Üdvözlet a zord Északról

Brrrrrr...fúúúúúú a szél. Nagyon. Tegnap a kis szellőzőt is be kellett csuknom a nappaliban az ablak felett. Még a filmet sem hallottam. :S

Amúgy. Elszakadt a cérna. Érdekes ki hogy reagál hosszantartó stresszre, frusztrációra. Én általában hagyom egy darabig, aztán elszakad a cérna. Ha valamilyen lépést, döntést nem akarok megtenni, még nem vagyok kész, pusztán hagyom. Aztán hagyom azt a bizonyost eltépődni.
A pohár az más. Ha egy pohár megtelik, ki lehet önteni, újra hagyni megtelni. Ha valami elszakad általában nem lehet összekötni, vagy csak deformáció árán. Szóval ezért nem a pohár telt be.
Semmikülönös, csak a munkahely. Hülye vagyok eddig hagytam elfajulni.
Most épp azt sem tudom kire vagyok mérgesebb, azokra a szarrágókra, vagy magamra. Talán már magamra. Végeredményben én féltem nem visszaszólni, nem kikérni magamnak. Vagy nem elég határozottan.

Elég friss ez az elszakadt cérna-érzés, szóval ezért kezdtem ezzel.

Már napok óta buszozás közben komoly dolgokon elmélkedek, úgy mint, miért nem használjuk az "olcsul" szót. Hisz van drágul szavunk. Most, hogy párszor végigfutott a gondolat kis szenzorokon a fejemben, egyre bizonyosabb vagyok, hogy Réka barátnémnál használatban van. Dehát, mi külhoniak nem számítunk. Én is néha nyelvújítónak érzem magam. Inkább annak szeretném....(lásd. Ukránia)
Szóvalhát a kérdés miért nem használjuk. Javítanám, elvétve használjuk, de miért olyan idegen akkor a fülnek. Még az enyémnek is.

Valaki meg tudja-e mondani milyen erősségű szélnek kell fújnia ahhoz, hogy az épület tetejét lefújja?

Hihi, fölöttünk még 10 emelet. :)

Mindenkinek ennél naposabbat!

Újévnyitó

Megint egy új év.

Számadást nem csinálok az előző évről. Az ilyesféléket közben intézem. Nem látom értelmét, hogy pont az évfordulóra gondolunk ki megváltóztatandó dolgokat, és egy rövid ideig elhisszük, hogy igenis máshogy fogjuk csinálni, mostantól. Korábban milliószor megpróbáltuk, elkezdtük, de MOST menni fog, végigcsináljuk. Listát is írunk, csak el ne feletkezzünk a temérdek hibánkról. És az újévtől minden más lesz! De mégis miért lenne?
Ha változtatni akarunk, akkor az akkor, és ott fog változni, vagyis indul el a folyamat. De akinek ez jóleső érzés, csinálja. Semmi rossznak elrontója nem vagyok. De se megfogadni nem fogok dolgokat, és nem is fogom hosszasan sorolni mit csináltam rosszul/jól az óévben.

Blogolni fogok-e? Remélem. :)

Mindenkinek nagyon boldog új évet!!

A hétvége

Az elmúlt napokban valami furcsa köd lengett körül. Az agyam nem teljesen fogott, és érdekesebbnél, érdekesebb helyzetekbe keveredtem.
Pénteken kezdődött azzal, hogy valamiért nem ellenőriztem indulás előtt mikor is kell kezdenem, (ezt minden nap megteszem) így sikerült egy órával előbb beesnem, azzal a tudattal, "úristen, el fogok késni!". Majd egy kedves munkatársam a beosztást nézegette, mikor érdeklődő arccal megkérdezte: "Judit, hogy, hogy ilyen korán?" . Nos, erre válaszolni nem tudtam, miután ellenőriztem a falon lógó papírt. A számok nem hazudtak. Egy órával korábban érkezdtem.  De hála a nagy forgalomnak, korábban is kezdhettem, ennek örömére fél órával többet is dolgozhattam.
Hazafelé nagy lendülettel tekertem, és örültem, hogy végre hamar otthon leszek. Ha a sors is így akarta volna. Biciklim megállt. Leesett a lánc is. Mivel az okát nem tudtam, a láncot próbáltam visszatenni. Röpke negyed óra után, nyakig olajosan konstatáltam, lánc ide vagy oda, a hátsó kerék bizony  nem mozdul. Mivel semmi látható dolog nem akadályozta, így kénytelen voltam a legközelebbi biciklitárolóhoz odaláncolni, és hazavillamosozni. Mivel olajos voltam a jegyként szolgáló chipkártyát kivettem a tokjából, és csak a zsebembe tettem.

