A Gall&Gall-ban

Már pedig itt is lopnak

Ma, egészen pontosan 2 órája szemtanúi voltunk egy mesteri lopásnak. Épp a Gaal&Gall-ban nézegettük a pezsgőket mikor egy telefonáló nő odajött mellénk. Járt kelt mellettünk, ha jobbra léptünk, ő is jobbra lépett, ha balra léptünk, ő is követte léptünk, közben meg egy-egy üveget vett szemügyre egészen közelről. Nekem fel sem tűnt, B. szólt. És tényleg! Az üvegek a szatyrában landoltak, nem a kosárban. Nem is mertünk szólni, mert nem voltunk biztosak benne, hogy valóban fizetés nélkül távozik. Be is állt a sorba, majd valahogy kisurrant. Ekkor szólt B. az épp kijövő eladónak. Előtte csak egy személy állt a kasszában, ahol folyamatosan kiszolgált.
Utánamentek, de ekkor már se híre, se hamva nem volt a nőnek. Meg kell hagyni ügyes volt. És pofátlan. AZ utolsó üvegként egy Bacardi, egy pezsgő, (talán kettő) után még egy 40eurós díszdobozos pezsgőt  becsúsztatott a kék Albert Heines szatyorba.
Hát igen. Minél több a becsületes ember, a maradéknak annál könnyebb a dolga....

Havazás

Pár mobil-kép 

Káosz Amszterdamban

Szakadó hó, megbénult forgalom


Amszterdamban több órája szakad a hó. Az utakon sok-sok centi vastag hóréteg. A forgalom bedugult, a vonatok több mint 30perces késéssel közlekednek, villamosok, buszok sok vonalon egyáltalán nem mennek.

Egyetlen biztos pont a bicikli. Lépésben, de azzal lehet haladni. Mi a bevásárló körutunkat villamossal akartuk megtenni. Befelé csak esett a hó. Közben elkezdett szakadni a hó. Egyik áruházból kilépve, meglepődve tapasztaltuk, hogy eltűnt a város valami fehér köd, és hó alá.
Hazafelé először a villamosra vártunk, majd a busznál próbálkoztunk, végül a vonat közel fél órával későb, de legalább elindult. Nos, kb. 2 óránkba telt, de hazaértünk!

B. holnap délelőtt repül Budapestre. Mindenki szurkoljon, hogy holnap egyben haza is érjen!!

AdWords köszöni

Köszönik az én hozzájárulásomat is!

Video

Hó, tél, karácsony

Élet Sinterklaas után


Mikulás bácsi még vissza se ért még Spanyolországba, már gőzerővel a karácsonyra koncentrál a város. Azt nem tudni valójában kinek is szól ez a hatalmas felhajtás. De valószínű inkább a turistáknak.

Pár hete nem gondoltam volna, hogy Amsterdam belvárosát ennél is jobban ki lehet világítani. Rámcáfoltak. Napról napra nagyobb fényárban úsznak az utcák, az épületek. Van karácsonyi vásár, kivilágított hajós parádé, műjégpálya, oliebollen-árusok, meg minden. Pár napja még hó is volt, gyönyörű szép havazással.(Másnap éjjel elmosta az eső.)

De ezek mellett mégis valahogy kicsit idegen az egész. Szép, de üres. Lehet idővel változik a véleményen a karácsony közelettével, vagy csak az otthoni karácsonyi vasárnapi vásárok hiányoznak...

Végiglapozva a TimeOutAmsterdam-ot, a felsorol tömérdek program is valahogy ezt az érzést fokozta. Gyönyörű szép, érdekes, de valahogy nem az igazi. 

Több forraltbor-, sültgesztenye-árus kellene és kevesebb magic, show, meg winterland. Dehát megértem. A turistákat is ide kell csalogatni valamivel még ilyenkor is. 

Néhány program: Winter Magic Amsterdam
                           Winterland Amsterdam
                           The Very Big Holiday Show...

Ha készülnek majd képek a kivilágított belvárosról, akkor azokat azért felteszem ide is. :D

IDFA győztesek

A nyertes filmek a mozikban

A győztes filmeket egyben meglehet nézni majd Hollandia különböző mozijaiban januártól. Mozik, időpontok listája.
Itt Amszterdamban március-, áprilisban vetíti 1-2 mozi őket.

Megjött a tél

Advent = tél


Kicsi hugomék meghozták pár napja a hideget, havat Amsterdamba. Most 9kor, -6°C van kint. Brrrrrr... Az utcák havasak, a maradék helyen ahol elolvadt a hó napközben, ott jég borít mindent. Szegény biciklink kint ázik, fázik a hó, jég alatt.
Egyébként vendégeink ma repülnek haza...reméljük visszatér a pár fokkal melegebb idő.

B. találkozott a királynővel

UvA TTK épületátadás

Szerdan, november 24-én volt a UvA FNWI (természettudományi kar) vadonatúj épületének az átadója, aminek a keretében a királynő is ellátogatott az ünnepélyre.
Egy zárt, beszédekkel teli és egy hivatalos, gombnyomós átadás volt. B-t, mint a Veni ösztöndíj egyik nyertesét meghívták a zárt bulira is.
A királynő ott volt, bár állítólag a fő attrakciót szánták neki: ő nyomta meg a gombot aminek következtében sok-sok lufi repült a magasba, ezzel is jelezve az új épület átadását. Ezután mini-tűzijátékot csináltak a szervezők.
Egy cikk hollandul az átadásról. Aki szeretné látni B.-t, miközben feszülten figyel öltönyben, a vidón 2:50-2:55 körül feltűnik: bal felső sarokban.

IDFA- DocLab 2010

Tagfish


A mű egy történetet mesél el az UNESCO világörökség részéhez tartozó Zollvereinról, a Ruhr vidéken lévő szénbányászati komplexumról.
7 szék egy asztal körül, 6 ember: a városi főépítész, egy professzor, egy újságíró, egy provokatőr, egy tárgyaló és egy ember aki a városrendezésért felelős. Ők 6-an beszélték meg a terület jövöjét. Aki hiányzott  az maga a beruházó, a sejk. Ötletek, érvek, ellenérvek, viták követték egymást. Mindezt nagyérszt németül, angol, és holland felirattal.
Én sajnálattal vettem tudomásul, hogy a német szövegnél bizony kell olvasni az angol feliratot.

A mű egészen pontosan dokumentum videó, és performansz volt. Érdekes, de jó ötletekkel tették színessé, élvezhetőve a rendezők a darabot.

Saint Nicholas Parade

Megérkezett a Mikulás

Vasárnap délelőtt megérkezett hajóval a Mikulás. Sajnos a parádén nem tudtam résztvenni, mert dolgoztam. Utólag azért kerestem interneten pár képet, ill. megtaláltam az útvonalat is. Ezenkívül sajnos mással nem szolgálhatok.

Régi gyerekdalokra leltem a youtube-n. :D

Sinterklaasliedjes 1            Sinterklaasliedjes 2 

A Mikulásról bővebben itt.

És ez a 100. bejegyzésem!! Éljen-éljen!!

Bicikliszerelés nálunk

Tegnap este szereltünk,

pontosabban B., én csak felügyeltem. Szóltam neki, hogy ha nem húzzuk meg a hátsó fékemet, következő nap nem ülök bringára, mivel hazafelé már teljesen behúzott fékkel is tudtam volna tekerni. A sebbeségre, a manőverezésre jobban figyeltem mint máskor, de azért na. Nem szeretek csak első fékkel közlekedni.
Így vacsi után kimentünk és egy utcai lámpa alá toltuk a bringámat. B. először mindenáron a kábelen akart húzni, amit nemrég cseréltek ki, és gyakorlatilag meg sem lehetett mozdítani. Próbáltam a hátsó kerékre rábeszélni. Végül győztem. Megnézte. "Ohh, hozzd ki a fogot!" Kihoztam. Hosszú-hosszú percekig erőlködött. Talán volt több min 10 perc is, mire és szólt, hogy megvan. Majd hozzátette, hogy a másik irányba kellett volna csavarni. De hál'istennek a csavart még lehet használni.A fogós művelettel nem ölte meg teljesen.....Közben még meg is jegyezte, hogy nem szeretik a férfiak, ha nők ott vannak, miközben dolgoznak, és beleszólnak. Jaa, most már tudom miért. :D
Ma már legalább jó fékkel közlekedtem.

Lakás-képek

Elkészültek


Hát végre. Megvannak. A képek nem egy időben készültek, azért lehet talán furcsa, hogy az egyiken nappali világosság, a másikon esti világítás van.

Megjegyzés: A bejárati ajtótól egy keskeny folyóson jutunk el a szobákig. A folyóson az első ajtó balra a mosógép kukszlija, majd a wc-zuhanyzó, szemben a háló, majd jobbra a konyha, nappali. A nappali az utcára néz, földszinti lakás, így füstözött üveg (asszem így hívják) van kb. mellmagasságig. A konyha, és a háló néz, ill. nyílik egy belső udvarra, a fa pad, asztal a lakáshoz tartozik.
Jaa, és a cipőknek már van helyük egy aranyos cipőtartón a fürdő és a háló közti fal előtt és van már mikrónk is.

