Narancslekvár

Avagy első lekvárfőzésem története

Azt még nem említettem, de nem titkolt vágyam, hogy megtanuljak főzni.

Nem, nem az a fajta szakács vagyok aki évek óta próbálkozik, de semmi sem sikerül rendesen.
Nem sózom el az ételt, nem a hús marad nyers, nem égetek oda mindent. Egész egyszerűen eddig nem volt hozzá ihletem, lehetőségem, alkalmam. Szinte alig volt a kezemben fakanál.
Volt mindig finom ebéd, amit otthonról hoztam. Nagyon ritkán kellett bármit is csinálnom, azokkal komoly gond nem volt, de ez többhetente egy-egy alkalom volt. Nem hiányzott. Ami zavart, hogy sokáig ezzel cikiztek. Hogy nem tudok főzni.
Most van alkalmam, lehetőségem, rá vagyok kényszerülve bizonyos mértékig. Minden megvan hozzá. Megy is. Nem is unalommal csinálom, tetszik ez a fakanállal való csodatevés. Jól érzem magam a tűzhely mellett.
Nos, ez volt a bevezető. Immár hatodik hete csak az én főztömet eszegetjük napról napra. Sajnos a szobában nincs sütő, így a süteménysütés nagyon le fog korlátozódni: fánkra, palacsintára. Több eszembe se jut...
Nos, mivel kitaláltam miért ne csináljak ilyeneket karácsonyra, sütő hiányában narancslekvárra adtam a fejem.
Nem, nem akarom, nem fogom leírni az összes apró részletet, arra vannak a főzös blogok. Van belőlük bőven, én is onnan lestem időnként. :D
Tegnap nekiálltam a többórás pucolásnak, főzésnek. Azért nem írom rögtön, hogy jó lett, mert még kicsit fokozni akartam a hangulatot, de nagyon finom lett!! Féltem nem lesz lekvárszerű, nagyon rossz lesz az íze... De nagyon finire sikeredett. Igazából a lekvárkészítést eddig csak messziről szemléltem, így olyan kérdések merültek fel a fejemben, amit meg sem mertem kérdezni. Így az ész, és logikus gondolkodás szerint próbáltam kitalálni a homályos részleteket. A másik kapaszkodó, "otthon anyu hogy csinálta?", "mit tett bele?"..stb. kérdésekre a válasz megkeresése az emlékek kusza világában.
Csak, hogy ti is érzékeljétek a problémát, felvázolok, egy-két ilyan gondolatot.

1. "Kell-e vizet hozzátenni, vagy csak úgy a gyümölcsöt kell melegíteni, forralni?" - erre a vágása közben jöttem rá, miközben több deci levet engedett.

2. "Cukrot, mikor tegyem hozzá?" - itt az emlékek, ill. annak a foszlányai voltak segítsegemre. Anyu mindig beletette a gyümölcsöt, és ráborította a cukrot.

3. "Meddig kell főzni? Lesz-e ebből egyáltalán lekvár? Nem túl sokáig van a tüzön?" - közben kiderült, hogy sokáig kellett, míg szinte teljesen el nem tűntek a darabok.

4. "A zselatin: Mennyit kéne bele tennem?" - hát, ez csak úgy jött. Most sem tudom eleget, sokat tettem-e bele. Nem volt dolgom eddig zselatinnal. Az mindenesetre biztos, hogy ami kihűlt, annak lekvárállaga van. (befőzőcukrot nem találtam a boltban...)

5. "Miután kész, beleöntöm az üvegekbe, de le kell azokat zárni rögtön? Vagy csak miután kihült?" - ez is-is probléma volt, a megoldását illetően. Voltak képeim, ahogy otthon az asztalon állnak a befőttes üvegekben a lekvárok, a saját kupakjukkal. Ill. Később megerősítettem a dolgot. Amikor az egyik üveget meg akartam húzni, vagyis a fedelét, és nagyon hamar kinyílott, de nem tudtam jobban meghúzni.
Titok nyitja, gondoltam a kihülés közben jobban rászorul. Így is lett. Reggel az egy picike - az üveg nagy csak benne lévő massza nem több 2 kanálnál :D - adagot amit nekünk szántam, maradt, azt megpróbáltam kinyitni. Neki kellett feküdnöm rendesen míg le nem jött.

