Javítgatások

Mivel hosszú ideig hagytam, hogy az enyészeté váljon a blog, így most sok foltozásra szorul.

Az email címem nem működött egy ideig, azóta orvosoltam a helyzetet. Szíves elnézését kérem annak, aki ebben az időszakban próbált meg elérni, sikertelenül.

A képeim egy darabig valamiért nem voltak láthatóak. A nagy Google+-os átalakulás óta a Picassa kicsit furcsán működik. Elvileg a link ismét jó, de a hibából tanulva, gondolkodok más tárhelyre való átköltözésen.

A tartalomjegyzék ősidők óta nem frissült, ezt is megoldom majd valahogy. Most ez lesz a következő.

Más: már halottam panaszt az emailen való feliratkozásról, miszerint nem mindegyik bejegyzésről kaptak értesítést. Még keresek több feliratkozásra alkalmas lehetőséget, és azokat felpakolgatom.

Middelburg

Múlt héten szerdán Zeeland fővárosában jártunk. A vasútnak hála, megint volt akciós napijegy, két főnek 25 euróért. És ezt ugye nem szabad kihagyni!!

Ahhoz képest, hogy az ország délnyugati részére mentünk, nem éreztük a hőmérsékletkülönbséget. Igazából talán még nagyobb és hidegebb szél fagyasztott minket órákon át. (Ami persze képeken máshogy látszik. :P)

Aranyos ötvenezres település. Az aranykorban jelentős szerepe volt, mint kikötő város, és a rabszolgakereskedelem egyik központja volt.

Miután a Tourist shopban szereztünk térképet, elindultunk körbesétálni a belvárost. Keringtünk, keringtünk, a majdnem tökéletes kör alakú, korábbi városfalként szolgáló csatornán belül, hamar megállapítottuk, hogy nem túl nagy az erdeti település, és mennyire hasonlít a többi hasonló korú városkára. Egy kis Utrecht, egy kis Leiden, egy Groningen, egy kis Breda...Végeredményben mind egyforma egy kicsit.

 Egyik melegedőnk egy családi kis étterem volt. Padok sok-sok párnával, az étlap legynagyobb része egy hatalmas táblán, krétával felírva. Néha egy egy családtag tűnt fel az emeletről, kivett egy szem krumplit, és továbbállt. Mi levest ettünk végül, hosszas tanakodás után. Réka töklevest garnélarákkal, én pedig a holland zöldborsólevet választottam. Az enyém tökéletes ötletnek bizonyult. Finom volt, sűrű, tele mindenféle jóval. Réka még egy kis adag sültkrumplit is bevállalt, ami állítása szerint nála toplistás lett. :)



A másik kitérőnket a főtéren lévő kávézók egyikébe tettük. Az étlap tanulmányozása után egységesen Ambrosiat (ha jól emlékszem a névre..) kértünk, honingkruidenwijn-t. Vagyis mézes-fűszeres-bor, talpas pohárban. Az ízlelőbimbóink cigánykereket jártak örömükben. Jóóóó fajta volt.
És olyannyira fejbecsapott mindkettünket, hogy én a vonat indulásáig alig tudtam nyitva tartani szemem, azon a röpke 8 percen keresztül küzdöttem,  nehogy a sínek alatt végezzem, horkolva. Miután leültünk Réka ájult el szinte szó szerint. Mintha valami más is lett volna az itókákban.....


Aranyos volt. Az ott készült néhány képm vagyis a maradék:

Na kinek áll jobban?

Neki?

Vagy Nekem?

Új arculat

Már egy ideje hatalmas dilemmában vagyok. Úgy általában. Mindennel kapcsolatban. A bloggal is. A változás megérett. Így útjára is indítom.

Enjoy it! :)

Mozik

Ígérem ez az utolsó bejegyzés ami a budapesti életet taglalja. Pontosabban összehasonlítgatni nem fogok. Nem szeretnék többet, nincs értelme.

Egyetlen egy dolog van, ami részben érdekes, részben hű képet ad az országról is. Hogy a tojás, vagy tyúk volt előbb, nem tudom. Azt sem tudom melyik-melyik.
Az adott szempontokból csak a jelenlegi helyzet a releváns.

Húzom, húzom a dolgot. Nos, természetesen a két országban müködő mozikról szerettem volna pár szót szólni. Pontosabban a két fővárosban lévő filmszinházakról.
Itt, Amszterdamban az utóbbi időben elég sűrűn látogatom őket és ami már feltűnt korábban is, hogy nagyon figyelnek a nézettségre.
Sok filmet nem reklámoznak agyon, máshogy kezelik őket. Nem mennek minden moziban, naponta 1-2 vetítés van néha belőlük. A nagyot durranó, vagy legalább is nagyobb visszhangú filmek teljes sávszélességgel nyomulnak. Mindenhol, naponta számtalan előadás formájában, de egy filmet sem játszanak hosszú hónapokig. Pár hét után egyre ritkábban vetítik őket, helyet adva az újaknak.
És így nem kell aggódni, hogy nem lesz néznivaló a műsorfüzetben. Igaz, néha késleltetnek párat, de összeségében állandóan tele van a programfüzet új címekkel.

Otthon viszont meglepődtem. Ott-tartózkodásom alatt lehetőségem volt kétszer is meglátogatni a helyi mozikat. Csalódás volt sajnos.
A filmek jók voltak, de a rendszer nem tetszett. Online nem lehet jegyet venni, csak megrendelni. A jegypénztárak előtt hosszú sor, mert épp csak kettő van nyitva. stb.
De amiért is írom ezt a bejegyzést az a műsor maga. Rengeteg film, annál is több előadás, mozitermek meg üresek. Érdeklődtem is ismerősöknél, hogy hogy müködhetnek ezek a rengeteg hatalmas termekkel rendelkező pláza mozik. Valószínű alig-alig. Ezek érthetőek is. Csak akkor miért müködik így az összes. Miért nem csak a fele, de az színvonalasan?! hm..
A filmeket hamar behozzák összeségében, és mint az őrült vetítik is őket. Minden koncepció nélkül. Ugyanakkora hangsúlyt kap szinte mindegyik. Mozgás szinte semmi. Műsörön hagyják amíg lehet, és a frissárú alig akad.
Otthon ha lehetőségem lenne, sem vennék mozikártyát. Maradna az alkalmankénti mozizás.
Sajnos a mostani szinkronokról egy külön bejegyzést írhatnék. Le is szoktam róla.