B.-nek pénteken fizikus-dolga akadt Leidenben, az egyetemen. Mivel épp ráértem, veletartottam. Na jó, csak Leidenbe tartottam vele, az előadásokra, amire kíváncsi volt, oda azért nem követtem. Nem halandó ember fülének való dolgokról volt szó...:P
Nos, tehát egyedül Leidenben. Amszterdamból az út kb. 30 percig tartott. Ezt szeretem Hollandiában: minden olyan közel van, ráadásul a vonatok is sűrűn járnak. :D
Már az állomáson búcsút vettünk egymástól röpke pár óra erejéig. Épp időben érkeztünk a múzeumok nyitásához. A turist office után, már várostérképpel a zsebemben nekiindultam. Alig léptem kettőt, hármat mire belebotlottam az első olyan múzeumba, amit korábban kinéztem: Museum Volkunde. A világ különböző pontjain élő etnikumait mutatja be komoly aprólékossággal. 10.14-re értem a múzeum bejáratához. Kicsikét aggódtam is a nyitva tartás miatt. Tudtam, hogy 10-től nyit elvileg. A hollandok precízek, pontosak, az élet számos területén, de sajnos a boltok, üzletek, bankok nyitása, zárása nem a legpontosabb. Sokszor 10-15 perccel később hozzák csak fel a rolót, és már zárás előtt ugyanennyivel le is húzzák.
De az ajtó nem volt zárva. Igaz, egy diákcsoportton kívül én voltam az egyetlen látogató, de ez az ami nem zavar egy múzeum esetében. :D Szóval kalandra fel!!
Az első terem után éreztem, hogy ez egy egész-napos, vagy inkább több-napos kiállítás igazából. Röpke 1-2 órába belefér csupán körbejárni, de megemészteni, esetleg meg is jegyezni belőle néhány érdekeset az már sokkal sokkal több időt igényel.
Rengeteg információt tudat a látogatóval a kiállítás : szinte minden népcsoportot egyesével felboncol. Ezzel csak az a pár óra a baj, amit a látogatók legnagyobb része rászán. Azért néhány érdekességre még emlékszem: az eszkimók a csizmájukat halbőrből készítik, a szárit társadalmi, helyi hovatartozás alapján sokféle módon (5 vagy 6) kötik meg, a kínai ember gondolkodását nagyrészt a Tao- , Confucius tanai, ill. a Buddhizmus alapelvei határozzák meg.
Kína után örültem, hogy a következő a szabad levegő!! Ahogy sétáltam a városban eszembe jutott egy szó: mooi (angolul: nice). A városkára ez az ami igazán jellemző. Helyes, aranyos. Kisvárosias, de csak amíg pont nem zavaró. Van egy hosszú sétáló-, bevásárló utca, mindenféle bolttal, amik vasárnap is nyitva vannak.
Egyetemváros, kevés turistával, sok diákkal. A csatornával körbevett 16.-, 17.századi belvárosa, maga a régi város egyenesen tündéri.
A délután folyamán a belváros egy részét többször körbefutottam. Igazából csak keringtem mint egy veszett kutya. Semmi se volt abban az irányban, mint először hittem.
Végül egyik bolyongásomkor pont a pályaudvarnál kötöttem ki, ahol a malom-múzeum is van. Tehát bementem. Itt is egyedüli nézelődő voltam. Láttam malom-lakórészt az alsó szinten, feljebb különböző malom-maketteket, egy kisfilmet a Hollandiában lévő malmokról, fentebb malom-eszközök, tárgyak voltak kiállítva. És mindeközben a malmot épp szívárvány színű zászlóba öltöztette 3 fiatal.
Sétálgattam egészen 16.20-ig. Ekkor nagyon elfáradtam, és B.-nak is lassan végeznie kellett volna. Volna, ha nem fizikusból lennének az előadók is. 16.55 körül végre kitódult a tömeg, én addig a kapunál egy padon sudokuztam.
Mivel B. kíváncsi volt a Hortus Botanicus-ra, botanikus kertre, így arrafelé vettük az irányt.
Növények, virágok nekem mind oly egyformák. Sétálni közöttük kellemes, de vizsgálgatni, elolvasni a táblán leírtakat....az már kevésbe nekem való. B. a fotógéppel játszott, így én mindent kétszer körbesétáltam unalmamban. Kedvenc növénye a légyevő tölcsér lett (a nevét nem tudom, önkényesen ragasztottam rá ezt a nevet). Mire végigértünk az üvegházakon addigra már közel volt a zárás. Kifelé-menet el is tévedtünk a kertben. Végül csak megtaláltuk az útvonaljelző-narancssárga tappancsokat. Persze ezekről tértünk le, mert okosabbnak hittük magunkat náluk. Tévedtünk. :D
Melegedésképpen még beültünk krumplizni, majd hazazötyögtünk a vonattal.
És mivel még nyáron kiváltottuk a Museumkaart-ot, így minden múzeumba ingyenes volt a belépő! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése