Egy kis csipet Bandi, avagy Haarlem utcái az ő lencséjén keresztül
˘A képek Andrási Gábor tulajdonát képezik, bármiféle felhasználását emailben lehet kérni.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hollandföldön. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hollandföldön. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. november 18., hétfő
2013. február 27., szerda
Middelburg
Múlt héten szerdán Zeeland fővárosában jártunk. A vasútnak hála, megint volt akciós napijegy, két főnek 25 euróért. És ezt ugye nem szabad kihagyni!!
Ahhoz képest, hogy az ország délnyugati részére mentünk, nem éreztük a hőmérsékletkülönbséget. Igazából talán még nagyobb és hidegebb szél fagyasztott minket órákon át. (Ami persze képeken máshogy látszik. :P)
Aranyos ötvenezres település. Az aranykorban jelentős szerepe volt, mint kikötő város, és a rabszolgakereskedelem egyik központja volt.
Miután a Tourist shopban szereztünk térképet, elindultunk körbesétálni a belvárost. Keringtünk, keringtünk, a majdnem tökéletes kör alakú, korábbi városfalként szolgáló csatornán belül, hamar megállapítottuk, hogy nem túl nagy az erdeti település, és mennyire hasonlít a többi hasonló korú városkára. Egy kis Utrecht, egy kis Leiden, egy Groningen, egy kis Breda...Végeredményben mind egyforma egy kicsit.
Egyik melegedőnk egy családi kis étterem volt. Padok sok-sok párnával, az étlap legynagyobb része egy hatalmas táblán, krétával felírva. Néha egy egy családtag tűnt fel az emeletről, kivett egy szem krumplit, és továbbállt. Mi levest ettünk végül, hosszas tanakodás után. Réka töklevest garnélarákkal, én pedig a holland zöldborsólevet választottam. Az enyém tökéletes ötletnek bizonyult. Finom volt, sűrű, tele mindenféle jóval. Réka még egy kis adag sültkrumplit is bevállalt, ami állítása szerint nála toplistás lett. :)
A másik kitérőnket a főtéren lévő kávézók egyikébe tettük. Az étlap tanulmányozása után egységesen Ambrosiat (ha jól emlékszem a névre..) kértünk, honingkruidenwijn-t. Vagyis mézes-fűszeres-bor, talpas pohárban. Az ízlelőbimbóink cigánykereket jártak örömükben. Jóóóó fajta volt.
És olyannyira fejbecsapott mindkettünket, hogy én a vonat indulásáig alig tudtam nyitva tartani szemem, azon a röpke 8 percen keresztül küzdöttem, nehogy a sínek alatt végezzem, horkolva. Miután leültünk Réka ájult el szinte szó szerint. Mintha valami más is lett volna az itókákban.....
Aranyos volt. Az ott készült néhány képm vagyis a maradék:
Ahhoz képest, hogy az ország délnyugati részére mentünk, nem éreztük a hőmérsékletkülönbséget. Igazából talán még nagyobb és hidegebb szél fagyasztott minket órákon át. (Ami persze képeken máshogy látszik. :P)
Aranyos ötvenezres település. Az aranykorban jelentős szerepe volt, mint kikötő város, és a rabszolgakereskedelem egyik központja volt.
Miután a Tourist shopban szereztünk térképet, elindultunk körbesétálni a belvárost. Keringtünk, keringtünk, a majdnem tökéletes kör alakú, korábbi városfalként szolgáló csatornán belül, hamar megállapítottuk, hogy nem túl nagy az erdeti település, és mennyire hasonlít a többi hasonló korú városkára. Egy kis Utrecht, egy kis Leiden, egy Groningen, egy kis Breda...Végeredményben mind egyforma egy kicsit.
Egyik melegedőnk egy családi kis étterem volt. Padok sok-sok párnával, az étlap legynagyobb része egy hatalmas táblán, krétával felírva. Néha egy egy családtag tűnt fel az emeletről, kivett egy szem krumplit, és továbbállt. Mi levest ettünk végül, hosszas tanakodás után. Réka töklevest garnélarákkal, én pedig a holland zöldborsólevet választottam. Az enyém tökéletes ötletnek bizonyult. Finom volt, sűrű, tele mindenféle jóval. Réka még egy kis adag sültkrumplit is bevállalt, ami állítása szerint nála toplistás lett. :)
A másik kitérőnket a főtéren lévő kávézók egyikébe tettük. Az étlap tanulmányozása után egységesen Ambrosiat (ha jól emlékszem a névre..) kértünk, honingkruidenwijn-t. Vagyis mézes-fűszeres-bor, talpas pohárban. Az ízlelőbimbóink cigánykereket jártak örömükben. Jóóóó fajta volt.És olyannyira fejbecsapott mindkettünket, hogy én a vonat indulásáig alig tudtam nyitva tartani szemem, azon a röpke 8 percen keresztül küzdöttem, nehogy a sínek alatt végezzem, horkolva. Miután leültünk Réka ájult el szinte szó szerint. Mintha valami más is lett volna az itókákban.....
Aranyos volt. Az ott készült néhány képm vagyis a maradék:
2012. április 1., vasárnap
Megjött a tavasz
Mindenki blogol..
Csak én lustulok.
Akkor néhány képet posztolok. Gröningeni kirándulásunk alkalmával készültek. Kivéve az utolsót, ami Zandvoortban, a legközelebbi homokos tengerparton..
Csak én lustulok.
Akkor néhány képet posztolok. Gröningeni kirándulásunk alkalmával készültek. Kivéve az utolsót, ami Zandvoortban, a legközelebbi homokos tengerparton..
2012. február 28., kedd
Prins Friso
...is hersendood > agyhalott ?
Mivel én itt nem nézek híreket, így a legutóbbi holland órán nagyon csúnyán égett a fejem. Elöször fogalmam sem volt Friso arcképe alapján, hogy kicsoda, és mi a tanárnő inditéka a kép mutogatásával.
Nos, Prins Friso, Beatrix királynő fia. A három testvér közül a középső.(Willem-Alexander, Friso és a legfiatalabb Constantijn)
És Friso síbalesete volt az ok. Ugyanis pár hete ausztriai síelése során elsodorta egy lavina Lechben. Majdnem 25 percig volt a hó alatt mire megtalálták, és kórházba szállították. Pár napja a szíve is leállt 50 percre. Mind az orvosok, mind a család a legrosszabb kimeneteltől tart.
Mondanom sem kell, hogy minden ezzel a hírrel volt tele. Így a házi feladatom, minden nap megnézni Jeugdjournaal (gyerekeknek szóló hírek) adásait, amit interneten is elérhető. Amúgy érdekes a koncepció és élvezhető is. A főbb híreket foglalják össze, és közben mindenről megkérdezik pár gyerek véleményét is, akik később a következő napi időjárást is bemondják. Így néz ki egy hírösszefoglaló, pl a tegnapi adás.
