Mekis szösszenetek

Ha őszinte akarok lenni, be kell vallanom, hogy ugyan sok a morgolódás, de azért van néhány megmosolyogtató pillanat is a munkában, ezek nagyrészt éjszaka történnek, a sok buliból érkező fiatal sok sok baromságot képes produkálni. Bár néha lesz verekedés belőle.
Magasröptű szóváltás után -pár kivétel nélkül- elcsitulnak. Valamiért a fiatalok ritkán isszák magukat 'agresszívra', legtöbbjük meg van győződve, hogy marha vicces, és a legjobb arc az éjszakában.

Sokszor  nem is az a vicces mikor nálam rendelnek, viszont a mikor a kollegám teljesen póker arcát látom amint a kedves vendéggel egyezkedik az egyik korábban használt poszterról, annél inkább. Ismeretlen okokból meg akarták vásárolni Quarter Pounder (otthon sajtos McRoyal) akcióját hírdető igen nagyméretű hirdetővászont. Kedves kollégámat meg sem lepte eme teljesen értelmetlen szándékuk. Miközben különböző indokokat sorolt fel miért is nem adjuk el. én a háttérben hasamat fogva nevettem.
Nehezen értettek meg, nem eladó. Volt, hogy a reklámban szereplő poharat akarta megvenni egy illető. Az újonnan beérkező italok, fagyik, és milkshake-nek is új saját poharat terveznek és ezekkel hírdetik. A valóságban egyfajtát használunk. De a kedves vendég nem akarta ezt megérteni, hogy ezekből a photoshopolt pohárkákból nem kapunk egy darabot sem.

Ami viszont aranyos tud lenni, az enyhén spicces vásárlók őszintén véleményt nyilvánítanak. Pár napja egy kubai, erősen ittas hölgy dícsérte az orrom formáját és azt is tudtomra adta, Kolumbiában mindenki ilyen tüneményes a szaglószerve, de ok plasztikáztatva vannak. Az enyém pedig milyen aranyos és ő is ilyet szeretne. A hab a tortán már csak az volt amikor egyik férfikollégámra mutatva felkiáltott, és az ő alma pont ilyen szemöldök. Hm..Még jó hogy más nem tűnt fel a színen...:)

Arról, hogy mégis hogyan rendelnek az emberek, egy külön könyvet lehetne irni. Mivel nálunk igen magas százalékarányban a vendégek körét a turisták teszik ki, akad bőven bosszúság is.

Egy holland származású hölgyemény: (fordítás)
- 6-os nuggetset kérek.
- Szósz? Édessavanyú?
- Nem, az a sárga szószt fekete pöttyökkel.
- :-O,   ezt? - és odatettem az pultra a frietsaus-t. Ez zöldes sárgás szósz zöld darabkákkal, utóbbi fűszer benne.


Lehet, hogy így nem jön át leírva, lehet kivülállóknak ezek nem viccesek, mindenesetre az biztos, hogy az emberek 90%-a képtelen egy rendelést rendesen leadni, esetleges további kérdésre odafigyelni, nyelvi különbségtől eltekintve. Páldának okáért, én már vettem fel süketnémától rendelést másodpercek alatt. És nem ismerem a jelbeszédüket. Elmutogattam. Ő is mutogatott, bólogatott.

Ha egy nap legalább 25 órából állna....

Tudom néhányan most ejtenek el egy halk sikoly-szerű hangot. Nem, én sem gondolom teljesen komolyan. Csak néha napján eszembe jut, úgy mint ma is. Egyik nap eltelt, a következő már el is kezdődött.
Annyi mindenről tudnék most is írni, de csak egyet kihúzok a kalapból, és lesz ami lesz.

Úgy látszik ez egy ördögi kör. Vagy van időm blogolni, de gyakorlatilag nincs miről. Ha lenne téma, akkor meg az idő bizonyul kevésnek. De minden tőlem telhetőt megteszek.

Nos, ha egy nap 25 órából állna, lehet néha "elaludnám" a különbséget. Vagy átdolgoznám. Bár attól függ az a plusz óra mikor tevődne hozzá. És persze hogyan, a legfontosabb. Ha például egyszer csak megfagyna az idő a nap egy bizonyos szakában, akkor csak okosan kellene a dolgokat időzíteni. Ha ez az éjfélt tolná ki, akkor vagy alvás, vagy munka, vagy filmnézés, olvasás, vagy egyéb hasznos tevékenységgel eltöltött időt növelné.
Ha mondjuk a percek nyúúlnának meg, akkor már bajban lennék. Az talán a legrosszabb eshetőség. Akkor mindennel többet foglalkoznék, azzal is amivel nem akarok.

