De Gouden Wok

Ünnepelni voltunk. Párom unokahuga tegnap születésnapolt, így ma elmentünk meg-enni-pelni.

Schiphol melletti, Nieuw-Vennep határában, A4 fölött, hogy egészen pontos legyek, egy De Gouden Wok nevű keleti étterem található. Amolyan 'all you can eat'  2 - 2,5 óra alatt az önkiszolgaló büfféből. Sok -sok hal étel, és jópárféle garnélarák van a menün. Nyami....

Tetszett. :)

Ajánlom másnak is, aki szereti az efajta helyeket, és épp Schiphol közelében jár kocsival.

De Gouden WokA4

Palacsinta

Közös vasárnapi palacsintázás Pockomnál

A hétvége egy kis részét Haarlemben töltöm, Bandimmal, és a Művésznővel. Drágám még palacsintát sütött nekünk, hölgyeknek. :)

Egy kis érdekesség hozzá:

Tegnap, vagyis ma hajnalban idefelé az éjszakai buszon roppant okos, és szellemes beszélgetésnek voltam fültanúja. Egy kissé álmos úriember kérte meg a túl hangosan csacsogó hölgyeket, hogy kicsit halkabban beszélgessenek már, hisz alvás idő van, és ő aludni szeretne. Szót, szót váltott, és végül az egész busz a köztük kialakult beszélgetést hallgatta a modern nő kötelességeiről. Az úriember szerint a nőnek a helye otthon, a gyerek és a tűzhely mellett. Ezen kijelentését bátor módon 8 egyetemista lány közvetlen közelében tette, amit a hölgyek nem is hagyhattak szó nélkül. Nekük ugyan nincs ilyen kötelességük, ők nem akarnak 6-8 gyereket szülni az úriembernek, és nem akarják a gyereküket általuk készített krumplipürével etetni. í

Szította, és szította kedélyeket, és meg kellett állapítanom, hogy a holland leányok vagy túúúl fáradtak voltak, vagy nagyon is szőkék, de nem vették észre, éket bizony ugratják, de nagyon. A Krumpli evőkre való rávezetős kérdésnél mindkét fél elvérzett. A hölgyek nem is értették a krumpliról való asszociációt, az úriember meg a festőt tévesztette el. De azt tudták legalább, hogy Rembrandt festő volt. :D

Az éjszakai buszon mindig hall valami érdekfeszítőt az ember. :D

És nem csak a nők tudnak főzni! Ezúton is üzenem az úriembernek. :D

Húsvétom

Idén is volt kis húsvétolás. Igaz, kicsit betegen feküdtem végig, de azért volt mindenből egy kicsi. 

Vasárnap Rékával és Rolanddal dorbézoltunk két esemény kapcsán is, Réka immárom 5 hosszú éve él eme szeles, esős, de néha csodálatos országban és persze húsvétvasárnap.

Ki is rúgtunk a hámból, volt nagyon finom bundáskenyér, pálinka, egy kis retek, és desszertnek krémtúró!

Nos, kedves olvasó nem érzékeli eme lakoma valódi értékét, mit is jelent ez nekünk, egyedül élőknek, külföldön. Az idejét sem tudom mikor ettem utoljára bundáskenyeret, a krémtúróról nem is beszélve, amit itt egy lengyel boltban talált drága Rolandunk. 

És ami otthon várt! Édes, drága szüleimnek hála, volt a tanyéromon egy kis házikenyér, kolbász, és még sonka is. Plusz készültem paprikás tejfölös túróval, főtt tojással. Anyukámnak, és apukámnak ezúton is köszönöm a fáradozást a csomagért. Nagyobb kincs nincs, mint egy kis házi ezmegaz. 