Még itt is gondolnak a felnövekvő generációra. :)
Mivel én itt nem nézek híreket, így a legutóbbi holland órán nagyon csúnyán égett a fejem. Elöször fogalmam sem volt Friso arcképe alapján, hogy kicsoda, és mi a tanárnő inditéka a kép mutogatásával.
Nos, Prins Friso, Beatrix királynő fia. A három testvér közül a középső.(Willem-Alexander, Friso és a legfiatalabb Constantijn)
És Friso síbalesete volt az ok. Ugyanis pár hete ausztriai síelése során elsodorta egy lavina Lechben. Majdnem 25 percig volt a hó alatt mire megtalálták, és kórházba szállították. Pár napja a szíve is leállt 50 percre. Mind az orvosok, mind a család a legrosszabb kimeneteltől tart.
Mondanom sem kell, hogy minden ezzel a hírrel volt tele. Így a házi feladatom, minden nap megnézni Jeugdjournaal (gyerekeknek szóló hírek) adásait, amit interneten is elérhető. Amúgy érdekes a koncepció és élvezhető is. A főbb híreket foglalják össze, és közben mindenről megkérdezik pár gyerek véleményét is, akik később a következő napi időjárást is bemondják. Így néz ki egy hírösszefoglaló, pl a tegnapi adás.
Még itt is gondolnak a felnövekvő generációra. :)
2011. augusztus 28., vasárnap
Eső, eső és eső
Pár kép a nyárról (?!)
A kérdés ezek után már csak az, hogy mi lesz itt ősszel és télen. Mert később ennél csak rosszabb lesz. És már unjuk, hogy állandóan víz van. Az esős évszak idén 3 hónappal előbb jött, reméljük ennyivel hamarabb tavaszodik majd. :)
A kérdés ezek után már csak az, hogy mi lesz itt ősszel és télen. Mert később ennél csak rosszabb lesz. És már unjuk, hogy állandóan víz van. Az esős évszak idén 3 hónappal előbb jött, reméljük ennyivel hamarabb tavaszodik majd. :)
2011. augusztus 22., hétfő
Vége a nyárnak
Elszaladt a nyár
Valóban, nagyon elszaladt az idő. Nekem főleg az augusztus. Több héti gyengélkedés után vendégeket fogadtunk, közben meg munkahelyet váltottam, és lám, ez augusztus utolsó hete.
Napokon belül minden folytatódik gőzerővel. Hollandóráinkat is beleértve.
Sokat nyafogtam, hogy nincs szabadságom a nyáron. Na, megkaptam. :) Csak kicsit hirtelen jött, de próbálom kiélvezni az utolsó órákat is.
A fent említett vendégekkel múlt vasárnap a Muiderslot nevű kastélynál jártunk. Ami meglepő, hogy eddig nem is tudtunk a létezéséről. Messziről jött honfitársaink hívták fel a figyelmünket egy kastélyra, amit víz vesz körül és -elmondásuk szerint- Amszterdamban van. Majdnem igazuk volt. Amszterdam mellett áll egy kis faluban ez a 14.századi építmény, egészen pontosan Muiden nevű helyen.
Bűbájos az egész. A körülötte lévő kert, a tornyai, a kapuja, a mini-tó körülötte.
Ami nekünk még érdekes volt, az a berendezése. Gyerekcentrikusság itt is megmutatkozott. Játékok több helyiségben. Volt ahol udvarhölgyeknek, és lovagoknak lehetett beöltözni. Így az apraja nem unatkozott.
És mivel már van új telefonom, vannak fényképek is. :) Az album, a többi képpel itt található.
Valóban, nagyon elszaladt az idő. Nekem főleg az augusztus. Több héti gyengélkedés után vendégeket fogadtunk, közben meg munkahelyet váltottam, és lám, ez augusztus utolsó hete.
Napokon belül minden folytatódik gőzerővel. Hollandóráinkat is beleértve.
Sokat nyafogtam, hogy nincs szabadságom a nyáron. Na, megkaptam. :) Csak kicsit hirtelen jött, de próbálom kiélvezni az utolsó órákat is.
A fent említett vendégekkel múlt vasárnap a Muiderslot nevű kastélynál jártunk. Ami meglepő, hogy eddig nem is tudtunk a létezéséről. Messziről jött honfitársaink hívták fel a figyelmünket egy kastélyra, amit víz vesz körül és -elmondásuk szerint- Amszterdamban van. Majdnem igazuk volt. Amszterdam mellett áll egy kis faluban ez a 14.századi építmény, egészen pontosan Muiden nevű helyen.
Bűbájos az egész. A körülötte lévő kert, a tornyai, a kapuja, a mini-tó körülötte.
Ami nekünk még érdekes volt, az a berendezése. Gyerekcentrikusság itt is megmutatkozott. Játékok több helyiségben. Volt ahol udvarhölgyeknek, és lovagoknak lehetett beöltözni. Így az apraja nem unatkozott.
És mivel már van új telefonom, vannak fényképek is. :) Az album, a többi képpel itt található.
2011. július 13., szerda
Dutch summer
Mennyire szeretem ezt az országot...
Nos 15 fok, szitáló eső, és nagy szél. A mai napot leginkább ez jellemezte. Állítólag lesz jobb is. :P Talán pénteken.
Mindenesetre a szitáló esős (nehéz pontosan megfogalmazni mi is az ami esik, valahol a ködszitálás, és a szitáló eső között valami), szutykos idő legalább otthon nem nagyon ismert. Főleg nyáron. Elég undorító. A nap se süt ki, sötét van, kabátban, csizmában mindenki. Pfúúj!!
A nagy kánikula Hollandiát is elérte a hétvégén. A hőmérő higanyszála egészen 23 fokig felkúszott. :) A szokatlanul száraz, meleg levegő miatt a portugál, kolumbiai, spanyol munkatársaim nem tudtak éjszakánként aludni. Hm, mik vannak! :)
Azért még mindig elviselhetőbb ez, mint otthon a 40 fok.
Nos 15 fok, szitáló eső, és nagy szél. A mai napot leginkább ez jellemezte. Állítólag lesz jobb is. :P Talán pénteken.
Mindenesetre a szitáló esős (nehéz pontosan megfogalmazni mi is az ami esik, valahol a ködszitálás, és a szitáló eső között valami), szutykos idő legalább otthon nem nagyon ismert. Főleg nyáron. Elég undorító. A nap se süt ki, sötét van, kabátban, csizmában mindenki. Pfúúj!!
A nagy kánikula Hollandiát is elérte a hétvégén. A hőmérő higanyszála egészen 23 fokig felkúszott. :) A szokatlanul száraz, meleg levegő miatt a portugál, kolumbiai, spanyol munkatársaim nem tudtak éjszakánként aludni. Hm, mik vannak! :)
Azért még mindig elviselhetőbb ez, mint otthon a 40 fok.
2011. május 8., vasárnap
Változások
Ezentúl leszek
Sokat gondolkodtam és arra jutottam, hogy bizony változtatok egy kicsit a blog tematikáján. Mivel helyzetem változott, és jelen pillanatban nincs akinek elsírhatnám mindenapi gondocskáimat, így ezt blogon keresztül fogom megtenni.