A napokban jöttünk rá a fantasztikus ötletre: a konyha külső ajtajánál, egy ládában tároljuk a lehűteni kívánt italokat: sör, bor, üditő, bármi...:D Mert ugye a hűtőbe ilyen már nem fér....

Amit semmiképp se csináljunk Hollandiában II.

Bicikliút és annak veszélyei

Lehet lerágott csontnak tűnik, de a napokban látott balesetből kiderül, hogy mégsem. Sok idelátogató azt hiszi, hogy a biciliúton közlekedni vicces. Persze csak addig van ebben a hitben, amig nem repül a következő kukáig egy száguldó robogó által. Igen, sajnos ők azok, akiket mi sem szeretünk, de használhatják a bicikliutat.

A biciklis lecsenget és már előre lassít ha valaki előtte ténfereg, a motorosok gyorsabban hajtanak, ritkán dudálnak, így  blokkolni sem tudnak úgy, főleg ha a lüke turista miután rádudáltak, össze-vissza ugrál ijedtében. Ha mégis valami jelzőt megkongat, mire észrevenné, akinek szólt a figyelmeztetés, csak ha szerencséje van, és jó felé ugrik, akkor ússza meg ép bőrrel a helyezetet.

De ez ritka. Az első reakció a ledermedés, majd lép egyet előre, majd egyet hátra, jobbra, majd balra. És mire eljárja ezt a kis táncot már el is ütötték, hisz még kikerülni sem lehet, mert körbe-körbe táncol.

Biciklisek egymás között ütköznek, ill. néhány autós baleset van. De általában semmi komoly.

Összefoglalva

Ha gyalogosan közlekedünk:

1. Soha nem sétáljunk a bicikliúton. Nem vicces, kifejezetten idegesítő, dühítő, hisz ott a széles járda.

2. Ha ránk dudálnak egy irányba ugorjunk, ne lépkedjünk előre-hátra. Az utóbbinál még az is jobb ha egyhelyben maradunk.

3. Mielőtt átmegyünk az úton, bicikliúton nézzünk körül. Többször is.

Ha biciklire ülünk:

1. A bicikliúton haladjunk, nem rutinos lévén a közlekedési lámpákat tartsuk be.

2. Sötétedéskor mindig legyünk kellően kivilágítva.

3. Kanyarodás előtt az irányban lévő kezünkkel időben jelezzünk.

4. Olyan járgányt válasszunk, úgy állítsuk be az ülést, hogy ülve is leérjen a földre a lábunk, ha hirtelen kell megállni, leugrani a bicikliről, le tudtunk ugrani. A váz ne legyen hátráltató tényező.

5. A fékek rendesen fogjanak.

Visszatértem

Vagyok. Újra. 

Remélhetőleg egy jó darabig maradok is.
Az új lakás egész jól szuperál. Vannak apróbb hibái, de a nagy része, holland, vagyis sok helyen ez lenne: pl. mosdókagyló nincs a fürdős blokknál, csak a hálóban...
 De a konyha nagy. Amit nem tudunk megérteni az a aprócska, minibár nagyságú hűtők. Itt is van sütö, 5 főzőlap, sok-sok szekrény, szagelszívó, mosogatógép, és picike hűtő. A főbérlőnk erre azt válaszolta, hogy mindent frissen megkap a boltba, ami ráadásul közel van, így nem vásárol előre...
Na jó-jó, de közel minden nap elmenni a boltban, és az aznapi, vagy a következő napi vacsinak valót is mindig hazacipelni, a tejen, kenyéren kívül! Az előző helyünkön megszoktuk már.

Igen, vagyok. Úgy néz ki beállt a munkarend, a szobarend is már, lassan jönnek a képek is az új lakról.

Maradunk!!!!

Még biztosan 3 év az országban


Most, pár perce írt B., megkapta a Veni-t, amire pályázott! Ez további 3 évet jelent ebben az országban, Hollandiában!

Az új lakás

Hát elérkezett a várva várt nap


Mostanság sok minden összejött. Most, pontosabban ma késő délután költöztünk az új helyre egy ismerősünk segítségével. Ráadásul nekem új munkahelyem van ~1,5 hete. A lakásról mindenképp csinálok minél előbb fotókat, persze csak akkor ha a dobozmennyiség kicsit csökken, így csomagokkal telepakolva sokat veszít a bájából. :D
A munkahelynél is remélhetőleg lassan beáll valamiféle rend, az újdonság, a megszokás időszaka lassacskán lejár, és több időm, energiám lesz írogatni, képeket csinálni, feltenni.

A jobb oldalt beharangozott eseményen: Amsterdam Dance Event-en az új munkarend miatt nem tudtunk részt venni.

Rembrandtplein richt lens op klimaatverandering

Nyomaink a világban

A Rembrandtpleinen kiállított képek is a tetteink következményeinek tanui. A sok keserűség, nyomorúság láttán, a poszter méretű fotók egyben sokkolnak, és elszomorítanak. A borzalmas, hogy ezeket mi, nyugati emberek tettük, vagy miattunk tették mások. A világ miattunk alakul szépen lassan át. Betontömegek emelkednek mindenhol, szemét borítja tengereinket, óceánjainkat, savas eső pusztítja erdeinket, gyárak, autók millió szennyezik levengőnket, a mi bolygónkat, ahol élünk.
Lassan eltűnik minden ami szép. Maradnak a gyárépületek, toronyházak, mesterségesen kialakított szigetek, parkok.

I am not a turist

EXPO az újonnan érkezetteknek


Vasárnap rendezték meg Amszterdam belvárosában az I am not a turist című expo-t. A rendezvény főleg a nemrég érkezett diplomás munkakeresőknek szólt, igaz sok más hasznos információval is szolgált azért.
Volt ingyenes tombolasorsolás, több standnál lehetett tippelni egy tálban, üvegben lévő dolgok mennyiségére (alma, labda, gumicukor), és lehetett nyerni iPad4-t. Persze ezeken kívül sok-sok biztosító, bank, nemzetközi iskola, cég képviseltette, reklámozta magát. Óránként több előadás volt, többek között az beiskoláztatásról, a munkakeresésről, az egészségügyi rendszerről, a rendszerről általánosságban.
Egy-két okos dologgal mi is okosabbak lettünk, ezeken kívül találtunk egy szimpatikus tánciskolát, megkostóltuk a Bols legújabb jodhurtos likörjét, (nagyon-nagyon finom!!! joghurtos, vaniliás). Balázs az egyik standról csak úgy elhozott 5 labdát, amivel persze játszott is először bent, majd kifelémenet is, csak hogy teljes legyen a kép.:D  Kaptunk stroopwafeleket, és az egyik helyről adtak nekem egy fa tulipánt. :D És ha jól emlékszem egy 2 hónapos ingyenes újságelőfizetést is kaptunk, ha interneten regisztrálunk rá. Majd csak az új helyen!! :D
No, meg mondanom sem kell, hogy minden helyen a kezünkbe nyomtak egy-egy brossurát. Így mire kiértünk már húzta a papírszatyor (amit még a bejáratnál kaptunk) a karunkat. Ilyenkor csak azt sajnálom, hogy ezek nagyrésze megy a kukába, és még nem is papírszemét!!!

Itthon mikor átnéztem az újságokat, szórólapokat, az egyik kis füzetben találtam egy találó mondatot:

"My husband and I moved to Amsterdam with high expectations about living in a vibrant, international, liberal and tolerant place. So far I haven't been disappointed."

Leiden

Egy kis városnézés Leidenben


 B.-nek pénteken fizikus-dolga akadt Leidenben, az egyetemen. Mivel épp ráértem, veletartottam. Na jó, csak Leidenbe tartottam vele, az előadásokra, amire kíváncsi volt, oda azért nem követtem. Nem halandó ember fülének való dolgokról volt szó...:P
Nos, tehát egyedül Leidenben. Amszterdamból az út kb. 30 percig tartott. Ezt szeretem Hollandiában: minden olyan közel van, ráadásul a vonatok is sűrűn járnak. :D

 Már az állomáson búcsút vettünk egymástól röpke pár óra erejéig. Épp időben érkeztünk a múzeumok nyitásához. A turist office után, már várostérképpel a zsebemben nekiindultam. Alig léptem kettőt, hármat  mire belebotlottam az első olyan múzeumba, amit korábban kinéztem: Museum Volkunde. A világ különböző pontjain élő etnikumait mutatja be komoly aprólékossággal. 10.14-re értem a múzeum bejáratához. Kicsikét aggódtam is a nyitva tartás miatt. Tudtam, hogy 10-től nyit elvileg. A hollandok precízek, pontosak, az élet számos területén, de sajnos a boltok, üzletek, bankok nyitása, zárása nem a legpontosabb. Sokszor 10-15 perccel később hozzák csak fel a rolót, és már zárás előtt ugyanennyivel le is húzzák.
De az ajtó nem volt zárva. Igaz, egy diákcsoportton kívül én voltam az egyetlen látogató, de ez az ami nem zavar egy múzeum esetében. :D Szóval kalandra fel!!
Az első terem után éreztem, hogy ez egy egész-napos, vagy inkább több-napos kiállítás igazából. Röpke 1-2 órába belefér csupán körbejárni, de megemészteni, esetleg meg is jegyezni belőle néhány érdekeset az már sokkal sokkal több időt igényel.
Rengeteg információt tudat a látogatóval a kiállítás : szinte minden népcsoportot egyesével felboncol. Ezzel csak az a pár óra  a baj, amit a látogatók legnagyobb része rászán. Azért néhány érdekességre még emlékszem: az eszkimók a csizmájukat halbőrből készítik, a szárit társadalmi, helyi hovatartozás alapján sokféle módon (5 vagy 6) kötik meg, a kínai ember gondolkodását nagyrészt a Tao- , Confucius tanai, ill. a Buddhizmus alapelvei határozzák meg.

