nem tudok odaszólni, kések. Addig bementem a közeli boltba pár dolgot venni. Utólag visszanézve, sok órás müködésem egyetlen értelmes lépése ez volt.
Buszra felszállás közben vettem észre, hogy nem tettem előző este vissza a chipkártyat a tokba, és másik kabát van rajtam. Gyorsan előkaptam a pénztarcámat, már kértem is a jegyet, mikoris kiderült, a két nappal ezelőtt felvett pénz a harmadik kabátom zsebében pihent. Otthon.
Ezek után nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek. Hazasétáltam, majd Rékának üzentem, előkerestem mindent: pénzt, chipkártyát, póttelefont. És még a mosogépből is ki tudtam teregetni az időközben tisztává lett ruhákat.
A következő busszal mentem végülis. Így kb 2,5 órába telt eljutnom Haarlembe, ami fél órára van innen.
Jaa, és amit annyira el akartam intézni, arról kiderült, online is eltudom intézni. Nem kell fénymásoló, meg boríték, bélyeg. Csak a telefonom kamerája. :D Valahogy az agyam a legelőször kipróbált, de akkor még információk hiányában nem sikeres, de lehetséges és egyszerű műveletet nem rögzítette.
Remélem ennek a
Sokféle tanulságot levontam ezekből. Pl.: soha ne induljak el kapkodva, főleg úgy, hogy későbbi indulás volt tervezve. Meg: a telefonom aksigondját meg kell oldanom, mert így nem mehet tovább. Legutóbb Bandimmal vesztettük el majdnem egymást, ill. meg sem találtuk az állomáson. Ott póttelefon volt, csak a száma nem volt meg...Ott csak fél órát köröztünk egymást keresve az állomáson.
Ilyen, és ehhez hasonló mélyenszántó dolgok jutottak eszembe.
Nos, mára abbahagyom. Mielőtt elragadtatnám magam (ennél is jobban), és belemerülnek mindenféle gondolat kielemzésébe.
Jó éjt!
2012. november 24., szombat
Brüsszel képekben
A beígért képek. Drága Bandim keze munkája az összes. Tehát őt tessék dícsérni, ne engem. Én csak felhasználom őket. :)
2012. november 21., szerda
Brüsszel No.2
Vicces év az idei. A mostani brüsszeli út adott valamiféle keretet neki. Január elején Rékával és vendéglátónkkal, Józsival csatangoltunk a városban, most drága Bandim volt az útitársam. Vagy én az övé, hm.....vagy egymáséi. :D
Korábbi utazásom amolyan gyors, búfelejtő út volt.Sok bulival, gyors kocsis városnézéssel. Valamiért akkor tetszett a város, valószínű a fent említett okok miatt.
Most a belvárosban laktunk, mindenhova sétáltunk, így alkalmunk volt magunkba szívni Brüsszel levegőjét. Vannak szép részei, de sajnos a varázs amit egy várostól kaphat az ember, azt itt nem találtuk.Nem volt szerelem se első, se második látásra sem, mint Budapesten, vagy Amszterdamban.
De sok finom sört kirpóbáltunk, és vissztaláltam a Delirium nevű pub-ba. Nagyon büszke is voltam magamra. :) Előszőr Józsi vezetett minket, és ilyenkor nem is szoktam figyelni merre járunk.
Amúgy furcsa volt kilépni a holland steril környezetből egy másik nyugat európai országba, ami szomszéd, de mégis oly messzinek tűnt. Mint amikor az osztrák bácsi átvonatozik Magyarországra. :)
Ma nagyon szerettem volna írni, de sajnos nem nagyon megy. És a magyar billentyűzettel is szenvedek.
De egy szó mint száz, nagyon jó volt! Tudom ígértem képeket, de nem nagyon volt kedvem a hidegben bohóckodni a géppel. Hagytam a szakemberre. Majd tőle kölcsönzök néhányat ide is.
Korábbi utazásom amolyan gyors, búfelejtő út volt.Sok bulival, gyors kocsis városnézéssel. Valamiért akkor tetszett a város, valószínű a fent említett okok miatt.