A gond eddig az volt, hogy tavasz van!!! Teljesen szétszórt vagyok, sokszor semmihez nincs kedvem, sokszor meg pörgök mint egy búgócsiga. És ez a lehetetlen állapot mégtöbb nyafogást generál, amit most már maximum a falnak mondhatok.
Tehát munka közben jutott eszembe ez a nagyszerű gondolat, ahol mostanában amúgy is fergeteges ötleteim születnek. :)
Akkor az elején kezdeném egy rövid helyzetjelentéssel. A világ változik, nálam állandóan történik valami, csak lusta voltam megírni.
A szobakereséssel nem nagyon haladok, rosszabbnál, rosszabb lehetőségekbe futok bele. Még rendületlenül keresgélek...
Csütörtökön Haarlemben voltam, Bevrijdingspop nevű fesztiválon. Még mindig meglepődök Haarlem milyen nagy! :D Van helyijáratú busz, villamos, és a fesztiválon is rengetegen voltak.
Azonkívül, hogy hatalmas por volt, és másnap többszöri fülmosás után is fekete dolgok kerültek elő a hallójárataimból, a buli jó volt.
A legközelebbi haarlemi buli-ig utána kell majd néznem a rejtélyes Amszterdamba menő éjszakai busznak. Rékáék szerint, ha megy Amszterdam centrumból Haarlembe busz, akkor annak visszafelé is kellene közlekednie. Nos, nem találtunk, így Schipholon keresztül jutottam haza. Onnan viszont éjszaka is mennek a vonatok. :D
Rékával láttam a Van Gogh Museumban lévő Picasso in Parijs c. kiállítást. Egyikünk se volt elájulva, és egyöntetűen megállapítottuk, ha fizetni kellett volna, nem biztos, hogy megnézzük. (múzeumkártyával voltunk)
Jaa, igen. Vikivel voltam még húsvét előtt a Keukenhof környékén található tulipánföldeknél.
AZ odajutás vicces volt, és elég hosszú. Elöször is rossz vonatra szálltunk. :P És pont egy ellenkező irányba menőre. De sebaj, ez Hollandia a vonatok sűrűn járnak. Így, itt csak kb 1órát vesztettünk. A busz, amivel a parkhoz mentünk volna, nem jött, ill. sokat késett, aminek az okát röpke 20 perc múlva mi is megtudtuk. Hatalmas dugó volt. Így nem értek a buszok, és visszamenni sem tudtak, így ez miatt km hosszú sor kígyózott a buszoknál. De reményeink beigazolódtak: mire mi visszaértünk a bérelt biciklikkel, addigra elfogyott a tömeg.
Pár helyen már lehullott szirmokat láttunk csak, de még így is csodaszép volt. A kontrás, ott bérelt biciklikkel egy élmény volt tekerni. Viki hamar belejött, ezt hiszem a saját bringája is talán kontrás...nos, nekem nem ilyenem van. És annak rendje és módja szerint az első fél órában percenként torpantam meg, mert reflexból visszafelé akartam tekerni a pedált...vagy nem tudtam felszállni, mert be akartam tekerni a pedált megfelelő magasságba és mindig megakadt. Vicces volt nézni, ahogy szerencsétlenkedek. És természetesen a karom volt az, ami elfáradt nagyon hamar. Lehet az a fura kormány miatt. Hullafáradtan ültünk fel a visszabuszra, mintha legalább egész nap tekertünk volna, pedig csak 2-3 órát tartott a bringatúra. Szép volt, jó volt, jövőre is visszamegyek, akkor már időjárás függően pár héttel korábban!
Pár Viki által készített kép a tulpikról:
2011. március 28., hétfő
A hollandok segítőkészek, de agresszívek
De valóban azok?
Az agressziót mi nem érzékeltük eddig. Épp az imént B.-vel megtárgyaltuk a lehetséges okokat, és arra a következtetésre jutottunk, hogy lehet tényleg azok, de mi Magyarországról jövünk. Otthon tényleg agresszívek az emberek, itt ugyanezt a szót kicsit másra használják. Nem is jut eszembe magyar szó rá.
Akkor pár példa rá:
A bicikliúton ha nem jobb oldalt mész, és előzni akarnak azonnal dudálnak. Rámenősen hajtanak, engem pl. egyszer egymás mellett beszélgető két fiú előzött meg. Ketten egymás mellett.
Viszont ha valami baleset történik, azonnal rohannak segíteni.
Inkább talán az egyenességet is bele lehetne venni, amit külföldiek agressziónak vélnek. Ha nem ízlik a kaja, nem köntörfalaznak, nem mondják rá, hogy érdekes, meg hasonló mellédumálást. Eufemizmus, mint fogalom ismeretlen számukra.
Tehát nehéz megfogni a jelenséget. A holland órán elhangzott néhány sztori a holland jellemről. A tanárnő mesélt néhány sztorit, amiket egy ex-villamossofőrtől hallott. Bevezetésképp: állítólag a villamos sofőrök szeretnek viccből új lakókat, turistákat direkt a másik irányba küldeni, ha valamilyen utca, hely után érdeklődnek. De általában nem személyes, egyszerűen viccnek szánják.
1., Egy német turista kérdezte meg a villamos sofőrjét nem tudja-e véletlenül merre van az Anna Frank ház. A sofőr válasza: Már elfelejtetted odavezető utat?
Kicsit durva. Innen is kijön, a németek nem nagyon csípik. De ez is csak vicc.
2., A villamos a megállóban állt, mikor egy diáklány vadul el kezdett dörömbölni több ajtón, mire megtalálta amin fel lehet szállni. - Kizárólag az első, és egy középső ajtón lehet felszállni, a többin le.- A kalauznak lelkesen mutogatta (akkor még) bérletét. Mire a kalauz megkérdezte mit is tanul. - Orvostan hallgató vagyok!- jött a még lelkesebb válasz. Mire a kalauz: Akkor azok az ajtók már rég halottak lennének.
Több embertől hallottam már, hogy nem értik iróniát. Nos, ez esetben ha ez igaz, akkor nekik egészen más a humor fogalma. Holland órán is a tanárnő olyanokon nevetett hatalmasokat, amiken senki más a csoportban. Mi csak megmosolyogtuk, de nevetni már tudtunk.
Mások. És ami érdekes, hogy ezek a tulajdonságaik mindenféle más országból jöttnek is újak. Nem csak nekünk magyaroknak. Csak minél jobban meg értenünk őket.
Az agressziót mi nem érzékeltük eddig. Épp az imént B.-vel megtárgyaltuk a lehetséges okokat, és arra a következtetésre jutottunk, hogy lehet tényleg azok, de mi Magyarországról jövünk. Otthon tényleg agresszívek az emberek, itt ugyanezt a szót kicsit másra használják. Nem is jut eszembe magyar szó rá.
Akkor pár példa rá:
A bicikliúton ha nem jobb oldalt mész, és előzni akarnak azonnal dudálnak. Rámenősen hajtanak, engem pl. egyszer egymás mellett beszélgető két fiú előzött meg. Ketten egymás mellett.
