Egy kis esti Haarlem

Egy kis csipet Bandi, avagy Haarlem utcái az ő lencséjén keresztül

˘A képek Andrási Gábor tulajdonát képezik, bármiféle felhasználását emailben lehet kérni.

Rembrandthuis no.2.

Dat kan beter! Rembrandt en de oude meesters

Immárom mindketten Museumkaart boldog tulajdonosai vagyunk, így minden hétre jut valami látnivaló.
Múlt héten egyik nap a választás az Amszterdamban lévő Rembrandt-házra esett. Magáról a múzeumról már részletesen írtam korábban, így ezzel senkit sem fárasztanék. 

Amit meg szeretnék említeni az, a legújabb kiállítás, amit mi még a pirosszőnyeges megnyitő előtt láttunk. Pénteken délután szerencsénk volt. Ezalkalommal olyan lehetetlenül sem voltak sokan, és sikerült elcsípnünk a bemutatót Rembrandt rézmetszetes technikáiról is. Alapvetően 3 különböző technika van, de amitől a nagy mester képei különlegesek, hogy ő megtanulta ötvözni őket. 
Sajnos a technikákról angol nyelvű előadás volt, és mivel nem igazán értek hozza, így magyarul keresek majd valami okos oldalt ahol mindent elmagyaráznak. Akkor nyilatkozok ezügyben bővebben. :D

Vissza a kiállításra. Legutóbb a jobb-bal oldali látásmód közötti különbséget elemezték nagyítóval. Rembrandt pont a kép tükörképét látta, és karcolta, de a rézkarc papírra nyomása miatt lett a tükörképből a kép maga, amit mi is látunk. És azt vették görcsó alá, ez a tükörkép-(d)efektus miben változtatja meg magát a művet, és miként látta a festő maga.

A mostani kiállitás Rembrandt munkáinak az ún. előzményeit állítja párba. Más kortársak művei lógnak Rembrandt "reprodukciója" mellett. Tudom ez erős szó rá, és valószinű máshol ezeket máshogy is tanulják, de tény némelyik festményt ma már lehetne perelni plágium miatt.
De nem ma van, és mindenhol vannak előzmények, ihletet adó alkotások, vagy olyan dolgok amit a művész átvisz az ő művébe, de már kicsit átalakítva.
Ugyanez a helyzet Rembrandtnál  is. Sok képen valóban felfedezhető a hasonlóság, de hol nem, ahol kortársakról beszélünk, hasonló irányzat, témaválasztás, stb..
Ami általánosan elmondható, hogy Rembrandt vagy áthelyezte a hangsúlyt a képen és ezáltál sokkal életszerűbb lett, vagy egyszerűen dinamikussá tette. 
Ami még érdekes volt, az maga a párbaj, Rembrandt és kortársa, és barátja, Jan Lievens között. Ugyanazokkal a modellekkel dolgoztak, így a képek is szinte ikertestvérei voltak egymásnak. Szóval az előző állításom ezért is helytelen. Ha adott a téma, hasonló stílus, és irányzat, akkor a hasonlóság szinte biztos, még akkor is ha minden pont nem is egyezik.

Szóval még pár dolgot tanultam a NagyMesterről. 

Ha egy nap legalább 25 órából állna....

Tudom néhányan most ejtenek el egy halk sikoly-szerű hangot. Nem, én sem gondolom teljesen komolyan. Csak néha napján eszembe jut, úgy mint ma is. Egyik nap eltelt, a következő már el is kezdődött.
Annyi mindenről tudnék most is írni, de csak egyet kihúzok a kalapból, és lesz ami lesz.

Úgy látszik ez egy ördögi kör. Vagy van időm blogolni, de gyakorlatilag nincs miről. Ha lenne téma, akkor meg az idő bizonyul kevésnek. De minden tőlem telhetőt megteszek.

Nos, ha egy nap 25 órából állna, lehet néha "elaludnám" a különbséget. Vagy átdolgoznám. Bár attól függ az a plusz óra mikor tevődne hozzá. És persze hogyan, a legfontosabb. Ha például egyszer csak megfagyna az idő a nap egy bizonyos szakában, akkor csak okosan kellene a dolgokat időzíteni. Ha ez az éjfélt tolná ki, akkor vagy alvás, vagy munka, vagy filmnézés, olvasás, vagy egyéb hasznos tevékenységgel eltöltött időt növelné.
Ha mondjuk a percek nyúúlnának meg, akkor már bajban lennék. Az talán a legrosszabb eshetőség. Akkor mindennel többet foglalkoznék, azzal is amivel nem akarok.

És elképzelhető, hogy csak csömörből vödörbe esnék. Hosszabb nap, több eseményt eredményezne, és egyáltalán nem biztos, hogy mindezt a ki is tudnám küldeni ciber-térbe is.

Szóval, jól van ez, ahogy van. Elég ez a 24 óra. Néha egy-egy hetet visszanézve még sok is.

Gravity

Kis Drágám első 3D-s moziélménye

Nem rég végre eljutottunk a Gravity-re. Két vágyam is teljesült egyszerre. Bandit elvittem egy 3D-s vetítésre, és a Tuschinski-ba néztük meg. Ebbe a -méltán nevezhetjük- filmszínházba már korábban is el szerettem volna vinni. Egyik kis szerelmem. Gyönyörű szép már a lobbi is, a falon lévő festmények, stukkók, a plafon lévő szines megvilágítása, a hatalmas szőnyeg mesebelivé teszi. Minden teremnél kényelmes fotelek, a mellékhelységekben is hatalmas tükrök, mosdókagylók. mindezek a legapróbb részletekig felújítva. Az egész épület azt az érzetet adja, mintha kb 1oo évvel korábbi időbe csöppentünk volna.

Hozzatenném, hogy tavaly a filmfesztivált is itt rendezték. Majdnem 12 órát is elüldögéltem a székeken és ép fenékkel álltam fel az utolsó filmről. A nagyterem, a filmszínházhoz megfelelően rendelkezik páholyokkal, és a vászont egy hatalmas bordó függöny fedi. Imádom.

A film: Egy olyan 2 szereplős dráma, aminek a 3 dimenziós technika nagyon jót tesz. Nem szeretnék részletekbe belemenni, mert aki esetleg nem látta, de kiváncsi rá, neki lelődözném a poénokat. És ezt soha nem akarnám.
A film kiszámíthatatlan, így a feszültséget is tudja fokozni minden pillanatban.
Tetszett. Szép a képi világa, amit a sok dimenziós felvételek csak kiemelnek.