És főzni márpedig jó

Minden egyes alkalommal be kell magamnak ismerni, hogy bizony mind a házimunka, mind a főzés, sütés idegnyugtató. Kikapcsolja a kis szálakat amik a probéma véget nem érő pörgetését végzik. Sajnos az idő rövidsége miatt csak Wokos zöldséges tésztára futotta, de azért mégiscsak..:) Mekis szemét mellé nagyon jól tud esni rendes sajátkészítésű táplálék is.
Sajnos Pocok és Mucus az utobbi időben ellustult, túlvállalta magát. Nodemajdezekután!! Minden egyes hónapban előadjuk ugyanazt. Mit tudok erre mondani? Meglássuk! :)

Addig is jó étvágyat!

Lassan megszokom a telefonom kínálta lehetőségek tárházát. Most épp a történések többszöri dokumentálására törekszem. :)

Sütiverseny eredményhirdetés

Holtverseny

Egészen véletlenül a 3 versenyző között holtverseny alakult ki. Győztest nem hírdettünk. Ngyon finom lett mindegyik, a versenyen kívül induló Somlói galuska is. Ő a különdíjat kapta mind a közönségtől, mind a zsűrítől.

Én örültem, mert az enyém is jó lett, vagyis lesz még a háznál tiramisu! :D Legközelebb már nagyobb adaggal készülök. :D

Más: Már egy ideje kerestem valami helyet ahova le lehet adni a megunt, kinőtt,..stb. ruhákat. Kicsi a lakás, véges a hely, és annyi, annyi ruha van amit nem hordunk. És van akinek esetleg nagyobb szüksége van az ilyen nem hordott holmikra. Kaptam tegnap egy-két okos tippet, így már interneten is jobban céltudatosabban kerestem. Meg is lett az eredménye, találtam egy afrikai segélyszervezetet, KICI-t. Ők konténeterben gyűjtenek konyhai-, fürdőszobai textíliákat, ruhaneműt, cipőt, táskákat. És nagyon-nagyon sok ilyen konténerük van. Azért nem láttam eddig, mert épp a mi utcánkban nincs, de mellettünk, 1-2 házsarokkal odébb, minden irányban van. :D Juppii, még messze se kell menni, nincs nyitvatartási idő, stb. !!

Tiramisu

Már érlelődik a hűtőben

Kész van. Majd néhány óra mulva kiderül, hogy is sikerült, milyen lesz az állaga. Érdekesen indult ez a sütikészítés is. Példának okáért, még most sem vagyok benne teljesen biztos, hogy amit vettünk, az tényleg babapiskóta-e. Hasonló. Az biztos. Majd meglátjuk. Tálért is még most rohantam ki, mert a konyhai felszerelések között ebben a lakásban nem szerepel semmilyen üvegtál, csak nagy jénai. Az előzőben volt, azért nem vettünk eddig. Hát most már van.

A krém mindenestre ízlett nekem. :D  Órák kérdése és lehet kóstolgatni. Nyami- nyami. Egészen ráhangolódtam a tiramusura, így készítés közben. Mert ugye meg is kell kóstolni mi is az, amit csinálok.
A zsűri értékelését mindenestre majd még megírom.

Sütiötleteket kérek!

Habos, krémes sütit jövőhétre


Egy hét múlva, pontosabban szombaton délután egy barűtunknál Nagy Nemzet(köz)i Süteménynap lesz. Tiramisu, az amivel ketten készülnek. Nekem is kéne valamivel, amit én hoztam létre. De semmi ötletem. És semmilyen sütisütős előéletem nincs. Nemrég kezdtem ismerkedni a sütőnkkel ilyen téren, egy muffinsütés keretein belül.
Nos, egyszerű, krémes sütikhez várok ötleteket. :D

Hollandse Nieuwe

Holland nyers hering

A holland enyhén pácolt halacskát fejletlen hering-ből készítik. Kifogás után a néhány felesleges belső szervet eltávolítják, pár napig tölgyfa hordóban érlelik sós oldatban, vagy egyenesen tengervízben. A kopoltyút, nyakat eltávolítják, megpucolják, kifilézik, és már kész is. Hagymakarikákkal hidegen tálalják, magában kis nasinak, két étkezés között vagy zsemlében, heringes szendvicsként is eszik.