És elképzelhető, hogy csak csömörből vödörbe esnék. Hosszabb nap, több eseményt eredményezne, és egyáltalán nem biztos, hogy mindezt a ki is tudnám küldeni ciber-térbe is.

Szóval, jól van ez, ahogy van. Elég ez a 24 óra. Néha egy-egy hetet visszanézve még sok is.

Mindennapjaim

Élet a mekiben és azon túl

Már párszor említettem, hogy valahogy minden nap történik valami. Ma épp az éttermünk a bejárat fölötti légkondicionálója gyulladt ki. Inkább kiégett. Lángokat nem láttunk, először csak a bűzre lettünk figyelmesek, majd a füstre.
Vicces, mert az utcában lévő villamossín-karbantartási munkák miatt nem volt egyértelmű a szag eredete sem. Így csak az ajtó fölött kiömlő füstnél hívták a tűzoltókat.

Hál'istennek csak az a készülék égett ki, mással nem volt gond. Egy fél órácska múlva már vissza is mehettünk takarítani, majd mindent rendbetenni az újra-nyitáshoz.

Ez csak egy volt a sok hasonló eset közül. Az elmúlt körülbelül 2 hónapban, volt részem már bombariadóban, és tűzriadóban is. Egyszer a szemben levő Starbucksot fenyegették meg bombával, utána a másik szemben lévő Wok To Walk-ban volt két, egymás utána nap tűz. Ez utóbbi hely teljesen kiégett.

Szóval unatkozni nem unatkozunk, minden napra jut valami. A belvárosi eseményekről nem is beszélve. :)

Amúgy ennyire nem veszélyes a dolog. A nagyon sűrűn lakott helyeken, főleg ahol az egy négyzetméterre
jutó éttermek száma magas, és az épületek eredeti faszerkezete még megvan, ott mondjuk kicsit nagyobb az esély kisebb tüzekre. És mivel Amszterdam, főváros, és ez a belváros ráadásul, így minden más is itt csattan. Ennyi és nem több. :)

Apró rejtélyek körülöttünk

Hajnalban hazafelé megint találkoztam a nénivel. Kb 4 körül indulhat, innen Amstelveenből, ráadásul a közelből, és valami lassú gyorsgyaloglással megy el egészen Amsterdam Zuid állomásig.
Egészen pontosan e két pont között láttam már számtalanszor. Ez kb 4-5 km.
Miért? Nem tudom. Már eszembe jutott, lehet így megy dolgozni a belvárosba 6-ra. Egészségesen akar élni, és reggel amúgy sincs még nappali közlekeség.
De őszintén szólva halvány lila gőzöm sincs. Az biztos, ha vissza is fordul, legalább 2 órás gyaloglás.

Ugyanezeken, a hajnali órákban szoktam látni néhány elhagyott biciklit az út szélén. Ez önmagában nem lenne hír értékű. Az érdekesség, hogy hol állnak ezek. Amstelveenbe, ahogy beérünk, a bicikliút mellett egy árok húzódik, két oldalról fák határolják. Nos, néhány kerékpár tulajdonosa, ezek a fák közé parkolta le kétkereküjét. És valószínű el is felejtette annak létezését. Mert néhány hetente tünik el mindegyik, valószinű a közmunkások viszik el őket, bozóttakarításkor.
Különböző elméleteim vannak, de mindegyik abszurd. Elfáradtak hazafelé? Elromlott a bicikli? Beleestek az árokba? -ez esetben nem lennének a fának döntve.....Elvitték az UFO-k őket?


Van egy másik furcsaság, aminek a kérdése egész télen foglalkoztatott. Hogy kerül az a rengeteg kesztyű a bicikliutakra???
Átmeneti időben érthető: zsebreteszem, kiesik, el akarom tenni a táskámba, de később derül ki, hogy hiányzik...stb. De a sok minuszban?? Én másodpercek alatt érzem, ha nincs a kezemen valami ami melegítené. Eszembe is jutott, lehet modern kiállítást kellene csinálnom az elhagyott kesztyűkből. Egy ládányira összejönne az biztos. :)

Új helyeket próbáltunk ki Budapesten

A mostani hazautamkor valamiért, az okára már nem is emlékszem, új helyek után kutattunk.
Talán egy linkkel kezdődött a dolog, amit Bandinak küldtem egy újonnan nyílt forrócsokizós helyről. 

Első napi haditerv a hely megkeresésse, kipróbálása volt. Utána meg csak jöttek a további helyek. Mert mint kiderült, ezekből is akad bőven Budapesten. Újak, eredetiek, az áraik meg tűrhetőek, bár az utóbbi megítélésében nem én vagyok a mérvadó, ne feledjük, én Hollandiában élek, ahol egy csapolt korsó sört 5 euró alatt nem nagyon mérik
Szóval, tehát a néhány hely:

Chocoroom -Aranyos, barátságos hely, telis-tele könyvekkel a polcon. Én Illyés Gyula: Hetvenhét magyar népmese c. kötetet lapozgattam egy hatalmas bőr kanapén. A forró csokik finomak, amit legalább is elfogyasztottunk. Különböző töménységű csokikból válogathatunk, plusz hozzá az ízesítést. Én narancsos csodát ittam, 52%-os csokiból. Az íze tökéletesen egyezett azokkal a narancsos étcsokikkal, amiket imádok. És mindezek 590 Huf-ért. A kiszolgálásért külön pirospont jár.
A helynek egyetlen hibája, hogy valahogy beleolvad a mellette lévő étterembe. Vagyis a két kirakat. Mi kétszer elmentünk mellette, mikor végülis megtaláltuk. Csak a bejáratot látni, a helyiség maga, az alagsorban van.

MŰSZI - kulturális és civil közösségi tér a Corvin Áruház harmadik emeletén "" 
Itt a kávézó megtalálasa egyszerű volt, egyedül a bejutással lettek volna gondjaink, ha Bandi nem emlékszik mit is írtak a cikkben: kapucsengő megnyomása után a jelszó: " büfébe jöttünk".
Nos, mi is bemondtuk, majd a hatalmas, piros vasajtó kinyílt. Fel a csúcsra mentünk, ahol amolyan egyetemi büfé jellege volt a helyiségnek. Hatalmas tér, elsőre kicsit kuszán, de annál otthonosabban berendezve. "Hippi lazulás", tökéletesen illik rá ez a leírás. Bicikli a falnak nekitámasztva, két játszadozó kutyus, s néhány épp tanuló, kávézó vendég, ping-pong asztal. Van minden, mint valami bazárban, fotelek, székek, hatalmas párnák, ablakzsanérokból kialakított asztalok, de az összhatás kelllemes. Egyetlen oka az idő előtti távozásunknak a szendvicsek késése, és növekvő éhségünk. 
Olvastuk, kapható szilárd táplálék is, úgy mint kőrözöttes kenyér pl., de erre épp várni kellett, és csak akkor láttuk a kistányérokat a pulton várakozni, amikor nagykabátban még egy utolsót pillantást vettünk a teremről, ajtócsukás közben. 
Van tea, forralt bor, csapolt sör, szörp, 100%- os, préselt almalé, ropi, szotyi, minden ami egy jó magyar büfében alapanyag. Kár a szendvicsekért. Majd legközelebb.

Esetleg jól jöhetnek még:

http://hvg.hu/kultura/20120928_uj_ettermek_budapesten
http://hvg.hu/kultura/20120706_belvarosi_gasztroterek_budapesten
http://hvg.hu/kultura/20130131_uj_helyek_budapesten


Ami még megemlítendő, számomra új hely, egy orosz bolt a Retek utcában, a Mammut közvetlen közelében. Amiért betévedtünk oda, az a túrókocka, amolyan orosz túró rudi. Van mákos, sűrített tej ízű, epres, és kókuszos. A dolog érdekessége, a ciril betüs nevek. Miután megvettük őket, csak találgattunk melyik milyen. Kicsit töményebbek mint az itthon kapható testvéreik, de a mákos, és a sűrített tej ízű nekem kimondottan elnyerte a tetszésemet. 