Végülis sikerült a dolog. Nem kell aggódni, nem fogom rendszeresen a konyhában szerzett okosságaimat megosztani ilyen részleteséggel..:D
Most csak kicsikét dicsekedni akartam vele!! :D
Egy száz szó mint száz, jó lett, finom lett, bár az utóíze lekvárnak kicsit kesernyés. AZ okosok mind azt mondták egy nagyon kicsit mindegyik kesernyés. Hát jó. Elfogadom.
És több lett, mint amit írtak, hogy mennyi a várható eltehető mennyiség!! Ebben kellemeset csalódtam. Biztos a narancs héjától is függ, vagy nem tudom...vagyis a naracshús mennyisége, meg mennyire lédús....:D

Tegnap még meglátogattam egy hofje-t (egy kis falu elzárva a többi háztól a centrumban) is a városban, ahol Hollandia legöregebb háza található, 1407-ből, egy igazi faház. De erről többet és részletesebben kicsit később.

Biciklim

Nos, megvan a biciklim!!!!! Igaz sok vesződséggel járt, de végül egy felújított, tuti kis bringám lett!! Ezzel - vagyis én az enyémmel, a párom meg az övével - tekertünk ismét a piacra. Most alig voltak, amit a rossz időnek tudtunk be, így ettünk helyben sütött Stroopwafelt, a bódénál alig ácsingóztak páran. Igazából az egész piac a múltkori nyűzsgéshez képest szinte teljesen kihalt volt.
A süti: A sütős bácsi ott frissiben sütötte ezeket nagyokat, majd tette bele a karamellás öntetet. Nagyon, nagyon finom volt. Pontos megfogalmazás a gofri szerű ostya. Tényleg valami gofrisütőbe tette bele a tésztát, ami olyan vékony volt mint egy ostya. Így melegen, frissen sütve szinte biztos, hogy finomabb, mint az előre csomagolt, kisebb testvérei. A karamellás öntet is így, kicsit megolvadva, időnként ki akart folydogálni, de nem nem járt túl az eszünkön!! Fürgébbek voltunk, és még időjében kezdtük mindig a megfelelő helyen harapdálni az ostyát, nehogy a kabátunkon, netalántán a földön végezze néhány értékes csepp.
Két keréken érkeztünk a piacra, két keréken is hagytuk azt el. Először eléggé féltem a biciklin, az úton, az autók, sok őrült bicajos között. De másnap kiderült, hogy csak a sok évnyi kihagyás szólt belőlem, igazi, tényleges félelem nem volt, minden annak tűnő gondolat másnap tovaszállt a fejemből, mikor az úszoda felé róttuk a kilómétereket. Csak a fenekem sínylette meg egy kicsikét az elmúlt két napot. Vasárnap a kemény székre is alig tudtam leülni, így nehézkesen tekertem: végig a lábammal tartottam magam egy kicsit az ülés fölött....:P Mára viszont egész jól vagyok, gyorsan hozzászokom a biciklihez is, csak az első egy - két nap szörnyű....
Kevéske amszterdami kerékpáros történeteim között szerepel már a szakadó esőben való tekerés. Tegnap egész nap csúnya volt az idő, az úszásból már csöpögő esőben indultunk haza, majd, szó szerint szarrá áztunk, és a nap fénypontjaként egy autó is telibe fröcskölt....
Utána meg is állapítottam, hogy fölösleges volt a hajszárítónál majd negyed órát vesződni...megspórolhattuk volna az időt, és lehet akkor csak a hajam lett volna csúrom víz mire a lakás ajtajához érünk...Itt amúgy sem divat a hajszárító. Szeretnek az emberek vizes fejjel rohangálni az utcán. Vagy tudják, hogy úgyis eláznak, szükségtelennek tartják a már amúgy is vizes hajat megszárítani, ha újból vizes lesz. Ha nem, akkor meg kint a levegőn megszárad....Megfontolandó ez a gondolatmenet is.