Másnap délelőtt későn ébredve jöttem rá, hogy sok mindent terveztem aznapra, ráadásul egymást fedték volna a programok. Hosszasan tanakodtam, mitévő legyek, mikor Réka barátném tette fel az i-re a pontot. Hozzá is elígérkeztem, már épp lemondani akartam, de úgy döntöttem, majd Haarlemben elintezem azt a pár dolgot, a mozit meg hagyom. Amúgy is csak helyet foglaltam, jegyet nem kellett vennem.
De mivel a boltba időben akartunk menni, akkor már szinte késésben voltam. Megnéztem neten, van a közelből busz, minden fél órában. Üzentem, hamarosan ott leszek. És kapkodva készülni kezdtem.
De rosszul emlékeztem az indulásra, és már kabátban voltam, amikor leesett, a rendszer azt az indulást már a busz indulására írta. Számoltam, számoltam, Téényleg. Akkor van meg fél órám. Üzentem, fél órával későbbre tolódik az érkezésem.
Elindultam időben, mivel nem voltam teljesen biztos a buszmegálló elhelyezkedésében. Az első 10 méteren az egyik gombom szakadt le a kabátomról.
Akkor ezt még nem vettem jelnek. Úgy gondoltam a nagy sálam majd eltakarja, mint a másik hiányzó gombot is.
Útközben épp az időt szerettem volna ellenőrizni, ha a telefonom nem merült volna le. A buszhoz érve, láttam, még 33 perc van az indulásig. ÓÓriási, óránként jár, de nem tudok odaszólni, kések. Addig bementem a közeli boltba pár dolgot venni. Utólag visszanézve, sok órás müködésem egyetlen értelmes lépése ez volt.
Buszra felszállás közben vettem észre, hogy nem tettem előző este vissza a chipkártyat a tokba, és másik kabát van rajtam. Gyorsan előkaptam a pénztarcámat, már kértem is a jegyet, mikoris kiderült, a két nappal ezelőtt felvett pénz a harmadik kabátom zsebében pihent. Otthon.
Ezek után nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek. Hazasétáltam, majd Rékának üzentem, előkerestem mindent: pénzt, chipkártyát, póttelefont. És még a mosogépből is ki tudtam teregetni az időközben tisztává lett ruhákat.
 A következő busszal mentem végülis. Így kb 2,5 órába telt eljutnom Haarlembe, ami fél órára van innen.
Jaa, és amit annyira el akartam intézni, arról kiderült, online is eltudom intézni. Nem kell fénymásoló, meg boríték, bélyeg. Csak a telefonom kamerája. :D Valahogy az agyam a legelőször kipróbált, de akkor még információk hiányában nem sikeres, de lehetséges és egyszerű műveletet nem rögzítette.

Remélem ennek a napoknak vége. Báár, végeredményben sikeresek voltak. De csak sok sok bosszúság árán. A boltba beesve, gyakorlatilag percek alatt találtam magamnak olcsón téli kabátot. :D Épp aznap, útközben döntöttem el, kabátot kell venni, hisz a másik kicsit szűk lett, és potyogtak a gombok róla, ráadásul mozogni sem lehetett benne.....Azóta a dolgot is elintéztem.