Alkalmam nyílt megkóstolni az ország tortáját is. Szabolcsi almás-máktorta. Isteni finom. Akárminek is nevezzük, az íze nagyon finom volt. Vicces, hogy nemigen tudtam a torta létezéséről, pontosabban a tulajdon-viszonyról. A 2012-s jó választás volt. 

Több helyet is kipróbáltunk volna, de ilyenkor mindenhova hivatalos az ember. Nagynénihez, nagybácsihoz, nagymamához, testvérkéhez, barátokhoz, természetesen több részletben, és persze a szülőkhöz, mindezt bonyolítja, ha az ember lányának egy barátja is van, aki természetesen másik város szülötte.
 Persze mindenhol ellátnak mindenféle földi jóval, így nem egyszerű ezeket belesűríteni a programba. De csak mindent apránként. 

Már Amstelveenből

Úgy döntöttem, újra blogolok. Az írói válságnak úgy néz ki, lassan vége. Mondanivalóm sok van, nem tudom mire jut idő most.
Életem egyrészről változatlan, másrészről gyökeresen megváltozott. A szétköltözés óta, egy szobácskában tengetem szabadidőm egyes részeit. A lakás közös helyiségein, úgy mint, fürdő, wc, konyha egy korombeli holland sráccal, és a barátnőjével osztozkodunk. A vágyott magányt tehát megkaptam.
És egyben a ki nem mondott, agyon nem rágott gondolatok is megszaporodtak. Talán ez kellett az kellett. Majd kiderül.
Mindenesetre a napokban éreztem hosszú idő után először, valamit írnék.

Sajnos a munkahelyen egyre sűrűbben jönnek elő az időnkénti emberutálatból eredető, "mégis miért vagyok itt", "nagy az isten állatkertje, de nagyon picike rajt a kerítés" gondolatok. Hatalmukba kerítenek, és nehéz előlük menekülni. Mindig és mindig rá kell, hogy ébredjek, nem vagyok csapatjátékos. Ha az azt jelenti, hogy másokkal kell együtt dolgozni. Tolerancia küszöböm túl alacsony. Mindig is az volt. Jó nevelésnek hála, nem szólók, bár sűrűn meglátnak és sarkon fordulnak.  Hm...De jó is ez néha...:D

Sajnos a találkozások száma Bandimmal megcsappant, amit nehezek viselek, dehát mindig közbejött. Demajdaztánmost! Csütörtök hajnalban irány Brüsszel! Pár napra kivonatozok ebből a bolondok házából. Ahogy anyukam mondta: "akkor végülis randi Brüsszelben?" Igen, randi ott. Szóval az előjelek már mutatkoznak: szórakozottság, csillogó szem, állandó mosolygás. De addig van még két nagyon hosszú nap.
Most már kötelességemnek érzek néhány képet csinálni. Ide is jó lenne, meg hát ugye régen készült már az utolsó. Szóval eselyés akár egy fényképes élménybeszámoló is. :)

Nagy lendületből mára ennyi futotta. De remélhetőleg sűrűbben frissülnek a bejegyzések, éppen a fent említett okokból kifolyólag is.

Ja, és a legújabb projektem, amszterdami idegenvezetés magyar turistáknak. Apukám csinált egy pofás kis weblapot is ez alkalomból. Bár még kerülnek fel dolgok rá, azért már közel az alagút vége.

Etelka érkezése

Az új járgány

Akik esetleg még nem hallották volna, azoknak, egy kis magyarázattal szolgálok ki is Etelka.
Először is nem az én ötletem volt minden tárgyra egy nevet ragasztani. Réka jött, s mindent elkeresztelt. A hivatalos keresztelők még mindig folynak... Az új lakásban rengeteg új tárgy várt újdonsült nevére. Egyedül a sütőnk nem rendelkezik még eggyel sem. -nem igazi sütő, mikró-sütő kombó, a sütő kinevezést múlt héten érdemelte ki, amikor brownie-t sütöttünk benne.- Szegényke nagyon szomorú, hisz minden játszópajtásának van, csak neki nincs. :(
A porszívónk Csilla, a mosógép Ágnes, a szárítógép Brigitta, a kávéfőző Júlia, van György, és Jónás névre hallgató virágunk, Réka biciklije III. Zakariás. Csak így párat említve.
Állítólag a dolgok csak elmondják a nevüket. Így lett az új biciklimből Etelka. Én nem vagyok vele kibékülve, de mit lehet tenni, ha egyszer ő maga súgta a Rékának....