Most a belvárosban laktunk, mindenhova sétáltunk, így alkalmunk volt magunkba szívni Brüsszel levegőjét. Vannak szép részei, de sajnos a varázs amit egy várostól kaphat az ember, azt itt nem találtuk.Nem volt szerelem se első, se második látásra sem, mint Budapesten, vagy Amszterdamban.
De sok finom sört kirpóbáltunk, és vissztaláltam a Delirium nevű pub-ba. Nagyon büszke is voltam magamra. :) Előszőr Józsi vezetett minket, és ilyenkor nem is szoktam figyelni merre járunk.
Amúgy furcsa volt kilépni a holland steril környezetből egy másik nyugat európai országba, ami szomszéd, de mégis oly messzinek tűnt. Mint amikor az osztrák bácsi átvonatozik Magyarországra. :)
Ma nagyon szerettem volna írni, de sajnos nem nagyon megy. És a magyar billentyűzettel is szenvedek.
De egy szó mint száz, nagyon jó volt! Tudom ígértem képeket, de nem nagyon volt kedvem a hidegben bohóckodni a géppel. Hagytam a szakemberre. Majd tőle kölcsönzök néhányat ide is.
2012. november 12., hétfő
Már Amstelveenből
Úgy döntöttem, újra blogolok. Az írói válságnak úgy néz ki, lassan vége. Mondanivalóm sok van, nem tudom mire jut idő most.
Életem egyrészről változatlan, másrészről gyökeresen megváltozott. A szétköltözés óta, egy szobácskában tengetem szabadidőm egyes részeit. A lakás közös helyiségein, úgy mint, fürdő, wc, konyha egy korombeli holland sráccal, és a barátnőjével osztozkodunk. A vágyott magányt tehát megkaptam.
És egyben a ki nem mondott, agyon nem rágott gondolatok is megszaporodtak. Talán ez kellett az kellett. Majd kiderül.
Mindenesetre a napokban éreztem hosszú idő után először, valamit írnék.
Sajnos a munkahelyen egyre sűrűbben jönnek elő az időnkénti emberutálatból eredető, "mégis miért vagyok itt", "nagy az isten állatkertje, de nagyon picike rajt a kerítés" gondolatok. Hatalmukba kerítenek, és nehéz előlük menekülni. Mindig és mindig rá kell, hogy ébredjek, nem vagyok csapatjátékos. Ha az azt jelenti, hogy másokkal kell együtt dolgozni. Tolerancia küszöböm túl alacsony. Mindig is az volt. Jó nevelésnek hála, nem szólók, bár sűrűn meglátnak és sarkon fordulnak. Hm...De jó is ez néha...:D
Sajnos a találkozások száma Bandimmal megcsappant, amit nehezek viselek, dehát mindig közbejött. Demajdaztánmost! Csütörtök hajnalban irány Brüsszel! Pár napra kivonatozok ebből a bolondok házából. Ahogy anyukam mondta: "akkor végülis randi Brüsszelben?" Igen, randi ott. Szóval az előjelek már mutatkoznak: szórakozottság, csillogó szem, állandó mosolygás. De addig van még két nagyon hosszú nap.
Most már kötelességemnek érzek néhány képet csinálni. Ide is jó lenne, meg hát ugye régen készült már az utolsó. Szóval eselyés akár egy fényképes élménybeszámoló is. :)
Nagy lendületből mára ennyi futotta. De remélhetőleg sűrűbben frissülnek a bejegyzések, éppen a fent említett okokból kifolyólag is.
Ja, és a legújabb projektem, amszterdami idegenvezetés magyar turistáknak. Apukám csinált egy pofás kis weblapot is ez alkalomból. Bár még kerülnek fel dolgok rá, azért már közel az alagút vége.
Életem egyrészről változatlan, másrészről gyökeresen megváltozott. A szétköltözés óta, egy szobácskában tengetem szabadidőm egyes részeit. A lakás közös helyiségein, úgy mint, fürdő, wc, konyha egy korombeli holland sráccal, és a barátnőjével osztozkodunk. A vágyott magányt tehát megkaptam.
És egyben a ki nem mondott, agyon nem rágott gondolatok is megszaporodtak. Talán ez kellett az kellett. Majd kiderül.
Mindenesetre a napokban éreztem hosszú idő után először, valamit írnék.