A kutya

A holland rasta kutyus, a puli. Ilyet még nem láttam, a képen a majom a következő lépés, vagyis lehet pár év múlva szegény kutyuliból is ez lesz. Ezzé teszik. A hecc kedvéért cigit nyomnak a szájába, a nyakába nyaklánc, a fejére sapka.
Na de álljunk csak meg, kicsit előre szaladtam a történetben.
Sétáltam az utcán pár órája, nézelődtem, bambultam a kirakatokat, mikor egy nagyon kék nő-igaz csak a ruhája volt az, de az nagyon- majd kiszúrta a szemem, szinte fogpiszkálóval böködte. Az az indigókék miatt, csizma, kalap, hosszú szövetkabát, mintha a mátrixból lépett volna ki, amit épp kékben forgattak. Nos, jött a nő, inkább vonult, mint egy dáma, kezében egy pórázzal, minek végén egy puli!! Már régen láttam pulit, aranyos volt, bár a nőhöz furcsa, lehet a barátja adta a kezébe a pórázt, vigye le egy kört, ő nem ér rá. Tudják, mindenki olyan, amilyen a kutyája, vagy lehet fordítva..végülis mindegy. A végeredmény a lényeg, és ez mindkét esetben ugyanaz, hasonlítasz a kutyádra!!!
A nő nem. Tehát valószínű a barátjáé. A város tele rasztáshajú emberekkel....
Ez igazából nem sarkallt volna írásra, ha nem látom meg rajta- vagyis a kutyuskán- azokat a gyöngyöket, vagy miket, amiket a rasztás hajba szokta pakolni. A puli bundája is vagy zsinoros, vagy szalagos volt, nem tudom mi a kettő között a különbség, bár az is lehet hogy nemezes. Wikipédiában olvastam, hogy ilyen lehet a puli bundája, ill. bozontós. Na ez biztos nem volt.
Nos ezeken a "rastákon" citromsárga, piros, fekete és zöld színű gyöngyök voltak ráhúzva, több helyen, mint valami udvari bohócra...mint a majomra..:D
Ilyenkor nem kell kiállni a jogaiért? Őt megkérdezték? ÉS rábólintott- igen tetszik, pont úgy akarok kinézni mint a majom!! :D