Es jó volt látni Bandimat úgy örülni mint egy kis gyerek, mint aki megkapta karácsonyra a régóta áhított játékát. :D

Egy kis ízelítő:

Egy újabb bolondéria?!

Már szinte minden megvan, márcsak mesteremre várok, aki az első lépéseket megmutatja. Mi lesz belőle? Nem tudom, majd kiderül. :D Mindenesetre ha bármi szép, mutatós születik, azonnal posztolom. Ezt ígérem.

Palacsinta

Közös vasárnapi palacsintázás Pockomnál

A hétvége egy kis részét Haarlemben töltöm, Bandimmal, és a Művésznővel. Drágám még palacsintát sütött nekünk, hölgyeknek. :)

Egy kis érdekesség hozzá:

Tegnap, vagyis ma hajnalban idefelé az éjszakai buszon roppant okos, és szellemes beszélgetésnek voltam fültanúja. Egy kissé álmos úriember kérte meg a túl hangosan csacsogó hölgyeket, hogy kicsit halkabban beszélgessenek már, hisz alvás idő van, és ő aludni szeretne. Szót, szót váltott, és végül az egész busz a köztük kialakult beszélgetést hallgatta a modern nő kötelességeiről. Az úriember szerint a nőnek a helye otthon, a gyerek és a tűzhely mellett. Ezen kijelentését bátor módon 8 egyetemista lány közvetlen közelében tette, amit a hölgyek nem is hagyhattak szó nélkül. Nekük ugyan nincs ilyen kötelességük, ők nem akarnak 6-8 gyereket szülni az úriembernek, és nem akarják a gyereküket általuk készített krumplipürével etetni. í

Szította, és szította kedélyeket, és meg kellett állapítanom, hogy a holland leányok vagy túúúl fáradtak voltak, vagy nagyon is szőkék, de nem vették észre, éket bizony ugratják, de nagyon. A Krumpli evőkre való rávezetős kérdésnél mindkét fél elvérzett. A hölgyek nem is értették a krumpliról való asszociációt, az úriember meg a festőt tévesztette el. De azt tudták legalább, hogy Rembrandt festő volt. :D

Az éjszakai buszon mindig hall valami érdekfeszítőt az ember. :D

És nem csak a nők tudnak főzni! Ezúton is üzenem az úriembernek. :D

Mindennapjaim

Élet a mekiben és azon túl

Már párszor említettem, hogy valahogy minden nap történik valami. Ma épp az éttermünk a bejárat fölötti légkondicionálója gyulladt ki. Inkább kiégett. Lángokat nem láttunk, először csak a bűzre lettünk figyelmesek, majd a füstre.
Vicces, mert az utcában lévő villamossín-karbantartási munkák miatt nem volt egyértelmű a szag eredete sem. Így csak az ajtó fölött kiömlő füstnél hívták a tűzoltókat.

Hál'istennek csak az a készülék égett ki, mással nem volt gond. Egy fél órácska múlva már vissza is mehettünk takarítani, majd mindent rendbetenni az újra-nyitáshoz.

Ez csak egy volt a sok hasonló eset közül. Az elmúlt körülbelül 2 hónapban, volt részem már bombariadóban, és tűzriadóban is. Egyszer a szemben levő Starbucksot fenyegették meg bombával, utána a másik szemben lévő Wok To Walk-ban volt két, egymás utána nap tűz. Ez utóbbi hely teljesen kiégett.

Szóval unatkozni nem unatkozunk, minden napra jut valami. A belvárosi eseményekről nem is beszélve. :)

Amúgy ennyire nem veszélyes a dolog. A nagyon sűrűn lakott helyeken, főleg ahol az egy négyzetméterre
jutó éttermek száma magas, és az épületek eredeti faszerkezete még megvan, ott mondjuk kicsit nagyobb az esély kisebb tüzekre. És mivel Amszterdam, főváros, és ez a belváros ráadásul, így minden más is itt csattan. Ennyi és nem több. :)

Amszterdam legöregebb cafe-ja

Café Karpershoek

Azt állítja magáról a hely, hogy 1606 óta létezik. Akkoriban fogadóként kezdte az életet, az Ij kikötőjében. Azóta az kikötő eltűnt, de ő még mindig áll, és működik.

Mostanában egy igazi, autentikus amszterdami kocsma, amit mind a turisták, mind a törzsközönség is rendszeresen látogat.
A falakat még a régi bölcsességek, fafaragványok és összegyűjtött képek tarkítják. Egy érdekes részlet a fapadlón lévő vékony réteg homok. Réges-régen amikor még rágták a dohányt, a földre köpködtek. Ezt a homok miatt könnyű volt takarítani. Már nem köpköd senki, de a homok megmaradt.

A kocsma, egy igazi beszélgetős kocsma. Nincs se halk, se hangos zene. Ha meg csak érdekes sztorira vagyunk kiváncsiak, a pultos bácsi 20 éve ott dolgozik, csak őt kérdezzük, szívesen mesél nekünk.

Még egy érdekesség a helyről: mivel egy sarok ház, két utcára is nyílik. Az egyik a Prins Hendrikkade, a másik a Maartelaarsgracht. Az utóbbi azokról a bűnözőkről kapta a nevét akiket valaha ott akasztottak fel.

Szóval ha megszomjaztunk, ennénk pár falatot, és még Amszterdam történelme is érdekel, érdemes betérni. :D Legalább egyszer körülnézni. :)

Csak a szél

Most olvastam az egyik magyar hírlevélben, hogy október 17-én lesz ennek a magyar filmnek a hollandiai premierje. 2012-ben a berlini filmfesztiválon 3 díjat is nyert.

"A kritikusok is jól fogadták, végül a zsűri is nagydíjjal jutalmazta Fliegauf Bence Csak a szél című alkotását a berlini filmfesztiválon. A Berlinale második legrangosabb díjával elismert film a 2008-2009-es magyarországi romagyilkosságok hatására született, amatőr színészekkel." Port.hu

"Nem az a jellemző Magyarországon, hogy embereket csak úgy lelőnek - nyilatkozta a díjátadó után Fliegauf. - Nem szeretnék bekapcsolódni a politikai játszmákba. Ez a film művészi reflexió a történtekről, nem pedig politikai állásfoglalás."

Itt a filmról kicsit bővebben.