Tehát Etelka immárom családtag, III. Zakariással együtt. Szombaton érkeztek az új jövevények, és nagyon örülünk jöttüknek, hisz sokkal egyszerűbb az élet velük!! :)

Gyors helyzetjelentés

Csak esik és esik. Nem tudom mi lesz így estére. Biciklit akartam ma venni, de úgy néz ki, majd valamikor máskor kell újat néznem. Ilyen hóban, éjszaka jó lesz a régi is. Főleg, lehet, hogy tolni kell....
Először a -10fokos hideg, majd ez:

Költözés II.

A káosz teljes immárom

Nos, eljött a nap, amikor ébredés után egy teljes pár tiszta zoknit sem találtam. Sajnos tegnap elcsomagoltam már őket, a koszosok a szennyesben, még várnak a mosásra.
Persze három teljesen különböző fél párat találtam. No de azért azokat még sem. :)

I am back

Visszatértem


Vége a hallgatásnak. Elég volt. Talán sok is. Új géppel, lassan új lakhellyel és számtalan új élménnyel gazdagabban újra itt vagyok.
Elöször Réka blogját ajánlanám mindenki figyelmébe, aki még akkor is posztolt amikor én csak lustálkadtam, így  sok minden megtalálható nála az elmúlt időkről. A közös karácsonyunkról egyenes elő közvetítés is felkerült.
Tehát  jo olvasást!

Cipellők

De miért?

Azt hallottuk, hogy a nyári szünet elejét a hátizsákok kilógatásával jelzik. Akkor a cipők a tanítás kezdetét jelenthetik??

Magyar filmek külföldön

Ami idáig eljut, az rossz nem lehet

És igaz. Kicsit lehangoló, komor hangulatú, de jó. Na persze aki át tudja érezni a vontatott ritmust.
Kocsis Ágnes új filmjéről van szó, Pál Adriennről.
Érdekes, hogy ennek sem volt otthon nagy visszhangja, pedig itt sokáig játszották a moziban. Nekünk sikerült még pont az utolsó előadást elkapnunk.

Utána sajnos még jobban elszomorodtam a magyar valóság láttán. :(

Esetem a Vodafonnal

És mégsem olyan szép minden

Ma akartam előfizetéses telefont venni a Vodafonnál. A hangsúly a volna-n van. Nem azért mert, nem volt raktáron a kiszemelt telefon, vagy nem volt pénz a számlámon.
Egész egyszerűen  magyar személyigazolvánnyal nem tudnak szerződést kötni! Csak útlevéllel. Minden ügyintézésnél eddig gond nélkül használtam. Nekik meg nem ismeri fel a rendszerük. Hm....Jaa, a legviccesebb rész, amikor megkérdeztem a kedves ügyintézőt ilyenkor mégis mit lehet csinálni, ő erre szemrebbenés nélkül ezt válaszolta, hogy más nevére kössem meg. - 2éves hűségnyilatkozattal...Érdekes szemlélet.

De este felvilágosítottak, hogy más mobiltársaságoknál sem jobb a helyzet. Van ahol a magyar útlevéllel sem akartak először szerződést kötni....

Sörök

A finomabbakból

Most küldték az oldalt. Érdekesség, hogy nálunk ( Hollandia) ezek "mindennapi" sörök.Ezek nem Heineken, vagy Amstel sörök. Ízesebbek, és erősebbek is. Nekem egyrészük jobban is ízlik, mint egyszerűbb társaik. Sem az ára, sem az elérhetősége sem mondható különlegesnek- még a kisebb  Albert Heijnben (holland áruházlánc) is kapható.
Az egyik kedvencem a belinkelt márka, egészen pontosan annak a donker-je. Nagyon fini, igaz kicsit erős is (11%-os).