Sajnos a munkahelyen egyre sűrűbben jönnek elő az időnkénti emberutálatból eredető, "mégis miért vagyok itt", "nagy az isten állatkertje, de nagyon picike rajt a kerítés" gondolatok. Hatalmukba kerítenek, és nehéz előlük menekülni. Mindig és mindig rá kell, hogy ébredjek, nem vagyok csapatjátékos. Ha az azt jelenti, hogy másokkal kell együtt dolgozni. Tolerancia küszöböm túl alacsony. Mindig is az volt. Jó nevelésnek hála, nem szólók, bár sűrűn meglátnak és sarkon fordulnak. Hm...De jó is ez néha...:D
Sajnos a találkozások száma Bandimmal megcsappant, amit nehezek viselek, dehát mindig közbejött. Demajdaztánmost! Csütörtök hajnalban irány Brüsszel! Pár napra kivonatozok ebből a bolondok házából. Ahogy anyukam mondta: "akkor végülis randi Brüsszelben?" Igen, randi ott. Szóval az előjelek már mutatkoznak: szórakozottság, csillogó szem, állandó mosolygás. De addig van még két nagyon hosszú nap.
Most már kötelességemnek érzek néhány képet csinálni. Ide is jó lenne, meg hát ugye régen készült már az utolsó. Szóval eselyés akár egy fényképes élménybeszámoló is. :)
Nagy lendületből mára ennyi futotta. De remélhetőleg sűrűbben frissülnek a bejegyzések, éppen a fent említett okokból kifolyólag is.
Ja, és a legújabb projektem, amszterdami idegenvezetés magyar turistáknak. Apukám csinált egy pofás kis weblapot is ez alkalomból. Bár még kerülnek fel dolgok rá, azért már közel az alagút vége.
2012. augusztus 14., kedd
Érdekesség a nagyvilágból
Most, hogy megint a repülési szabályzatokat böngésztem Bandim első repülése miatt, vicces oktató filmet találtam, a bud.hu oldalán.
2012. július 27., péntek
Novi Sad, Serbia
Petrovaradin Fortress
És a néhány hídon kívül ami még ezt a két helyet összeköti, EXIT festival.
Idén mi is ott volt. Sátoroztunk a Duna parton, buliztunk az erődben.
Sajnos a zenei felhozatalról nem nagyon tudok írni. Ciki, nem ciki, érdeklődésem a zene meghallgatásánál kifújt, esetleg a hallott zene elkérése az ismerőstől. A zenét ismeresem, a zenészt nem. Talán később, ha a fejem lágya is benő egyszer, változik a helyzet. Talán. Egyszer.
A szervezés nem volt rossz. Voltak hülye megoldások, de összeségében tetszett. Már ahogy sétáltunk végig a kempingből a dombon lévő vár felé, valahogy kezdtük átvenni a többiek hangulatát, a tömeg lüktetését. Az utat csinos lányok álltak, kezükben színes löttyökkel teli kémcsöveket árultak. A felirat szerint rakija volt benük, szerb pálinka, báár nekünk túlontúl szinesnek tüntek.
A híd túloldala már le volt zárva az autósok elől. Itt már szó szerint hömpölygött a bulizni vágyó embertömeg. Az összes kocsma, bolt kipakolta a hütőjét, tele sörrel, és mindeféle alkohol mentes itallal. Mindenki próbálta eladni amije volt. Nekem az itteni Queens day-es állapotokra emlékeztetett.
Egészen a kapuig szabad volt a vásár. Ott viszont 'semmit be' szabály müködött. Sok lépcsős biztonsági ellenőrzés után nagynehezen bejutottunk.
Első nap találtunk egy kiugró sziklás részt, közel a sört mérő helyhez. Nagyon hangulatos volt onnan hallgatni a nagyszínpadról tökéletesen áthallatszó zenét, egy farönkön ülve a sötétben, sörrel a kezünkben, közben nézve az alattunk lévő Dunát, ill. a másik oldalon lévő kivilágított várost.
Hajnalban pedig padka mellett felsorakozott sült, és fött kukoricákat áruló helyiek mutatták a megfáradt fesztiválóznak a lefelé vezető utat. A szerencsésebbeknek sikerült az egyenest a kempingbe menő fesztivál-buszt elcsípniük.