A cikk szerint a téma adta lehetőségeit kiaknázatlanul hagyta a rendező. Sok lenne a kérdés, a problámakör, de állítólag válaszokat nem igen kapunk. Ellenben az egyensúlyra gondosan ügyelnek mindvégig. 

Kiderül. EYE Film Instituutben és a Rialto Filmtheaterben játszák majd.  Ha úgy alakul, hogy megnézem, mindeképp írok róla.

Magyar gyöngyszem

Mostanában Bud Spencer-Terence Hill filmek a legújabb dilim. Youtube-n ilyen gyöngyszemre akadtam:

Az élményt veletek is mindenképp meg akartam osztani. :D

Punnyadásnak vége!

Egyre több jel mutat arra, sőt inkább ordít is, hogy foglalkozzak a weboldalammal. Szóval visszatérek. Akkó'má' ide is. :D

Szóval vagyok. Most, hogy láttam mikor is posztoltam utoljára, kicsit szégellem is magam. Itt hagytam szegény kis blogomat porosodni, és semmit sem osztottam meg a nagyvilággal.  Pedig minden napra jutott valami.

A naptáram egyre jobban telik, de ez így van rendjén. A dolgot kicsit nehezíti még az ide-oda ingazó életmód, de reméljük hamar megoldódik. Szóval, ha valaki tud kiadó lakást Amszterdamban, vagy ismer olyan személyt, akinek van kiadó lakása, aránylag olcsóbb kategóriájú, viszont teljesen mindegy a méret, amennyiben független lakról van szó, szóljon Aki tud valamit, telefonszámot, nevet, címet, bármit, ne habozzon, írjon, keressen!

Hogy mégis csak valami friss eseményről is beszámoljak, hadd emlékeztessek mindenkit- főleg aki itteni lakos- a fotóhétre. Aki esetleg nem akar a Westergasfabriekba vagy a FOAM-ba menni, és a belvárosban sétálgat, akkor vegye az irányt, a Museumplein féle, ill.\vagy a Keizersgrachton a Rembrandt tér felé, mert sok sok fantasztikus, korábban sosem látott képpel találkozhat. Én ezeket eddig sajnos csak futólag láttam, de nagyon remélem, hogy a napokban alkalmam nyílik közelebbről és nyugodtabban végigjárni őket.

Sétára fel!!

Exit 2013 Revolution I.

A tavalyi év után idén nem is volt kérdéses a nyári programunk. Hívtunk barátokat is, de végülis mindenki lemondta. Így hát ketten vágtunk neki Szerbiának.

Utunk rögös volt a fesztiválig, de megérte. Ha nem is maga a fesztivál miatt, inkább Szerbia miatt.

Az idei évben jobban ki akartuk használni a kemping jegyünket, és nyugodtabban akartunk utazni, így már hétfőn levonatoztunk, és következő hétfőn indultunk vissza.
Mivel a repülő jegy vásárlást az utolsó pillanatra hagytam, így végül busszal jöttem. Hosszú, és fáradtságos út után, amit még a munkahelyem keresztbe szervezése is tetőzött, érkeztem hétfőn reggel Budapestre. Egy gyors zuhany, ruhaváltás, ebédet követően, naivan azt hittók kb 2ö perc elég lesz a vonatjegy megváltására. Hát, tévedtünk. A nemzetkező jegypénztárban őrültek házának tűnt kívülről, bár később élménybeszámolók is ezt az érzetet erősítettek. Nem volt külön információs pult, a pénztáros nénik még őskori rendszert használva, kézzel töltögették a jegyeket. Mondanom sem kell, hogy online jegyvásárlás esélytelen volt. Utolsó pillanatban, filmbe illő jelenettel értük végülis el a vonatot. Már zárva volt minden ajtó, a kalauz látott minket, így az ő ajtajánál felszállhattunk.
Ha a már említett kalauz nem szimpatizál velünk akkor a majdnem 7órás utat az egyik wc melletti folyóson töltöttük volna. De így megengedte, hogy a hűvös és kényelmes 1.osztályon utazzunk. A határon izzadtunk egy kicsit mikor ellenőr-váltás volt. De valahogy "az előző jegyellenőr megengedte, hogy itt utazzunk" mondat hatott.

Az egész utunkat a szokásos fél-felkészültség, vagy a totális információ hiány jellemezte. Nem, nem csináltunk nagy hülyeségeket, nem vesztünk el, de sose volt előre egy terv. Ami nálam szokatlan, bár amióta Vele utazok, ez jellemző ránk. Ahogy Ő szokta mondani: egészséges izgalom mindig kell.

A vonatos kis kaland után a szállás megtalálása volt a következő kihívás. Mi automatikusan indultunk a tavalyi helyszínre, ami a Duna parton levő strand/kemping volt. Még arcoskodtunk is, térkép, okostelefon, vagy helyiek segítsége nélkül odatalálunk. Hja. Majdnem. Minden megvolt, épp az Exit Village hiányzott onnan. Így pár sétálót megkérdezve jutottunk el végülis a tényleges helyszinig. A helyet meglátva értelmét vesztette azirányú szándákunk, miszerint jobb sátorhelyet szeretnénk. Valami árnyékosat. Üres sátorhely akadt bőven. Az egyetlen fa, ill. ami az volt valamikor, annak az ágait is a vastag törzsnél vágták le. Hát ilyen, ha valaki egy sportpályán csinál sátortábort.

A környezet hasonló volt a korábbihoz, kivéve egy aprócska tényt, hogy legalább 3szor, 4szer annyi sátorlakó élte kis életét.
Vizesblokk kicsit szegényesebbnek bizonyult a toi-toi dobozokkal.
Viszont a helyismeretünk jól jött. Első pár nap minden nap besétáltunk a városba, aztán mentünk döglődni a strandra. Később egyenesen a strandra mentünk.


A végefelé rá kellett jönnünk, hogy ebből 3 nap lehet a limitünk. Egész nap zene, legalább kétféle a strandon, amit majdnem minden szegletben lehetett érzékelni, a táborban hajnalt kivéve végig ott tombolt a nép a DJ pult előtt, az erődről nem is beszélve, ahol helyenként nagyon elnézték a hangosítást, és valószínű elfeletkeztek a falak handvisszaverő képességéről. Vagy csak öregszünk. Ez volt a konkluzió.

A helyiek most is a szívünkbe lopták magukat a közvetlenségükkel, a segítőkészségükkel, és az utcán uralkodó általános jókedvvel. Tavaly is szerettük, de idén megszerettük.