Sokféle tanulságot levontam ezekből. Pl.: soha ne induljak el kapkodva, főleg úgy, hogy későbbi indulás volt tervezve. Meg: a telefonom aksigondját meg kell oldanom, mert  így nem mehet tovább. Legutóbb Bandimmal vesztettük el majdnem egymást, ill. meg sem találtuk az állomáson. Ott póttelefon volt, csak a száma nem volt meg...Ott csak fél órát köröztünk egymást keresve az állomáson.
Ilyen, és ehhez hasonló mélyenszántó dolgok jutottak eszembe.

Nos, mára abbahagyom. Mielőtt elragadtatnám magam (ennél is jobban), és belemerülnek mindenféle gondolat kielemzésébe.

Jó éjt!

Már Amstelveenből

Úgy döntöttem, újra blogolok. Az írói válságnak úgy néz ki, lassan vége. Mondanivalóm sok van, nem tudom mire jut idő most.
Életem egyrészről változatlan, másrészről gyökeresen megváltozott. A szétköltözés óta, egy szobácskában tengetem szabadidőm egyes részeit. A lakás közös helyiségein, úgy mint, fürdő, wc, konyha egy korombeli holland sráccal, és a barátnőjével osztozkodunk. A vágyott magányt tehát megkaptam.
És egyben a ki nem mondott, agyon nem rágott gondolatok is megszaporodtak. Talán ez kellett az kellett. Majd kiderül.
Mindenesetre a napokban éreztem hosszú idő után először, valamit írnék.

Sajnos a munkahelyen egyre sűrűbben jönnek elő az időnkénti emberutálatból eredető, "mégis miért vagyok itt", "nagy az isten állatkertje, de nagyon picike rajt a kerítés" gondolatok. Hatalmukba kerítenek, és nehéz előlük menekülni. Mindig és mindig rá kell, hogy ébredjek, nem vagyok csapatjátékos. Ha az azt jelenti, hogy másokkal kell együtt dolgozni. Tolerancia küszöböm túl alacsony. Mindig is az volt. Jó nevelésnek hála, nem szólók, bár sűrűn meglátnak és sarkon fordulnak.  Hm...De jó is ez néha...:D

Sajnos a találkozások száma Bandimmal megcsappant, amit nehezek viselek, dehát mindig közbejött. Demajdaztánmost! Csütörtök hajnalban irány Brüsszel! Pár napra kivonatozok ebből a bolondok házából. Ahogy anyukam mondta: "akkor végülis randi Brüsszelben?" Igen, randi ott. Szóval az előjelek már mutatkoznak: szórakozottság, csillogó szem, állandó mosolygás. De addig van még két nagyon hosszú nap.
Most már kötelességemnek érzek néhány képet csinálni. Ide is jó lenne, meg hát ugye régen készült már az utolsó. Szóval eselyés akár egy fényképes élménybeszámoló is. :)

Nagy lendületből mára ennyi futotta. De remélhetőleg sűrűbben frissülnek a bejegyzések, éppen a fent említett okokból kifolyólag is.

Ja, és a legújabb projektem, amszterdami idegenvezetés magyar turistáknak. Apukám csinált egy pofás kis weblapot is ez alkalomból. Bár még kerülnek fel dolgok rá, azért már közel az alagút vége.

Tisz@

Már nekem is van 

Végre nekem is van egy. Majd kiderül valóban bírja-e úgy ahogy a legenda tartja.... :) De csak jókat hallottam róla eddig. Kétségeim nagyon nincsenek.

Költözés I.

Kis Pocokkal közös életünk első napjai

Közeledik a várva várt nap. Eddig azon nyüszögtünk, hogy jaj de mennénk már. Most maga a pakolás folyamata, ami miatt utáljuk szeretett könyveinket, ruháinkat. Utálunk költözni! De jobb lesz utána, és már csak 1,5 nap. Ez az ami tartja a lelket bennünk.
Vasárnap indul a banzáj. Addig én még 2 éjszakát dolgozok. De a cuccaim nagy részét már elcsomagoltam. Nem véletlenül tartja a mondás, hogy bizony gyakorlat teszi a mestert! :)

Új életre fel!!