Piac

A hétvégén, pontosabban szombaton -vasárnap egyáltalán nincs piacnap ebben az országban- meglátogattuk a piacot. Azért 'a' piac, mert a legforgalmasabb hollandföldön, és Európában a legnagyobb, ahol minden hétköznap egész nap reggeltől kb 17 óráig lehet vásárolgatni, nézelődni.
Van neki becsületes holland neve is, ami nem más, mint: Albert Cuyp Market.
Ez értelem szerűen az Albert Cuypstraat-n van Oud-Zuid negyedben (a Centrum is egy negyed, ez annál kicsikét kijebb található). Mind az utca, mind a piac velük azonos nevű festőről kapta a nevét, aki a 17.században élt, Albert Cuyp néven.
Maga a piac eredetileg utcai árusoknak adott otthont, ez viszont egyre kaotikusabb lett a 20.század elejére, így a város vezetése úgy döntött az 1900-as évek elején, minden szombat este piac lesz az utcában, majd pár évvel később ez a piac a hét 6 napján üzemelt, az utcát elzárva a forgalom elől ez idő alatt.
Ma már egy fő turista-célpontnak minősül a széles gyümölcs-, zöldség, hal-, húsválaszték miatt, ill. sütnek helyben Stroopwafel-t, eredeti holland édességet. Csak az országban lehet kapni, külföldön egyes helyeken (Amerika, Kanada), csak hasonló finomságot árulnak. Ez két gofriszerű kerek ostya, ami között karamellás töltelék van, amiket 10-20 darabos kiszerelésben lehet kapni, kávéhóz, teához, kakaóhoz fogyasztják, sokan előnyben részesítik a boltokban kaphatóval szemben a frissen készítettet.
Ilyen sütemény-sütő bódé van az utcában is. Utólag rémlik egy ablak, ahonnan finom illatok szálltak kifelé, és hatalmas sor cikázott előtte. Valószínű az volt az. Mi nem vettünk még, de majd ezt is kipróbáljuk!!
Ami még van: halaspultok, mindenféle hallal, tengeri herkentyűkkel. Láttunk homárt, rákot, mindenféle halat, tintahalat, ráját(ha minden igaz, és tényleg az volt..:P), polipot- csápok nélkül, meg rengeteg kis izét, aminek a nevét sem tudjuk. Jégágyon feküdtek nyersen, csupaszon, már halottan. Egyik sem ficánkolt. Legalább megölni nem kell őket, ha megveszi az ember....csak kibelezni, pikkely-, páncélmentesíteni...
Több zöldség-gyümölcsös is próbálta eladni az áruját, így kiabáltak. Azt sajnos nem tudjuk milyen frappáns, esetleg vicces szöveggel próbálták a vevőkre rásózni a portékát, mert csak hollandul hallattak a hangukat-nem értettük, de nagyon járt a szájuk az biztos, ez valószínű annak köszönhető, hogy gyakorlatilag üres volt a pultjuk, vagyis inkább vevő-mentes, tele minden jóval.
Virágárusokat is láttunk, meg mindenféle kozmetikumokat árusító (talán arab-félék voltak az árusok) sátrakat, ahol tényleg olcsóbban lehetett mindenféle, fajta márkás kozmetikumhoz hozzájutni, főleg ha többet veszel egy termékből. Nálunk a csarnokoknak van hasonló jellege (Pl.: Lehel-téri piac Bp-n, a sok kínai árussal).
Volt aki antik bútorokat árult- ez itt nagyon kedvelt, vagyis az antik, antikolt berendezési tárgyak-,és volt édességes!!! Fini csokik, különböző aszalt gyümölcsök, mindenféle rágcsa, mogyoró, mandula, meg hasonlók, cukormázzal leöntve is!! Nagyon finomak, és nagyon jó áron!! Magyar viszonylatban főleg.
Az árusok mögött boltok, kávézók, éttermek. Sokan a boltjaikból pakoltak még előre, ki az utcára is, csalógatva be a vásárlókat.
Lehetett vásárolni ruhákat, növényeket, biciklit. Házikészítésű kenyeret, befőtteket, savanyúságot is kínáltak az egyik bódéban.
Igazat megvallva, szinte mindenfélét meg lehetett itt találni. Hatalmas volt a tömeg, egyirányú közlekedés volt, vagyis jobbkéz-szabályos, nagyon nem lehetett a másik sávba átrohangálni, így aki meg akarta nézni az egészet, a végén meg kellett fordulnia, és újra végig sétálni, hogy lássa mindkét oldalon a kínálatot.
Jaa, és megkóstltuk végre az eredeti holland ételt, a sültkrumplit, majonézzel, papírtölcsérben!!! Finom volt, kicsit vastagabb mint a gyorséttermes krumlik, de csak sültkrumpli.

Sinterklaas

A holland Mikulás

Nos, sok minden történt, mióta nem jelentkeztem. Lássuk csak: megérkezett több, mint egy hete a Mikulás. Igazából már sok embernek meséltem az itteni Télapóról, de hátha akad olyan is itt, aki ezekről nem értesült, nem hallotta, nem olvasta, így hát jertek, üljetek közelebb, elbeszélem történetét!
Messzi országból jön ő, a legenda szerint Spanyolországból. Teli az ő zsákja minden jóval, és amint megérkezik hajójával valamikor november közepén általában egy szombati napon, segítőivel Fekete Péterekkel azonnal elkezdi szétosztani a sok-sok édességet, cukorkát, narancsot, mit a zsákja rejt. Itt-létük alatt fáradhatatlanul járják a várost, meglátogatják az iskolákat, kórházakat, oda mennek, ahol gyerekzsivalyt hallanak. A "fekete krampuszok" benéznek a bevásárló központokba, boltokba, és igyekeznek minél több cukorkát, sütit szétosztani az épp ott lévő kisembereknek. Mindenhol ott vannak, bárhol felbukkanhatnak egészen december 6-ig. A nagy este, mikor a Mikulás előveszi a már előre elkészített listáját, és félhet az aki nagyon rossz volt, nehogy magával vigye a zsákjában vissza Spanyolországba, aki pedig jó volt, annak a cipőjét minden jóval telipakolja. Ebben a "krampuszai" vannak segítségére, akik a tetőkön ugrálnak és a kéményen keresztül mennek a házakba az ajándékokkal együtt, de munkájuk befejeztével indulnak is vissza otthonukba (december 6-ika hajnalán) kipihenni magukat. És megint egy évük van a gyerekeknek, hogy jól viselkedjenek!! :D
Nos, némi magyarázat, ami a mese még mögött van: Először is a származás. Szent Miklós Kisázsiában volt püspök Kr.u. 4.században. Sok legenda fűződik a nevéhez, megmentette a városában élőket az éhhaláltól, kalózok által elrabolt gyerekek vitt vissza. December 6. évszádok óta a gyerekek ünnepe. Jaaa, igen, elkalandoztam: Spanyolország a mandarin-, narancsosztogatás után került képbe, vagyis narancsot, és mandarint osztott szét a gyereknek, és innen a feltételezés, hogy a holland Mikulás Spanyolországból jön. Ruhája a püspöki ruha maradt, hosszú fehér szakállal. A segítője (hollandul: Zwarte Piet, angolul: Black Pete) a történet szerint valójában mór (spanyolok neveztek minden iszlám vallású személyt a 8.-15.században mórnak, de maga a nép Észak-Afrikából származik), azért fekete a bőre, a öltözéke, olasz kéményseprők egyenruhája. Vannak olyan teóriák melyek szerint ő valójában kéményseprők, és innen a bőrszín, ruha, meg a tetőnugrálás, mások szerint ő maga az ördög, akit a Télapó a rabszolgájává tett. Később növekedett a segítők száma, feltehetőleg, amikor a teendők hosszú sora is megnőtt, mára már megszámlálhatatlan segítője akad.
Azért érdekes az átfedés a különböző Mikulás-ünnepek között, szinte sehol sem teljesen egyforma, de vannak hasonlóságok - Magyarországon az utóbbi magyarázat jobban beleillik a "krampusz-képbe". Egyébként ez a fajta legenda még Belgiumban él úgyszintén a mai napig.
Nagyon sok országban ünneplik a Szent Miklós napot. Amerikában a függetlenségi háború idején (1800 évek eleje), a hollandok vitték magukkal az ünnepet - New York egy része New Amsterdam - holland terület volt, és onnan vették később át az ott élők, majd terjedt el egész Amerikában. Sinte Klaas ~ Santa Claus
Addig is gyerekek, legyetek jók!!
Minden mást, majd a következő bejegyzésben.
Ho-ho-hó!!

Egy kiegészítés

Az előző bejegyzésemet javítanám, ill. kiegészteném.
Gyerekek, babák vannak, de csak hétvégén jó időben..ill. amikor a Mikulással is lehet találkozni, akkor bújnak elő rejtekhelyükről. :D