 Kína után örültem, hogy a következő a szabad levegő!! Ahogy sétáltam a városban eszembe jutott egy szó: mooi (angolul: nice). A városkára ez az ami igazán jellemző. Helyes, aranyos. Kisvárosias, de csak amíg pont nem zavaró. Van egy hosszú sétáló-, bevásárló utca, mindenféle bolttal, amik vasárnap is nyitva vannak.
Egyetemváros, kevés turistával, sok diákkal. A csatornával körbevett 16.-, 17.századi belvárosa, maga a régi város egyenesen tündéri.
A délután folyamán a belváros egy részét többször körbefutottam. Igazából csak keringtem mint egy veszett kutya. Semmi se volt abban az irányban, mint először hittem.
 Végül egyik bolyongásomkor pont a pályaudvarnál kötöttem ki, ahol a malom-múzeum is van. Tehát bementem. Itt is egyedüli nézelődő voltam. Láttam malom-lakórészt az alsó szinten, feljebb különböző malom-maketteket, egy kisfilmet a Hollandiában lévő malmokról, fentebb malom-eszközök, tárgyak voltak kiállítva. És mindeközben a malmot épp szívárvány színű zászlóba öltöztette 3 fiatal.
Sétálgattam egészen 16.20-ig. Ekkor nagyon elfáradtam, és B.-nak is lassan végeznie kellett volna. Volna, ha nem fizikusból lennének az előadók is. 16.55 körül végre kitódult a tömeg, én addig a kapunál egy padon sudokuztam.

 Mivel B. kíváncsi volt a Hortus Botanicus-ra, botanikus kertre, így arrafelé vettük az irányt.
Növények, virágok nekem mind oly egyformák. Sétálni közöttük kellemes, de vizsgálgatni, elolvasni a táblán leírtakat....az már kevésbe nekem való.  B. a fotógéppel játszott, így én mindent kétszer körbesétáltam unalmamban. Kedvenc növénye a légyevő tölcsér lett (a nevét nem tudom, önkényesen ragasztottam rá ezt a nevet). Mire végigértünk az üvegházakon addigra már közel volt a zárás. Kifelé-menet el is tévedtünk a kertben. Végül csak megtaláltuk az útvonaljelző-narancssárga tappancsokat. Persze ezekről tértünk le, mert okosabbnak hittük magunkat náluk. Tévedtünk. :D
 Melegedésképpen még beültünk krumplizni, majd hazazötyögtünk a vonattal.
És mivel még nyáron kiváltottuk a Museumkaart-ot, így minden múzeumba ingyenes volt a belépő! :D

Buli, FOAM, VOC-Schip

Hétvégi kalandok - folytatás


Pénteken megint belevetettük magunkat az éjszakai élet sűrűjébe. Ezúttal két ismerősünk társaságában kerestünk alkalmas partihelyet a szemerkélő, ruhaáztató időben.
B. megint, mint minden hasonló estén első állomásként a "girlsbar"-t említette. Persze ez, mint minden ilyen pénteki, szombati esős estén: telis tele emberekkel. Utunk nem vitt messzire, a Rembrandtpleinen elég sok szórakozóhelyet találni. Csak látunk nekünk tetszőt is. A tér másik oldalán még megpróbálkozunk egy-két hellyel, végül a választásunk egy olyan mellé esik ahol már jártunk. Épp van hely, asztalok, padok, jó zene, és ha fiúk meccset akarnának nézni, akkor itt azt is megtehetik. Itt egészen a nagy áramszünetig maradunk. Ekkor már egyik kedves társunknak már mennie kellett. Így hárman várjuk ki mi lesz a szünet végén, egyáltalán mikor lesz vége. A tömeg folydogál kifelé az ajtón, mi még várunk. Hátha. Hátha mire kiürül a terem, visszajön a zene, a fény. Nincs szerencsénk.
Miután erőnket visszanyertük egy kis sajtosburger-krumpli után, megismételjük a téren a korábban már megtett karikát. Ezúttal bejutunk a "girlsbar"-ba, ahol most szinte több hímnemű egyed, mint a női. Sőt a buli sem igazán jó buli. Nem is igazán buli. Valahogy senki nem akaródzik táncolni, mindenki csak beszélget. De azt legalább jóízűen. Talán maradtunk volna, és haza is mentünk volna, ha útitársunk nem azért lenne velünk, mert nemrég érkezett Londonból, és akinél lakik, az dolgozik. Egészen 5 óráig. És mivel az éjszaka hosszú, és nem akarunk elaludni, így távozunk.
Végül egy barlangban maradunk reggelig. A zene végig jó. Egy-két idegesítő ficsúrt leszámítva kimondottan jó a buli. Ők is csak időnként felejtenek el pár lépést visszatáncolni. Ilyenkor tudtukra adtuk, hogy mi is egy kicsi helyen táncolunk,és táncoltunk is,még mielőtt ők érkeztek volna és pont abban a körben amibe belemásztak. De hál'istennek, értenek a szóból.
Miután elkísértük a munkahelyhez a leányzót, ázva, fázva, fáradtan hazabattyogtunk.

Másnap délután egy rövidke városnézést tartottunk a londoni ismerősünkkek. Megmutattuk neki az Albert Cuyp Market-t, a virágpiacot, majd ellátogattunk a FOAM-ba is. A fotómúzeumba most épp 3 kiállítás volt, és kevés pad. Alig bírták a lábaink. Az enyémek állandóan kerestek egy padot, amire rárogyhatnak. Nem sokat találtak. Épp sikerült végigvonszolni magunkat, mire jöttek szólni, zárnának. Ne tessék félreérteni, a kiállítások érdekesek voltak! Csak mi voltunk hozzájuk fáradtak!
Voltak orosz tájképek, szoció-fotók mindenhonnan (Szomália, Szerbia..), és egy híres holland fotós sorozatait  nézhettük végig.

Vasárnap gyönyörű napsütés révén mindenképp ki akartunk menni. Sajnos az indulás időpont kicsit kicsúszott a vártnál. Sebaj, sz előző napokat azért ugye ki is kell valamikor pihenni.
Csak séta volt a cél. B. valamiért a Nemo felé vette az irányt, hogy fel lehet menni a tetejére, akkor ott napozzunk. Végül a a tudományos múzeum (Nemo) előtt állomásozó hajón nyílt nap volt. Ingyen bemehettünk. Éltünk is a lehetőséggel.  Kiderült, hogy az itt kiállított hajó valójában a hajózási múzeumhoz tartozik, de azt felújítják. A hajó egy 350 éves Kelet-Kínai hajó reprodukciója, az Amsterdam.
Később felmásztunk a Nemo tetejére, és kicsi süttettük a hasunkat. :D

Végül pár kép a vasárnapi napunkról:

Éjszakai élet

The Alternative Club - Korsakoff Amsterdam

A terv már hetek óta kész volt. B. kinézte a helyet, és végre akadt alkalmas időpont is. Így is kerültünk csütörtök éjjel a Korsakoff nevű alternatív klubba, egészen pontosan egy trance (goa) buliba.
Aránylag hamar beindult a parti is, de ez gondolom a kései kapunyitásnak tudható be főleg (11-től 4-ig van nyitva a hely). A táncterem nem volt nagy,de hangulatos és  kb hajnali 2-ig elég volt a hely, a levegő, ekkor kezdett beáramlani egy nagyobb tömeg,akikkel együtt már túl sokan voltunk, mi ekkor távoztunk elég fáradtan. :D Bátran kijelenthetem, hogy aki valamennyire is szereti ezt a fajta muzsikát, akkor erre lehet a legnagyobbat bulizni!! Nem kell szégyellősködni, nem érdekel senkit se a ruhád, se ahogy táncolsz. Úgy ugrálhatsz a zenére, ahogy jól esik.
Érdekes volt, hogy tényleg mindenféle embert láttunk. Egy srác mackóalsóban, meg műanyag papucsban, fehérzokniban jelent meg. A Dj pult előtt 2-3 idősebb (erősen őszülő, kopaszodó min. 50 feletti) férfi szürcsölgette a sörét órákig. Még tipp-topp turista lánykákat is láttunk. :D
Talán csak egy rossz szavunk van csak a helyre: a tánctér felett van dohányzó helység, aminek rendszeresen nyitva felejtették az ajtaját. De valószínű nem sok antidohányos van a földön, így lehet a tömegből csak minket zavart ez is. Meg amúgy is el vagyunk kényeztetve itt, Hollandiában, mivel minden szórakozó helyről ki vannak tiltva a dohányosok, pontosabban maga a dohányzás.
Ami még jó pont, hogy a klubba nincs fix belépő, önkéntes alapú.