De vannak rozés, gyümölcsös sörök is amik szintén nagyon tudnak csúszni.
Itt az áruk 1-1,4 euró között mozog. Tehát nem 950 Huf. :)

Nyami-nyami..:D

Lehet pontokba kéne szednem miért is jó Hollandiában élni. A finom sörök biztos az első néhány pont között lennének. :D

Elmaradásaim

Egy kicsit visszamenőleg is

Eddig engedtem a káosznak, ami mostanában körülöttem van, már uralom. :) Mindennel el vagyok csúszva, nem csak a blogolással. De mindent szépen lassan próbálok pótolni. Így egy-egy dolog ami eszembe jut közzéteszem, akár visszamenőleg is egy kicsit...
Mint ezt is. :)

Ami most eszembe jut az első fékem bowdenjének az elszakítása. Múlt szombaton épp siettem volna be a városba, hogy a lányokkal találkozzak, mikor is néhány befüvezett suttyó előttem szarakodott. Még előzni is nehéz volt, annyira nem találták az utat. Majd pirosnál elém kerültem, a következő előzésnél viszont csak a társaság feléig jutottam. Ekkor az egyik meggondolta magát, és hirtelen irányt változtatott. Mindezt persze pont előttem. Így nagyon gyorsan kellett volna megállnom. Én mindent megtettem, de a fékem csődöt mondott, így a srác majdnem a forgalomban végezte. Meg meg sem lepődött. Nem tudom egyáltalán észlelte-e, hogy kicsikét arrébb toltam.
Az első fékem, ami akkor az egyetlen működőképes fék volt a biciklin megadta a magát. A hátsó arra volt csak jó, hogy ha nagyon lassan megyek kicsit le tudtam lassítani. Így kénytelen voltam a szervizbe elvinni, így most megint van első-, hátsó fékem. :D

A világ nem áll meg

Az élet sűrűje

Megint link voltam. És lusta. Sok minden történt az előző bejegyzésem óta.

CSütörtökön a Quimby szuper volt!! Kicsi termecske volt, telis-tele nagyrészt lelkes magyar rajongókkal. A többi is lelkes volt, csak épp holland.
A fiúkat majdnem 2 teljes óra hosszát hallgathattuk. Tomboltunk is ahogy azt illik. :)

Haarlemben töltöttem a hétvégémet, és rá kellett hogy eszméljek, a haarlemi láz kezd magába szippantani. Tüneményes a város, óráról órára jobban belé szeretek. De oda akkor sem költöznék. Élnék ott, de vonatozni nem akarnék, így marad Amszterdam. De ottani ismerősök révén, egyre többet gyönyörködhetek majd benne.
És van fantasztikus koktél-bárjuk is!! Isteni finomak az itókáik, nagyon-nagyon guszták, és még az áruk sem vészes. Egyedi rossz pont akkor járt, amikor a lányka félreszámlázott. Gyanús körülmények között ráadásul. A mixernek adta át a pénztárgépet, nekünk a blokkot. És lelépett. De reméljük ez csak a sok véletlen egybeesése csak. És a háttérben semmiféle szándékos rosszindulat nem volt.

Jaa, és lakásügyben is megtörtént az áttörés. Több ajánlatot is kaptam a napokban, elvileg holnap már az új szobácskámban alszom.
De erről majd később, már késő van. :D Aludni kell.

"Átkozott harangok, tücskök, madarak!
Hagyjatok!
Aludni kell,
Anékül meghalok."

Változások

Ezentúl leszek

Sokat gondolkodtam és arra jutottam, hogy bizony változtatok egy kicsit a blog tematikáján. Mivel helyzetem változott, és jelen pillanatban nincs akinek elsírhatnám mindenapi gondocskáimat, így ezt blogon keresztül fogom megtenni.

A gond eddig az volt, hogy tavasz van!!! Teljesen szétszórt vagyok, sokszor semmihez nincs kedvem, sokszor meg pörgök mint egy búgócsiga. És ez a lehetetlen állapot mégtöbb nyafogást generál, amit most már maximum a falnak  mondhatok.

Tehát munka közben jutott eszembe ez a nagyszerű gondolat, ahol mostanában amúgy is fergeteges ötleteim születnek. :)

Akkor az elején kezdeném egy rövid helyzetjelentéssel. A világ változik, nálam állandóan történik valami, csak lusta voltam megírni.

  A szobakereséssel nem nagyon haladok, rosszabbnál, rosszabb lehetőségekbe futok bele. Még rendületlenül keresgélek...

  Csütörtökön Haarlemben voltam, Bevrijdingspop nevű fesztiválon. Még mindig meglepődök Haarlem milyen nagy! :D Van helyijáratú busz, villamos, és a fesztiválon is rengetegen voltak.

Azonkívül, hogy hatalmas por volt, és másnap többszöri fülmosás után is fekete dolgok kerültek elő a hallójárataimból, a buli jó volt.