°Bővebben magáról a fesztiválról, a village-ről a következő posztban írok.

Az élet Hollandiában II.

Mindig is érdekes amikor számítasz valamire, tudod eljön majd, de amikor mindez váratlan időpontban ér, szavak sem jönnek a szádra.
Nos, valami hasonló történt velem is pár hete, Novi Sadon a Duna parton. Tudtam, egyszer ennek is eljön az ideje, meg a személy sem volt kérdéses, mégis mikor letérdelt, és feltette a kérdést, órakig nem tudtam megszólalni, életemben talán először.

Szóval úgy néz ki, valóban fontos mit kívánunk az élettől. Először, hogy betoppant, majd ahogy az egész alakult.

Gáborom, köszönöm, hogy vagy nekem. Már csak napok, hetek, semmi esetre sem hónapok kérdése és végre elkezdődik közös kis életünk.

Azoknak akik, eddig sem biztosak a mondanivalóm tárgyában, azoknak pontosítanék, mennyasszony lettem. :D

Könyvajánló

Thilo Mischke: 8O numera a Föld körül

Épp anyukáméknak kerestem könyvet, mikor valahogyan egy kritika került a szemem elé, erről a könyvről. Talán nem is kritika, hanem csak egy szövegrészlet. Mindenesetre felkeltette az érdeklődésemet. Valami szórakoztató irodalmi mű után vágytam. Így megrendeltem ezt is.

Érdekes volt az elejétől a végéig. Persze egy nagyon jól megírt krimivel nem veszi fel a versenyt, dehát ez nem is a feladata.
Szóval, tehát a történet:

Főhősünk, Milo, egy húszas éveinek a végén járó berlini újságíró srác, akinek nem olyan rég törte össze a szívét a barátnője, akivel 6 vagy 7 évig voltak együtt, és szinte váratlanul dobta. Hónapok teltek el, még mindig a szívszerelme után vágyódott, aki már rég más karjaiban keresett vígasztalást. Ebben a kilátástalannak tűnő helyzetben jött a barátainak az a fantasztikus ötlete, hogy egyikük menjen világkörüli útra, és minél több lánnyal aludjon együtt.
A logikus választás Milora esik, mivel neki van pénze, indoka. És a fogadás: ha 8O lányt sikerül behálóznia a 3hónapos úton, és ezt bizonyítani is tudja, akkor a barátai állják az utazas költségeit. Ha nem, akkor a saját költségén látott világot. A bizonyíték végül, egy nagy tekercs sorszám, 8O-ig. Ezeket kell a lányoknál ott hagynia.

Innen indulnak az események. Lengyelországból indul keletre. Útba ejti Ukrajnát, Indiát, Izraelt, Dubai-t, Fidzsi szigeteket, Tájföldet, Japánt, Rio de Janeirot, Ausztráliát, Izlandot.

Érdekes, ahogy változik az ismerkedési technikája, majd végképp megunja, feladja a lányok felszedését.
Kicsit belekukkanthatunk különböző országok ismerkedési, randizási, szokásaiba, egy kicsit magukba az  országokba is.

És nem akarom a történetet töviről hegyire elmesélni, de egy kis titkot elárulhatok. A fogadás teljesen elveszíti, bár józan ésszel végiggondolva is örültség. Ellenben világot lát.
Mission accomplished.

Háát megérkezett

Hadd mutassam be mindenkinek, Ő Holga. Nem, nem jaték. Igazi, bár tény, meg a használati útmutatóban is kiemelik, hogy low-tech készítmény. Szóval elemet kell vennem csak, mivel kiderült, hogy eltünedeztek a feltöltős elemeim. És utána indul a banzáj!! :D

És aki tud olyan helyet, ahol jóó áron 12Omm -es filmet venni, az nyugodtan ragadjon tollat, ceruzát és írjon nekem. Akárhogyan.

Most rendeltem hozzá fekete-fehér, és redscale filmeket, de jó lenne néhány tekercs sima, olcsóbb filmmel kisérletezni. De persze ha nem, akkor nem. :)

Egyéb közlemény: Tudom. Jött a tavasz és vitt mindent. A józan eszemet is. Az utolsó héten éreztem megint, hogy írnék. 

Szóval Címszavakban ami kimaradt: 

*Egy fergeteges- elcsépelten hangzik, de valóban eddigi legjobb- Quimby koncerten voltam itt Amszterdamban, a Melkwegben.

*Voltam otthon pár napra Komlón, plusz voltam Gyulán esküvőn. Pécsett megtaláltam azt a helyet, ami törzshelyem lenne, ha ott laknék, a Ruhaparti nevű fantasztikusan eredeti használt ruha boltot. 

*Habár a Gyűrűk urás projekt nem sikerült, közben más könyv került a kezembe: 8O numera a Föld körül. 

Húsvétom

Idén is volt kis húsvétolás. Igaz, kicsit betegen feküdtem végig, de azért volt mindenből egy kicsi. 

Vasárnap Rékával és Rolanddal dorbézoltunk két esemény kapcsán is, Réka immárom 5 hosszú éve él eme szeles, esős, de néha csodálatos országban és persze húsvétvasárnap.

Ki is rúgtunk a hámból, volt nagyon finom bundáskenyér, pálinka, egy kis retek, és desszertnek krémtúró!

Nos, kedves olvasó nem érzékeli eme lakoma valódi értékét, mit is jelent ez nekünk, egyedül élőknek, külföldön. Az idejét sem tudom mikor ettem utoljára bundáskenyeret, a krémtúróról nem is beszélve, amit itt egy lengyel boltban talált drága Rolandunk. 

És ami otthon várt! Édes, drága szüleimnek hála, volt a tanyéromon egy kis házikenyér, kolbász, és még sonka is. Plusz készültem paprikás tejfölös túróval, főtt tojással. Anyukámnak, és apukámnak ezúton is köszönöm a fáradozást a csomagért. Nagyobb kincs nincs, mint egy kis házi ezmegaz. 

Söndörgő

Előző posztomban már említettem egy koncert-termet. Ez volna az. Söndörgő, Lost Music of the Balkans. 

Még pár hete az egyik magyar közösség által küldött hírlevelében láttam a rövidke hírt, miszerint Söndörgő koncert lesz a Bimhuisban. Belehallgattam a zenéjükbe, és írtam is kis Pockomnak. Társulna-é e remeknek ígérkező zenei estre velem?!