Viszont ha valami baleset történik, azonnal rohannak segíteni.
Inkább talán az egyenességet is bele lehetne venni, amit külföldiek agressziónak vélnek. Ha nem ízlik a kaja, nem köntörfalaznak, nem mondják rá, hogy érdekes, meg hasonló mellédumálást. Eufemizmus, mint fogalom ismeretlen számukra.
Tehát nehéz megfogni a jelenséget. A holland órán elhangzott néhány sztori a holland jellemről. A tanárnő mesélt néhány sztorit, amiket egy ex-villamossofőrtől hallott. Bevezetésképp: állítólag a villamos sofőrök szeretnek viccből új lakókat, turistákat direkt a másik irányba küldeni, ha valamilyen utca, hely után érdeklődnek. De általában nem személyes, egyszerűen viccnek szánják.
1., Egy német turista kérdezte meg a villamos sofőrjét nem tudja-e véletlenül merre van az Anna Frank ház. A sofőr válasza: Már elfelejtetted odavezető utat?
Kicsit durva. Innen is kijön, a németek nem nagyon csípik. De ez is csak vicc.
2., A villamos a megállóban állt, mikor egy diáklány vadul el kezdett dörömbölni több ajtón, mire megtalálta amin fel lehet szállni. - Kizárólag az első, és egy középső ajtón lehet felszállni, a többin le.- A kalauznak lelkesen mutogatta (akkor még) bérletét. Mire a kalauz megkérdezte mit is tanul. - Orvostan hallgató vagyok!- jött a még lelkesebb válasz. Mire a kalauz: Akkor azok az ajtók már rég halottak lennének.
Több embertől hallottam már, hogy nem értik iróniát. Nos, ez esetben ha ez igaz, akkor nekik egészen más a humor fogalma. Holland órán is a tanárnő olyanokon nevetett hatalmasokat, amiken senki más a csoportban. Mi csak megmosolyogtuk, de nevetni már tudtunk.
Mások. És ami érdekes, hogy ezek a tulajdonságaik mindenféle más országból jöttnek is újak. Nem csak nekünk magyaroknak. Csak minél jobban meg értenünk őket.
2010. december 30., csütörtök
A Gall&Gall-ban
Már pedig itt is lopnak
Ma, egészen pontosan 2 órája szemtanúi voltunk egy mesteri lopásnak. Épp a Gaal&Gall-ban nézegettük a pezsgőket mikor egy telefonáló nő odajött mellénk. Járt kelt mellettünk, ha jobbra léptünk, ő is jobbra lépett, ha balra léptünk, ő is követte léptünk, közben meg egy-egy üveget vett szemügyre egészen közelről. Nekem fel sem tűnt, B. szólt. És tényleg! Az üvegek a szatyrában landoltak, nem a kosárban. Nem is mertünk szólni, mert nem voltunk biztosak benne, hogy valóban fizetés nélkül távozik. Be is állt a sorba, majd valahogy kisurrant. Ekkor szólt B. az épp kijövő eladónak. Előtte csak egy személy állt a kasszában, ahol folyamatosan kiszolgált.
Utánamentek, de ekkor már se híre, se hamva nem volt a nőnek. Meg kell hagyni ügyes volt. És pofátlan. AZ utolsó üvegként egy Bacardi, egy pezsgő, (talán kettő) után még egy 40eurós díszdobozos pezsgőt becsúsztatott a kék Albert Heines szatyorba.
Hát igen. Minél több a becsületes ember, a maradéknak annál könnyebb a dolga....
Ma, egészen pontosan 2 órája szemtanúi voltunk egy mesteri lopásnak. Épp a Gaal&Gall-ban nézegettük a pezsgőket mikor egy telefonáló nő odajött mellénk. Járt kelt mellettünk, ha jobbra léptünk, ő is jobbra lépett, ha balra léptünk, ő is követte léptünk, közben meg egy-egy üveget vett szemügyre egészen közelről. Nekem fel sem tűnt, B. szólt. És tényleg! Az üvegek a szatyrában landoltak, nem a kosárban. Nem is mertünk szólni, mert nem voltunk biztosak benne, hogy valóban fizetés nélkül távozik. Be is állt a sorba, majd valahogy kisurrant. Ekkor szólt B. az épp kijövő eladónak. Előtte csak egy személy állt a kasszában, ahol folyamatosan kiszolgált.
Utánamentek, de ekkor már se híre, se hamva nem volt a nőnek. Meg kell hagyni ügyes volt. És pofátlan. AZ utolsó üvegként egy Bacardi, egy pezsgő, (talán kettő) után még egy 40eurós díszdobozos pezsgőt becsúsztatott a kék Albert Heines szatyorba.
Hát igen. Minél több a becsületes ember, a maradéknak annál könnyebb a dolga....
2010. november 16., kedd
Saint Nicholas Parade
Megérkezett a Mikulás
Vasárnap délelőtt megérkezett hajóval a Mikulás. Sajnos a parádén nem tudtam résztvenni, mert dolgoztam. Utólag azért kerestem interneten pár képet, ill. megtaláltam az útvonalat is. Ezenkívül sajnos mással nem szolgálhatok.
Régi gyerekdalokra leltem a youtube-n. :D
A Mikulásról bővebben itt.
És ez a 100. bejegyzésem!! Éljen-éljen!!
Vasárnap délelőtt megérkezett hajóval a Mikulás. Sajnos a parádén nem tudtam résztvenni, mert dolgoztam. Utólag azért kerestem interneten pár képet, ill. megtaláltam az útvonalat is. Ezenkívül sajnos mással nem szolgálhatok.
Régi gyerekdalokra leltem a youtube-n. :D
A Mikulásról bővebben itt.
És ez a 100. bejegyzésem!! Éljen-éljen!!
2010. október 11., hétfő
Leiden
Egy kis városnézés Leidenben
B.-nek pénteken fizikus-dolga akadt Leidenben, az egyetemen. Mivel épp ráértem, veletartottam. Na jó, csak Leidenbe tartottam vele, az előadásokra, amire kíváncsi volt, oda azért nem követtem. Nem halandó ember fülének való dolgokról volt szó...:P
Nos, tehát egyedül Leidenben. Amszterdamból az út kb. 30 percig tartott. Ezt szeretem Hollandiában: minden olyan közel van, ráadásul a vonatok is sűrűn járnak. :D
Már az állomáson búcsút vettünk egymástól röpke pár óra erejéig. Épp időben érkeztünk a múzeumok nyitásához. A turist office után, már várostérképpel a zsebemben nekiindultam. Alig léptem kettőt, hármat mire belebotlottam az első olyan múzeumba, amit korábban kinéztem: Museum Volkunde. A világ különböző pontjain élő etnikumait mutatja be komoly aprólékossággal. 10.14-re értem a múzeum bejáratához. Kicsikét aggódtam is a nyitva tartás miatt. Tudtam, hogy 10-től nyit elvileg. A hollandok precízek, pontosak, az élet számos területén, de sajnos a boltok, üzletek, bankok nyitása, zárása nem a legpontosabb. Sokszor 10-15 perccel később hozzák csak fel a rolót, és már zárás előtt ugyanennyivel le is húzzák.