A legközelebbi haarlemi buli-ig utána kell majd néznem a rejtélyes Amszterdamba menő éjszakai busznak. Rékáék szerint, ha megy Amszterdam centrumból Haarlembe busz, akkor annak visszafelé is kellene közlekednie. Nos, nem találtunk, így Schipholon keresztül jutottam haza. Onnan viszont éjszaka is mennek a vonatok. :D

  Rékával láttam a Van Gogh Museumban lévő Picasso in Parijs c. kiállítást. Egyikünk se volt elájulva, és egyöntetűen megállapítottuk, ha fizetni kellett volna, nem biztos, hogy megnézzük. (múzeumkártyával voltunk)

  Jaa, igen. Vikivel voltam még húsvét előtt a Keukenhof környékén található tulipánföldeknél.

AZ odajutás vicces volt, és elég hosszú. Elöször is rossz vonatra szálltunk. :P És pont egy ellenkező irányba menőre. De sebaj, ez Hollandia a vonatok sűrűn járnak. Így, itt csak kb 1órát vesztettünk. A busz, amivel a parkhoz mentünk volna, nem jött, ill. sokat késett, aminek az okát röpke 20 perc múlva mi is megtudtuk. Hatalmas dugó volt. Így nem értek a buszok, és visszamenni sem tudtak, így ez miatt km hosszú sor kígyózott a buszoknál. De reményeink beigazolódtak: mire mi visszaértünk a bérelt biciklikkel, addigra elfogyott a tömeg.

Pár helyen már lehullott szirmokat láttunk csak, de még így is csodaszép volt. A kontrás, ott bérelt biciklikkel egy élmény volt tekerni. Viki hamar belejött, ezt hiszem a saját bringája is talán kontrás...nos, nekem nem ilyenem van. És annak rendje és módja szerint az első fél órában percenként torpantam meg, mert reflexból visszafelé akartam tekerni a pedált...vagy nem tudtam felszállni, mert be akartam tekerni a pedált megfelelő magasságba és mindig megakadt. Vicces volt nézni, ahogy szerencsétlenkedek. És természetesen a karom volt az, ami elfáradt nagyon hamar. Lehet az a fura kormány miatt. Hullafáradtan ültünk fel a visszabuszra, mintha legalább egész nap tekertünk volna, pedig csak 2-3 órát tartott a bringatúra. Szép volt, jó volt, jövőre is visszamegyek, akkor már időjárás függően pár héttel korábban!

Pár Viki által készített kép a tulpikról:

Nederlands Forensisch Instituut

Érdekes kisfilm a holland helyszínelők oldaláról

http://www.getridoftheevidence.nl/

2011 a változás éve

És valóban

Pár napja szobakeresésnek szentelem minden szabad percem. Ha valaki esetleg tud Amszterdamban kiadó szobát szóljon! Nincsenek nagy igényeim. Szerintem. Jó lenne ha bútorozott lenne, és jó lenne ha lenne a lakásban mosógép. De rugalmas vagyok, sőt egyre rugalmasabb. :D
Tegnap Zuidoostban néztem lakást, amit elsőre meg sem találtam. Sőt sokadjára sem, és csak azért értem oda a megbeszélt időpontra mert sokkal-sokkal előbb elindultam. Végső lépésként letettem a biciklimet, majd felültem egy buszra. Amúgy érdekes környék. Talán nagyobb városka, mint maga Amszterdam centruma. És sokkal sűrűbben lakott. De aki a környéken dolgozik, annak be sem kell menni a belvárosba, van ott minden helyben! Nos, oda sem megyek. Nem igazán volt szimpatikus a környék, a ház, meg hát így messze is van.
Nem igazán dúskálok a lakásnézésekben, de majd lesz valami!

Cikkeim máshonnan

Holland 

Van néhány cikk, pár érdekességgel Hollandiáról. A nagyrészéről már írtam itt is, de csak részleteket. Ezek átfogóbb, összeszedetted írások egy-egy témáról.

• Királynő napja (Koninginnedag)
• Tulipánok, Keukenhof
• ELstedentocht, a nagy korcsolya-túra
• Hofje-k
• Sinterklaas, a holland Mikulás
• Biciklizés szabályai
• Az élet esőkabátban és gumicsizmában