Eltűnt gyerekek

Itt nincsenek gyerekek, se kismamák. Terhes nőt eddig alig láttam a közel 3 hét alatt. Kicsi babával sem láttam túl sok embert, abból is néhány turista volt...
Lehet már nem születnek babák, csak a bevándorlók tartják fent az ország népességét...:D Bevándorló egyre több akad..
Na jó, ez csak egy lehetséges teória, a válósághoz közelebb állhat az, hogy a város külső részein vannak a kisgyerekes, nagygyerekes, gyereket tervező családok. Igazából nem is tudnák őket hova vinni, mert itt a belvárosban eddig csak egyetemet, főiskolát találtunk. Valljuk be ezek nekik még túl koraiak lennének. Ha általános iskola, óvoda tényleg csak a külsőbb részeken van, akkor meg érthető ha a babák is ezeknél az intézményeknél laknak, valahol a parkosabb, lakótelepesebb részeken.
Egy másik elmélet, hogy igazából vannak itt is "kisemberek", de mivel mindenki biciklivel közlekedik, viszont kicsik még az önálló bringához, egyszerűen nem vesszük észre őket. Sokat esik az eső, és ilyenkor a mama-papa esőkabátja alatt melegednek csak..:D
Ki tudja?! A különböző teóriák vannak csak ...
Vajon hol vannak a babák? Ez itt a nagy kérdés....lehet nem is léteznek, az emberek itt már is nem szülnek...létrejött a modern társadalom...

XXX

Amikor a városban sétáltunk először fel sem tűnt, hogy mindenfelé ezek az ikszek keresztezik az utunkat. A házakon, autókon mindenütt ott vannak. Mikor észrevettem, azt hittem valami nagycég logója, jelképe talán.xxx, mint a 18 karikás termékek, filmek jelképére nem is gondoltam, csak miután felhívták a figyelmemet erre a hasonlóságra. Azt nem tudom, hogy mennyire véletlen, de ez a három betű Amsterdam címeréhez, zászlójához tartozik. Ezek valójában Szent András keresztek, és a történetek szerint a három legsúlyosabb veszélyt jelképezik, ami a várost fenyegeti: tűzvész, pestis, árvíz. A címer alján található 3 szó, ami egyben Amsterdam hivatalos jelmondata is: "Heldhaftig, Vasberaden, Barmhartig", vagyis "vitéz, elszánt, könyüreletes".
Tehát ez csak Amsterdam jelképe, semmi köze a 3 ikszhez....de még a járda mellett lévő oszlopokon is rajta vannak..:D
forrás: Wikipédia

Szombaton a főtér

A mi kis Budapestünk....ez jutott eszembe mikor a Dam téren sétáltunk át szombaton. Jó idő, ill. hétvége lévén hatalmas volt a tömeg, mind a sétáló utcában, mind a téren, mind az egész városban. Hétközben azt hihetné az ember alig lakják, látogatják a várost. Ilyenkor hétvégén meg rácsodálkozik a tömegre, melyben lépni alig lehet.
Nos épp a téren nézélődtünk, mikor egy deja vu érzés vett erőt rajtam...tisztára, mintha a Nyugati téren (Bp-en) az aluljáróban lennék, egy forgalmas hétvégén....volt hittérítő, igaz itt néger nő volt, aki az igét hírdette, mikrofon, zene , meg háttértáncosok nélkül.. voltak brazil kapuérások, ők dobbal készültek a műsorra. Ügyesek voltak, valamelyik mezítláb ugrált a hideg kövön némi pénz reményében...nem tudom voltak - akik adtak nekik. Mi csak pár másodpercig csodáltuk őket, aztán odébbálltunk. Volt a háttérben még egy skót dudás is, akik ugyan alig lehetett látni, hallani annál inkább. Olyan nagyon irreálisnak hatott ott és akkor a zenéje, beleveszett az általános zajba, összemosódott a táncosok ütemes dobolásával, és mégis külön is hallható volt, a többiektől távol.
Egyedül akik kilógtak a sorból, a pantomimesek volt, ill. nem tudom, mik, kik ők valójában. Jelmezbe öltöznek és kiállnak pénzért fényképezkedni...igen, hasonlót láttam, tapasztaltam Bécs-, Barcelona-, belvárosában. Itt viszont ők egészen mások. Sehova sem tartoznak. Az arcuk nincs elmaszkírozva, maszkot húznak, és az öltözéküket az egyik jelmezkölcsönzőben szerezhetik be. Semmi eredeti nincs bennük, semmi ötlet, fantázia, semmi mini-produkció, csak állnak, még nem is mozdulatlanul....van aki minden nap megpróbálkozik...
Vajon van aki szánalomból ad nekik?? Mert egyszer sem láttunk senkit, és semmit a közelükben, sem az előttük álló kis dobozokban sem. Vagy napibéren valaki foglalkoztatja őket?? Csupa-csupa kérdés a létük...még itt Amsterdamban is furcsák, pedig itt szinte semmi, és senki nem furcsa, nem szokatlan.