Utcai árusnál, ill. boltban is kapható. Mi először a boltit kóstoltuk meg.

Hm....Nem, ennyire nem ízlett. Igazából most azon a ponton vagyok, hogy egyszer elég volt. Csúszik ha kézzel eszem, és nagyon-nagyon nyers az íze! A hollandok állítólag egyben lenyelik. Én ilyennel nem próbálkoztam. Szerintem B. sem. A hagyma nem rossz vele, rontani nem ront rajta. Azt meg mondanom sem kell, hogy napokig halszag terjengett a lakásban...

Azért egy árusnál is kipróbáljuk, ellessük hogy eszik. Lehet csak a technikán múlik az egész. :D

A lecsóm

Magyar lecsó, holland módra

A napokban lecsófőzésre adtam a fejem. Szaktudásom, tapasztalatom magyar ételek elkészítése terén finoman szólva kicsikét hiányos.

Vagyis ez az első alkalom, hogy lecsót csinálok. Visszautazásunk előtt megmaradt pár szem paprika (otthoni, tv, zöldes színű) - főzés előtt lemértem, csak a kiváncsiság kedvéért: kb 30 dkg-t nyomott az pár aprócska darab -, mivel kidobni nem akartuk (sem akkor, sem később, hazautazásunkor), így magunkkal hoztuk. Ennek örömére kitaláltam, lecsót főzők! :D

Nos, mellé még vettünk paradicsomot, kaliforniai paprikát - itt csak ilyet lehet kapni -. Hagyma, és kolbász volt otthon. A kolbászkánk amúgy főzésre ítéltetett már - nagyon összeszáradt, ízre sem volt a legjobb már (kellemetlen utóízt hagyott maga után), tehát pont kapóra jött a hagymás-paprikás-paradicsomos hami.

Interneten a mindmegette.hu -n gyorsan megnéztem hogy is álljak neki, a zöldséghámozást, aprítást leszámítva.

Mivel minden recept azzal kezdte: "vágjuk apró kockára a hagymát, majd olajon fonnyasszuk, süssük....stb.", tárcsáztam anyukámat. Épp hazaért a munkából. Megkérdeztem ő hogy is csinálja e finom étket, ugyanis nálunk sose apró kocka a hagyma, karikára van vágva......

Apróságnak tűnnek ezek a különbségek egy gyakorlottabb szakácsnak, de nekem sokszor jutnak eszembe amolyan butuska, keresztkérdések. Ezek egy részére főzés közben választ kapok. (itt pl.: kell-e vizet önteni a zöldségekhez?...)

Anyukám készségesen elmondta, ő a paprikát, paradicsomot, hagymát olajon összesüti.

A paradicsom meghámozása gyerekjáték volt - korábban már hámoztam paradicsomot: bevágom egy picit őket, majd forró vízbe beteszem, amikor a héja megpödrődik kicsikét a bevágásnál, kiveszem, majd lehúzom a héja, esetleg egy kis hideg víz segít az égési sérülések ellen. -

Anyukám még óva intett a szabad kézzel való paradicsom-kivételtől. Nos, ez speciel eszembe se jutott. :D

Nem mértem le semmit, a paradicsomot majdnem fél kg-t vettünk, ahhoz tudtam viszonyítani. - Interneten kb. 1-1 kg paradicsom - paprika arányt állapítottak meg 4 főre, ebből saccoltam be a mennyiségeket....- Összevágtam mindent, olajat tettem a kis (2L-es) lábosunkba, majd beleöntöttem minden apró zöldet.

Öntöttem volna, ha belefért volna. Épphogy, kis híja volt. De nem. Kicsit vártam, amíg összeesett a lábosban a dolog, aztán öntöttem hozzá a maradékot.