Pillanatokon belül a jegyek is megvoltak. Igaz a hangulat nem hágott túl magasra még tegnap délutan, de miután finomat ettünk, ittunk egy kis bort, és fogvacogva élveztük muzsikát. Pontosabban dobogtunk, és legszívesebben roptuk volna, de sajnos ülös koncert volt. Azt viszont mindketten sajnáltuk, hogy alig lehettünk kb. 70-en, a majdnem dupla ekkora teremben. De pont ezért örülök, hogy a melletünk ülő, igen hangos magyar csapat, ha kicsit késve is, de megérkezett. Máskülönben túlságosan halk lett volna az este. 

A fiúk zseniálisak voltak. És utólag megnézve a taglistát, igazam volt, testvérek. De úgy tűnik több a rokoni kapcsolat, mint első hallásra tűnt a bemutatkozásnál. A nem hosszú hajú, más inges tag egyedül nem Eredics. Nos, így akkor értünk mindent. :)

Ez talán tágabb képet ad mind az együttesről, mind a koncertről:

PAC bővebben

Tovább már nem húzhatom. Gyűlnek a fejemben az ötletek, miről is lehetne írni, de időm, energiám véges. Minden porcikám sír, és várja a tavaszt, a meleget és némi napfényt. Amikor így elhúzódik a tél, mint most, szó szerint szenvedés minden kint töltött perc, a fűtetlen helységek tömkelegéről nem is beszélve.
Szóval elég volt! Meleget akarok!!! Igen, jól látjátok (érzitek, olvassátok, ki hogyan) hiszti közeli állapotban vagyok. Gyakorlatilag napjában többször. Ma a koncertteremben vacogtam, tegnap az étteremben kabátban vártuk a vacsit... :(

Node, elég a sírás-rívásból. Ezt a bejegyzést nem ennek szántam. Ígértem, hogy kicsikét bővebben írok a film-fesztiválról.

Nos, akkor vegyük sorra a kiválasztottakat :

The Sapphires
Amikor nézegettem a műsorfüzetet, ez volt az a film, amit ki akartam hagyni a korai kezdés miatt. (10. 30.-tudom, tudom, de mielőtt követ vetnétek rám, tessék számításba venni, hogy hónapok óta főleg éjszakázom, ami jelen esetben 3 óra alvást jelentett.)
De nem tettem, és ennek utólag nagyon örültem. Sok jó zene, annál több nevetés.

A Late Quartet
Ez volt a nap kedvence. Sírtam, nevettem, gyönyörű zenét hallgattam. Imádtam. A színészek zseniálisak, a történet is megható. A koncert-betétekért meg köszönet, néha hagyták, hogy Beethovent is élvezzük kicsit.

The Place Beyong the Pines
Ez volt az egyedüli film, aminek már korábban láttam az előzetesét. És ez volt az a film, amitől többet vártam. Vagy mást. Ezt nehéz megmondani. Szerintem ez a tipikus példája a rossz trailer-nek. Másfél percbe összevégnak valamit, és te ez alapján ülsz be a moziba. És számitasz valamire, ami ebben az esetben teljesen más volt, mint amit láttam.
Nem, nem azt mondom, hogy rossz volt a film, de sajnos elrontotta kicsit az élvezetet maga a csalódottság, amit a korábbi filmelőzetese adott. Túúlságosan beharangozták a szereplőket, akik szerintem annyira nem hozták a szerepüket. Ezért nem szeretem előre megnézni a filmekről a rövidke videókat. Azért kár érte.
Ez lett a nap utolsó helyezettje.

Kon-Tiki
Kaland film. És ezzel sok mindent elmondtam. Aranyos, szerethető. Az én szívembe csak azért nem lopta be magát jobban, mert ettől a műfajtól mindig is idegenkedtem. Valószínű később meg sem néztem volna, de csakis az előítéletem miatt.
A néhány magas, izmos, napbarnított,szőke és ráadásul félmeztelen norvég férfi kifejezetten jó döntés volt a film-rendezőktől. ;)

Stoker
A nap utolsó, és egyben legbetegebb filmje. De nekem tetszett, a maga furcsa, véres mivoltával együtt. Kis listámon felkerült a dobogó utolsó fokára.
Egyébként sejtettem, hogy zárásként valami nehezebben emészthetőt adnak. A többi, egy kivételével kimondottan könnyed volt.

Nekem tetszett az egész fesztivál. Minden film között 20-25 perc szünet, plusz ebéd, vacsora szünet. A székek kényelmesek volt (ami egy 12 órás mozizásnak igencsak lényeges).
A filmek is nagyon el voltak találva. És a mozikártyámmal együtt mindez 5 euróért. :)


A Late Quartet:

PAC festival

Vege.

12 ora, 5 remek film, szamtalan gumicukor, egy moziterem.

-The Sapphires
-A late quartet
-The place beyong the pines
-Kon-Tiki
-Stoker

PAC-s filmek amolyan muvesz film jelleguek, kulonbozo stilusu-,hangvetelu- es temajuak. Most is volt minden: nevetes, siras, zene, drama, ver, kaland. Mindegyik mast adott, kulonfele kulsobe csomagolva.
Nagyon jol szorakoztam. Orulok, hogy 3ora alvas utan is elmenten. Nagy kar lett volna kihagyni.  Mindegyik teljesen lekotott, valahogy a fenekem se zsibbadt el. Bar utobbi inkabb a moziszekeknek koszonheto.
A filmekrol ill. az esemenyrol reszletesebben irok majd, mindegyik megerdemel legalabb nehany mondatot. De most megyek alukalni. Elfaradtam es holnap megint munka.

Helyzetjelentes

Ilyen sem tortent meg velem korabban.
Legujabb feladat: bicikliket utazhatova tenni!
Ui.:bocsanat az ekezetek hianya miatt, a telefonomon most hirtelen nem tudtam beallitani.

E-könyvolvasók hete

Március 3-9 között néhány e-book ingyenesen letölthető. Én már végigböngéztem őket, és van ami elnyerte tetszésemet.

Itt van a teljes lista:

http://egyesulesazekonyvert.blog.hu/2013/03/03/olvass_egy_e-konyvet_ezen_a_heten

Jó olvasást!