A bicikli

Mikor otthon készülődtünk nem gondoltam volna, hogy oda leszek értük. Ők szabják a törvényeket. Bárhol, bármikor felbukkanhatnak, és nekik mindent szabad. Szélsebesen száguldanak a széllel, akár esőben is. Ha nem látod, már messziről vadul csilingelnek, jelezve, övék a járda, az út. Nekik mindenhol elsőbbségük van, autósokkal, gyalogosokkal szemben. Mindenhol le lehet tenni, csak egy fának nekitámasztva, egy háznak nekidöntve. Ha elég öreg el nem viszik, csak a sajátodat találd meg ebben a biciklirengetegben.
Szóval találtunk egy oldalt, amolyan vatera-féle. Használt biciklit is hirdetnek jó-áron. Nemsokára lesz nekünk is egy és szágoldozhatunk mi is vele!!!!!!

szexshopok & coffee shopok

A napokban egyre jobban foglalkoztatott a téma. Vagyis állítólag ebben az országban kevesebb könnyű drog fogy mint máshol, pl. Magyarországon. Pedig úton-útfélen az ember egy coffee-shopba botlik. 5 méterenként van egy, és az utcán elég sok beszívott, fűszagot árasztó emberrel találkozni, ill. egy-egy épp kinyíló "ilyen kávézó" ajtaján is dől ki a szag. Lehet ez csak a mi orrunknak szokatlan, lehet azért tűnnnek ezek fel, mert otthon nincs így kiemelve, nincs ennyire felkapva ez a téma, nem ennyire nyíltan kezelik. Aki csinálja, használja, szívja, az csendben, szinte titkolózva teszi, mert illegális, bűncselekménynek számít.
Balhék ez miatt itt nincsenek, sem az utcán, sem a bárokban. Azt olvastuk az ittas emberekkel több baja akad a helyi rendőrségnek. Bár ez nem is igazán zavaró.
A másik miről még szólni szeretnék az nálunk is van, de itt már külön jelenség: a szexshopok.
Épp a minap gondolkodtunk - miután majdnem beleütköztem egy xxx filmeket tartalmozó állványba egy bolt előtt, mert épp figyelmetlen voltam, és nem az utat néztem....-hogy nálunk, otthon is van a plázákban, mindenfelé, Bp-en a körút tele van velük. Tehát van dögivel, de ennyire pofátlanul még sem nyomják az arcodba. Itt: befordulsz egy utcán, és ha kicsit közelebb vagy a kirakathoz, hirtelen egy hatalmas vibrátorral, találod szembe magad. Van ahol a pornófilmek hatalmas tárházát pakolják a kirakatba. Magánszféra, mint olyan itt megsemmisül. Ezekből a boltokból csak egy portékákat árusító bolt lesz, személytelen. Azzá lesz, aki bemegy, azzá kell lennie, mivel az utcáról bármelyik nézelődő látja, bent épp mit nézeget, mi után érdeklődik a kuncsaft.
Az szóljon mellette, hogy pont ezek miatt - amiket leírtam - viszont arcpirulás nélkül be lehet menni körülnézni, érdeklődni, a többi rovására....lehet olyan mint a prostitúció. Itt nyíltan, turizmust csinálnak abból, ami mindenhol - ha nem is ilyen köntösben - jelen van. Megadóztatják, így mindenki jól jár. Ez csak a mi szemünknek furcsa, mert nálunk minden ilyesmi büntetendő, tabu....

