Pénteken megint belevetettük magunkat az éjszakai élet sűrűjébe. Ezúttal két ismerősünk társaságában kerestünk alkalmas partihelyet a szemerkélő, ruhaáztató időben.
B. megint, mint minden hasonló estén első állomásként a "girlsbar"-t említette. Persze ez, mint minden ilyen pénteki, szombati esős estén: telis tele emberekkel. Utunk nem vitt messzire, a Rembrandtpleinen elég sok szórakozóhelyet találni. Csak látunk nekünk tetszőt is. A tér másik oldalán még megpróbálkozunk egy-két hellyel, végül a választásunk egy olyan mellé esik ahol már jártunk. Épp van hely, asztalok, padok, jó zene, és ha fiúk meccset akarnának nézni, akkor itt azt is megtehetik. Itt egészen a nagy áramszünetig maradunk. Ekkor már egyik kedves társunknak már mennie kellett. Így hárman várjuk ki mi lesz a szünet végén, egyáltalán mikor lesz vége. A tömeg folydogál kifelé az ajtón, mi még várunk. Hátha. Hátha mire kiürül a terem, visszajön a zene, a fény. Nincs szerencsénk.
Miután erőnket visszanyertük egy kis sajtosburger-krumpli után, megismételjük a téren a korábban már megtett karikát. Ezúttal bejutunk a "girlsbar"-ba, ahol most szinte több hímnemű egyed, mint a női. Sőt a buli sem igazán jó buli. Nem is igazán buli. Valahogy senki nem akaródzik táncolni, mindenki csak beszélget. De azt legalább jóízűen. Talán maradtunk volna, és haza is mentünk volna, ha útitársunk nem azért lenne velünk, mert nemrég érkezett Londonból, és akinél lakik, az dolgozik. Egészen 5 óráig. És mivel az éjszaka hosszú, és nem akarunk elaludni, így távozunk.
Végül egy barlangban maradunk reggelig. A zene végig jó. Egy-két idegesítő ficsúrt leszámítva kimondottan jó a buli. Ők is csak időnként felejtenek el pár lépést visszatáncolni. Ilyenkor tudtukra adtuk, hogy mi is egy kicsi helyen táncolunk,és táncoltunk is,még mielőtt ők érkeztek volna és pont abban a körben amibe belemásztak. De hál'istennek, értenek a szóból.
Miután elkísértük a munkahelyhez a leányzót, ázva, fázva, fáradtan hazabattyogtunk.
Másnap délután egy rövidke városnézést tartottunk a londoni ismerősünkkek. Megmutattuk neki az Albert Cuyp Market-t, a virágpiacot, majd ellátogattunk a FOAM-ba is. A fotómúzeumba most épp 3 kiállítás volt, és kevés pad. Alig bírták a lábaink. Az enyémek állandóan kerestek egy padot, amire rárogyhatnak. Nem sokat találtak. Épp sikerült végigvonszolni magunkat, mire jöttek szólni, zárnának. Ne tessék félreérteni, a kiállítások érdekesek voltak! Csak mi voltunk hozzájuk fáradtak!
Voltak orosz tájképek, szoció-fotók mindenhonnan (Szomália, Szerbia..), és egy híres holland fotós sorozatait nézhettük végig.
Vasárnap gyönyörű napsütés révén mindenképp ki akartunk menni. Sajnos az indulás időpont kicsit kicsúszott a vártnál. Sebaj, sz előző napokat azért ugye ki is kell valamikor pihenni.
Csak séta volt a cél. B. valamiért a Nemo felé vette az irányt, hogy fel lehet menni a tetejére, akkor ott napozzunk. Végül a a tudományos múzeum (Nemo) előtt állomásozó hajón nyílt nap volt. Ingyen bemehettünk. Éltünk is a lehetőséggel. Kiderült, hogy az itt kiállított hajó valójában a hajózási múzeumhoz tartozik, de azt felújítják. A hajó egy 350 éves Kelet-Kínai hajó reprodukciója, az Amsterdam.
Később felmásztunk a Nemo tetejére, és kicsi süttettük a hasunkat. :D
Végül pár kép a vasárnapi napunkról:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése