Nem rég végre eljutottunk a Gravity-re. Két vágyam is teljesült egyszerre. Bandit elvittem egy 3D-s vetítésre, és a Tuschinski-ba néztük meg. Ebbe a -méltán nevezhetjük- filmszínházba már korábban is el szerettem volna vinni. Egyik kis szerelmem. Gyönyörű szép már a lobbi is, a falon lévő festmények, stukkók, a plafon lévő szines megvilágítása, a hatalmas szőnyeg mesebelivé teszi. Minden teremnél kényelmes fotelek, a mellékhelységekben is hatalmas tükrök, mosdókagylók. mindezek a legapróbb részletekig felújítva. Az egész épület azt az érzetet adja, mintha kb 1oo évvel korábbi időbe csöppentünk volna.
Hozzatenném, hogy tavaly a filmfesztivált is itt rendezték. Majdnem 12 órát is elüldögéltem a székeken és ép fenékkel álltam fel az utolsó filmről. A nagyterem, a filmszínházhoz megfelelően rendelkezik páholyokkal, és a vászont egy hatalmas bordó függöny fedi. Imádom.
A film: Egy olyan 2 szereplős dráma, aminek a 3 dimenziós technika nagyon jót tesz. Nem szeretnék részletekbe belemenni, mert aki esetleg nem látta, de kiváncsi rá, neki lelődözném a poénokat. És ezt soha nem akarnám.
A film kiszámíthatatlan, így a feszültséget is tudja fokozni minden pillanatban.
Tetszett. Szép a képi világa, amit a sok dimenziós felvételek csak kiemelnek.
Es jó volt látni Bandimat úgy örülni mint egy kis gyerek, mint aki megkapta karácsonyra a régóta áhított játékát. :D
Most olvastam az egyik magyar hírlevélben, hogy október 17-én lesz ennek a magyar filmnek a hollandiai premierje. 2012-ben a berlini filmfesztiválon 3 díjat is nyert.
"A kritikusok is jól fogadták, végül a zsűri is nagydíjjal jutalmazta Fliegauf Bence Csak a szél című alkotását a berlini filmfesztiválon. A Berlinale második legrangosabb díjával elismert film a 2008-2009-es magyarországi romagyilkosságok hatására született, amatőr színészekkel." Port.hu "Nem az a jellemző Magyarországon, hogy embereket csak úgy lelőnek - nyilatkozta a díjátadó után Fliegauf. - Nem szeretnék bekapcsolódni a politikai játszmákba. Ez a film művészi reflexió a történtekről, nem pedig politikai állásfoglalás."
A cikk szerint a téma adta lehetőségeit kiaknázatlanul hagyta a rendező. Sok lenne a kérdés, a problámakör, de állítólag válaszokat nem igen kapunk. Ellenben az egyensúlyra gondosan ügyelnek mindvégig.
Kiderül. EYE Film Instituutben és a Rialto Filmtheaterben játszák majd. Ha úgy alakul, hogy megnézem, mindeképp írok róla.
Tovább már nem húzhatom. Gyűlnek a fejemben az ötletek, miről is lehetne írni, de időm, energiám véges. Minden porcikám sír, és várja a tavaszt, a meleget és némi napfényt. Amikor így elhúzódik a tél, mint most, szó szerint szenvedés minden kint töltött perc, a fűtetlen helységek tömkelegéről nem is beszélve.
Szóval elég volt! Meleget akarok!!! Igen, jól látjátok (érzitek, olvassátok, ki hogyan) hiszti közeli állapotban vagyok. Gyakorlatilag napjában többször. Ma a koncertteremben vacogtam, tegnap az étteremben kabátban vártuk a vacsit... :(
Node, elég a sírás-rívásból. Ezt a bejegyzést nem ennek szántam. Ígértem, hogy kicsikét bővebben írok a film-fesztiválról.
Nos, akkor vegyük sorra a kiválasztottakat :
The Sapphires
Amikor nézegettem a műsorfüzetet, ez volt az a film, amit ki akartam hagyni a korai kezdés miatt. (10. 30.-tudom, tudom, de mielőtt követ vetnétek rám, tessék számításba venni, hogy hónapok óta főleg éjszakázom, ami jelen esetben 3 óra alvást jelentett.)
De nem tettem, és ennek utólag nagyon örültem. Sok jó zene, annál több nevetés.
A Late Quartet
Ez volt a nap kedvence. Sírtam, nevettem, gyönyörű zenét hallgattam. Imádtam. A színészek zseniálisak, a történet is megható. A koncert-betétekért meg köszönet, néha hagyták, hogy Beethovent is élvezzük kicsit.
The Place Beyong the Pines
Ez volt az egyedüli film, aminek már korábban láttam az előzetesét. És ez volt az a film, amitől többet vártam. Vagy mást. Ezt nehéz megmondani. Szerintem ez a tipikus példája a rossz trailer-nek. Másfél percbe összevégnak valamit, és te ez alapján ülsz be a moziba. És számitasz valamire, ami ebben az esetben teljesen más volt, mint amit láttam.
Nem, nem azt mondom, hogy rossz volt a film, de sajnos elrontotta kicsit az élvezetet maga a csalódottság, amit a korábbi filmelőzetese adott. Túúlságosan beharangozták a szereplőket, akik szerintem annyira nem hozták a szerepüket. Ezért nem szeretem előre megnézni a filmekről a rövidke videókat. Azért kár érte.
Ez lett a nap utolsó helyezettje.
Kon-Tiki
Kaland film. És ezzel sok mindent elmondtam. Aranyos, szerethető. Az én szívembe csak azért nem lopta be magát jobban, mert ettől a műfajtól mindig is idegenkedtem. Valószínű később meg sem néztem volna, de csakis az előítéletem miatt.
A néhány magas, izmos, napbarnított,szőke és ráadásul félmeztelen norvég férfi kifejezetten jó döntés volt a film-rendezőktől. ;)
Stoker
A nap utolsó, és egyben legbetegebb filmje. De nekem tetszett, a maga furcsa, véres mivoltával együtt. Kis listámon felkerült a dobogó utolsó fokára.
Egyébként sejtettem, hogy zárásként valami nehezebben emészthetőt adnak. A többi, egy kivételével kimondottan könnyed volt.
Nekem tetszett az egész fesztivál. Minden film között 20-25 perc szünet, plusz ebéd, vacsora szünet. A székek kényelmesek volt (ami egy 12 órás mozizásnak igencsak lényeges).
A filmek is nagyon el voltak találva. És a mozikártyámmal együtt mindez 5 euróért. :)
12 ora, 5 remek film, szamtalan gumicukor, egy moziterem.
-The Sapphires
-A late quartet
-The place beyong the pines
-Kon-Tiki
-Stoker
PAC-s filmek amolyan muvesz film jelleguek, kulonbozo stilusu-,hangvetelu- es temajuak. Most is volt minden: nevetes, siras, zene, drama, ver, kaland. Mindegyik mast adott, kulonfele kulsobe csomagolva.
Nagyon jol szorakoztam. Orulok, hogy 3ora alvas utan is elmenten. Nagy kar lett volna kihagyni. Mindegyik teljesen lekotott, valahogy a fenekem se zsibbadt el. Bar utobbi inkabb a moziszekeknek koszonheto.
A filmekrol ill. az esemenyrol reszletesebben irok majd, mindegyik megerdemel legalabb nehany mondatot. De most megyek alukalni. Elfaradtam es holnap megint munka.
Ígérem ez az utolsó bejegyzés ami a budapesti életet taglalja. Pontosabban összehasonlítgatni nem fogok. Nem szeretnék többet, nincs értelme.
Egyetlen egy dolog van, ami részben érdekes, részben hű képet ad az országról is. Hogy a tojás, vagy tyúk volt előbb, nem tudom. Azt sem tudom melyik-melyik.
Az adott szempontokból csak a jelenlegi helyzet a releváns.
Húzom, húzom a dolgot. Nos, természetesen a két országban müködő mozikról szerettem volna pár szót szólni. Pontosabban a két fővárosban lévő filmszinházakról.
Itt, Amszterdamban az utóbbi időben elég sűrűn látogatom őket és ami már feltűnt korábban is, hogy nagyon figyelnek a nézettségre.
Sok filmet nem reklámoznak agyon, máshogy kezelik őket. Nem mennek minden moziban, naponta 1-2 vetítés van néha belőlük. A nagyot durranó, vagy legalább is nagyobb visszhangú filmek teljes sávszélességgel nyomulnak. Mindenhol, naponta számtalan előadás formájában, de egy filmet sem játszanak hosszú hónapokig. Pár hét után egyre ritkábban vetítik őket, helyet adva az újaknak.
És így nem kell aggódni, hogy nem lesz néznivaló a műsorfüzetben. Igaz, néha késleltetnek párat, de összeségében állandóan tele van a programfüzet új címekkel.
Otthon viszont meglepődtem. Ott-tartózkodásom alatt lehetőségem volt kétszer is meglátogatni a helyi mozikat. Csalódás volt sajnos.
A filmek jók voltak, de a rendszer nem tetszett. Online nem lehet jegyet venni, csak megrendelni. A jegypénztárak előtt hosszú sor, mert épp csak kettő van nyitva. stb.
De amiért is írom ezt a bejegyzést az a műsor maga. Rengeteg film, annál is több előadás, mozitermek meg üresek. Érdeklődtem is ismerősöknél, hogy hogy müködhetnek ezek a rengeteg hatalmas termekkel rendelkező pláza mozik. Valószínű alig-alig. Ezek érthetőek is. Csak akkor miért müködik így az összes. Miért nem csak a fele, de az színvonalasan?! hm..
A filmeket hamar behozzák összeségében, és mint az őrült vetítik is őket. Minden koncepció nélkül. Ugyanakkora hangsúlyt kap szinte mindegyik. Mozgás szinte semmi. Műsörön hagyják amíg lehet, és a frissárú alig akad.
Otthon ha lehetőségem lenne, sem vennék mozikártyát. Maradna az alkalmankénti mozizás.
Sajnos a mostani szinkronokról egy külön bejegyzést írhatnék. Le is szoktam róla.
Az előzőhöz: Megbántani senkit nem akarok. Idealista sose voltam. Sose leszek...
Sok minden nem történt mostanában. Munkahelyem tett róla, hogy ne költsem sehol a pénzt. :P Egyedül a mozi, ami nem maradt el. Végre eljutottam A hobbitra is. Ha már lúd, legyen kövér, rögtön IMAXben néztem meg. A három órát észre sem vettem. Aki szeretette a Gyűrűk urát, annak ez is fog tetszeni. A történet a Gyűrűk urának az előmeséje. Itt derül ki sok minden amit a főműben csak említenek.
Az imax meg csak dobott rajta. Gyönyörű képvilág, érdekes történet. Imádtam. A filmről kicsit megrészegülve jöttem ki, és teljesen megszállt újra Aláz. Én ennek részese akarok lenne, újra szeretném olvasni, látni, hallani.
Így Középföldét elhoztam picike szobámba. Újranéztem a filmeket, és kikölcsönöztem a könyv első részét is. Addig úgy sem nyugszom amíg meg nem nézem többször a filmeket, és újra nem olvasom a könyveket.
No azért láttam más filmeket is. Egyik közülük egész érdekes, még egyszer meg szeretném nézni. The words. A történet a történetben. A végén belevittek néhány csavart, és zavar, hogy nem derült ki számomra: az összefüggések tényleg azok, vagy csak írói-rendezői szabadsag, és csak úgy vannak.
Amúgy pont tegnap este láttam Tom Cruise-t, mint Jack Raechert. Egész jó volt. Egyestés-szórakoztató film, de mondjuk amint vége lett felpattantam és jöttem ki a többi nézőtársammal együtt. Nem kimondottan újranézős kategória. De a saját műfajában jó.
Mozikártyámnak hála, akkor nézhetek új filmeket majdhogynem mikor kedvem tarja.
A legújabb Bond filmnél szokás szerint kicsit húztam a számat. Valami előítéletem volt az összes 007-es film ellen. A korábbiakat is kerültem, ezt is két okból néztem meg.
1. Bandim hatalmas James Bond rajongó, így már illik megnézni amit annyira szeret. Főleg mert az ízlésében eddig nem csalódtam.
2. Akkora tömeget vonz, hogy már csak azért is be kell ülni megnézni.
Jaa, és valahogy Daniel Craig sehogysem illet bele abba a képbe, amit egy 007-es ügynökről képzeltem el.
Ezek után foglaltam helyet a filmre, ha már lehet, akkor IMAX 3D-ben.
Jó, hogy a szombati vetítésre nem tudtam menni. Ma alig voltak a terembe, nem kellett sehol se sorban állni. Még a női wc-nél sem. :)
A film nagyon tetszett. Szinte észre sem vettem a 2,5 órát. De csak majdnem. Túl sokat lőtyöltem film alatt. Meg előtte. A hosszú film átka sajnos.
De Daniel Craig valamiért beleillet a filmbe. A miértjét nem tudnám megmondani, hisz egészen más karakter, mint pl.: Sean Connery vagy Roger Moor, akiket igazi angol titkos ügynöknek képzelek el. De a sok modern kütyü között nem volt idegen. Az öltöny is mindig tökéletesen állt rajta, még akkor is ha lövést kapott. És több sebből vérzett. ÉÉs hagyományos borotvakést, és pamacsot használt! Furcsán kötötte össze a régit, az újjal. De végeredményben müködött.
A főgonosz egyszerűen zseniális. Javier Bardemnek mindegy épp sorotgyilkos a pusztában, vagy épp sármos spanyol szerető, eddig rossz alakítást tőle nem láttam.
Az főcim alatti animáció is tökéletesen el van találva, alatti Adele: Skyfall c. száma. Hatásos. Ahogy az egész film az.
Örülök, hogy végülis megnéztem, és félretettem minden ellenszenvemet.
Najó, vissza a magyarhoz is. Épp The Dark Knight Rises c. film vetítéséről jövök. Már az előző két Chistipher Nolan féle Batman film is nagyon bejövös volt, de ez most viszi a pálmát. Igazi mozi élmény volt. Volt sírás, nevetés, akció. Minden ami kell. Az előző kettő mentségére szóljón, hogy azokat csak otthon, laptopon láttam. Ott meg egészen más..
Majd meglátjuk később, laptopról újranézve. De addig is No.1.
Tegnap este a Vertigo-ra esett a választásunk.
Első ránézésre kicsit másnak tűnik. Hichcocktól szokatlannak. De csak elsőre. Ha másodjára vetem össze a hasonlóságokat az eddig látott darabokkal, rá kell jönnöm, bizony nagyon sok a hasonlóság.
A legfőbb sajátos elemei az izgalom keltés, a min. 180 fokos csavarok a filmben és az emberi természet, mind jelen vannak. Kicsit szentimentálisabb, de merőben nem más. Itt a szerelemre alapozzák a történet kibontakozását. Balázs meg is jegyezte közben Scottira (James Stewart) , hogy tényleg megőrült. Ezen kijelentésén össze is szólalkoztunk. A főszereplő nem megőrült, csak szerelmes, ráadásul akkor még reménytelenül, hisz szívszerelmét halottnak hitte.
Az izgalom keltés, az ötletes, 50-es évekből való effektek is nagyon el/ki vannak találva. A rémálom rész, ill. tériszony illusztrálása nagyon tetszett!
Igaz, ez az eddigi legromantikusabb mozija. Egyetlen, öngyilkosságnak álcázott haláleset van az utolsó előtti képkockáig, utána még egy, vagy talán ugyanannak is lehet venni. :)
Tehát ilyesfajta izgalomban van csak hiány. De ezt ez egyszer elnézzük. :)
Tegnap este egy izgalmas kémtörténetben merültünk el. Az ember, aki túl sokat tudott.
Hichcock először 1934-ben rendezte meg ezt a filmet, majd úgy gondolta nem árt tökéletesíteni, így 1956-ban még egyszer filmre vitte. Mi csak az utóbbit láttuk, amiről később úgy nyilatkozott, hogy ez egy profi munkája, ellentétben a korábbival, ami egy amatőr jó próbálkozása volt.
Ismét fejet hajtunk előtte. Végig izgultuk a mozit. Fantasztikusan kelt izgalmat pusztán a zenével, a történettel, és jó kameraállásokkal. Semmi effektek, semmi látványos akció. A szövegek jól meg vannak írva, együtt nevettünk, sírtunk, gondolkodtunk a szereplőkkel.