Leutaztunk éjjel bulibusszal; Ettünk sok sok grillezett husit, sok nyers hagymát, amit mindenhez kihozzák részben köretnek; Ittunk finom birs-, és őszibarackpálinkát; Fürödtünk a Dunában; Aludtunk feltételezhetően magyarok által kevert, fület zavaróan hangos minimuál technora, a fák alatt a strandon; Ettünk még bureket szigorúan tejföllel, Ittunk helyi söröket; Főttünk várostnézve a napon; Beszelgettünk mutogatós nyelven helyiekkel; Zötykölődtünk végeláthatatlan ideig vonaton. No meg persze BULI! Dióhéjban kb ennyi volt a 4 nap.
Azt meg még hozzátenném, hogy Szerbia kimondottan szimpatikus hely, tele mosolygós, segítőkész lakossal. Szeressük. Visszamegyünk.
Köszönöm két útitársamnak, Bandimnak és Csabának, hogy élménnyé tették ezt a pár napot. :D
És a néhány hídon kívül ami még ezt a két helyet összeköti, EXIT festival.
Idén mi is ott volt. Sátoroztunk a Duna parton, buliztunk az erődben.
Sajnos a zenei felhozatalról nem nagyon tudok írni. Ciki, nem ciki, érdeklődésem a zene meghallgatásánál kifújt, esetleg a hallott zene elkérése az ismerőstől. A zenét ismeresem, a zenészt nem. Talán később, ha a fejem lágya is benő egyszer, változik a helyzet. Talán. Egyszer.
Wikipedia szerint: "Rock, Electronica, Electronic dance music, Metal, Hip hop, Punk,Drum and Bass". Szóval ezek voltak.
Pár előadó a feszt oldaláról, csak, hogy legyen némi rálátás a dolgokra : Gossip, Duran Duran, Hercules and Love affair, New Order, Suicidal Tendencies, Plan B, Erykah Badu, Wolfmother, Guns 'n Roses. Persze ők mind a főszinpadosok közül valók voltak.A szervezés nem volt rossz. Voltak hülye megoldások, de összeségében tetszett. Már ahogy sétáltunk végig a kempingből a dombon lévő vár felé, valahogy kezdtük átvenni a többiek hangulatát, a tömeg lüktetését. Az utat csinos lányok álltak, kezükben színes löttyökkel teli kémcsöveket árultak. A felirat szerint rakija volt benük, szerb pálinka, báár nekünk túlontúl szinesnek tüntek.
A híd túloldala már le volt zárva az autósok elől. Itt már szó szerint hömpölygött a bulizni vágyó embertömeg. Az összes kocsma, bolt kipakolta a hütőjét, tele sörrel, és mindeféle alkohol mentes itallal. Mindenki próbálta eladni amije volt. Nekem az itteni Queens day-es állapotokra emlékeztetett.
Egészen a kapuig szabad volt a vásár. Ott viszont 'semmit be' szabály müködött. Sok lépcsős biztonsági ellenőrzés után nagynehezen bejutottunk.
Első nap találtunk egy kiugró sziklás részt, közel a sört mérő helyhez. Nagyon hangulatos volt onnan hallgatni a nagyszínpadról tökéletesen áthallatszó zenét, egy farönkön ülve a sötétben, sörrel a kezünkben, közben nézve az alattunk lévő Dunát, ill. a másik oldalon lévő kivilágított várost.
Hajnalban pedig padka mellett felsorakozott sült, és fött kukoricákat áruló helyiek mutatták a megfáradt fesztiválóznak a lefelé vezető utat. A szerencsésebbeknek sikerült az egyenest a kempingbe menő fesztivál-buszt elcsípniük.
Leutaztunk éjjel bulibusszal; Ettünk sok sok grillezett husit, sok nyers hagymát, amit mindenhez kihozzák részben köretnek; Ittunk finom birs-, és őszibarackpálinkát; Fürödtünk a Dunában; Aludtunk feltételezhetően magyarok által kevert, fület zavaróan hangos minimuál technora, a fák alatt a strandon; Ettünk még bureket szigorúan tejföllel, Ittunk helyi söröket; Főttünk várostnézve a napon; Beszelgettünk mutogatós nyelven helyiekkel; Zötykölődtünk végeláthatatlan ideig vonaton. No meg persze BULI! Dióhéjban kb ennyi volt a 4 nap.