De az ajtó nem volt zárva. Igaz, egy diákcsoportton kívül én voltam az egyetlen látogató, de ez az ami nem zavar egy múzeum esetében. :D Szóval kalandra fel!!
Az első terem után éreztem, hogy ez egy egész-napos, vagy inkább több-napos kiállítás igazából. Röpke 1-2 órába belefér csupán körbejárni, de megemészteni, esetleg meg is jegyezni belőle néhány érdekeset az már sokkal sokkal több időt igényel.
Rengeteg információt tudat a látogatóval a kiállítás : szinte minden népcsoportot egyesével felboncol. Ezzel csak az a pár óra a baj, amit a látogatók legnagyobb része rászán. Azért néhány érdekességre még emlékszem: az eszkimók a csizmájukat halbőrből készítik, a szárit társadalmi, helyi hovatartozás alapján sokféle módon (5 vagy 6) kötik meg, a kínai ember gondolkodását nagyrészt a Tao- , Confucius tanai, ill. a Buddhizmus alapelvei határozzák meg.
Kína után örültem, hogy a következő a szabad levegő!! Ahogy sétáltam a városban eszembe jutott egy szó: mooi (angolul: nice). A városkára ez az ami igazán jellemző. Helyes, aranyos. Kisvárosias, de csak amíg pont nem zavaró. Van egy hosszú sétáló-, bevásárló utca, mindenféle bolttal, amik vasárnap is nyitva vannak.
Egyetemváros, kevés turistával, sok diákkal. A csatornával körbevett 16.-, 17.századi belvárosa, maga a régi város egyenesen tündéri.
A délután folyamán a belváros egy részét többször körbefutottam. Igazából csak keringtem mint egy veszett kutya. Semmi se volt abban az irányban, mint először hittem.
Végül egyik bolyongásomkor pont a pályaudvarnál kötöttem ki, ahol a malom-múzeum is van. Tehát bementem. Itt is egyedüli nézelődő voltam. Láttam malom-lakórészt az alsó szinten, feljebb különböző malom-maketteket, egy kisfilmet a Hollandiában lévő malmokról, fentebb malom-eszközök, tárgyak voltak kiállítva. És mindeközben a malmot épp szívárvány színű zászlóba öltöztette 3 fiatal.
Sétálgattam egészen 16.20-ig. Ekkor nagyon elfáradtam, és B.-nak is lassan végeznie kellett volna. Volna, ha nem fizikusból lennének az előadók is. 16.55 körül végre kitódult a tömeg, én addig a kapunál egy padon sudokuztam.
Mivel B. kíváncsi volt a Hortus Botanicus-ra, botanikus kertre, így arrafelé vettük az irányt.
Növények, virágok nekem mind oly egyformák. Sétálni közöttük kellemes, de vizsgálgatni, elolvasni a táblán leírtakat....az már kevésbe nekem való. B. a fotógéppel játszott, így én mindent kétszer körbesétáltam unalmamban. Kedvenc növénye a légyevő tölcsér lett (a nevét nem tudom, önkényesen ragasztottam rá ezt a nevet). Mire végigértünk az üvegházakon addigra már közel volt a zárás. Kifelé-menet el is tévedtünk a kertben. Végül csak megtaláltuk az útvonaljelző-narancssárga tappancsokat. Persze ezekről tértünk le, mert okosabbnak hittük magunkat náluk. Tévedtünk. :D
Melegedésképpen még beültünk krumplizni, majd hazazötyögtünk a vonattal.
És mivel még nyáron kiváltottuk a Museumkaart-ot, így minden múzeumba ingyenes volt a belépő! :D
B.-nek pénteken fizikus-dolga akadt Leidenben, az egyetemen. Mivel épp ráértem, veletartottam. Na jó, csak Leidenbe tartottam vele, az előadásokra, amire kíváncsi volt, oda azért nem követtem. Nem halandó ember fülének való dolgokról volt szó...:P
Nos, tehát egyedül Leidenben. Amszterdamból az út kb. 30 percig tartott. Ezt szeretem Hollandiában: minden olyan közel van, ráadásul a vonatok is sűrűn járnak. :D
Már az állomáson búcsút vettünk egymástól röpke pár óra erejéig. Épp időben érkeztünk a múzeumok nyitásához. A turist office után, már várostérképpel a zsebemben nekiindultam. Alig léptem kettőt, hármat mire belebotlottam az első olyan múzeumba, amit korábban kinéztem: Museum Volkunde. A világ különböző pontjain élő etnikumait mutatja be komoly aprólékossággal. 10.14-re értem a múzeum bejáratához. Kicsikét aggódtam is a nyitva tartás miatt. Tudtam, hogy 10-től nyit elvileg. A hollandok precízek, pontosak, az élet számos területén, de sajnos a boltok, üzletek, bankok nyitása, zárása nem a legpontosabb. Sokszor 10-15 perccel később hozzák csak fel a rolót, és már zárás előtt ugyanennyivel le is húzzák.
De az ajtó nem volt zárva. Igaz, egy diákcsoportton kívül én voltam az egyetlen látogató, de ez az ami nem zavar egy múzeum esetében. :D Szóval kalandra fel!!
Az első terem után éreztem, hogy ez egy egész-napos, vagy inkább több-napos kiállítás igazából. Röpke 1-2 órába belefér csupán körbejárni, de megemészteni, esetleg meg is jegyezni belőle néhány érdekeset az már sokkal sokkal több időt igényel.
Rengeteg információt tudat a látogatóval a kiállítás : szinte minden népcsoportot egyesével felboncol. Ezzel csak az a pár óra a baj, amit a látogatók legnagyobb része rászán. Azért néhány érdekességre még emlékszem: az eszkimók a csizmájukat halbőrből készítik, a szárit társadalmi, helyi hovatartozás alapján sokféle módon (5 vagy 6) kötik meg, a kínai ember gondolkodását nagyrészt a Tao- , Confucius tanai, ill. a Buddhizmus alapelvei határozzák meg.
Kína után örültem, hogy a következő a szabad levegő!! Ahogy sétáltam a városban eszembe jutott egy szó: mooi (angolul: nice). A városkára ez az ami igazán jellemző. Helyes, aranyos. Kisvárosias, de csak amíg pont nem zavaró. Van egy hosszú sétáló-, bevásárló utca, mindenféle bolttal, amik vasárnap is nyitva vannak.
Egyetemváros, kevés turistával, sok diákkal. A csatornával körbevett 16.-, 17.századi belvárosa, maga a régi város egyenesen tündéri.
A délután folyamán a belváros egy részét többször körbefutottam. Igazából csak keringtem mint egy veszett kutya. Semmi se volt abban az irányban, mint először hittem.