A dal meg valahogy sehogy sem akar kimászni a fülemből. :P
Youtube-n megtaláltam a filmet, letölthető formában, akit esetleg érdekel. És a rendező maga pontosan hol is tűnik fel a filmben? Én már tudom! Bevallom, kellett egy kis segítség.
A felfedezés már korábbi. A régi filmek igenis jobbak, mint a mai tömegáruk legnagyobb része. Ennek szellemében tegnap Hitchcock-filmnézős-estét tartottunk. Balázs kitalálta minden vasárnap estét szenteljünk eme fantasztikus rendező munkáinak. Ám legyen. Rajtam ne múljék.
A tegnapi kiválasztott:
Rope!
Azoknak egy kis érdekesség, akik már több Hichcock filmet láttak. Köztudott, hogy a rendező minden filmjében feltűnik egy pillanat erejéig.
Ezeknek a felbukkanásoknak a gyűjteménye:
Studio/K-t már korábban is szerettem, de már az első számú kedvencem lett. Moziban ott eddig nem voltam, csak a kávézó részében.
Csütörtöki nagyszerű húzásom után úgy döntöttem, én moziba akarok menni. Ágyba dőltem volna, hála a nagy ötletnek. Előző nap gyümi napot tartottam, és gondoltam tetézni lehetni a tisztító hatást egy egynapos léböjtkúrával. Ez mind szép és jó, csak hogy biciklivel járok, és szobalányként elég sokat rohangálok, emelek. És eddig ilyet sok-sok éve csináltam utoljára.
A szerdai napot túléltem, azonkívül, hogy folyton korgott a hasam, semmi bajom nem volt. Csütörtökön kb 2 órakor vonultam le az öltözőszekrényemhez nasizni valamit. Akkor már sokadjára forgott a berendezés körülöttem, és időnként a lábaimnak nehéz volt megálljt parancsolni. Így a józan észre hallgatva - ami akkor még megmaradt- ettem egy kis kekszet, meg sajtot.
Így tehát, nem a legjobb állapotban indultam filmvetítésre.Fejfájósan sétáltam át egy kora esti előadásra. A mozi üres volt. Bármit be lehetett vinni, enni, inni. Bp-i művészmozikra emlékeztetett a hangulata. Tetszett. A film is. Akkor, ott tökéletes volt.
Lehet velem van a baj. Megint negatívat írok filmről.
A történetet ismertem, nem minden részletet. A könyveket még nem olvastam, de sok mindennek utánanéztem. Tehát a sztori végével tisztában voltam. Az összes többi részt számtalanszor láttam, most nem rég egymás után megnéztem az összeset.
De valahogy nem volt az igazi. Jó volt. Szép volt. De nem mondhatom, hogy nagyon jó volt, szuper, fantasztikus. Csak jó. Valahogy a végső csata, a jó-rossz küzdelme, barátok / családtagok elvesztése nem köszönt igazán vissza a vásznon. IMAX 3D-ben sem. A látványvilág jó volt, nem 3D-re kiélezve. De jó.
Amikor vége volt nem éreztem azt, mint több résznél. Hogy részese vagyok a történetnek. Hiányzott a varázs. És így kicsit üres.
amivel ismét gazdagabb lett e világ. Bár a gazdagodás rész után azért egy kérdőjelet tennék. Ez már az a kategóriájú film, amin nevetni nem tudok. A zene jó, viszont tényleg viccesnek nem mondható. A poénok sokszor előre kiszámíthatóak, egyáltalán nem lehet rajtuk nevetni, sokszor még mosolyogni sem és ráadásul bizonyos időközönként ismétlődnek.
De imdb-n mégis 6.5-ös. Ki érti ezt? Vagy csak ízlések és pofonok...
És Maaskantje létező település, mind a rendező, mind az egyik színész onnan származik.
És igaz. Kicsit lehangoló, komor hangulatú, de jó. Na persze aki át tudja érezni a vontatott ritmust. Kocsis Ágnes új filmjéről van szó, Pál Adriennről.
Érdekes, hogy ennek sem volt otthon nagy visszhangja, pedig itt sokáig játszották a moziban. Nekünk sikerült még pont az utolsó előadást elkapnunk.