És Bridget Jonessal elindult a lavina lava...

Szingli-lét

Már egy ideje bátran mondhatom, szingli vagyok. Nem csak egyedülálló. Úgyanis a szingli maga választja meg ezt a társadalom által még mindig meg nem értett lét-formát. Édes, drága munkatársaimnál még mindig vissza visszatérő kérdés a családi állapotom hogyléte. Nemleges válaszomat nemértve, rögtön az okokra kiváncsiak. Merthogy senki sem lehet egyedül, csak úgy, pláné ha még nem is keres, nem is vár senkire. Pedig a világ állítólag változott.
Tudom én, hogy nem így akarom leélni hátralévő életemet, de egy kis vakáció mindig jó érzés. A lelkiismeret nélküli könyvfalás, vacsora rendelés, reggeli az ágyban, a blogírás, a barátokkal eltöltött idők amiket mindenféle állapotban lehetne csinálni, de valahogy egyedül egészen mááás. :)
Az új laptopomnak hála ezeket a pillanatokat is meg tudom veletek osztani. :) Tehát éljen soká Bridget Jones és Carrie Bradshow! ;-)

Éjféli különkiadást olvashatták....

Vége a nyárnak

Elszaladt a nyár

Valóban, nagyon elszaladt az idő. Nekem főleg az augusztus. Több héti gyengélkedés után vendégeket fogadtunk, közben meg munkahelyet váltottam, és lám, ez augusztus utolsó hete.
Napokon belül minden folytatódik gőzerővel. Hollandóráinkat is beleértve.

Sokat nyafogtam, hogy nincs szabadságom a nyáron. Na, megkaptam. :) Csak kicsit hirtelen jött, de próbálom kiélvezni az utolsó órákat is.


A fent említett vendégekkel múlt vasárnap a Muiderslot nevű kastélynál jártunk. Ami meglepő, hogy eddig nem is tudtunk a létezéséről. Messziről jött honfitársaink hívták fel a figyelmünket egy kastélyra, amit víz vesz körül és -elmondásuk szerint- Amszterdamban van. Majdnem igazuk volt. Amszterdam mellett áll egy kis faluban ez a 14.századi építmény, egészen pontosan Muiden nevű helyen.
Bűbájos az egész. A körülötte lévő kert, a tornyai, a kapuja, a mini-tó körülötte.

Ami nekünk még érdekes volt, az a berendezése. Gyerekcentrikusság itt is megmutatkozott. Játékok több helyiségben. Volt ahol udvarhölgyeknek, és lovagoknak lehetett beöltözni. Így az apraja nem unatkozott.

És mivel már van új telefonom, vannak fényképek is. :) Az album, a többi képpel itt található.

A modern világ csodái

Én is egy vagyok a sok közül

... Egy okostelefontulajdonos. Mindenkit beszippant egyszer..és rabjává válsz. Kis világunk nagyon ki van találva.

Így mondá az Úr:

Kelj fel s járj! 

Állítólag rosszról nem szívesen olvas az ember, így nincs nagyon mit írnom.
Beteg vagyok pár napja. Állapotom napról-napra javul, de ki tudja mikor leszek megint régi önmagam...?
Mindenkinek további szép napot!