Azt meg még hozzátenném, hogy Szerbia kimondottan szimpatikus hely, tele mosolygós, segítőkész lakossal. Szeressük. Visszamegyünk.
Köszönöm két útitársamnak, Bandimnak és Csabának, hogy élménnyé tették ezt a pár napot. :D
I think..
..It's the time to back to writing
Najó, vissza a magyarhoz is. Épp The Dark Knight Rises c. film vetítéséről jövök. Már az előző két Chistipher Nolan féle Batman film is nagyon bejövös volt, de ez most viszi a pálmát. Igazi mozi élmény volt. Volt sírás, nevetés, akció. Minden ami kell. Az előző kettő mentségére szóljón, hogy azokat csak otthon, laptopon láttam. Ott meg egészen más..
Majd meglátjuk később, laptopról újranézve. De addig is No.1.
Najó, vissza a magyarhoz is. Épp The Dark Knight Rises c. film vetítéséről jövök. Már az előző két Chistipher Nolan féle Batman film is nagyon bejövös volt, de ez most viszi a pálmát. Igazi mozi élmény volt. Volt sírás, nevetés, akció. Minden ami kell. Az előző kettő mentségére szóljón, hogy azokat csak otthon, laptopon láttam. Ott meg egészen más..
Majd meglátjuk később, laptopról újranézve. De addig is No.1.
2012. április 21., szombat
Az itteni riksásokról
Egyik ismerősöm blogján találtam, és gondoltam ide felpakolom.
Amúgy én olyan pletykákat is hallottam, hogy a riksázás ezen fajtáját, a budapesti fiatalok terjesztették nyugat európában az elmúlt években. Háááát, az mindenesetre igaz, hogy nagyon sokan vannak köztük magyarok.
És állítólag Kelet-Európát propagálják a turistáknak. Főleg Budapestet....
Amúgy én olyan pletykákat is hallottam, hogy a riksázás ezen fajtáját, a budapesti fiatalok terjesztették nyugat európában az elmúlt években. Háááát, az mindenesetre igaz, hogy nagyon sokan vannak köztük magyarok.
És állítólag Kelet-Európát propagálják a turistáknak. Főleg Budapestet....
2012. április 16., hétfő
Szinte kedvem lett hazamenni...
Minden alkalommal nagy izgalommal tölt el, ha olyan messziről jött embereket hallok nyilatkozni, akik most kicsiny hazánkban élnek, de származásukat tekintve külhoniak. Amikor pedig tetszésüket, elragadtatásukat fejezik ki, akkor valami furcsa érzés lesz úrrá rajtam. Amolyan büszkeségféle. -"Igen én is onnan jöttem, magyar vagyok."
Amikor meg a magyaros szokásokról, helyekről, ételekről nyilatkoznak pozitivan, szinte kedvem lenne hazamenni. Persze ez mindig addig tart amig bele nem nézek egy híroldal aktuális posztjaiba.
Azt meg kell hogy mondjam, a báj maga hiányzik.
Amiről ezek a sorok meg eszembe jutottak, az egy blog, amit egy barátom ajánlott fészbúkon. Adri knows. S valóban. Egy 11 éve Budapesten élő, világott látott nő, immárom magyar férjjel, és gyerekkel tudja.
Őszintén nyilatkozik furcsa szokásainkról, a magyar nyelv nehézségeiről. Politikától mentes irásai tökéletes nosztalgikus élményben részesítenek.
A blog olvasása után a régebbi, már megszépült emlékek sűrűjében hagytam elringatni magam. Honvágy fogott el. De aztán egy koppanással visszaestem a valóságba. Egyszer. Talán. De most még nem.
Amikor meg a magyaros szokásokról, helyekről, ételekről nyilatkoznak pozitivan, szinte kedvem lenne hazamenni. Persze ez mindig addig tart amig bele nem nézek egy híroldal aktuális posztjaiba.
Azt meg kell hogy mondjam, a báj maga hiányzik.