Utána sajnos még jobban elszomorodtam a magyar valóság láttán. :(
Most értem haza a moziból. Még IMAX 3D-ben sem volt az élmény frenetikus. Igazából még jó sem. Egy gyenge elmegy-t érdemelt ki. Vannak benne jó részek, nem azt mondom, hogy úgy ahogy van gyenge, de sajnos sok benne a lapos rész. Nagyon elhúzott, néhol unalmas, amiket még a 3D-s effektek sem dobnak fel.
Egyszer nézhető volt.
Mindenesetre köszönöm Rékának és a Laciknak a társaságot. :D
"Amsterdamned is a 1988 Dutch horror movie about a serial killer who hides in the canal system of Amsterdam." Wikipedia
Röviden tömören ennyi a történet. 1988, Hollandia, egészen pontosan Amszterdam. Fura, de nagy kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságok történnek a városban. Az egyik szemtanú szerint egy nagy fekete szörny, aki a vízből jött ki. A gyilksságaiknál dolgozó Eric Visser vezeti a nyomozást, a jóképű, humoros, lányát egyedül nevelő szuperzsaru. Mi csak Magnumnak hívtuk.
A mindenre kiterjedő nyomozás részletei újabb és újabb apró darabkákat rak hozzá a hatalmas puzzle-hez. A vége már nem olyan "fantasztikus", mint aminek indul, sokkal realisztikusabb. De csak a történet határain belül. De persze nem akarom lelőni a poént, aki esetleg meg szeretné nézni a jövőben. :D
Akciójelenetekben bővelkedik. Láthatunk autós üldözést, sőt még motorcsónakkal-rámpán-átugratós jelenet is van benne.
Érdekes a film, akkor milyen volt Hollandia, az emberek. Amszterdam például nagyon-nagyon koszos volt, telis-teli szeméttel, néhol sikátoros jeleggel...ÉLvezhető, nem véresen komoly, pont egy szombat-esti kikapcsolódós film.
A mű egy történetet mesél el az UNESCO világörökség részéhez tartozó Zollvereinról, a Ruhr vidéken lévő szénbányászati komplexumról.
7 szék egy asztal körül, 6 ember: a városi főépítész, egy professzor, egy újságíró, egy provokatőr, egy tárgyaló és egy ember aki a városrendezésért felelős. Ők 6-an beszélték meg a terület jövöjét. Aki hiányzott az maga a beruházó, a sejk. Ötletek, érvek, ellenérvek, viták követték egymást. Mindezt nagyérszt németül, angol, és holland felirattal.
Én sajnálattal vettem tudomásul, hogy a német szövegnél bizony kell olvasni az angol feliratot.
A mű egészen pontosan dokumentum videó, és performansz volt. Érdekes, de jó ötletekkel tették színessé, élvezhetőve a rendezők a darabot.
A héten voltunk filmvetítésen. Az itteni magyarok szerveznek havonta egy-egy filmvetítést. Emelett időnként vannak más programok is pl. könyvvásárok, táncházak, előadások. A nyomozó c. magyar filmet láttuk. Az Amszterdami Egyetem egyik épületében került sor eme nagyszerű film megtekintésére. Nem voltunk sokan, kb. 10-15-en ha eljöttek. Utána egy előadást tartottak a magyar nyelv eredetéről, hollandul. Ezen nem maradtunk különböző okok miatt. Ezek közül az egyik legnyomósabb, hogy a holland nyelvet még nem sikerült ilyen mértékben elsajátítani....:( A film: A nyomozó. Nem találtunk olyan mumentumot a filmben, filmen, amit kritizálni lehetne. Nincsenek erőltetett párbeszédek, a hang, kép nagyon jól el van találva. A sztori is jó. Nincs agyon bonyolítva, hogy végig érdekes legyen, de végigizgultuk az egészet. Az információt folyamatosan, kicsi adagokban csepegtetik bele, és így a vége meglepetés. És ráadásul betekinthetünk egy olyan területre ami tényleg érdekes, és nem nagyon mutogatják, csak az amerikai filmekben: a boncasztal, hollywood-i cicoma nélkül. A halálunk után mi is történik velünk a valóságban mielőtt a földbe tesznek. Egy szó mint száz, a filmet csak dícsérni tudom. Sok idő után egy jó kis magyar krimi!