Észrevétel

Már többször fogott el egy furcsa, szinte kínos érzés...lehet sok filmet néztem. Jenki Zulu jut eszembe, ill. a film második része, amikor elmaszkírozzák őket. A négerből fehéret, fehérből négert "csinálnak". Szegény négert mindenki valami szolgaként kezeli, az ő urát meg mindenki tiszteli, szereti. Sőt minden alkalmazott a házban sötét bőrű, úgy mint szakács, takarító, felszolgáló...
Ekkor érzi a "világosabb" barát, milyen lehetett most az ő "urának" gyerekekkora.
Nekem ez jut eszembe, mert amerre megyek négereket látok egyenruhában a pénztárakban a kassza mellett, a szállodák halljában, mint londíner, vagy hotelekben mint takarító. Lehet ezért az érzés, mert mást nagyon nem látni rajtuk kívül (vagy még mi nem jártunk olyan helyen). Mindenesetre furcsa érzés. Persze tudom, hogy előítélet már minimális, meg persze Hollandia, de ez az egybeesés, akkor furcsa......nekem legalább is.

Egy este

Séta a városban

Tegnap este a belvárosban sétáltunk, és a Red Light District-hez (piros lámpás negyedhez) is betévedtünk, ill. ennek a "főutcájához", mert vannak még máshol is, a környéző utcákban is hasonló kéjlakok. Nekem maga a piros fényárban úszó utca is újdonság volt, eddig csak nappal láttam. Sokszor elsétáltam mellette, keresztül az utcán, de sötétedés után még nem volt szerencsém hozzá. És itt volt este a legtöbb ember!! :D Az érdekesség, amit igazából le akartam írni, az az, hogy ez az utca egy csatorna két oldalán fekszik. Mikor a vízre esett a pillantásom, úgy éreztem magam, mint valami mesében. Csatorna víze, aminek a felszíne szintén pirosnak hatott a ráeső fénytől, telis tele volt gyönyörű hattyúkkal, kacsákkal. Először ezt hittem etetik is őket, de nem dobált senki semmit nekik.
Tehát vagy a melegre jöttek - sok ember, meg a fény - vagy pusztán a piros fény vonzotta őket. Érdekes, és egyben mesés látvány volt....kép sajnos nem készült róluk..:(

Első napok

B.-vel pár napja foglaltuk el, a már korábban lefoglalt kicsike apartmanunkat, a város szívében. Életem párja itt kapott állást (pont amikor összejöttünk..:D ) az egyik egyetemnél. Szerződése két évre szól, én még nem tudom meddig maradok. Pár hónapig biztos. A többi a jövő zenéje még, majd kiderül fülünknek kedves, vagy esetleg azt sértő dallamokat dúdol-e nekünk az idő.
A lakás teljesen felszerelt, minden van ami kell, főleg a legfontosab: INTERNET!! A környék csendes, nyugis, a főpályudvar egészen közel van. A kilátás: az egyik csatorna, és annak minden szépsége!!
Folyamatosan esik az eső. Percenként elered, a napocska se sokat láttatja magát, van hogy egész nap teljesen be van borulba....:(
Az utcák kicsik, egyformák. Én folyton eltévedek. Csatorna, csatorna hátán, és semmi különbség köztük!
Első napok rövid összegzése. Amúgy érdekes. :D

A lakás:

Amszterdamba jöttem

Hosszas dilemmázás, körömrágás után, úgy döntöttem, nekivágok az "nagy útnak". Vesztenivalóm nincs sok, nyelvet jó lenne tanulni. Kicsiny hazámból is kicsikét elegem lett. Szeretem, imádom, de túl sok volt belőle.
A költözkedést (lehet több évre maradok) lázas készülődés, pakolás, előzte meg. Nagy NAPok tömkelege. Először repültem, először vagyok holland földön, először jövök 1 hónapnál hosszabb időre külföldre. Tehát idegességem, félelmem érthető.
Nos, tehát kezdem az elején.
Volt egyszer egy lány, ki hazájából útnak indul, hívja a kiváncsiság, kalandvágy, szerelem. Felveszi hátára a kis batyut, benne a hamuban sült pogácsáját, felszáll a varázsszőnyegére, ami elrepíti őt egészen a fapapucsok, sajtok mesés hazájába, és ott annak is a fővárosába: AMSTERDAMba.
Innen indul történet.