Amiről ezek a sorok meg eszembe jutottak, az egy blog, amit egy barátom ajánlott fészbúkon. Adri knows. S valóban. Egy 11 éve Budapesten élő, világott látott nő, immárom magyar férjjel, és gyerekkel tudja.
Őszintén nyilatkozik furcsa szokásainkról, a magyar nyelv nehézségeiről. Politikától mentes irásai tökéletes nosztalgikus élményben részesítenek.
A blog olvasása után a régebbi, már megszépült emlékek sűrűjében hagytam elringatni magam. Honvágy fogott el. De aztán egy koppanással visszaestem a valóságba. Egyszer. Talán. De most még nem.
2012. április 5., csütörtök
És főzni márpedig jó
Minden egyes alkalommal be kell magamnak ismerni, hogy bizony mind a házimunka, mind a főzés, sütés idegnyugtató. Kikapcsolja a kis szálakat amik a probéma véget nem érő pörgetését végzik. Sajnos az idő rövidsége miatt csak Wokos zöldséges tésztára futotta, de azért mégiscsak..:) Mekis szemét mellé nagyon jól tud esni rendes sajátkészítésű táplálék is.
Sajnos Pocok és Mucus az utobbi időben ellustult, túlvállalta magát. Nodemajdezekután!! Minden egyes hónapban előadjuk ugyanazt. Mit tudok erre mondani? Meglássuk! :)
Addig is jó étvágyat!
Lassan megszokom a telefonom kínálta lehetőségek tárházát. Most épp a történések többszöri dokumentálására törekszem. :)
Sajnos Pocok és Mucus az utobbi időben ellustult, túlvállalta magát. Nodemajdezekután!! Minden egyes hónapban előadjuk ugyanazt. Mit tudok erre mondani? Meglássuk! :)
Addig is jó étvágyat!
Lassan megszokom a telefonom kínálta lehetőségek tárházát. Most épp a történések többszöri dokumentálására törekszem. :)
2012. április 1., vasárnap
Megjött a tavasz
Mindenki blogol..
Csak én lustulok.
Akkor néhány képet posztolok. Gröningeni kirándulásunk alkalmával készültek. Kivéve az utolsót, ami Zandvoortban, a legközelebbi homokos tengerparton..
Csak én lustulok.
Akkor néhány képet posztolok. Gröningeni kirándulásunk alkalmával készültek. Kivéve az utolsót, ami Zandvoortban, a legközelebbi homokos tengerparton..
2012. március 7., szerda
2012. február 28., kedd
Prins Friso
...is hersendood > agyhalott ?
Mivel én itt nem nézek híreket, így a legutóbbi holland órán nagyon csúnyán égett a fejem. Elöször fogalmam sem volt Friso arcképe alapján, hogy kicsoda, és mi a tanárnő inditéka a kép mutogatásával.
Nos, Prins Friso, Beatrix királynő fia. A három testvér közül a középső.(Willem-Alexander, Friso és a legfiatalabb Constantijn)
És Friso síbalesete volt az ok. Ugyanis pár hete ausztriai síelése során elsodorta egy lavina Lechben. Majdnem 25 percig volt a hó alatt mire megtalálták, és kórházba szállították. Pár napja a szíve is leállt 50 percre. Mind az orvosok, mind a család a legrosszabb kimeneteltől tart.
Mondanom sem kell, hogy minden ezzel a hírrel volt tele. Így a házi feladatom, minden nap megnézni Jeugdjournaal (gyerekeknek szóló hírek) adásait, amit interneten is elérhető. Amúgy érdekes a koncepció és élvezhető is. A főbb híreket foglalják össze, és közben mindenről megkérdezik pár gyerek véleményét is, akik később a következő napi időjárást is bemondják. Így néz ki egy hírösszefoglaló, pl a tegnapi adás.
Még itt is gondolnak a felnövekvő generációra. :)
Mivel én itt nem nézek híreket, így a legutóbbi holland órán nagyon csúnyán égett a fejem. Elöször fogalmam sem volt Friso arcképe alapján, hogy kicsoda, és mi a tanárnő inditéka a kép mutogatásával.