Pár előítéletet cáfolnék így a végén:
1. Drog, alkohol nélkül is lehet erre a zenére bulizni
2. Nem csak drogosok, rastások látogatják az ilyen klubokat

És egy kis érdekesség: Ennek az zenei irányzatnak a képviselői, fő rajongó tábora az egykori hippik leszármazottai. És a Goa nevet egy indiai államról kapta az irányzat.
B. persze ezeket kb. 100-szor elmesélte nekem, míg be nem mentünk táncolni. Nemrég a téma "megszállottja" lett. Ha talál valami neki szimpatikus zenét, akkor beleássa magát, utánaolvas, minden al-műfajt végighallgat, szó szerint kivesézi az adott zenét. Persze mindezeket velem is nagy örömmel megosztja, én pedig örülök, ha pár értelmes mondatot meg tudok belőle jegyezni, és győzöm hallgatni a sok youtube linket, amit küld. :D És mint bizonyára ti is kitaláltátok a legutóbbi őrület tárgya a goa, és annak minden al-irányzata volt.

A teremben volt 2 lényegében azonos fantasy-kép, ami mindkettőnknek tetszett, így  B. mobilfotózta, majd megkereste neten: Kamiel Proost.

Hofjes in Amsterdam

Térkép, leírás, miegymás...

B. elkészült a hofje-térképpel. Mivel nem csak saját használatra csinálta, már is fel is töltötte az egyetemi weboldalára. A szöveg angol-nyelvű, így a lustábbak, és az angolt kevésbé tudó kollégák kedvéért én magyarul írok róla. Az eredeti:

Hofjes in Amsterdam

Megjegyzés a műhöz: 

1. ez a legelső verzió, szépülni fog majd még

2. tartalmilag csak akkor változik ha valaki üzen nekünk a felfedezett hiányosságokról, hibákról, esetleg mi magunk találunk javítanivalót

3. szépüléshez néhány kép is hozzátartozik majd

4. amennyiben érdemleges tartalmi változáson esik át, itt tudatom veletek

5. mindegyiket végigjártuk, tehát mind a nyitva tartás, mind a helyszín pontos, és friss

6. ez, amit most írok, nem fordítás, de tartalmaz minden olyan információt, amit az angol nyelvű is tartalmaz

Hofjék Amszterdamban

A hofje egy holland szó, szegények lakta házakkal körülvett udvart jelent. Egészen a  közép-kortól fogva léteznek. 

Idősebb embereknek (főleg nőknek) biztosítottak szállást. Magánemberek adták a tőkét hozzá és a társadalombiztosítás egyik formájaként szolgált. Hollandiában jelenleg is számos hofje van használatban.

A hofjéket általában U-alakban építették, középen egy udvarral, vagy egy kerttel, és a bejáratot egy kapu biztosította. A hofjék alakját valószínűleg a (öregebb) Begijnenhofje-k ihlették - kis házak csoportja, ahol kizárólagosan vallásos nők laktak.

(wikipédia alapján)

Lassan majdnem egy éve élünk itt, Amszterdamban. Az első néhány hónapban mi is felkerestük Hollandia talán leghíresebb hofjéjét: Begijnhofje-t. Itt található Amszterdam két faháza közül az egyik, Hollandia talán legöregebb faháza, Het Houten Huys (The Wooden House). 1528 körül építették, ami még ma is áll a Begijnhof 34. szám alatt. 

B. később talált egy oldalt, ahol közel 50 hofjét sorolnak fel Amszterdamon belül. Kisebb kutakodás után, még talált 1-2 használható oldalt az interneten (linkek alul, szöveg alatt). Már az legelején kiderült, hogy az általunk talált információk sem tartalmazzák a turisták, és érdeklődők szempontjából a legfontosabbakat: pontos, helyes cím, nyitva tartási idő, ill. melyik látogatható egyáltalán. 

Ezek után felkerekedtünk, hogy szépen lassan körbejárjuk az összeset közülök. Minden olyan információt felírtunk, ami hibásan volt megadva, vagy amit mi hasznosnak gondoltunk. B. csinált hozzá egy térképet is, mindegyik hofjéval, jelmagyarázattal.

Hofjes in Amsterdam nagyobb méretben

Zöld :minden nap nyitva

Világos kék: vasárnapot kivéve nyitva minden nap

Piros: a közönség elől zárva

Hasznos linkek:

Amsterdamse Hofjes (Amszterdam összes hofjéje egy oldalon, hollandul)
JordaanWeb (Jordaan városrész hofjéiról minden, hollandul)
Geschiedenis Amsterdam (Amszterdam története, hollandul)


Bármiféle észrevétel, kérdés merül fel ezzel kapcsolatban:
strangerinamsterdam@gmail.com

Amszterdami hírek

Nagyvárosi hangulat

Tegnapelőtt, péntek este Amszterdam belvárosának utcái tüntetőktől voltak hangosak.
Mint lenni szokott ezt is anyukámtól tudtam meg. Amikor Budapesten laktam, akkor is rendszeres volt, hogy hívott telefonon, mert hallotta valahol tüntetés, balhé van, arra ne menjek. Általában vagy az esemény előtt jártam arra, vagy mit sem sejtve épp a környéken voltam. Persze mindig akkora távolságban, hogy szinte soha semmit nem is észleltem ezekből.
Így volt ez péntek este is. Mi bent voltunk a városban, és talán 1-2 utcával sétáltunk beljebb a tüntetés helyszínétől.

Aki nem látta, hallotta a hírekben:
Hollandiában érvényben volt egy olyan határozat, törvény egészen péntekig, hogy ha egy épületben 1 évig nem laknak, akkor azt elfoglalhatják, beköltözhetnek a hajléktalanok, vagy akik akarnak.
A törvény megszűnése miatt tüntettek a lakásfoglalok. Később mi is láttuk az itteni hírekben. Hasonló volt mint otthon: Járdakövekkel dobálták a rendőröket, akik végül könnygázt is bevetettek. Végül feloszlatták, bevitték a kődobálókat.

angol nyelvű hír hozzá

Mi tegnap hazafelé (este 6h körül) egy rendőri, kommandós akció kellős közepébe botlottunk a Damrakon.Valószínű egy autós üldözés sikeres végét láttuk. 2-3 gyanusított feküdt a földön körülöttük, rajtuk rengeteg egyenruhás. A közönség pofátlanul kamerázott, fényképezett mindent. Mi kb 1 percig néztük az eseményeket, majd odébbálltunk.

Ép testben ép lélek

Amszterdam utcáin, falain, szobrain a piszok

Vagyis inkább azok hiánya. Nyáron figyeltem fel erre a jelenségre. Pontosabban, amit láttam egymás után többször, hogy mindent tisztítanak, tataroznak.

Híd oldalán lévő szobrot, domborművet több dolgos munkás nagysugarú vízzel, slaggal tisztított. Később bent az aprócska utcácskákban a lakók, üzlettulajdonosok a lakóépületükön lévő címereket, domborműveket portalanították nagyon aprolékosan: ronggyal, és kefével.

Az utcákat többféle módon pucolják. Seprűvel valamit kotorásznak, majd utána jön a vizes autó: nagysugarú vízzel folytatja a munkálatot.

A másik módszer tisztítós autó, aminek az alján egy seprőféle pörög, beszippantja a szemetet, és vízet spriccel rá: Pécsett a Király utcában reggel mindig ilyen autó ment végig. :D

A házakat rendszeresen tatarozzák, az ablakkereteket rendszeresen festik. Mindig van olyan ház a környéken, ami fel van állványozva.

Pontosan mi sem tudjuk mi annak az oka, hogy a járdákat rendszeres felszedik, majd visszarakják. Elképzelhető, azért mert hullámos lesz pár hónapos, éves használattól. Gyorsan felszedik a homokágyról, elegyengetik a homokot, és újból lerakják. Persze mi csak a belváros ismerjük, látjuk, halljuk. Amszterdam más részeiről nyilatkozni nem tudok.

Amiért most jutott eszembe erről írni, az a házunk előtti korlát festése. Mint említettem az előző bejegyzésemben. Először tisztára pucolták az említett korlátot, majd valami géppel lecsiszolták a festéket róla. Ill. nem tudom mit is csináltak vele pontosan, de egy biztos: a gépnek iszonyú éles hangja volt, és eltűnt a korlátról a festék. És most kezdték el újrafesteni. Most sötét zöld helyett sárga lesz. :D

Zavarónak tűnik ez a sok útfelbontás, felújítás, de valahogy mégsem úgy, mint otthon. Azt érezzük csak, hogy mindig csinálnak valamit. DE van mindig eredmény is. A gyorsaságot nem emelném ki, de a folyamatosságot igen!! Nincs olyan, hogy elkezdenek valamit, majd mindig abbamarad a munka különböző okok miatt. Dolgoznak, dolgoznak, befejezik majd pár utcával arrébbmennek.

Reméljük lassan előlünk is eltűnnek. Hosszú-hosszú hónapok óta itt dolgoznak. Először a szemben lévő ház, majd előttünk a járda, majd a melletünk lévő ház, közben a tető, majd most a korlát.