Valahol

A tökéletes moziélmény

Studio/K-t már korábban is szerettem, de már az első számú kedvencem lett. Moziban ott eddig nem voltam, csak a kávézó részében.
Csütörtöki nagyszerű húzásom után úgy döntöttem, én moziba akarok menni. Ágyba dőltem volna, hála a nagy ötletnek. Előző nap gyümi napot tartottam, és gondoltam tetézni lehetni a tisztító hatást egy egynapos léböjtkúrával. Ez mind szép és jó, csak hogy biciklivel járok, és szobalányként elég sokat rohangálok, emelek. És eddig ilyet sok-sok éve csináltam utoljára.
A szerdai napot túléltem, azonkívül, hogy folyton korgott a hasam, semmi bajom nem volt. Csütörtökön kb 2 órakor vonultam le az öltözőszekrényemhez nasizni valamit. Akkor már sokadjára forgott a berendezés körülöttem, és időnként a lábaimnak nehéz volt megálljt parancsolni. Így a józan észre hallgatva - ami akkor még megmaradt- ettem egy kis kekszet, meg sajtot.
Így tehát, nem a legjobb állapotban indultam filmvetítésre.Fejfájósan sétáltam át egy kora esti előadásra. A mozi üres volt. Bármit be lehetett vinni, enni, inni. Bp-i művészmozikra emlékeztetett a hangulata. Tetszett. A film is. Akkor, ott tökéletes volt.

Háziállatok

Minden ami otthon nincs (?!)

Tegnap este megint hatalmas patkánnyal kereszteztük egymás útját. Épp bulihely felé tekertem mikor előttem rohant át az úton. Eszembe is jutott, otthon vidéken (igaz nem falun) nem láttam ennyiszer ennyi rágcsálót - talán egyszer egy döglött patkányt, egérre nem emlékszem.
Pedig itt az egér mindennapos látvány. Láttam már holtan, futva, ebédje közben. Volt amikor a zacskó gabonapehelyben reggelizett, mikor rátaláltak. Ő a kukában végezte. Úgy ahogy volt, gabonapelyhestül.
Egyik szállásadómnál már az asztalon is találkoztam vele egy egérfogóban. Ott hemzsegnek az egerek, szegények épp ezért is költöznek.

Patkányhoz is volt már szerencsém korábban is. Egyik reggel egy döglött patkányból csipegettek a madarak...

Az kacsa, liba, hattyú pedig már úgy él itt mint otthon a galambok. Talán nem a legesleg-belvárosban, de nem kell sokat biciklizni, hogy etethessük őket.

Ilyen az élet a nagyvárosban. :)

Érdekesség: Hollandiában a muisjes nevű nagyon apró szemű cukorka (Magyarországon tortára szoktak hasonlót szórni) tradicionális étel. A kenyérre szórják és azt eszik, ha egy gyerek születik.

muisje = egérke  --->  muisjes = egérkék 

De volgende week

Eheti mászóóra tanulságai

Hétfő este megtanultunk esni, és elkapni. :) Na jó, nem egészen ez volt a feladat. A lényeg az volt, hogy amíg az egyik esést imitál, addig a másik megtanulja kezelni a dolgot, és megállítja az esést. Ezt azért volt érdekes nézni, mert ha valaki nem huppant bele a kötélbe, akkor a párja csak zuhant. Persze le nem esik mert a másik súlya megtartja, de volt ahol a biztosítót felrántotta a kötél. Gondolom ilyenkor is fontos a nem hatalmas súlykülönbség.
Én úgy csüccsentem a kötélbe, amint a Balázs esni kezdett, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva. Nem zuhant sokat, épp amennyit kell. Bezzeg fordítva. Ennyire még soha nem féltem, mint esés közben. Másodszorra se lett jobb a helyzet, pedig a másik szerep tetszett! Balázs felajánlotta, gyakorolhatunk esni...hm. Talán. Máskor, később.

Kéz nélkül, bekötött szemmel a falon

Kicsi, színes pókocskák

Múlt héten kiderült mit takar a a kéz nélkül való mászás. Nos, érdekes volt, én nagyon élveztem a feladatot.
Kicsit döntött falra (valahol 60° és 90° közötti szöget zár be a földdel) mutatott rá az oktató. Ott kell úgy ugrabugrálni, menni, hogy a kezünkkel csak egyensúlyozzunk. A falat megfoghatjuk, de a kapaszkodókat (nem tudom hogy hívják azokat a kiálló izéket, amiken valójában mászunk) nem lehet megfogni.
Alulról természetesen biztosítva voltunk, tehát egy-két nehéz mutatvány miatt sem kell aggódnunk. Volt ahol tényleg ugrani kellett volna. :D
Jó volt a gyakorlat, kicsit jobban kellett a lábunkra hagyatkozni, az egyensúlyozáson volt a hangsúly.