Apró rejtélyek körülöttünk

Hajnalban hazafelé megint találkoztam a nénivel. Kb 4 körül indulhat, innen Amstelveenből, ráadásul a közelből, és valami lassú gyorsgyaloglással megy el egészen Amsterdam Zuid állomásig.
Egészen pontosan e két pont között láttam már számtalanszor. Ez kb 4-5 km.
Miért? Nem tudom. Már eszembe jutott, lehet így megy dolgozni a belvárosba 6-ra. Egészségesen akar élni, és reggel amúgy sincs még nappali közlekeség.
De őszintén szólva halvány lila gőzöm sincs. Az biztos, ha vissza is fordul, legalább 2 órás gyaloglás.

Ugyanezeken, a hajnali órákban szoktam látni néhány elhagyott biciklit az út szélén. Ez önmagában nem lenne hír értékű. Az érdekesség, hogy hol állnak ezek. Amstelveenbe, ahogy beérünk, a bicikliút mellett egy árok húzódik, két oldalról fák határolják. Nos, néhány kerékpár tulajdonosa, ezek a fák közé parkolta le kétkereküjét. És valószínű el is felejtette annak létezését. Mert néhány hetente tünik el mindegyik, valószinű a közmunkások viszik el őket, bozóttakarításkor.
Különböző elméleteim vannak, de mindegyik abszurd. Elfáradtak hazafelé? Elromlott a bicikli? Beleestek az árokba? -ez esetben nem lennének a fának döntve.....Elvitték az UFO-k őket?


Van egy másik furcsaság, aminek a kérdése egész télen foglalkoztatott. Hogy kerül az a rengeteg kesztyű a bicikliutakra???
Átmeneti időben érthető: zsebreteszem, kiesik, el akarom tenni a táskámba, de később derül ki, hogy hiányzik...stb. De a sok minuszban?? Én másodpercek alatt érzem, ha nincs a kezemen valami ami melegítené. Eszembe is jutott, lehet modern kiállítást kellene csinálnom az elhagyott kesztyűkből. Egy ládányira összejönne az biztos. :)

Március

Hivatalosan is vége a februárnak. A madarak egyre élénkebben csicseregnek, egyre tovább van világos, napközben felmelegszik az idő,  és még a nap is kisüt.

Közeledik a tavasz!!!!!!!!!!

Javítgatások

Mivel hosszú ideig hagytam, hogy az enyészeté váljon a blog, így most sok foltozásra szorul.

Az email címem nem működött egy ideig, azóta orvosoltam a helyzetet. Szíves elnézését kérem annak, aki ebben az időszakban próbált meg elérni, sikertelenül.

A képeim egy darabig valamiért nem voltak láthatóak. A nagy Google+-os átalakulás óta a Picassa kicsit furcsán működik. Elvileg a link ismét jó, de a hibából tanulva, gondolkodok más tárhelyre való átköltözésen.

A tartalomjegyzék ősidők óta nem frissült, ezt is megoldom majd valahogy. Most ez lesz a következő.

Más: már halottam panaszt az emailen való feliratkozásról, miszerint nem mindegyik bejegyzésről kaptak értesítést. Még keresek több feliratkozásra alkalmas lehetőséget, és azokat felpakolgatom.

Middelburg

Múlt héten szerdán Zeeland fővárosában jártunk. A vasútnak hála, megint volt akciós napijegy, két főnek 25 euróért. És ezt ugye nem szabad kihagyni!!

Ahhoz képest, hogy az ország délnyugati részére mentünk, nem éreztük a hőmérsékletkülönbséget. Igazából talán még nagyobb és hidegebb szél fagyasztott minket órákon át. (Ami persze képeken máshogy látszik. :P)

Aranyos ötvenezres település. Az aranykorban jelentős szerepe volt, mint kikötő város, és a rabszolgakereskedelem egyik központja volt.

Miután a Tourist shopban szereztünk térképet, elindultunk körbesétálni a belvárost. Keringtünk, keringtünk, a majdnem tökéletes kör alakú, korábbi városfalként szolgáló csatornán belül, hamar megállapítottuk, hogy nem túl nagy az erdeti település, és mennyire hasonlít a többi hasonló korú városkára. Egy kis Utrecht, egy kis Leiden, egy Groningen, egy kis Breda...Végeredményben mind egyforma egy kicsit.

 Egyik melegedőnk egy családi kis étterem volt. Padok sok-sok párnával, az étlap legynagyobb része egy hatalmas táblán, krétával felírva. Néha egy egy családtag tűnt fel az emeletről, kivett egy szem krumplit, és továbbállt. Mi levest ettünk végül, hosszas tanakodás után. Réka töklevest garnélarákkal, én pedig a holland zöldborsólevet választottam. Az enyém tökéletes ötletnek bizonyult. Finom volt, sűrű, tele mindenféle jóval. Réka még egy kis adag sültkrumplit is bevállalt, ami állítása szerint nála toplistás lett. :)



A másik kitérőnket a főtéren lévő kávézók egyikébe tettük. Az étlap tanulmányozása után egységesen Ambrosiat (ha jól emlékszem a névre..) kértünk, honingkruidenwijn-t. Vagyis mézes-fűszeres-bor, talpas pohárban. Az ízlelőbimbóink cigánykereket jártak örömükben. Jóóóó fajta volt.
És olyannyira fejbecsapott mindkettünket, hogy én a vonat indulásáig alig tudtam nyitva tartani szemem, azon a röpke 8 percen keresztül küzdöttem,  nehogy a sínek alatt végezzem, horkolva. Miután leültünk Réka ájult el szinte szó szerint. Mintha valami más is lett volna az itókákban.....


Aranyos volt. Az ott készült néhány képm vagyis a maradék:

Na kinek áll jobban?

Neki?

Vagy Nekem?

Új arculat

Már egy ideje hatalmas dilemmában vagyok. Úgy általában. Mindennel kapcsolatban. A bloggal is. A változás megérett. Így útjára is indítom.

Enjoy it! :)

Mozik

Ígérem ez az utolsó bejegyzés ami a budapesti életet taglalja. Pontosabban összehasonlítgatni nem fogok. Nem szeretnék többet, nincs értelme.

Egyetlen egy dolog van, ami részben érdekes, részben hű képet ad az országról is. Hogy a tojás, vagy tyúk volt előbb, nem tudom. Azt sem tudom melyik-melyik.
Az adott szempontokból csak a jelenlegi helyzet a releváns.