Nos, Prins Friso, Beatrix királynő fia. A három testvér közül a középső.(Willem-Alexander, Friso és a legfiatalabb Constantijn)
És Friso síbalesete volt az ok. Ugyanis pár hete ausztriai síelése során elsodorta egy lavina Lechben. Majdnem 25 percig volt a hó alatt mire megtalálták, és kórházba szállították. Pár napja a szíve is leállt 50 percre. Mind az orvosok, mind a család a legrosszabb kimeneteltől tart.
Mondanom sem kell, hogy minden ezzel a hírrel volt tele. Így a házi feladatom, minden nap megnézni Jeugdjournaal (gyerekeknek szóló hírek) adásait, amit interneten is elérhető. Amúgy érdekes a koncepció és élvezhető is. A főbb híreket foglalják össze, és közben mindenről megkérdezik pár gyerek véleményét is, akik később a következő napi időjárást is bemondják. Így néz ki egy hírösszefoglaló, pl a tegnapi adás.
Még itt is gondolnak a felnövekvő generációra. :)
2012. február 25., szombat
Szavak nélkül
A zene beszél helyettem is
Azonkívül hajnalban találkoztunk régi-új lakótársunkkal is. Reméljük egyedül éli egér-remete életét. És csak átutazóban van....:S
Azonkívül hajnalban találkoztunk régi-új lakótársunkkal is. Reméljük egyedül éli egér-remete életét. És csak átutazóban van....:S
2012. február 13., hétfő
Etelka érkezése
Az új járgány
Akik esetleg még nem hallották volna, azoknak, egy kis magyarázattal szolgálok ki is Etelka.
Először is nem az én ötletem volt minden tárgyra egy nevet ragasztani. Réka jött, s mindent elkeresztelt. A hivatalos keresztelők még mindig folynak... Az új lakásban rengeteg új tárgy várt újdonsült nevére. Egyedül a sütőnk nem rendelkezik még eggyel sem. -nem igazi sütő, mikró-sütő kombó, a sütő kinevezést múlt héten érdemelte ki, amikor brownie-t sütöttünk benne.- Szegényke nagyon szomorú, hisz minden játszópajtásának van, csak neki nincs. :(
A porszívónk Csilla, a mosógép Ágnes, a szárítógép Brigitta, a kávéfőző Júlia, van György, és Jónás névre hallgató virágunk, Réka biciklije III. Zakariás. Csak így párat említve.
Állítólag a dolgok csak elmondják a nevüket. Így lett az új biciklimből Etelka. Én nem vagyok vele kibékülve, de mit lehet tenni, ha egyszer ő maga súgta a Rékának....
Tehát Etelka immárom családtag, III. Zakariással együtt. Szombaton érkeztek az új jövevények, és nagyon örülünk jöttüknek, hisz sokkal egyszerűbb az élet velük!! :)
Akik esetleg még nem hallották volna, azoknak, egy kis magyarázattal szolgálok ki is Etelka.
Először is nem az én ötletem volt minden tárgyra egy nevet ragasztani. Réka jött, s mindent elkeresztelt. A hivatalos keresztelők még mindig folynak... Az új lakásban rengeteg új tárgy várt újdonsült nevére. Egyedül a sütőnk nem rendelkezik még eggyel sem. -nem igazi sütő, mikró-sütő kombó, a sütő kinevezést múlt héten érdemelte ki, amikor brownie-t sütöttünk benne.- Szegényke nagyon szomorú, hisz minden játszópajtásának van, csak neki nincs. :(
A porszívónk Csilla, a mosógép Ágnes, a szárítógép Brigitta, a kávéfőző Júlia, van György, és Jónás névre hallgató virágunk, Réka biciklije III. Zakariás. Csak így párat említve.
Állítólag a dolgok csak elmondják a nevüket. Így lett az új biciklimből Etelka. Én nem vagyok vele kibékülve, de mit lehet tenni, ha egyszer ő maga súgta a Rékának....
Tehát Etelka immárom családtag, III. Zakariással együtt. Szombaton érkeztek az új jövevények, és nagyon örülünk jöttüknek, hisz sokkal egyszerűbb az élet velük!! :)
2012. február 10., péntek
Van élet a fagy és hó után
Na de közben??