Igen, kicsit sok már a munkagépek hangjából!!! Nemsokára nyugtunk lesz!! Úgy várunk már, új lakás!! :D

Mit ne csináljunk Hollandiában

Avagy hova ne tegyük a biciklinket

Most már mi is tudjuk, de legfőkébb B. , hogy mi lesz annak az illetőnek a büntetése, aki a tiltótábla ellenére rossz helyen hagyja drága kerékpárját. Némi utánajárás, és némi pénzbüntetés. B.nek ez csak 10 eurójába, egy délelőttjébe, ill. 1-1 villamos-, buszjegybe fájt. De mint az eset után hallottuk, volt aki nem volt ilyen szerencsés, egy barátunk ismerősének 50 eurós volt a kiváltási díj.

Ha nagy sárga táblát látunk, ahol esetleg már a kordonok, piros szalagok is kint díszelegnek a környéken (általában útfelújítás, útlezáráskor teszik őket ki, de valamikor korlátfestéskor is lezárják a területet), akkor nézzük meg jól a feltüntett dátumot. Ha sajnos rosszkor rossz helyre tettük pihentetni kétkerekünket, akkor sincs minden veszve. A megadott telefonszámon érdeklődhetünk bringánk után. És személyit, útlevelet vigyünk magunkkal! :D

Itt van az ősz, itt van újra...

Hát beköszöntött

Esik, és esik, és megint esik. Na jó, közben 1-2 órára kisüt a nap, lehet sütkérezni, megfeledkezni a rossz időről és amikor senki nem számít rá, elered. Lassan, halkan, közelít, szinte észre se vesszük. Sunyin kezdi, és még pofátlanabbul folytatja. Mire feleszmélnénk már ázott ürgékként menekülünk egy kiálló tető, ponyva alá, üveges tekintettel meredünk magunk elé, próbáljuk felidézni a pillanatot. A pillanatot amikor ez első esőcsepp ráhullott a kabátunk ujjára, amit hamis remények teli nem akartunk észrevenni. "Hogyan jött? Mikor kezdödött? Hisz az előbb még hét ágra sütött a nap!" Nem értjük. Nem is kell. Meg kell szokni. Ez Hollandia. És ez már az ősz. Csak egy esőkabát, és egy gumicsizma kell a túléléshez. És sok türelem. :D

Vasárnapunk

Egy 'majdnem' nap

Volt néhány félreértés, ami miatt végülis csak majdnem voltunk a műemléknapon, Open Monumentendag-on. Több hojfe, műemlékké nyílvánított épület, templom, amik az év többi napján nem látogathatóak, megnyitja kapuit szeptember második hétvégéjén a nagyközönségnek.

Elvileg haarlemi épületeket is néztünk volna, ha B. nem értelmezi félre egyik barátunk emailjét. Így maradt Amszterdam. Ill. maradt volna, ha nem későn indulunk el. Közben útvonalat módosítottunk, így Jordan városrészbe folytattuk a kirándulást, infórmációkat gyűjtve a hofje-térkép bővítéséhez. Tehát végülis egy műemlékben sem jártunk a fesztivál alkalmából.

De útközben belebotlottunk egy másik fesztiválba, a Wallenfestivalba. Ez zenei, színházi fesztivál itt a környékünkön. Mi egy kisebb kirakodóvásárral egybekötött koncertet láttunk, hallottunk. Aranyos volt, de minket vártak a hofjek!!

Képek szigorúan a hofjékról. Na jó meg pár cicusról, akik az utunkba akadtak.

Ezeket a fotókat pedig útközben csináltam:

Hollandse Nieuwe

Holland nyers hering

A holland enyhén pácolt halacskát fejletlen hering-ből készítik. Kifogás után a néhány felesleges belső szervet eltávolítják, pár napig tölgyfa hordóban érlelik sós oldatban, vagy egyenesen tengervízben. A kopoltyút, nyakat eltávolítják, megpucolják, kifilézik, és már kész is. Hagymakarikákkal hidegen tálalják, magában kis nasinak, két étkezés között vagy zsemlében, heringes szendvicsként is eszik.

Utcai árusnál, ill. boltban is kapható. Mi először a boltit kóstoltuk meg.

Hm....Nem, ennyire nem ízlett. Igazából most azon a ponton vagyok, hogy egyszer elég volt. Csúszik ha kézzel eszem, és nagyon-nagyon nyers az íze! A hollandok állítólag egyben lenyelik. Én ilyennel nem próbálkoztam. Szerintem B. sem. A hagyma nem rossz vele, rontani nem ront rajta. Azt meg mondanom sem kell, hogy napokig halszag terjengett a lakásban...

Azért egy árusnál is kipróbáljuk, ellessük hogy eszik. Lehet csak a technikán múlik az egész. :D

Hofje-túrán

Amszterdami hofje-k nyomában

Vasárnap felkerekedtünk 2 barátunkkal, hogy felkeressünk a közel 50 hofje-ból néhányat. A leghíresebbet a Begijnhof-t már láttuk, de B. utánaolvasott a napokban, kiderült sok-sok belső udvar van.

Vasárnap kilencet néztünk ki. Sajnos hiányos információk birtokában több esetben a kapuban szembesültünk a szörnyű valósággal: vasárnap zárva.

Sebaj, mentünk tovább. Pár helyre be is jutottunk. A kapuk mögött mindenhol egy aranyos kert fogadott. Jellegüket tekintve mindenhol más. Voltak akik virágokat ültettek, voltak akik befűvesítették, néhol meg kevésbé ápoltan hagyták, de annál romantikusabb lett a hatás a fém székekkel, asztalokkal, paddal.

Ahova nem jutottunk be, hétfőn újra felkerestük, felírtuk a nyitva tartást, és egyéb hasznos információkat.

Interneten sok minden fent van a hofje-król, volt aki egy egész könyvet is írt az amszterdamiakról. De ennek ellenére sok házszám rosszul van megadva, és a nyitva tartás-nál is vannak hiányosságok.

Ennek korrigálására B. kitalálta, végigjárja mind az 50 udvart, felírja az információkat, Google Maps-en közzé teszi. A terv halad. A lelkesedés még megvan. Majd meglátjuk mi lesz belőle.

Ha elkészül természetesen ide is felteszem. :D

Így a végére hagyok egy kis hofje történelmet: a 17.század környéki épületekről, kertekről, udvarokról van szó. Egész Euróbában csak Hollandiában, és Belgiumban léteznek ezek a teljesen zárt belső udvarok.

Főleg nők, női szerzetesek laktak itt, sokban található kápolna is, az egyházhoz tartoztak.

A szegények megsegítésére épültek, a rászorulók sokáig ingyen lakhattak az oda tartozó épületekben.

B. biciklije

A régi-új bicaj

B. munkahelye a nyáron a város szélére költözött, a biciklizéssel töltött idő is megnőtt. Így már korábban kitalálta, Ő kosarat fog a biciklire csináltatni, a hátán lévő táskát nem szeretné cipelni, az oldalsó táskába meg nem tenné a laptop miatt. Így egy kosár kell. A nagy kérdés ezután a helye volt. Ezt is megálmodta, elöl lenne a legjobb, ott el bele tudja állítani a zsákot, és látja is.

Utánanézett, elvitte, megcsinálták. Íme az új szerzemény, és a büszke tulajdonos:

Rágógumi

A műtét

A napokban, egészen pontosan tegnap fejeztem be fagyasztós módszerrel a ragacseltávólító, életmentő műtétet. Az operáció sikeres volt, a beteg már jól van. A külső élősködőt foltmentesen eltávolítottam. A beteg tegnap elhagyhatta a gyengélkedőt.

A teljes beavatkozás több napot vett igénybe, a gyors olvadás miatt a művelet többszöri ismétlése volt szükséges: fagyasztóból kiveszem, kapirgálom.

Költözünk

Nagyobb lakásba megyünk

A napokban már akartam írni a lakáskeresésünkről. Akkor a cím is, a szöveg is a keresésről szólt volna. De úgy néz ki, megtaláltuk az igazit! Nem tökéletes, de minden olyan kívánalomnak eleget tesz, amiket összeírtunk, mint elegséges feltételek listája.

Igazából csak 2-3 hete keresünk másik lakhelyet, és van még majd 2 hónapunk. Tehát a korábbi kisebb csüggedésünk szinte teljesen fölösleges volt. Most, ebben a hónapban csak a lakáspiacot akartuk felmérni. De máris a kincset találtuk meg, pedig a kincsestérképünk ennél sokkal-sokkal bolyongósabb, kuszább utat mutatott. Szerencsénk volt!

Annyira reménytelennek tűnt, hogy jó árban (kb. mint az eddig lakbér), jó helyen (biciklivel megközelíthető legyen a belváros, ez kb max. 45-50 min.), legaláb még egy szoba (vagyis min. 2), legyen sütő, hűtő (ha bútorozatlan is), világos legyen (legalább olyan legyen mint a mostani vagy világosabb), legyen elég hely pakolni (vagy nagy szekrény, vagy olyan helység, vagy olyan okos megoldás, ahol elfér a motyónk..). Később még eggyel kibővült a lista: mindenképp legyen padló. Ugyanis itt az üres, bútorozatlan lakások szó szerint üresek.