Húzom, húzom a dolgot. Nos, természetesen a két országban müködő mozikról szerettem volna pár szót szólni. Pontosabban a két fővárosban lévő filmszinházakról.
Itt, Amszterdamban az utóbbi időben elég sűrűn látogatom őket és ami már feltűnt korábban is, hogy nagyon figyelnek a nézettségre.
Sok filmet nem reklámoznak agyon, máshogy kezelik őket. Nem mennek minden moziban, naponta 1-2 vetítés van néha belőlük. A nagyot durranó, vagy legalább is nagyobb visszhangú filmek teljes sávszélességgel nyomulnak. Mindenhol, naponta számtalan előadás formájában, de egy filmet sem játszanak hosszú hónapokig. Pár hét után egyre ritkábban vetítik őket, helyet adva az újaknak.
És így nem kell aggódni, hogy nem lesz néznivaló a műsorfüzetben. Igaz, néha késleltetnek párat, de összeségében állandóan tele van a programfüzet új címekkel.

Otthon viszont meglepődtem. Ott-tartózkodásom alatt lehetőségem volt kétszer is meglátogatni a helyi mozikat. Csalódás volt sajnos.
A filmek jók voltak, de a rendszer nem tetszett. Online nem lehet jegyet venni, csak megrendelni. A jegypénztárak előtt hosszú sor, mert épp csak kettő van nyitva. stb.
De amiért is írom ezt a bejegyzést az a műsor maga. Rengeteg film, annál is több előadás, mozitermek meg üresek. Érdeklődtem is ismerősöknél, hogy hogy müködhetnek ezek a rengeteg hatalmas termekkel rendelkező pláza mozik. Valószínű alig-alig. Ezek érthetőek is. Csak akkor miért müködik így az összes. Miért nem csak a fele, de az színvonalasan?! hm..
A filmeket hamar behozzák összeségében, és mint az őrült vetítik is őket. Minden koncepció nélkül. Ugyanakkora hangsúlyt kap szinte mindegyik. Mozgás szinte semmi. Műsörön hagyják amíg lehet, és a frissárú alig akad.
Otthon ha lehetőségem lenne, sem vennék mozikártyát. Maradna az alkalmankénti mozizás.
Sajnos a mostani szinkronokról egy külön bejegyzést írhatnék. Le is szoktam róla.

Kiegészítés az előzőekhez

Az utóbbi bejegyzés megjelenése után érkezett észrevétel a leírt tartalmat illetően.

Az említett cukrászda, a Horváth cukrászda, aminek az érdekessége, hogy a helyben fogyasztott sütire plusz 5-10%-t számítanak fel. Az okot számomra homály fedi.

A másik apróság, a Librikben lévő Cafe Frei. Csak úgy  nézelődni tévedtünk be, mikor felhívták figyelmemet a bolt közepén üzemelő kávézóra. Nagy táblán krétával kiírva a tömérdek kávé különlegesség. Hosszas fejtörés után egy gyömbéres mellett tettem le a voksom.( A teljes nevére már sajnos nem emlékszem.)
Isteni finom volt. A habjában egészen apró narancshéj darabkákat találtam, és maga a kávé enyhén fahéj illatú, ízre erősebb karácsony íze volt. Amolyan fahéjas-almás-narancsos-gyömbéres. Mint a karácsony.
Csillagos ötös a kávéért. Az ár is szerintem rendben volt. A latte különlegességek 590 Huf-s egységáron voltak. Örök társam, Bandi is tökéletesen meg volt elégedve az eszpresszójával. Sajnos megközelítöleg sem tudom mit választott. De mosolyogva szűrcsölte. :)

" A Cafe Frei a világot szeretné megkóstoltatni Magyarországgal!"

Ehhez csak további sok sikert tudunk kívánni. Remek ötletnek bizonyul a Cafe a könyvesbolt kellős közepén. Sokan ott olvasgatnak a kávészünetük közben.
Az, hogy ez a Librinek mennyire gazdaságos, más kérdés. Meg kell hagyni, többen élvezték a fekete nedüjüket, mint ahányan nézelődtek, esetleg vásároltak is.

Egy örök kedvenc: 

Normafán lévő lángosos, ill. réteses házikókat eddig is ismertem, de most is szerettük a rétest. Meg a forralt bort is. Jól jöttek abban -nekem- farkas ordító hidegben. :) 

Új helyeket próbáltunk ki Budapesten

A mostani hazautamkor valamiért, az okára már nem is emlékszem, új helyek után kutattunk.
Talán egy linkkel kezdődött a dolog, amit Bandinak küldtem egy újonnan nyílt forrócsokizós helyről. 

Első napi haditerv a hely megkeresésse, kipróbálása volt. Utána meg csak jöttek a további helyek. Mert mint kiderült, ezekből is akad bőven Budapesten. Újak, eredetiek, az áraik meg tűrhetőek, bár az utóbbi megítélésében nem én vagyok a mérvadó, ne feledjük, én Hollandiában élek, ahol egy csapolt korsó sört 5 euró alatt nem nagyon mérik
Szóval, tehát a néhány hely:

Chocoroom -Aranyos, barátságos hely, telis-tele könyvekkel a polcon. Én Illyés Gyula: Hetvenhét magyar népmese c. kötetet lapozgattam egy hatalmas bőr kanapén. A forró csokik finomak, amit legalább is elfogyasztottunk. Különböző töménységű csokikból válogathatunk, plusz hozzá az ízesítést. Én narancsos csodát ittam, 52%-os csokiból. Az íze tökéletesen egyezett azokkal a narancsos étcsokikkal, amiket imádok. És mindezek 590 Huf-ért. A kiszolgálásért külön pirospont jár.
A helynek egyetlen hibája, hogy valahogy beleolvad a mellette lévő étterembe. Vagyis a két kirakat. Mi kétszer elmentünk mellette, mikor végülis megtaláltuk. Csak a bejáratot látni, a helyiség maga, az alagsorban van.