Végül egyik bolyongásomkor pont a pályaudvarnál kötöttem ki, ahol a malom-múzeum is van. Tehát bementem. Itt is egyedüli nézelődő voltam. Láttam malom-lakórészt az alsó szinten, feljebb különböző malom-maketteket, egy kisfilmet a Hollandiában lévő malmokról, fentebb malom-eszközök, tárgyak voltak kiállítva. És mindeközben a malmot épp szívárvány színű zászlóba öltöztette 3 fiatal.
Sétálgattam egészen 16.20-ig. Ekkor nagyon elfáradtam, és B.-nak is lassan végeznie kellett volna. Volna, ha nem fizikusból lennének az előadók is. 16.55 körül végre kitódult a tömeg, én addig a kapunál egy padon sudokuztam.
Mivel B. kíváncsi volt a Hortus Botanicus-ra, botanikus kertre, így arrafelé vettük az irányt.
Növények, virágok nekem mind oly egyformák. Sétálni közöttük kellemes, de vizsgálgatni, elolvasni a táblán leírtakat....az már kevésbe nekem való. B. a fotógéppel játszott, így én mindent kétszer körbesétáltam unalmamban. Kedvenc növénye a légyevő tölcsér lett (a nevét nem tudom, önkényesen ragasztottam rá ezt a nevet). Mire végigértünk az üvegházakon addigra már közel volt a zárás. Kifelé-menet el is tévedtünk a kertben. Végül csak megtaláltuk az útvonaljelző-narancssárga tappancsokat. Persze ezekről tértünk le, mert okosabbnak hittük magunkat náluk. Tévedtünk. :D
Melegedésképpen még beültünk krumplizni, majd hazazötyögtünk a vonattal.
És mivel még nyáron kiváltottuk a Museumkaart-ot, így minden múzeumba ingyenes volt a belépő! :D
2010. augusztus 10., kedd
Bierfestival in Haarlem
A helyisör-kóstolón voltunk
Egy barátunk invitált minket a sörfesztiválra. Egy rövidke városnézés után - nem voltunk még eddig Haarlemben - a Botermarkt felé vettük az irányt, ahol már egész szép kis tömeg alakult ki a standok előtt. Mindenki kezében egy pohár, amiből különböző színű, ízű nedüket szűrcsőltek az ínyencek.
A helyi sörfőzdék hozták kóstolónak főzeteiket, főzet-különlegességeiket. A sört egész jó egységáron adták, 2€-os üvegpohárban, amik azóta a polcunkon díszelegnek. :D
A poharainkban volt:
- Koning Honing, mézes sör
- Weizen, búzasör
- Adriaan Rosé, rosé-s sör
- Extra Stout, feketesör
- Zeebonck (blond lentebock bier) - magyarul nem tudjuk pontosan mi a neve, kinézetre a Harry Potteres vajsörre hasonlított :D
Ja, az még megjegyzendő, hogy alkoholszázalékban magasabbak voltak, mint általában bolti társaik. Kb. 5-12 % között mozgott az alkoholerősségük.
B. ivott még egy díjnyertes másik fekete sört, Hel & Verdoemenis-t, ami nem volt finom. De a többi mind nagyon-nagyon finom volt. Azt hozzátenném, én magamat nem nevezném nagy sörivónak. Megiszom, de nálam nem tartozik az "ízlik" kategóriába. De ezek!! Mind-mind ízlett!
Mellé kemény sajtot ettünk, sörmustárral, és rosé-s sörből készült édes szósszal. Ezek is nagyon ízletesek voltak!!
Elhoztunk magunkkal egy kis fesztivál-füzetet, abból szemezgettem ki azokat az ízeket, amiket kóstoltunk. :D
2010. június 7., hétfő
Dutch welcome course in Utrecht
5 napos intenzív holland nyelvi kurzuson vettünk rész Utrechtben. B. munkáltatója szervezte, neki a részvétel amolyan "ajánlottan kötelező" volt, de én is mehettem vele tanulni! :D
A kurzus minden nap 10-16 -ig tartott, amibe egy ebédszünet, esetleg rövidke kávészünet tartozott. Viszont, mivel én korábban nekiálltam itthon hollandot tanulni, így alapjába véve nem volt túl sok új dolgot hallottam.
A kiejtés szempontjából volt a leghasznosabb. Kiderült, bizonyos szabályok a hangokra vonatkozóan még a tanárok között is megoszlanak..:D
A holland nyelvtanulás mellett ismerkedtünk kicsit a kultúrájukkal, ünnepekkel- ők is festenek tojást húsvétkor, és az anyáknapját május 2.hétvégéjén ünneplik.
A himnuszukat is meghallgattuk. Aminek az első és a hatodik versszakát éneklik. A második sor kicsit furcsa:- nyers magyar fordítása:
Wilhelmus vagyok én
Nassauból, német vérből...
Ami érdekes, szinte már relytéjes az a 'német' szó. Az eredeti szövegben: 'Duytschen', az átírtban: 'Duitsen'. Hollandul a 'német': 'Duits', a 'holland': 'Diets'. A különbség nem túl nagy. A szakértők szerint nem egyértelmű a Duytschen szót pontosan mire is használták. Állítólag a korabeli írásokból nem derül ki...furcsa...
Két aranyos történet a II.világháborúból, amit a tanárunk mesélt:
1. Az a bizonyos mondat akkor hangzott el, amikor világháború alatt a holland kormány száműzetésben volt Londonban.
"The only real man among the governments in exile." Churchill mondta Wilhelmina-ról, a holland királynőről, akinek valóban férfias kiállása volt.
2.A holland kormány tagjai a II.világháború alatt angolul még nem beszéltek jól. Akkoriban főleg németül tudtak.
Churchill az egyik holland kormánytagnak: - Spring is in the air!
A holland válasza: - Why should I?
Segítség: 'springen' hollandul ugrálni -> spring=ugorj, 'is' egy holland kötőszóra hasonlít, a mondat többi része ugyanaz hollandul is (kiejtve).
A csoport egyébként volt brazil, tanzániai, orosz, török, kanadai, kanadai-portugál, kínai, finn, 2 olasz állampolgárságú is. Színes társaság volt, nagyon vegyes nyelvtudással. :D
A kurzus minden nap 10-16 -ig tartott, amibe egy ebédszünet, esetleg rövidke kávészünet tartozott. Viszont, mivel én korábban nekiálltam itthon hollandot tanulni, így alapjába véve nem volt túl sok új dolgot hallottam.
A kiejtés szempontjából volt a leghasznosabb. Kiderült, bizonyos szabályok a hangokra vonatkozóan még a tanárok között is megoszlanak..:D
A holland nyelvtanulás mellett ismerkedtünk kicsit a kultúrájukkal, ünnepekkel- ők is festenek tojást húsvétkor, és az anyáknapját május 2.hétvégéjén ünneplik.
A himnuszukat is meghallgattuk. Aminek az első és a hatodik versszakát éneklik. A második sor kicsit furcsa:- nyers magyar fordítása:
Wilhelmus vagyok én
Nassauból, német vérből...