A helyzetet az is nehezítette, hogy ha ingatlan irodán keresztül találunk lakást (vagy ők hírdetik, náluk találunk, vagy ők keresnek nekünk) akkor sokszor 1 havi lakbért ki kell nekik fizetni, munkaköltségként, a kaució ezen felül van, ami szintén 1-2 havi lakáspénz. És emellett komoly feltételeket állítanak a bérléssel kapcsolatban. A bruttó fizetésnek ki kell tenni a lakbér 4-5-szörösét.

Tehát valami mindig hibádzott, pedig nem voltak nagyon magas elvárásaink.

Egy szó mint száz, megvan! Még pár nap, míg végül válaszolunk, még alszunk rá pár napot. Már többször átbeszéltük B.-vel, keresztkérdéseinket is feltettük a tulajnak, és nem találtunk olyan indokot amiért ne mennénk. Vannak apró "szépséghibái" az álomlakásnak, de mellette minden kompenzálódik. Pl: Pici a szekrény, de az ágy meg van emelve, alá lehet bőven pakolni. Ugyanilyen kicsike a hűtő,mint most (szállodai minibár nagyságú) de nagy a konyha, van sütő is.

Költözni legkorábban október 15. körül fogunk. Valószínű mi magunk visszük át apránként a cuccokat. Addig is számoljuk a napokat! :D

Képeket majd szerződéskötés, költözés környékén csinálunk.

Uitmarkt

A színházi szezon kezdete

Előző hétvégén sok-sok koncerttel, táncműsorokkal, irodalmi programokkal, könyvvásárral ünnepelték a színházi évad kezdetét: Uitmarkt néven a belvárosban. Vondelpark, Leidseplein, és Museumplein területén állították fel a 30 színpadot, sátrat, ahol 12h-tól egész késő estig színes, érdekes programokkal szórakoztatták mind a kicsiket, mind a nagyokat.

Mi is több koncertet láttunk, hallgattunk: musicalt, komolyzenét, világzenét,

hip-hop-t, jazz-t. Ami nagyon érdekes volt: Emmilie Zipson. Egy icike-picike színpadon találtunk rá. Alig két tucat néző élvezte a műsort velünk együtt. Mi sajnos csak az utolsó 4-5 dalra értünk oda. De az is nagyon tetszett. Később egyik ismerősünk nyilatkozta róla: Kötelező! Kihagyhatatlan!A hangja fantaszikus!

Youtube-n nem sok felvételt találtam róla, de azért egy kis ízelítő:

Dal1, Dal2, Dal3

Megbeszéltük B.-vel, ezentúl mindig megkóstolunk valami újat, valami helyit. Ezúttal a palacsintácskákra, poffertje-kre esett a választásunk. Olyan nagyon guszta volt, ahogy ott sütik, majd rászitálják a porcukrot. Az íze finom, hasonló a mi palacsintákhoz. Kisebb, és vastagabb egy kicsit a tésztája. Még melegen porcukorral, egy kis margarinnal szokás enni. Nyami...:D

Hajós felvonulásról

Amsterdam Sail in Parade

A hajós felvonulásról egy pár perces klip. A zenei aláfestéssel egész hangulatos.

SAIL 2010

Nagy tengerészeti fesztivál Amszterdamban

Erről is 1-2 nappal a kezdete előtt hallottunk. Jelentőségét közben fogtuk csak fel.

5 évente a világ minden tájáról érkeznek hajók, és 3-4 napig a belvárosban mindenfelé helyes tengerészekkel, matrózokkal lehet találkozni. A kikötő, az öböl ezidőtájt gyakorlatilag teljesen megtelik vizijárművekkel. Ami él és mozog, és a vizen közlekedhethet az ilyenkor ott van, hogy megmutassa magát, ünnepeljen a többiekkel.

Egy látványos felvonulással kezdődik az egész fesztivál, majd ennek folytatásaként minden nap róják a köröket az öbölben, a fedélzetükön tele bulizó utasokkal. Minden estét kisebb tűzijátékkal zárnak el. Ebből láttuk mi is a péntekit. (aug.20)

Van csónak, motorcsónak, vitorlás, kicsi, nagy, mindenféle. Az úgynevezett "tall ship"-ek (magas vitorlások) is tiszteletüket teszik e jeles eseményen, és ki is állnak a nagyközönség elé. Átalakulnak múzeummá pár napra a kikőtőben: mindent a szemnek, semmit a kéznek elv van érvényben csodálásuk közben.

Az egyiken mi is fent voltunk körülénézni, Mir nevű orosz vitorlás fedélzetét jártuk be. Hatalmas, és rengeteg kötél van. Matróz legyen a talpán aki nem keveri össze őket. :D

A vízen kialakult dugóra is remek rálátásunk volt. Mindenki halál nyugalommal viselte a várakozást. Ettek, ittak, zenéltek, táncoltak, buliztak, és mindig volt valaki a csónakban aki figyelt az ütközések elkerülésére, és ellökte vagy a saját, vagy a másik csónákját.

A nagy tömeg egy előre kijelölt úton hömpölygött előre a kikötőben, majd át a szigetekre. Végig magas vitorlák kísérték utunkat, nomeg pár hot-dog- , és fagyiárus.

A szigeten két hadihajót, egy tengeralattjárót is megnézhettünk volna ha időben érkezünk. 10-16h-ig óráig álltak nyitva a jáművek az érdeklődők előtt. Mi kb. 13.30kor indultunk otthonról...És szinte mindenhol végeláthatalan sorok kanyarogtak a fedélzetre vezető lépcső előtt. :( Így csak kívülről mérgettük, nézegettük az ormotlan, szürke hajókat.

Később egy sajtkostólásért eladtuk magunkat. Amolyan reklám kép készült rólunk. :D Ha jól értettük a kép egy sorsoláson vesz részt. Mindenesetre ha nyernénk, kiértesítenek. :D

A nagyszínpad előtt még kicsit hallgattuk a műsort, majd lassan hazabattyogtunk. Én rögtön bedőltem az ágyba, és elaludtam. :D Érdekes, de egyben elég is volt ennyi a hajókból. :D

A szervezésről: csillagos ötös kapnak! Profi munkát végeztek.

1. ki volt rendesen táblázva az odavezető út

2. már a belvárosban sok "információs" emberke osztogatott programfüzetet, térképet

3. a forgalom teljesen el lett terelve, elég biciklitárolót tettek ki

4. erős rendőri jelenlét: rengeteg biztonsági őr, lovas-, gyalogos-, motorosrendőr - A biztonsági őrök még a helyes közlekedési irányra is fegyeltek. Az szembeforgalmat más utcába terelték át

5. egységes kaja, ital standok a fesztivál helyszínén, azonos, türhető áron

6. tiszta, rendezett wc-k: egy nagyobb elkerített területen belül voltak rendes angol wc-k, piszuárok, külön helyen csapok - Persze mindez szappannal, vízzel, wc-papírral. Folyamatosan töltötték a papírt, tisztították a mellékhelységet. Mindez 50 centért.

7. kompnál a várakozási időt folyamatosan kiírták nagy fényújságra

8. most volt kuka is - igaz lehetett volna többet is kitenni, de közben diákok szedték a szemetet, tehát tiszta volt minden

Egy kis SAIL-történelem: Először 1975-ben, Amszterdam fennállásának 700. születésnapjára hívtak meg "tall ship"-ket. A sikerre való tekintettel többször is megrendezték, majd hagyomány lett a világszinvonalban is jelentős tengerészeti eseményből.

A 2005-ben megrendezett SAIL-en 2-3 millió látógató, és 8000 hajócska (csónak is) vett részt. Ebből 50 "tall ships", ami legalább 3 árbóccal rendelkezik, 21 közülök eredeti definíció szerinti nagy-vitorlás.

Ezenkívül ~600 más történelmi- , néhány száz eredeti vitorlás, gőzhajó, 2000 féle-fajta hajó ünnepelt a SAIL-en. Persze ezek a 2005-is adatok. Az idei évre vonatkozót még nem találtam.

i., Wikipédián közben frissítették a 2005-ös adatokat, 2010-esre. Idén 1,5 millió látogató volt, hajós számadatok nincsenek.

Amszterdamról

B. egyik ismerősével

B. : - Our appartment is small and expensive.

Ism.: - Yeah, It sounds like Amsterdam.

Augusztus 20. nálunk

"Magyar táncest" & tűzijáték

Visszatértünk. Immárom egyik barátunk & egy üveg fehér borocska társaságában. Az idő jó volt, meleg, esőmentes.

Barátunk érdeklődött választásunk oka után. Esetleg a magyar koreográfus, Kiss Dorottya miatt döntöttünk e mellett. Felkészületlenségünket mutatta, hogy akkor hallottunk e magyar vonatkozásról először.

A darab aranyos, vicces, színes volt, a táncosok profik. Különböző táncokat parodizáltak, beleértve magyar fiú-táncot is. Bár utóbbit nem biztos, hogy mindenki felismerte. A körülöttem ülők, B. és kedves barátunk szerint csak én ismertem fel a lépéseket. A hasonlóság egyértelmű volt. :D

Ami rögtön feltűnt az az egyik lány blúza: magyar hímzéses, talán kalocsai, de olyan messziről nem volt egyértelmű.