Nos, egy-két megjegyzendő dolog, ha az ember kaliforniai paprikából csinál lecsót, mert épp csak ez akad:

Vastag a húsa, sok a leve. - Ezekből adódik, hogy nem sütöttem, hanem inkább főztem a saját levükben őket. És a végére maga a látvány más lett. Nem csúnya, nem ronda, csak furcsa, idegen. Minden megfőtt, picire összesett, vékonyka lett, kivéve a nagy, színes kalifornia paprikadarabkákat. Ők mit sem vesztettek méretükből, állagukból. Megkóstóltam, megfőttek. Csak hát azért mégis....

Jaa, közben csak sóztam, semmi vizet nem adtam hozzá (ha akartam volna, sem tudtam volna hozzáönteni egy cseppet sem...). Híg lett kicsit, de B. azt mondta nem kér bele tojást, rízs meg nem volt otthon....

Így maradt a holland barna, tosztkenyér.

És nagyon-nagyon finom lett! Csak a kinézetével nem békéltem meg még most sem.....:D

wasabi

Ma ettünk wasabit. Nem piros, ahogy gondoltam. Talán, mert a csípős az általában valamilyen paprikából van, vagy legalább is sok, és azok pirosak.
Nos, nem piros, hanem zöld.
Azt sejtettem, hogy csípős. A tubus kiszerelése is meggyőzött erről (43 g-os).
Finom! Ízlett!! A csípőset amúgy is szeretem. Első kostólásra éreztem, hogy valamire emlékeztet az íze.
Pár falat wasabi-s husi után beugrott: torma!! A csípősebb fajtából.
Vacsora után wikipédián megnéztem. Wasabi = japán torma. Nem jártam messze az igazságtól. :D
Éljenek a kínai boltok!! :D

Narancslekvár

Avagy első lekvárfőzésem története

Azt még nem említettem, de nem titkolt vágyam, hogy megtanuljak főzni.

Nem, nem az a fajta szakács vagyok aki évek óta próbálkozik, de semmi sem sikerül rendesen.
Nem sózom el az ételt, nem a hús marad nyers, nem égetek oda mindent. Egész egyszerűen eddig nem volt hozzá ihletem, lehetőségem, alkalmam. Szinte alig volt a kezemben fakanál.
Volt mindig finom ebéd, amit otthonról hoztam. Nagyon ritkán kellett bármit is csinálnom, azokkal komoly gond nem volt, de ez többhetente egy-egy alkalom volt. Nem hiányzott. Ami zavart, hogy sokáig ezzel cikiztek. Hogy nem tudok főzni.
Most van alkalmam, lehetőségem, rá vagyok kényszerülve bizonyos mértékig. Minden megvan hozzá. Megy is. Nem is unalommal csinálom, tetszik ez a fakanállal való csodatevés. Jól érzem magam a tűzhely mellett.
Nos, ez volt a bevezető. Immár hatodik hete csak az én főztömet eszegetjük napról napra. Sajnos a szobában nincs sütő, így a süteménysütés nagyon le fog korlátozódni: fánkra, palacsintára. Több eszembe se jut...
Nos, mivel kitaláltam miért ne csináljak ilyeneket karácsonyra, sütő hiányában narancslekvárra adtam a fejem.
Nem, nem akarom, nem fogom leírni az összes apró részletet, arra vannak a főzös blogok. Van belőlük bőven, én is onnan lestem időnként. :D
Tegnap nekiálltam a többórás pucolásnak, főzésnek. Azért nem írom rögtön, hogy jó lett, mert még kicsit fokozni akartam a hangulatot, de nagyon finom lett!! Féltem nem lesz lekvárszerű, nagyon rossz lesz az íze... De nagyon finire sikeredett. Igazából a lekvárkészítést eddig csak messziről szemléltem, így olyan kérdések merültek fel a fejemben, amit meg sem mertem kérdezni. Így az ész, és logikus gondolkodás szerint próbáltam kitalálni a homályos részleteket. A másik kapaszkodó, "otthon anyu hogy csinálta?", "mit tett bele?"..stb. kérdésekre a válasz megkeresése az emlékek kusza világában.
Csak, hogy ti is érzékeljétek a problémát, felvázolok, egy-két ilyan gondolatot.