Csövek fagytak be, robbantak fel, fagytak szét. Nálunk is volt valami gubanc egyik este, de azt pár óra alatt rendbehozták. Az utakat nem takarították, bár holland fejjel végiggondolva, minek, majd elolvad egyszer..
A tömegközlekedés is megállt 1,5 napra a pár órás havazás miatt. Én a munkahelyemen fáztam, ahol normál esetben csorog rólam a víz. De ilyenkor a Konyha is hideg hely, hiába a sok melegítő, sütő.
A biciklim is megfagyott...:( El kellene már engednem, hadd nyugodjék békében az örök biciklimezőkön..Csak nehéz, főleg, hogy nincs még meg a csere.
De drága Viktorunknak hála, lehet hamarosan lesz másik! :)
Csövek fagytak be, robbantak fel, fagytak szét. Nálunk is volt valami gubanc egyik este, de azt pár óra alatt rendbehozták. Az utakat nem takarították, bár holland fejjel végiggondolva, minek, majd elolvad egyszer..
A tömegközlekedés is megállt 1,5 napra a pár órás havazás miatt. Én a munkahelyemen fáztam, ahol normál esetben csorog rólam a víz. De ilyenkor a Konyha is hideg hely, hiába a sok melegítő, sütő.
A biciklim is megfagyott...:( El kellene már engednem, hadd nyugodjék békében az örök biciklimezőkön..Csak nehéz, főleg, hogy nincs még meg a csere.
De drága Viktorunknak hála, lehet hamarosan lesz másik! :)
2012. február 3., péntek
Gyors helyzetjelentés
Csak esik és esik. Nem tudom mi lesz így estére. Biciklit akartam ma venni, de úgy néz ki, majd valamikor máskor kell újat néznem. Ilyen hóban, éjszaka jó lesz a régi is. Főleg, lehet, hogy tolni kell....
Először a -10fokos hideg, majd ez:
Először a -10fokos hideg, majd ez:
2012. február 1., szerda
Tisz@
Már nekem is van
Végre nekem is van egy. Majd kiderül valóban bírja-e úgy ahogy a legenda tartja.... :) De csak jókat hallottam róla eddig. Kétségeim nagyon nincsenek.
Végre nekem is van egy. Majd kiderül valóban bírja-e úgy ahogy a legenda tartja.... :) De csak jókat hallottam róla eddig. Kétségeim nagyon nincsenek.
2012. január 14., szombat
Költözés II.
A káosz teljes immárom
Nos, eljött a nap, amikor ébredés után egy teljes pár tiszta zoknit sem találtam. Sajnos tegnap elcsomagoltam már őket, a koszosok a szennyesben, még várnak a mosásra.
Persze három teljesen különböző fél párat találtam. No de azért azokat még sem. :)
Nos, eljött a nap, amikor ébredés után egy teljes pár tiszta zoknit sem találtam. Sajnos tegnap elcsomagoltam már őket, a koszosok a szennyesben, még várnak a mosásra.
Persze három teljesen különböző fél párat találtam. No de azért azokat még sem. :)
2012. január 13., péntek
Költözés I.
Kis Pocokkal közös életünk első napjai
Közeledik a várva várt nap. Eddig azon nyüszögtünk, hogy jaj de mennénk már. Most maga a pakolás folyamata, ami miatt utáljuk szeretett könyveinket, ruháinkat. Utálunk költözni! De jobb lesz utána, és már csak 1,5 nap. Ez az ami tartja a lelket bennünk.
Vasárnap indul a banzáj. Addig én még 2 éjszakát dolgozok. De a cuccaim nagy részét már elcsomagoltam. Nem véletlenül tartja a mondás, hogy bizony gyakorlat teszi a mestert! :)
Új életre fel!!
Közeledik a várva várt nap. Eddig azon nyüszögtünk, hogy jaj de mennénk már. Most maga a pakolás folyamata, ami miatt utáljuk szeretett könyveinket, ruháinkat. Utálunk költözni! De jobb lesz utána, és már csak 1,5 nap. Ez az ami tartja a lelket bennünk.
Vasárnap indul a banzáj. Addig én még 2 éjszakát dolgozok. De a cuccaim nagy részét már elcsomagoltam. Nem véletlenül tartja a mondás, hogy bizony gyakorlat teszi a mestert! :)
Új életre fel!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)