A másik darabot a rotterdami balettosoktól, Scapino Balett Rotterdam-tól láthattuk. Ez sötétebb, komorabb volt, és számomra kevésbé érthető. A Holland c. darabjukból adtak elő egy jó fél órás részletet. Több kisebb darabból állt a teljes mű. Itt is felfedezni véltünk némi magyar ihletést. Az egyik srác magyar zenére táncolt, bár kicsit elnyújtott, eltúlzott volt, szinte csak a nagybőgőt lehetett hallani, mint amikor a basszus rosszul van beállítva. A mellénye is magyaros szerű volt. Pontosabban a gombok, a hímzett minta emlékeztetett engem a magyar ruhára.

Itt több kísérő zene egyszerűen bántotta a fülemet, és nagyon zavart a zene-tánc összevisszaság. Például: Arra a nagybőgős, aránylag gyors zenére a srác nagyon lassan hip-hop elemeket mutatott be. De valószínű mert nem értettem a darabot, azért bántotta a fülemet, szememet.

Ami B.-nek nagyon tetszett az a Hammond-orgonával kísért rész. Valóban kellemesebb volt a hangzás a többinél. Szinte megkönnyebbültem, amikor egy nagy, fekete kendős lány megszólaltatta

A balett első részletéből egy szösszenet.

Végül a SAIL 2010 keretein belül megrendezett tűzijátékot néztünk meg, augusztus 20. alkalmára. Rövid volt, aránylag egyszerű. De rövidsége miatt élvezhetőbb, mint a korábbi a Bp-i tűzijéták csodák.

A Sail-ről majd később bővebben.

Mdungu

Szabadtéri színház a Vondelparkban

A Vondelpark június közepétől, augusztus végéig Openluchttheater-nek ad helyet. Előadások váltják egymást péntek este, szombat- , és vasárnap egész nap mindenféle műfajban. Van tánc, kabaré, gyerekműsor, zene, a belépő ingyenes. Szünetekben mennek körbe, aki szeretne adhat valamennyit a színháznak.

Mi Mdungu koncerjét hallgattuk meg. Időben, több mint fél órával kezdés előtt odaértünk, hogy bejussunk. Az idő borongós volt, de csak estére jósoltak esőt.

Az előző előadásnak akkor lett vége, mikor odaértünk. A tömeg oszlott, cserélődött, a technikusok keményen dolgoztak: szétszereltek, összeraktak, beállítottak, hangoltak.

Mi találtunk magunknak helyet, így csak nézelődtünk, hallgattuk ahogy percről percre egyre kellemesebb zene szól hangszórókból.

És pontban 16.45 kor, amikorra a kezdés ki volt írva, a zenekar el is kezdte. Látványos eredménnyel ötvözik a senegáli mbalaxot, nigériai afrobeatet, mali-i griot örökségét, olyan nyugati stílusokkal, mint pl.: jazz, funk, rock.

Világi zene afrikai hangzással keveredik, a végeredmény különleges hangzás, pörgő ritmusok, szaxofon szólók.

Az első néhány percet ülve hallgattuk, majd egyre nagyobb kedvet kaptunk ropni kicsit a színpad előtt. A középső üres placcon egyre sürűsödött a már izgő-mozgó tömeg. Mindenkinek automatikusan mozgott valamije, keze, lába, feje. Egyszerűen nem lehetett csak hallgatni.

Egy óra múlva sajnos már mentek is. De az az egy óra nagyon jól telt.

Az eső is kibírta addig. Visszamegyünk ezen a héten is!! :D

Biciklikről szól a mese

Dit is Amsterdam, en dit is mijn fiets

Nemrég akadt a kezembe ez a kis aranyos video kedves városunkról, és a biciklikről. Főszerepben a biciklik! :D

Hartjesdag

Mindig van mit ünnepelni

Pontosan nem tudni honnan ered, de már a középkortól ünneplik. Előszőr a gyerekek gyűjtöttek pénzt a tűzoltóságnak, később karnevállá alakult, sok italozással, ahol a férfiak nőknek, a nők férfiaknak öltöztek.

Amszterdam több részén is ünnepelnek augusztus harmadik hétvégéjén. Itt a közelünkben, Zeedijknál, egy kisebb sétálóutcában 1997-ben elevenítették fel ezt a kedves tradíciót, hogy a környékkel megszerettessék ezt a picike belső területet.

Mivel az utca telis tele lokálokkal, melegbárokkal, senki sem akart itt élni. Azóta a világ változott, az itt élő emberek is.

A "szívnapok" pénteken kezdődnek egy megnyitóval. Szombaton mindenféle programok. Az idei év fő attrakciója "opera az ablakban". Operaéneklési versenyt tartottak, ahol a versenyzők piros függönnyel jelzett ablakokból mutatták meg tudásukat. Mi nem sokat hallottunk, de azok valóban szépek voltak.

Később a karneváltól volt hangos a környék. Sok-sok férfi és pár nő öltözött az ellenkező nemnek. Pár fős csapatokban vonultak végig a Zeedijk-en. A tömeg hatalmas volt, nem vártuk a végét, sem az eredményhírdetést. Akadt néhány jópofa, vicces jelmez, csapat.

Közben, az operaéneklés, és a jelmezfelvonulás között sétáltunk egyet a belvárosban. A Nieuwmarkton a szokásos szombati piacot találtuk, egy kicsi cirkuszsátorral. Beljebb, a Damon az itt élő Krisna-tudatú hívők tartottak nyílt napot. Hoztak könyveket, ételeket, zenéltek, beszélgettek. Itt is körülnéztünk, és indultunk vissza a jelmezesekhez. Útközben meg is állapítottuk, Amszterdam színes város. Nincs okunk panaszra, nem unatkozunk.

Telefon

Holland számunk, új telefonunk van

Mikor visszajöttünk B. eldöntötte: telefont veszünk! Ígyhát rendeltünk kártyafüggetlen telefonokat internetről, és vettünk hozzájuk ma SIM kártyákat. Beüzemeltük, működnek! Mostantól ők lesznek a telefonok! :D

A lecsóm

Magyar lecsó, holland módra

A napokban lecsófőzésre adtam a fejem. Szaktudásom, tapasztalatom magyar ételek elkészítése terén finoman szólva kicsikét hiányos.

Vagyis ez az első alkalom, hogy lecsót csinálok. Visszautazásunk előtt megmaradt pár szem paprika (otthoni, tv, zöldes színű) - főzés előtt lemértem, csak a kiváncsiság kedvéért: kb 30 dkg-t nyomott az pár aprócska darab -, mivel kidobni nem akartuk (sem akkor, sem később, hazautazásunkor), így magunkkal hoztuk. Ennek örömére kitaláltam, lecsót főzők! :D

Nos, mellé még vettünk paradicsomot, kaliforniai paprikát - itt csak ilyet lehet kapni -. Hagyma, és kolbász volt otthon. A kolbászkánk amúgy főzésre ítéltetett már - nagyon összeszáradt, ízre sem volt a legjobb már (kellemetlen utóízt hagyott maga után), tehát pont kapóra jött a hagymás-paprikás-paradicsomos hami.

Interneten a mindmegette.hu -n gyorsan megnéztem hogy is álljak neki, a zöldséghámozást, aprítást leszámítva.

Mivel minden recept azzal kezdte: "vágjuk apró kockára a hagymát, majd olajon fonnyasszuk, süssük....stb.", tárcsáztam anyukámat. Épp hazaért a munkából. Megkérdeztem ő hogy is csinálja e finom étket, ugyanis nálunk sose apró kocka a hagyma, karikára van vágva......

Apróságnak tűnnek ezek a különbségek egy gyakorlottabb szakácsnak, de nekem sokszor jutnak eszembe amolyan butuska, keresztkérdések. Ezek egy részére főzés közben választ kapok. (itt pl.: kell-e vizet önteni a zöldségekhez?...)

Anyukám készségesen elmondta, ő a paprikát, paradicsomot, hagymát olajon összesüti.

A paradicsom meghámozása gyerekjáték volt - korábban már hámoztam paradicsomot: bevágom egy picit őket, majd forró vízbe beteszem, amikor a héja megpödrődik kicsikét a bevágásnál, kiveszem, majd lehúzom a héja, esetleg egy kis hideg víz segít az égési sérülések ellen. -

Anyukám még óva intett a szabad kézzel való paradicsom-kivételtől. Nos, ez speciel eszembe se jutott. :D

Nem mértem le semmit, a paradicsomot majdnem fél kg-t vettünk, ahhoz tudtam viszonyítani. - Interneten kb. 1-1 kg paradicsom - paprika arányt állapítottak meg 4 főre, ebből saccoltam be a mennyiségeket....- Összevágtam mindent, olajat tettem a kis (2L-es) lábosunkba, majd beleöntöttem minden apró zöldet.

Öntöttem volna, ha belefért volna. Épphogy, kis híja volt. De nem. Kicsit vártam, amíg összeesett a lábosban a dolog, aztán öntöttem hozzá a maradékot.