1. "Kell-e vizet hozzátenni, vagy csak úgy a gyümölcsöt kell melegíteni, forralni?" - erre a vágása közben jöttem rá, miközben több deci levet engedett.

2. "Cukrot, mikor tegyem hozzá?" - itt az emlékek, ill. annak a foszlányai voltak segítsegemre. Anyu mindig beletette a gyümölcsöt, és ráborította a cukrot.

3. "Meddig kell főzni? Lesz-e ebből egyáltalán lekvár? Nem túl sokáig van a tüzön?" - közben kiderült, hogy sokáig kellett, míg szinte teljesen el nem tűntek a darabok.

4. "A zselatin: Mennyit kéne bele tennem?" - hát, ez csak úgy jött. Most sem tudom eleget, sokat tettem-e bele. Nem volt dolgom eddig zselatinnal. Az mindenesetre biztos, hogy ami kihűlt, annak lekvárállaga van. (befőzőcukrot nem találtam a boltban...)

5. "Miután kész, beleöntöm az üvegekbe, de le kell azokat zárni rögtön? Vagy csak miután kihült?" - ez is-is probléma volt, a megoldását illetően. Voltak képeim, ahogy otthon az asztalon állnak a befőttes üvegekben a lekvárok, a saját kupakjukkal. Ill. Később megerősítettem a dolgot. Amikor az egyik üveget meg akartam húzni, vagyis a fedelét, és nagyon hamar kinyílott, de nem tudtam jobban meghúzni.
Titok nyitja, gondoltam a kihülés közben jobban rászorul. Így is lett. Reggel az egy picike - az üveg nagy csak benne lévő massza nem több 2 kanálnál :D - adagot amit nekünk szántam, maradt, azt megpróbáltam kinyitni. Neki kellett feküdnöm rendesen míg le nem jött.

Végülis sikerült a dolog. Nem kell aggódni, nem fogom rendszeresen a konyhában szerzett okosságaimat megosztani ilyen részleteséggel..:D
Most csak kicsikét dicsekedni akartam vele!! :D
Egy száz szó mint száz, jó lett, finom lett, bár az utóíze lekvárnak kicsit kesernyés. AZ okosok mind azt mondták egy nagyon kicsit mindegyik kesernyés. Hát jó. Elfogadom.
És több lett, mint amit írtak, hogy mennyi a várható eltehető mennyiség!! Ebben kellemeset csalódtam. Biztos a narancs héjától is függ, vagy nem tudom...vagyis a naracshús mennyisége, meg mennyire lédús....:D

Tegnap még meglátogattam egy hofje-t (egy kis falu elzárva a többi háztól a centrumban) is a városban, ahol Hollandia legöregebb háza található, 1407-ből, egy igazi faház. De erről többet és részletesebben kicsit később.