A másik: a bekötött szemmel való mászás. Ez is érdekesnek, de sokkal, sokkal fárasztóbbnak bizonyult az előző feladatnál.
Mint ahogy a neve is mutatja, be volt kötve a szemünk miközben a teljesen függőleges falon lógtunk.
Fárasztó azért lett, mert nem láttuk hova kell lépni, nyúlni, így amíg nem találtunk megfelelő kapaszkodót, addig fél kézzel, vagy fél lábbal lógva kerestük a megfelelő támasztékot.
Ez azért volt hasznos, hogy megtanuljuk, a pici kapaszkodó is jobban mint a semmi. Mert ha nyitott a szemünk ugyanazokat a picurka fogantyúkat már nem használjuk amikbe nagy lelkesedéssel megkapaszkodtunk csukott szemmel. Hisz örültünk, hogy találtunk valamit!!

Az óra legvégén gyakoroltuk, hogy kell dupla 8-as csomóval bekötni magunkat.

Tot volgende week!!

Dutch summer

Mennyire szeretem ezt az országot...

Nos 15 fok, szitáló eső, és nagy szél. A mai napot leginkább ez jellemezte. Állítólag lesz jobb is. :P Talán pénteken.

Mindenesetre a szitáló esős (nehéz pontosan megfogalmazni mi is az ami esik, valahol a ködszitálás, és a szitáló eső között valami), szutykos idő legalább otthon nem nagyon ismert. Főleg nyáron. Elég undorító. A nap se süt ki, sötét van, kabátban, csizmában mindenki. Pfúúj!!

A nagy kánikula Hollandiát is elérte a hétvégén. A hőmérő higanyszála egészen 23 fokig felkúszott. :) A szokatlanul száraz, meleg levegő miatt a portugál, kolumbiai, spanyol munkatársaim nem tudtak éjszakánként aludni. Hm, mik vannak! :)

Azért még mindig elviselhetőbb ez, mint otthon a 40 fok.

Mint pók a falon

...úgy fogok én felkúszni :)

Természetesen a hangsúly a fogok-on van.
Talán érhetőbb ha nem csak bele-bele csapkodok mindenbe, hanem szépen az elejéről elmesélem miről is van mostan szó.
No, tehát. Újabb dilim egyike volt, hogy én meg akarok tanulni falat mászni. Mivel ez nem egyszemélyes tevékenység nagy unszolás után sikerült Balázst meggyőznöm, neki is ki kell próbálnia.
Egy négyhetes kezdőknek tartott kurzusról van szó, ahol megtanítják hogy is másszunk. A különböző technikákon kívül (elvileg- az oktató mondta) különböző gyakorlatokat is fogunk csinálni, úgy mint bekötött szemmel való mászás, miközben a lent biztosító partner irányít. Egy még vadabbat is mondott, amit nem akarunk egyszerűen elhinni. Állítólag kéz nélkül is lesz valami. hm...kíváncsian várom.
Mivel a holland óráink szünetelnek 2 teljes hónapig, így pont jó hogy találtam ezt az elfoglaltságot. Hétfő este megint van mit csinálni!! :)

Az első órán kicsit féltem, hogy valahonnan le fogok zuhanni. Félelmem oka az adott napom volt. Egész nap mindent leejtettem amit le lehetett ejteni, mindennek nekimentem, aminek neki lehetett menni, és minden feldöntöttem, amit fel lehetett dönteni. Ez az érzés akkor fokozódott, amikor beléptem a csarnokba. Voltam már korábban ennél nagyobb mászó-helyen, de valahogy elszoktam a magasság látványától. A következő parám a magasság lett.
Azt hogy nem értettem, hallottam mindent amit mondtak az csak tetőzte zavartságom. De sikeresen túléltem, sőt a korábbiakhoz viszonyítva jól ment, és élveztem is. :) A magasság miatti idegesség meg elmúlt, amint elkezdtem felfelé haladni. Csodálkoztam is, hiszen eddig magasság miatt sose idegeskedtem, egyedül az utrechti toronyban féltem igazán. De az szűk volt, és csúsztak a lépcsők és még korlát sem volt....:S