MŰSZI - kulturális és civil közösségi tér a Corvin Áruház harmadik emeletén "" 
Itt a kávézó megtalálasa egyszerű volt, egyedül a bejutással lettek volna gondjaink, ha Bandi nem emlékszik mit is írtak a cikkben: kapucsengő megnyomása után a jelszó: " büfébe jöttünk".
Nos, mi is bemondtuk, majd a hatalmas, piros vasajtó kinyílt. Fel a csúcsra mentünk, ahol amolyan egyetemi büfé jellege volt a helyiségnek. Hatalmas tér, elsőre kicsit kuszán, de annál otthonosabban berendezve. "Hippi lazulás", tökéletesen illik rá ez a leírás. Bicikli a falnak nekitámasztva, két játszadozó kutyus, s néhány épp tanuló, kávézó vendég, ping-pong asztal. Van minden, mint valami bazárban, fotelek, székek, hatalmas párnák, ablakzsanérokból kialakított asztalok, de az összhatás kelllemes. Egyetlen oka az idő előtti távozásunknak a szendvicsek késése, és növekvő éhségünk. 
Olvastuk, kapható szilárd táplálék is, úgy mint kőrözöttes kenyér pl., de erre épp várni kellett, és csak akkor láttuk a kistányérokat a pulton várakozni, amikor nagykabátban még egy utolsót pillantást vettünk a teremről, ajtócsukás közben. 
Van tea, forralt bor, csapolt sör, szörp, 100%- os, préselt almalé, ropi, szotyi, minden ami egy jó magyar büfében alapanyag. Kár a szendvicsekért. Majd legközelebb.

Esetleg jól jöhetnek még:

http://hvg.hu/kultura/20120928_uj_ettermek_budapesten
http://hvg.hu/kultura/20120706_belvarosi_gasztroterek_budapesten
http://hvg.hu/kultura/20130131_uj_helyek_budapesten


Ami még megemlítendő, számomra új hely, egy orosz bolt a Retek utcában, a Mammut közvetlen közelében. Amiért betévedtünk oda, az a túrókocka, amolyan orosz túró rudi. Van mákos, sűrített tej ízű, epres, és kókuszos. A dolog érdekessége, a ciril betüs nevek. Miután megvettük őket, csak találgattunk melyik milyen. Kicsit töményebbek mint az itthon kapható testvéreik, de a mákos, és a sűrített tej ízű nekem kimondottan elnyerte a tetszésemet. 

Alkalmam nyílt megkóstolni az ország tortáját is. Szabolcsi almás-máktorta. Isteni finom. Akárminek is nevezzük, az íze nagyon finom volt. Vicces, hogy nemigen tudtam a torta létezéséről, pontosabban a tulajdon-viszonyról. A 2012-s jó választás volt. 

Több helyet is kipróbáltunk volna, de ilyenkor mindenhova hivatalos az ember. Nagynénihez, nagybácsihoz, nagymamához, testvérkéhez, barátokhoz, természetesen több részletben, és persze a szülőkhöz, mindezt bonyolítja, ha az ember lányának egy barátja is van, aki természetesen másik város szülötte.
 Persze mindenhol ellátnak mindenféle földi jóval, így nem egyszerű ezeket belesűríteni a programba. De csak mindent apránként. 

Életünk végéig tanulunk.

És tényleg.

Most a napokban azt tudtam meg, hogy ha a telefon akkumulátora púpos, az bizony rossz, és örülhetünk ha nem robban bele a telefonba.
Nos, ilyen romlott aksival járkáltam kb. fél évig. :S

A másik újrafelfedezésem: az okostelefonok is operációs rendszerrel működnek, és bizony hajlamosak megbolondulni, csupán a hülye a sok frissítés miatt.

Konklúzió: sokszor a már szinte eltemetett telefon is új életre kel, néha egy új akkumulátortól és egy kis újrabootolástól. Megint él a telom!!! Hála fantasztikus barátomnak! :)

Még egy okosság: nem egészséges az aksinak ha dobálódik. Sajnos.

Baglyaim

Bagolygyűjteményem eddig darabjai: 

Asszem minden huhusat kikotortam a tartóból. 

A mostani karácsonyi ajandékom nagyban hozzájárult eme állapothoz. A többi szülinapi/korábbi karácsonyi ajándékokról nem is beszélve. Köszönöm szépen még egyszer. Mindenkinek. :) 

The hobbit

Az előzőhöz: Megbántani senkit nem akarok. Idealista sose voltam. Sose leszek...

Sok minden nem történt mostanában. Munkahelyem tett róla, hogy ne költsem sehol a pénzt. :P Egyedül a mozi, ami nem maradt el. Végre eljutottam A hobbitra is. Ha már lúd, legyen kövér, rögtön IMAXben néztem meg. A három órát észre sem vettem. Aki szeretette a Gyűrűk urát, annak ez is fog tetszeni. A történet a Gyűrűk urának az előmeséje. Itt derül ki sok minden amit a főműben csak említenek.

Az imax meg csak dobott rajta. Gyönyörű képvilág, érdekes történet. Imádtam. A filmről kicsit megrészegülve jöttem ki, és teljesen megszállt újra  Aláz. Én ennek részese akarok lenne, újra szeretném olvasni, látni, hallani.

Így Középföldét elhoztam picike szobámba. Újranéztem a filmeket, és kikölcsönöztem a könyv első részét is. Addig úgy sem nyugszom amíg meg nem nézem többször a filmeket, és újra nem olvasom a könyveket. 

No azért láttam más filmeket is. Egyik közülük egész érdekes, még egyszer meg szeretném nézni. The words. A történet a történetben. A végén belevittek néhány csavart, és zavar, hogy nem derült ki számomra: az összefüggések tényleg azok, vagy csak írói-rendezői szabadsag, és csak úgy vannak. 

Amúgy pont tegnap este láttam Tom Cruise-t, mint Jack Raechert. Egész jó volt. Egyestés-szórakoztató film, de mondjuk amint vége lett felpattantam és jöttem ki a többi nézőtársammal együtt. Nem kimondottan újranézős kategória. De a saját műfajában jó. 

Egy kis részlet A hobbitból:

Újévnyitó

Megint egy új év.

Számadást nem csinálok az előző évről. Az ilyesféléket közben intézem. Nem látom értelmét, hogy pont az évfordulóra gondolunk ki megváltóztatandó dolgokat, és egy rövid ideig elhisszük, hogy igenis máshogy fogjuk csinálni, mostantól. Korábban milliószor megpróbáltuk, elkezdtük, de MOST menni fog, végigcsináljuk. Listát is írunk, csak el ne feletkezzünk a temérdek hibánkról. És az újévtől minden más lesz! De mégis miért lenne?
Ha változtatni akarunk, akkor az akkor, és ott fog változni, vagyis indul el a folyamat. De akinek ez jóleső érzés, csinálja. Semmi rossznak elrontója nem vagyok. De se megfogadni nem fogok dolgokat, és nem is fogom hosszasan sorolni mit csináltam rosszul/jól az óévben.

Blogolni fogok-e? Remélem. :)

Mindenkinek nagyon boldog új évet!!