Ami érdekes, szinte már relytéjes az a 'német' szó. Az eredeti szövegben: 'Duytschen', az átírtban: 'Duitsen'. Hollandul a 'német': 'Duits', a 'holland': 'Diets'. A különbség nem túl nagy. A szakértők szerint nem egyértelmű a Duytschen szót pontosan mire is használták. Állítólag a korabeli írásokból nem derül ki...furcsa...
Két aranyos történet a II.világháborúból, amit a tanárunk mesélt:
1. Az a bizonyos mondat akkor hangzott el, amikor világháború alatt a holland kormány száműzetésben volt Londonban.
"The only real man among the governments in exile." Churchill mondta Wilhelmina-ról, a holland királynőről, akinek valóban férfias kiállása volt.
2.A holland kormány tagjai a II.világháború alatt angolul még nem beszéltek jól. Akkoriban főleg németül tudtak.
Churchill az egyik holland kormánytagnak: - Spring is in the air!
A holland válasza: - Why should I?
Segítség: 'springen' hollandul ugrálni -> spring=ugorj, 'is' egy holland kötőszóra hasonlít, a mondat többi része ugyanaz hollandul is (kiejtve).
A csoport egyébként volt brazil, tanzániai, orosz, török, kanadai, kanadai-portugál, kínai, finn, 2 olasz állampolgárságú is. Színes társaság volt, nagyon vegyes nyelvtudással. :D
2010. május 18., kedd
Egy tanulságos eset
Sokan vannak. Egyre többen. Íme egy intő példa, miért is kell vigyázni.
Aki még nem látta voltna a videót: Részeg, vagy legalább is nem józan fiatalok esete a csónakkal, és csatornával. A videó Utrechtben készült.
Aki még nem látta voltna a videót: Részeg, vagy legalább is nem józan fiatalok esete a csónakkal, és csatornával. A videó Utrechtben készült.
2010. március 25., csütörtök
Utrecht 2.rész
Már előző nap nézegettem, olvasgattam interneten a városról, és akkor a Centraal Museum volt, ami már első ránézésre szimpatikusnak tűnt. Így végül ez mellett döntöttem.
A múzeum holland, ill. utrechti születésű művészek munkáinak ad átmeneti otthont.
Minden korból, minden stílusban. Sok kisebb terem szerteszét abban a hatalmas házban, számomra kaotikus rendszerben elrendezve. Bár az is lehet, én nem találtam meg az ajánlott irányt.
A gardrób lent volt az alagsorban, én innen a nyilakat követve az 1. emeletre mentem, a modern festészethez. Kiki Lamers szürke gyerekarcai bánatttól, félelemtől voltak terhesek.
Egy emeletet lépcsőztem, hogy az 1800-1950 között készült képekben gyönyörködjek. Mind csendélet, különböző festőktől. A téma mindenhol hasonló: vitorlások, kikötő, holland alföldi táj, nagy, színes virágcsokrok.
Ezek után a táblák szerint egy másik bejáraton, de ugyanezen a szinten megnézhetek sok-sok apró, törött szobrot. Fejnélküli, karnélküli szobrok tömkelege ácsorgott az üvegfal mögött. Mind bibliai alakokat ábrázolva. Egy gyors kör-séta után egyenes a tetőtér felé vettem az irányt, ahol megismerkedhettem Utrecht születésével.
Egészen pontosan a római kori ásatások leletein keresztül mesélték el, a közel 2000 évvel korábban ott élők életét.
Régi író-, tisztálkodó eszközök, edények, tálak, saruk maradványai beszéltek az ősi erődítményben élő római katonák mindennapjairól.Innen lebukdácsoltam a lépcsőn, egészen a földszintig. Az iránytadó táblácskák azt mutatták van még általam meg nem tekintett festmény a nap alatt. Az 1600-as években festett alkotásoknak falat adó teremben 8 termecskét rendeztek be a szervezők, művészek szerint bontva az egységet. Amitől talán mégis egy kerek egész lett, az a kor, és a téma. Bár lehet ez a kettő kéz a kézben járnak együtt végig a történelmen. Itt a kor a 16. század második fele, és a 17 század, a téma a vallás, Biblia, portrék. Mind ez erőteljes színekkel, nagy alakokkal szemléltetve
Egy nagy babaház állt az utolsó termecske közepén, 17. századi stílusban berendezve, aranyos icike-picike babákkal.
Ami még kimaradt a már így is fárasztó túrából, az Alexander van Slobbe divatbemutatója. Itt nem csak álltak a bábuk. Lógtak a plafonról, vagy egy nyitott dobozból kukucskáltak kifelé. Rövid dokumentumfilmen megnézhettem mi az ő újítása a divatszakmában. Többek között az anyagok összekötése: A ruhát kifordítják, és a már előre rávarrt szalagokat a kivánt hatás elérése érdekében megfelelően összekötik. Így a már kifordított, kész ruhán érdekes, dekoratív ráncok keletkeznek. Persze ezen kívül gondolom nem ez az egyetlen újdonsága. Mindenesetre teljesen laikus szemmel is igen megnyerőek a ruhái.
Majdnem két óra telt el, mióta a jegyemet megvettem a pénztárnál és már egyre jobban fáradtam.
De még a Dick Bruna ház hátra volt, amihez át kellett sétálni az úton, egy másik épületbe. Ő a megalkotója többek között Milffy-nek az aranyos nyuszinak. Az épület egyik szárnyában az ő munkái voltak mindenütt. Az alsó szinten a mesekönyvei, és az ezekből készült játékok, rajzok. Felül meg a korábbi munkásságát mutatták be a nagyérdeműnek. Könyvborítokat, plakátokat rajzolt hasonló stílusban hosszú éveken keresztül.
Ami még említésre, és persze dícséretre méltó az az, hogy itt a turistákra is, a hollandul nem beszélő emberekre is gondoltak. Minden egyes kiírás, leírás, útmutató, tábla mind hollandul, mind angolul ki volt rakva. Ilyet még sehol máshol nem tapasztaltunk.
Ezek után szendviccsel a kezemben indultam vissza a főtérre. Sütkéreztem a napon, fényképeztem, sétáltam, nézelődtem, turistáskodtam. A megbeszélt időpontra pedig, a megbeszélt helyen voltam.
A napot szinte lezárva sültkrumpliztunk, majd forrócsokiztunk. Ezek után kéz- a kézben andalogtunk fáradtan az ürességtől kongó utcákon. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy itt az élet a nappal együtt, éjszakára nyugovóra tér. Az utcák teljesen kiüresedtek. Még szépen sem volt kivilágítva semmi. Sötétben egyáltalán nem volt érdekes. Így az állomáshoz vonszoltuk fáradt tagjainkat.
45 perc múlva én már az ágyban húztam a lóbőrt.
2010. március 24., szerda
Utrecht 1.rész
Párom kapott úgy egy hónappal ezelőtt egy levelet a szervezettől, akitől a fizetését kapja. Március 23-án Utrechtben 14 órakor lesz pár előadás a cég működéséről, és ajánlottan kötelező a részvétel.