Piac

A hétvégén, pontosabban szombaton -vasárnap egyáltalán nincs piacnap ebben az országban- meglátogattuk a piacot. Azért 'a' piac, mert a legforgalmasabb hollandföldön, és Európában a legnagyobb, ahol minden hétköznap egész nap reggeltől kb 17 óráig lehet vásárolgatni, nézelődni.
Van neki becsületes holland neve is, ami nem más, mint: Albert Cuyp Market.
Ez értelem szerűen az Albert Cuypstraat-n van Oud-Zuid negyedben (a Centrum is egy negyed, ez annál kicsikét kijebb található). Mind az utca, mind a piac velük azonos nevű festőről kapta a nevét, aki a 17.században élt, Albert Cuyp néven.
Maga a piac eredetileg utcai árusoknak adott otthont, ez viszont egyre kaotikusabb lett a 20.század elejére, így a város vezetése úgy döntött az 1900-as évek elején, minden szombat este piac lesz az utcában, majd pár évvel később ez a piac a hét 6 napján üzemelt, az utcát elzárva a forgalom elől ez idő alatt.
Ma már egy fő turista-célpontnak minősül a széles gyümölcs-, zöldség, hal-, húsválaszték miatt, ill. sütnek helyben Stroopwafel-t, eredeti holland édességet. Csak az országban lehet kapni, külföldön egyes helyeken (Amerika, Kanada), csak hasonló finomságot árulnak. Ez két gofriszerű kerek ostya, ami között karamellás töltelék van, amiket 10-20 darabos kiszerelésben lehet kapni, kávéhóz, teához, kakaóhoz fogyasztják, sokan előnyben részesítik a boltokban kaphatóval szemben a frissen készítettet.
Ilyen sütemény-sütő bódé van az utcában is. Utólag rémlik egy ablak, ahonnan finom illatok szálltak kifelé, és hatalmas sor cikázott előtte. Valószínű az volt az. Mi nem vettünk még, de majd ezt is kipróbáljuk!!
Ami még van: halaspultok, mindenféle hallal, tengeri herkentyűkkel. Láttunk homárt, rákot, mindenféle halat, tintahalat, ráját(ha minden igaz, és tényleg az volt..:P), polipot- csápok nélkül, meg rengeteg kis izét, aminek a nevét sem tudjuk. Jégágyon feküdtek nyersen, csupaszon, már halottan. Egyik sem ficánkolt. Legalább megölni nem kell őket, ha megveszi az ember....csak kibelezni, pikkely-, páncélmentesíteni...
Több zöldség-gyümölcsös is próbálta eladni az áruját, így kiabáltak. Azt sajnos nem tudjuk milyen frappáns, esetleg vicces szöveggel próbálták a vevőkre rásózni a portékát, mert csak hollandul hallattak a hangukat-nem értettük, de nagyon járt a szájuk az biztos, ez valószínű annak köszönhető, hogy gyakorlatilag üres volt a pultjuk, vagyis inkább vevő-mentes, tele minden jóval.
Virágárusokat is láttunk, meg mindenféle kozmetikumokat árusító (talán arab-félék voltak az árusok) sátrakat, ahol tényleg olcsóbban lehetett mindenféle, fajta márkás kozmetikumhoz hozzájutni, főleg ha többet veszel egy termékből. Nálunk a csarnokoknak van hasonló jellege (Pl.: Lehel-téri piac Bp-n, a sok kínai árussal).
Volt aki antik bútorokat árult- ez itt nagyon kedvelt, vagyis az antik, antikolt berendezési tárgyak-,és volt édességes!!! Fini csokik, különböző aszalt gyümölcsök, mindenféle rágcsa, mogyoró, mandula, meg hasonlók, cukormázzal leöntve is!! Nagyon finomak, és nagyon jó áron!! Magyar viszonylatban főleg.
Az árusok mögött boltok, kávézók, éttermek. Sokan a boltjaikból pakoltak még előre, ki az utcára is, csalógatva be a vásárlókat.
Lehetett vásárolni ruhákat, növényeket, biciklit. Házikészítésű kenyeret, befőtteket, savanyúságot is kínáltak az egyik bódéban.
Igazat megvallva, szinte mindenfélét meg lehetett itt találni. Hatalmas volt a tömeg, egyirányú közlekedés volt, vagyis jobbkéz-szabályos, nagyon nem lehetett a másik sávba átrohangálni, így aki meg akarta nézni az egészet, a végén meg kellett fordulnia, és újra végig sétálni, hogy lássa mindkét oldalon a kínálatot.
Jaa, és megkóstltuk végre az eredeti holland ételt, a sültkrumplit, majonézzel, papírtölcsérben!!! Finom volt, kicsit vastagabb mint a gyorséttermes krumlik, de csak sültkrumpli.