Nos, egy-két megjegyzendő dolog, ha az ember kaliforniai paprikából csinál lecsót, mert épp csak ez akad:

Vastag a húsa, sok a leve. - Ezekből adódik, hogy nem sütöttem, hanem inkább főztem a saját levükben őket. És a végére maga a látvány más lett. Nem csúnya, nem ronda, csak furcsa, idegen. Minden megfőtt, picire összesett, vékonyka lett, kivéve a nagy, színes kalifornia paprikadarabkákat. Ők mit sem vesztettek méretükből, állagukból. Megkóstóltam, megfőttek. Csak hát azért mégis....

Jaa, közben csak sóztam, semmi vizet nem adtam hozzá (ha akartam volna, sem tudtam volna hozzáönteni egy cseppet sem...). Híg lett kicsit, de B. azt mondta nem kér bele tojást, rízs meg nem volt otthon....

Így maradt a holland barna, tosztkenyér.

És nagyon-nagyon finom lett! Csak a kinézetével nem békéltem meg még most sem.....:D

Bierfestival in Haarlem

A helyisör-kóstolón voltunk

Egy barátunk invitált minket a sörfesztiválra. Egy rövidke városnézés után - nem voltunk még eddig Haarlemben - a Botermarkt felé vettük az irányt, ahol már egész szép kis tömeg alakult ki a standok előtt. Mindenki kezében egy pohár, amiből különböző színű, ízű nedüket szűrcsőltek az ínyencek.

A helyi sörfőzdék hozták kóstolónak főzeteiket, főzet-különlegességeiket. A sört egész jó egységáron adták, 2€-os üvegpohárban, amik azóta a polcunkon díszelegnek. :D

A poharainkban volt:

- Koning Honing, mézes sör

- Weizen, búzasör

- Adriaan Rosé, rosé-s sör

- Extra Stout, feketesör

- Zeebonck (blond lentebock bier) - magyarul nem tudjuk pontosan mi a neve, kinézetre a Harry Potteres vajsörre hasonlított :D

Ja, az még megjegyzendő, hogy alkoholszázalékban magasabbak voltak, mint általában bolti társaik. Kb. 5-12 % között mozgott az alkoholerősségük.

B. ivott még egy díjnyertes másik fekete sört, Hel & Verdoemenis-t, ami nem volt finom. De a többi mind nagyon-nagyon finom volt. Azt hozzátenném, én magamat nem nevezném nagy sörivónak. Megiszom, de nálam nem tartozik az "ízlik" kategóriába. De ezek!! Mind-mind ízlett!

Mellé kemény sajtot ettünk, sörmustárral, és rosé-s sörből készült édes szósszal. Ezek is nagyon ízletesek voltak!!

Elhoztunk magunkkal egy kis fesztivál-füzetet, abból szemezgettem ki azokat az ízeket, amiket kóstoltunk. :D

GayPride

A hétvégén Amszterdam utcái Meleg Fesztiváltól voltak hangosak. Utcai bulik, programokon szórakozhattak közösen a fesztivál-szimpatizánsok péntek délutántól a záróestig, vasárnapig. Amszterdam összes meleg-bárja a szívárvány színeiben, ill. rózsaszínben pompázott ezeken a napokon. A kinti party-k minden nap éjfélig tartottak. Akinek kedve, ereje volt még ropni, akkor a bárokban folytathatta az estét.

Különböző zene szólt mindenhol, mindenki megtalálhatta a saját magának valót. Mi leginkább a Rembrandtpleinen, a nagyszínpadnál buliztunk. Ott a techno, house volt a meghatározó. Minden korosztály képviseltette magát, a gyerekes családoktól, a nyugdíjas házaspárokig, még az egész nap hol szitáló, hol szakadó eső sem tántorította el őket.

A fesztivál fénypontjaként szombaton délután különböző csapatok ízléses farsangi jelmezbe öltözve, hajókon táncolva próbálták elnyerni a közönség tetszését, akik szavazhattak a nekik legszimpatikuss hajóra, és annak utasaira.

Mi sajnos erről lemaradtunk. A csomagunkat vártuk, amit futárszolgálattal küldtünk ki....Egy-egy hajó alattunk is elúszott, azokat láttuk csak.

A sör egységáron volt mindenhol, 1€-os visszaválthatós poharakban. Mobil wc-k voltak, szintén azonos áron végezhettük ott dolgunkat. Ami megint hiányzott: a kuka. Mi is kénytelenek voltunk a már megtelt szemetesek mellé tenni a kidobni kívánt dolgainkat. (egyetlen egy szemetest sem tettek ki a fesztivál idejére....)

Ami még figyelemre méltő volt: a profizmus. Kék biztonsági őr feliratú mellényben lévő emberek idénként gumikesztyűt húzva elsősegélyt nyújtottak, amikor kellett akkor a tömeget terelték el pillanatok alatt, helyet adva a mentőnek, rendőrnek. Rendőrők mindenfelé, biciklin, lóháton, gyalogosan.

Semmiféle verekedésról, tojásdobálásról, ill. egyéb incidensrőll nem tudunk , semmilyen számunkra megbotránkoztató szituációban nem volt részünk senki részéről.

Jól éreztük magunkat, és egy nagyot buliztunk!

Újra Amszterdamban

Kedden esős, hűvős időre érkeztünk Hollandföldre. Máig, pontosabban, kb. eddig szakadatlanul esett és csak esett. Egy gondolat erejéig eszembe jutott mennyi víz is áztatta a magyar földeket, és gyorsan elmormoltam magamban egy rövidke imát.
Mostanra viszont kisütött a nap. - Ki tudja meddig?! - De most egyre nagyobb zaj jön be az utcákról. :D Éljen a jóidő!!
Tehát ismét itt! Új külsővel, megújulva, újra rendszeresen adásban!

Barcelona II.

Tudom, kicsit széthúzom a beszámolókat. Kevésbé élvezhető. Mentségemre szolgáljon, hogy itthon vagyok - Magyarországon - nem úgy érek rá írni, mint máshol. :D

Nos, akkor folytatom az 1 héttel ezelőtti eseményeket.
Második nap Barcelonában:

Kicsit fejfájósan (csak én, a rosszul beállított légkondi eredménye..), de kipihenten ébredtünk. Ettünk pár falatot, majd nyakunkba vettük a várost. Úgy intéztük a programot, hogy délre a Katedrális előtti térre érjünk, leírásunk szerint itt minden vasárnap délben hagyományos katalán táncot mutatnak be. Ott helyben derült ki, ez az takarja, hogy egy főleg idősebbekből álló csoport járja a zenekar által húzott nótára a táncot.
Később a La Seu Katedrálist, a Gótikus negyedet is végigjártuk, megnéztük. A környéző kicsike, szűk utcácskákban is bolyongtunk egy darabig, míg végül a La Rambla-n végigsétálja a tengerparon kötöttünk ki. Ott elfogyasztottuk friss bagettünket; zöldséges, konzerves halunkat a hatalmas szélben. Egész nap sűvített a szél, bár nem bántuk, így a meleg is elviselhetőbb volt.
Az aznapi programtervben a Sagrada Familia, Parc de la Ciutadella, illetve este ha belefér, akkor az egyik strand volt.
A nagy templomnál kicsit megijedtünk a bejárat előtti sort látván, később kiderült alaptalanul. Gyorsan haladtak a sorban állók.
A bazilika hátsó részében elrendezett kiállítás Gaudi életéről, munkásságáról érdekes volt. Megtudtuk, hogy a tervezőt a természet, és a különböző elcsavart, megdöntött geometriai alakzatok ihlették meg. Erre számos példát felsorakoztattak: fán lévő bütyük, méhkaptár, virágok, fa lombozata...Az építkezés lassan, de biztosan halad. Jelen állás szerint 5-6 év múlva akár el is készülhet.
A Ciudadela Parkban aranyos zöld területek, pálmafák, szép virágágyások találhatóak. Sokan piknikeztek itt is (Güell parkban is). Egy kicsi csónakázó tó, az erdőből kikukucsgáló mamut, ill. egy Vízesés - szökökűt is van. Ha nem lettünk volna éhesek, és fáradtak hosszú órákat is eltölthettünk volna ott. Így csak egy rövidebb sétára futotta erőnkből.
Vacsi után elsétáltünk a város egyik szabadstranjára, a Barceloneta-ra.

Minden belefért, bár az is igaz, hogy a homokos partra már sötétedéskor értünk. Induláskor B. kijelentette, hogy ő bizony úgy nem megy el, hogy nem mártotta volna bele a tengervízbe a kezét. El is sétált oda, piszkálgatta is a vizet, majd kicsit bánatos, lehajtott fejjel, egyik kezével a cipőjére mutatva jött vissza.
" Igazad volt. Nem kellett volna. Azt hittem ki tudom számítani a nagy hullámok érkezését."
Majdnem sikerült. Ahogy lépkedett fel a lépcsőn a cipője klaffogott a sok víztől, homoktól. Hazafelé reméltük nem fog bepenészedni, nagyon bebüdösödni. Végülis a cipő túlélte a kalandot. Nem minden lábbeli mondhatja el magáról, hogy úszott egyet a tengerben.... :D
Reggel indultunk a hatalmas, de teljesen üres repülőtérről Ferihegy 1-re. Azóta itthon folytatjuk a körútat.