Így mentem vele! Már délelőtt vonatra ültünk, hogy legyen időnk még ott nézelődni. Az út cirka 30 min. és vonatok negyedóránként közlekednek ezen a vonalon egész nap, késő éjjelig.
Az első benyomásunk, miszerint nagyvárosias a plaza miatt, ami rögtön a vonat-, buszvégállomásnál van, később tévesnek bizonyult. Sokkal kevesebb a turista, a belvárosnak meg egyáltalán nincs olyan hangulata mint Amszterdamnak. A házak újabbak, kevesebb a csatorna. Szexshopot egyáltalán nem (itt minden sarkon több is van), Coffieshopot meg elvétve láttunk.
A városon egy tornádó söpört végig 1674-ben, és maga után csak hatalmas mennyiségű törmeléket hagyott, és csak az 1800-as évekre épült minden újjá.
Érdekesség, hogy maga a helység a Római Birodalom része volt, és több templom több, mint ezer éves.
Vallási-, kulturális központ a mai napig, de már csak a negyedik legnagyobb város az országban, 300 ezer fővel. 1550-ig büszkélkedhetett az utóbbi címmel is, akkor Amszterdam is egyre fontosabb hajózási útvonal, kikötő lett, így elnyerte tőle azt.
De még mindig itt található Hollandia legnagyobb egyeteme, és ezen kívül több felsőoktatási intézménynek is otthont ad.- Valóban a kávézók teraszán nem külföldi turisták, hanem egyetemisták napoztak, tanultak, jegyzeteket cseréltek.
A belvárosban hamar megtaláltuk a Turist Office-t, szereztünk térképet, vettünk jegyet a Domtoren-be.
A Szent Márton katedrálishoz tartozott egykor, a tornádó előtt. Ekkor a templom középső részét ledöntötte a szél, máig nem építették újra. Senkinek nem volt rá pénze.
Mint az idegenvezetőnk (A toronyba csak idegenvezetővel lehet bemenni. Bizonyos időközönként indulnak csoportok.) elmesélte, az akkori katolikus püspök a katedrális U alakú hátulját kezdte el építtetni gótikus stílusban, majd a tornyot. Mire arra a bizonyos középső szakaszra került a sor addigra már a protenstáns egyházé lett, így ennek megfelelően fejezték be. Egyszerűbben, olcsóbban. A végeredmény: sokkal gyengébb falak, amiket egy "kisebb szellő" is elfújt.
465 lépcső vezet fel, 112.5 méter magas (Hollandföld eddigi legmagasabb tornya).
33 harang, amikből 13 negyedóránként más dallamot játszik. Ezeken évente párszor 1 órán keresztül zenészek játszanak. A többi 20 harang csak nagyobb ünnepeken szólal meg.
A lépcsők először csak nagyok, magasok voltak, majd egyre csak szűkült a feljáró. A végén már engem is elfogott a félelemérzet. A mellettünk levő keskeny ablakok olyan nagynak tűntek, és semmibe sem lehetett kapaszkodni. "Mi van ha megcsúszok, vagy megszédülök, és kiesek az ablakon! Ha megbotlok, semmi és senki nem fog meg, csak az alsó szinten a faajtó!"
Egyszerűen utálom az ilyen keskeny csigalépcsőket!! De a látványért legalább megérte! Sok-sok kilométerig el lehetett látni, előttünk feküdt fél Hollandia!
Lefelé már kevésbé remegtek a lábaim, de így is megfontoltan lépkedtem. Kedves párom meg csak úgy lerohant.....
Végül idő volt, mindenki ment a maga útján tovább. Ő fejtágításra, én múzeumokba.
Folyt. köv.
Fényképek: itt
Az első benyomásunk, miszerint nagyvárosias a plaza miatt, ami rögtön a vonat-, buszvégállomásnál van, később tévesnek bizonyult. Sokkal kevesebb a turista, a belvárosnak meg egyáltalán nincs olyan hangulata mint Amszterdamnak. A házak újabbak, kevesebb a csatorna. Szexshopot egyáltalán nem (itt minden sarkon több is van), Coffieshopot meg elvétve láttunk.
A városon egy tornádó söpört végig 1674-ben, és maga után csak hatalmas mennyiségű törmeléket hagyott, és csak az 1800-as évekre épült minden újjá.
Érdekesség, hogy maga a helység a Római Birodalom része volt, és több templom több, mint ezer éves.
Vallási-, kulturális központ a mai napig, de már csak a negyedik legnagyobb város az országban, 300 ezer fővel. 1550-ig büszkélkedhetett az utóbbi címmel is, akkor Amszterdam is egyre fontosabb hajózási útvonal, kikötő lett, így elnyerte tőle azt.
De még mindig itt található Hollandia legnagyobb egyeteme, és ezen kívül több felsőoktatási intézménynek is otthont ad.- Valóban a kávézók teraszán nem külföldi turisták, hanem egyetemisták napoztak, tanultak, jegyzeteket cseréltek.
A belvárosban hamar megtaláltuk a Turist Office-t, szereztünk térképet, vettünk jegyet a Domtoren-be.
Mint az idegenvezetőnk (A toronyba csak idegenvezetővel lehet bemenni. Bizonyos időközönként indulnak csoportok.) elmesélte, az akkori katolikus püspök a katedrális U alakú hátulját kezdte el építtetni gótikus stílusban, majd a tornyot. Mire arra a bizonyos középső szakaszra került a sor addigra már a protenstáns egyházé lett, így ennek megfelelően fejezték be. Egyszerűbben, olcsóbban. A végeredmény: sokkal gyengébb falak, amiket egy "kisebb szellő" is elfújt.
465 lépcső vezet fel, 112.5 méter magas (Hollandföld eddigi legmagasabb tornya).
33 harang, amikből 13 negyedóránként más dallamot játszik. Ezeken évente párszor 1 órán keresztül zenészek játszanak. A többi 20 harang csak nagyobb ünnepeken szólal meg.
A lépcsők először csak nagyok, magasok voltak, majd egyre csak szűkült a feljáró. A végén már engem is elfogott a félelemérzet. A mellettünk levő keskeny ablakok olyan nagynak tűntek, és semmibe sem lehetett kapaszkodni. "Mi van ha megcsúszok, vagy megszédülök, és kiesek az ablakon! Ha megbotlok, semmi és senki nem fog meg, csak az alsó szinten a faajtó!"
Egyszerűen utálom az ilyen keskeny csigalépcsőket!! De a látványért legalább megérte! Sok-sok kilométerig el lehetett látni, előttünk feküdt fél Hollandia!
Lefelé már kevésbé remegtek a lábaim, de így is megfontoltan lépkedtem. Kedves párom meg csak úgy lerohant.....
Végül idő volt, mindenki ment a maga útján tovább. Ő fejtágításra, én múzeumokba.
Folyt. köv.
Fényképek: itt
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)






