Esetem a Vodafonnal

És mégsem olyan szép minden

Ma akartam előfizetéses telefont venni a Vodafonnál. A hangsúly a volna-n van. Nem azért mert, nem volt raktáron a kiszemelt telefon, vagy nem volt pénz a számlámon.
Egész egyszerűen  magyar személyigazolvánnyal nem tudnak szerződést kötni! Csak útlevéllel. Minden ügyintézésnél eddig gond nélkül használtam. Nekik meg nem ismeri fel a rendszerük. Hm....Jaa, a legviccesebb rész, amikor megkérdeztem a kedves ügyintézőt ilyenkor mégis mit lehet csinálni, ő erre szemrebbenés nélkül ezt válaszolta, hogy más nevére kössem meg. - 2éves hűségnyilatkozattal...Érdekes szemlélet.

De este felvilágosítottak, hogy más mobiltársaságoknál sem jobb a helyzet. Van ahol a magyar útlevéllel sem akartak először szerződést kötni....

Apróhirdetés

Szobát keresek Amszterdamban

Mivel nem találtam még megfelelő szobát, így megragadom az alkalmat, hogy itt is szóljak mindenkinek. Aki esetleg tud Amszterdamban, vagy környékén (már erről is lehet velem tárgyalni...) kiadó szobáról nagyon szépen megkérem írjon nekem. Email címem a blog jobb felső oldalán található. Most hol itt, hol ott lakom. Amolyan vándormadárként élek, kedves barátaimnak hála. Teljesen meguntam dobozok közt, a nappali közepén, a földön aludni. És már minden eshetőség érdekel! :D

Előbb-utóbb sátorral kell járnom a város külső részeit, ha ez így folytatódik. De ezt nem nagyon szeretném. :)

Elmaradásaim

Egy kicsit visszamenőleg is

Eddig engedtem a káosznak, ami mostanában körülöttem van, már uralom. :) Mindennel el vagyok csúszva, nem csak a blogolással. De mindent szépen lassan próbálok pótolni. Így egy-egy dolog ami eszembe jut közzéteszem, akár visszamenőleg is egy kicsit...
Mint ezt is. :)

Ami most eszembe jut az első fékem bowdenjének az elszakítása. Múlt szombaton épp siettem volna be a városba, hogy a lányokkal találkozzak, mikor is néhány befüvezett suttyó előttem szarakodott. Még előzni is nehéz volt, annyira nem találták az utat. Majd pirosnál elém kerültem, a következő előzésnél viszont csak a társaság feléig jutottam. Ekkor az egyik meggondolta magát, és hirtelen irányt változtatott. Mindezt persze pont előttem. Így nagyon gyorsan kellett volna megállnom. Én mindent megtettem, de a fékem csődöt mondott, így a srác majdnem a forgalomban végezte. Meg meg sem lepődött. Nem tudom egyáltalán észlelte-e, hogy kicsikét arrébb toltam.
Az első fékem, ami akkor az egyetlen működőképes fék volt a biciklin megadta a magát. A hátsó arra volt csak jó, hogy ha nagyon lassan megyek kicsit le tudtam lassítani. Így kénytelen voltam a szervizbe elvinni, így most megint van első-, hátsó fékem. :D

Mégsem

Majd máskor, máshova költözöm 

Valahogy nem akar összejönni ez a lakásdolog. Már a sátorban alvás is eszembe jutott. Most úgyis jön a meleg. Majd hetente mindig máshol állítom fel....